"Kedvenc" címke archívuma

Nem tudom mások akik kutyát választanak maguknak, hogy csinálják, de mi tegnap elmentünk megnézni ezeket a csöppségeket, és ugyan álomszépek voltak de mégsem hoztunk el egyet sem. Pedig kép alapján a kislányba már szerelmes voltam, de amikor odaértünk, semmilyen bizsergést nem éreztem. Nem éreztem, hogy ő az enyém kell, hogy legyen és nem lehet senki másé. Nem volt szerelem első látásra!

Természetesen nem vagyok benne biztos, hogy ennek így kell történnie, de eddig a tapasztalatok mintha azt mutatnák, hogy csak azzal a kis jószággal lett hosszú távú a kapcsolatunk, amelyikkel rögtön szerelembe estem, és szinte megbabonázott. De kétségeim is vannak ezzel kapcsolatban. Szerinted kell érezni bármit is? Nem elég ha csak felkapom azt amelyik tetszik, és elhozom, lesz ami lesz alapon?

Úgy tűnik elég bizonytalan vagyok ezekben a dolgokban, ezért jó lenne ha elmesélnétek, ti hogyan választottatok állatot. Vagy ő választott titeket? Ajándékba kaptátok, és már nem volt választási lehetőség? Meséljetek, mert ha a megérzéseket félretesszük, a józan ész bizony azt mondatja velem, hogy igenis el kellett volna hozni a tegnapit, hiszen olyan gyönyörű volt, hogy nem mostanában találok majd még egy ilyen szépséget. Vajon fogadjam meg a belső hang szavait, vagy rohanjak érte vissza amíg el nem viszik?

Egyébként a fent leírtak alapján úgy tűnhet, hogy totálisan ráparáztam a kérdésre, de tanúkkal (Édespofa, Zizike, Viki, és a fél Facebook, illetve mindenki akivel az elmúlt pár napban beszéltem) bizonyíthatom, hogy nem így van. És egyébként is minden eddig kitöltött teszt azt mutatja, hogy jó gazdi válhat belőlem, illetve minden fajtakereső szerint a buldog az első 10 típus között szerepel, amelyik illik hozzám. Képeket, fajtaismertetőket és hirdetéseket pedig nem is nézegetek sokat, csak úgy cirka 5 órában a napból. Úgyhogy nincs para, csak megfontolom a döntést alaposan.

Elnézést kérek mindenkitől, egy kicsit el vagyok csúszva a játékkal, de a közeljövőben mindenképpen startol a dolog, remélhetőleg még a jövő hét elején. Addig is aki még nem küldött képet, hétfőig megteheti!

A köldökök versenyében pedig itt és most hirdetek végeredményt! A lányoknál 59 szavazattal Thia viszi a pálmát, míg a fiúknál Ogre, aki napi több kilométeres futással varázsolta olyanná a hasát, hogy elnyerje a tetszéseteket. És ezennel én is gratulálnék a résztvevőknek, azt hiszem a legközelebbi blogtalin, remélhetőleg még májusban, sok embert kell meghívnom egy-egy sörre.

Ja, és új kérdések is lesznek hamarosan mindkét oldalsávban, melyre várom majd a szavazatokat. Az egyik a kedvenc színetekre fog vonatkozni, a másikban pedig a kedvenc televíziós sorozatotok felől érdeklődöm nemsokára. Ez utóbbira többet is meg lehet majd jelölni, de csupán egyszer lehet a gombot megnyomni. Ha pedig lenne javaslat, mi kerüljön a szavazógépbe, akkor csak bátran nyomjátok ide a kommentek közé, és belerakom.  

Az az ötletem támadt, hogy egy kicsit népszerűsítem a slágerlistákat, hiszen én is írok egészen kamasz korom óta rendszeresen, és szerintem nagyon klassz dolog. Valószínűleg ezt már nem növöm ki! A bal linkfalon már van is egy, de igyekszem minél többet összeszedni, illetve várom a ti kedvenceiteket is, azaz olyan bloggerek linkjeit, akik rendszeresen csinálnak zenei listát. Előre is köszi.

A múltkor Amby átdobta volna nekem is a címben szereplő játékos feladatot, de szégyenszemre be kellett vallanom, hogy 2007-ben a tankönyveimen kívül más könyvet nem olvastam.

Azért nem hagyom ennyiben a dolgot, hiszen most jól megmutatom milyen is az én könyvespolcom, sőt új sorkérdést is indítok, "Mi volt az első meghatározó könyv életed során, és melyik az az 5 könyv, amit bármikor képes lennél újra olvasni?" címmel.

Szóval nekem az első ilyen, Vlagyimir Zseleznyikov gyerekkönyve volt, Bocsáss meg, Madárijesztő címmel, amit ha jól emlékszem még 12 éves korom környékén olvastam először, aztán még vagy 5-6 alkalommal újra elővettem. A történet egy nem túl szép kislányról szól, akit madárijesztőnek csúfolnak az osztálytársai, és aki minden bántás ellenére hatalmas lelkierővel rendelkezik. Ahogy a könyv hátulján is olvasható: "... Áruló-e ez a Lenka, vagy csupán a barátján akar segíteni? S barátság-e ez a vonzalom, vagy már-már szerelemmé finomul a bántások közepette? Lehetséges-e, hogy ilyen inkvizítori durvasággal viselkedik egy átlagos osztályközösség, csupán mert nem mehetnek el egy osztálykirándulásra? Mind a könyv, mind a belőle készült film nagy nemzeközi sikere egyúttal elégtétel az emberi tisztességnek is." Szerintem inkább ilyen történeteket kellene olvastatni a gyerekekkel most is, és nem a bugyuta lövöldözős mesék elé ültetni őket.

A másik kérdés, az 5 legfontosabb könyvre vonakozik, melyet bármikor újra olvasnék. Persze ezek közé tartozik a fent említett regény is, de a másik 4-et is hasonló rajongás övezi nálam. Ezek közül az egyik Dennis Cooper-től a Közelebb, melyről már olvashattatok itt is, aztán Máraitól a Gyertyák csonkig égnek, melyet rögtön egymás után kétszer is elolvastam, akkora hatással volt rám. Hasonlóan fontos kisregény még számomra a Kék madár meséje is, Maurice Maeterlinck-től, melyet volt szerencsém színházban is látni, és a Veszedelmes viszonyok eredeti leveleit összefoglaló írás, Choderlos De Laclos-tól.

Most ti jöttök, úgyhogy lássuk a képeket a könyvespolcokról és Amby, Urbanmale, Újlakás, Miss Ruby, Gaybears-Zoli, Pazzo, YshouldIBaSaint és Bahha kedvenceit!