"Kecskemét" címke archívuma

Azt hiszem nagyon sokáig így fogjuk emlegetni az elmúlt szombatot, az öcsém pedig ideiglenesen a kulcsos gyerek becenevet kapta. Kabaréba illő jelenetek, és a többi ...

A történet sima, elindultunk Kecskemétre, Lana keresztelőjére, és már majdnem a kocsinál jutott eszünkbe, hogy mindent lehoztunk, csak a kocsikulcsot nem. Oké, semmi gáz, felugrottam érte, aztán viharzódtunk az öcsémékhez, kapkodás, miegymás, indulás az Arborétumban lévő kápolnába. Mielőtt behúztam volna az ajtót, jött a kérdés: "Kulcs megvan?" Jött a válasz: "Meg hát." Aztán bedug, fordít, de nem fordul. Még szép, hogy belül is maradt egy kulcs, pont a zárban, kilincs meg szintén belül. Nem volt lacafasza-faca, majd kinyitjuk ha visszajöttünk, végül is csak Lulu-t zártuk be!

Aztán nem volt meg a pap, a keresztanya az erdőben kereste, ezen is jót nevettünk, de azon is amikor kiderült, hogy az autókereskedésben áldja a kocsikat, azért késik. Aztán végighallgattuk a marketing-előadást, majd a könyvajánlót, majd megint reklám, hatásszünet, végül kis ruha, szenteltvíz, kereszt, majd Móni apja felhúzta magát a harangzsinórra. Séta, aztán indult volna a négy kocsiból álló konvoj, de öcsémék csak nem akartak csatlakozni. Pár perc múlva kiderült, hogy azért nem, mert bezárta a csomagtartóba a kulcsot. Ekkor már megvolt az alaphangulat, nem kellett több, a napot elbaszni már nem lehetett. Dőlt a pálesz is, miután a kocsit, majd a lakást is feltörtük!

Végül egy kerti partin végeztük, ahol olyan műsor volt, mely igazán ismétlésre szorul. Csecsek csattantak, Lulu őrült módjára kergette a sípoló labdát, aztán a mosogatószivaccsal készült valamilyen titkos küldetésre, majd egy ecsettel harcolt, de végül csak elkapták. Augusztus 21.-én megyünk megint már csak azt kell eldöntenem, hogy józanul lesz jó a buli, vagy most én is igyam magam a sárga földig?

Vasárnap pedig szülinapot tartottunk, húgom kislánya most lett egy éves, és egy igazán elbűvölő nőcske lett belőle. Egyszerűen alig bírtam otthagyni! Ha jól emlékszem évek óta nem éreztem ilyen jól magam családi körben, köszi mindenkinek!

Megnyugtató volt olvasni Be-rci postját az esőről, melyben arról is szó van ezen mondatok után: "Kevés dologhoz tudok pozitívan hozzáállni. Nagyjából semmihez. Kivéve azokat a dolgokat, amiket mások utálnak. Valamiért mindig késztetést érzek arra, hogy a többséggel ellentétes álláspontot alakítsak ki és azt meg is védjem. Itthon a többség véleménye az Apukám véleménye, máshol másoké, de általában valaki nálam okosabb, idősebb, tapasztaltabb emberé, pl. egy tanáré. Most viszont csak egy dologról szeretnék beszélni, amit általában mindenki utál, mert tönkre teszi a szabadtéri programokat (ezt én sem szeretem) és mert úgy általában a rossz időt senki sem szereti, ez pedig nem más, mint az eső. ..."

Imádom Nasha írásait, és amondó vagyok, hogy ha ezt te is elolvasod, hasonlóképpen fogsz vélekedni mint én. A post arról szól nagy vonalakban, hogy vajon ha a te rokonoddal kellene készségesnek és udvariasnak lenned, mit tennél. Mindez a közlekedési morálunkkal párhuzamot vonva: "... Ha közlekedsz, potenciális áldozat vagy, akár tetszik, akár nem. Ki vagy szolgáltatva másoknak, mások hibáinak, és figyelmetlenségeinek. Ráadásul ami a közlekedésben tapasztalható itt Budapesten, az kritikán aluli. ..."

Ez pedig ismerős szitu lehet mindenkinek, de a jó hír az, hogy van megoldás: "Volt már, hogy amikor megkérdezted egy ismerősödet, hogy mivel kínálhatod meg, ő megrántotta a vállát, és idegesítő nemtörődömséggel csak annyit mondott, hogy bármit? ..."

Azon kedves olvasóim, akik eddig kételkedtek a Mercedes gyár sikertelenségében, máris itt egy klassz kis bejegyzés: "Talán még nem késő, és a döntés még nem megmásíthatatlan. Ha mondjuk Kossuth Lajos reinkarnációja szólna néhány jó szót valamelyik európai uniós fórumon, hogy mégse Magyarországon épüljön fel a Mercedes Benz új gyára! Akkor még pislákolna tán valami halovány kis reménysugár, hogy valamikor kilábalunk a feneketlen mély válságból.
Mert köztudott, hogy nálunk válság van. ..."

Találtam egy újabb bejegyzést arról, hogyan is keresi az útját egy meleg srác a mai világban, hogyan lesz csajozós kissrácból, férfiakért rajongó pasas: "Az első csókra is kis híján érettségiig kellett várnom – ittasan sikerült egy lánnyal összemelegednem egy szórakozóhelyen (akiről még lesz szó), ami igazán felemelő volt, kívántam is, jól is esett, azt hittem, hogy ismét egyértelmű, hogy melyik nemhez is vonzódom. Tévedtem. Ugyanúgy pornót néztem, ugyanúgy csak férfiak voltak benne. Az évek során a fiúkból férfiak lettek, a vékonyakból mackósak, és kialakult bennem egy férfiideál: szőrös, izmos-zsíros, magas, szakállas, igazi férfi. ..."