"Kesergés" címke archívuma

Érdekes dolgokon gondolkoztam tegnap este és egy kicsit el is szomorodtam. Évekkel ezelőtt ha bármi öröm vagy bánat ért, legalább öt jóbarátom volt akiket minden további nélkül felhívhattam és akár órákat is tudtam velük beszélgetni. Mostanában annyira nem kíváncsi rám senki, hogy eszembe sem jut felhívni senkit ha valami megosztanivalóm lenne. Persze van néhány kivétel, ...

No, de hová lettek a jóbarátok? Szelektálódtak, vagy felszínesebbek lettek, talán felszínesek is voltak? Mindegyikben van igazság, hiszen pár éve egy csomó embert töröltem a "barátok" soraiból, teljesen tudatosan, aztán akikkel meg haverkodnék és közel szeretnék kerülni hozzájuk, azok nagyon nem akarnak engem a baráti társaságukban tudni. Van ilyen ... Régen el tudtam képzelni, hogy annyira támaszkodjak emberekre, ha nagy baj van, akár a vállukon is kisírhatom magam és ők viszont, de ma már nincsenek ilyen közeli barátaim pedig jó lenne. Természetesen előfordulhat az is, hogy bennem és másokban is van egy gát, amit már nem akarunk, vagy nem lehet ledönteni? Ahogy egyre idősebb lesz az ember úgy veszik ki belőle a feltétlen bizalom.

Emlékszem amikor befutott az Iwiw, örültem nagyon, hogy majd özönlenek a régi ismerősök ami igaz is, hiszen 300 "kapcsolatom" van, de eddig bárkinek írtam, hogy vegyük fel a fonalat, találkozzunk, igyunk egy kávét ... senki sem ugrott ki a bőréből és tíz emberből egy sem dobta át a számát, hogy hívjam fel. Talán az is közrejátszik ebben, hogy szintén tudatosan kivontam magam pár éve a forgalomból és nem járok minden este szórakozni, ápolni a felszínes ismeretségeimet. Na jó, ezt nem is sajnálom, mert talán erre vágyom a legkevésbé. Pofavizit, trendiség, "hellosziamivanveled"? Ez halálosan fáraszt, de az sem túl jó, hogy amikor az egyik legjobb barátomnak hiszek valakit, akkor kiderül, hogy ő még csak kicsit sem érez annak és nem kéri a támaszomat soha. Ilyen típus? Oké, elfogadom, úgysem tudok mit csinálni és beérem én egy legjobb baráttal is, nem vagyok telhetetlen!!! Aztán hála isten ott van még Zsolti is, a családom, haverok, kollégák és a blog által megismert kedvenceim. Mit nyafogok én már megint??? (Talán nem is nyafogás ez csak sajnálom, hogy így elhanyagoljuk egymást!)

Kahil Gibran könyvében olvastam egy remek sort a barátságról, amit nem tudok már szó szerint idézni de a lényeg a következő: Az igaz barátok olyanok mint a házak tartóoszlopai, egész életedben melletted állnak de soha sem túl közel hozzád. Nekem kevés ilyen van, talán nem is tettem érte eleget, hogy legyen.