"Kicsinapsugár" címke archívuma

Van egy (kettő?) kollégám, aki ugyan nem tehet róla, de a világon a legegyszerűbb dolgokkal is ki tud hozni a sodromból. A minap is megkérdezte, hogy: "Na, mi van? Kell hozzá egy csavarhúzó, aztán fel kell szerelni!" Én erre nagyon csúnyán nézve: "Baszkikám, én buzi vagyok, egy polcot nem szereltem fel soha!" Hát elképesztő, hogy miket nem néznek ki az emberből!!!

Ugyanez az ember egyébként azt is hiszi, hogy én tudok bútorokat összeszerelni, de már felvilágosítottam, hogy azt nálunk Édespofa csinálja. Én már rontottam el úgy Ikea bútort is, hogy soha többé nem lehetett használni, ezért itthon az ilyenek közelébe sem vagyok engedve. Ja, meg súlyemelőnek is vagyok nézve, pedig hiába kétszer akkora a bicepszem mint Kicsinapsugárnak, attól még erő ugyanannyi van benne. Persze próbálkozom, lelkes vagyok, igyekszem. Az megy egy buzinak is!

(... és tényleg, bent azt mondták a lányok, hogy sokkal viccesebb volt szóban a történet, mint így leírva.)

Kicsinapom azt mondta bunkó vagyok, igaz nem mindig csak néha, és hozzátette, hogy akkor viszont nagyon. Mondjuk ezt pont ő, pont így? Egyébként is mindezt arra alapozza, hogy Zizinek egyszer azt mondtam egy vázára, hogy szerintem az köcsög, és hogy ne pakolja tele ilyen gusztustalanságokkal a lakását.

Mondjuk visszatérve a bunkó stílusomra, ezek szerint a blogomon sokkal kedvesebbnek állítom be magam, mint amilyen valójában vagyok. Így lenne?

Tegnap a strandon ecseteltem Zsuzscsinak, hogy milyen vicces szextesztet talált a Napsugaram, és hogy már egy csomóan kitöltöttük, érdekes eredményekkel. Persze hülyeség az egész, de azért kíváncsi lett és megkérdezte, hogy milyen kérdések vannak, én meg mivel nem emlékeztem pontosan, feldobtam pár hülyeséget: "Pisi-kaki a szájba, cicikre, bokára, szex a liftben, ..." Erre kikerekedett a szeme, rögtön tudtam, hogy még nem liftezett senkivel, és ki is nevettem, mire ő: "Baszki, de hát én falusi lány vagyok, ott nem volt lift. Ellenben szénakazal, pajta, szekér, ..."

Még nem is meséltem az új kollégáimról, pedig megérnek egy posztot külön-külön is mindannyian, a főnök meg pláne, akinek szinte naponta elénekelhetném a Maniac című dalt. És meg is teszem ha kell, de előbb lássuk csak a többieket:

Például ott van Lüszi, aki néha ölelésre vágyik, néha ölel, én pedig cserébe egész álló nap böködöm, amit meg kifejezetten utál. Tündibündi, már ha egy szóval kellene jellemeznem, és innen is üzenem neki, hogy remélem még egy darabig nem érik paradicsomtermesztő korba, és minden nap szagolgathatom a finom illatát. Mert az van neki!

De tündi és bündi a Szeleske is, aki simán kiugrik úgy a kocsimból, hogy majdnem elbassza a piros 7-es, csak azért mert egyszerre csupán egy dologra tud összpontosítani, az pedig a kiszállás. Én pedig még azzal is bekavartam, hogy elköszöntem. Így a busz már abszolút nem fért bele a képbe. Arról meg ne is beszéljünk, hogy eme folyamat során még a rikító kék színű telefontokját is sikerült elhagynia!Ha a Rákóczi úton valaki talált egy ilyet, jelentkezzen! A becsületes megtaláló vásárlási kupont kap az üzletünkbe, és Szeleske fogja kiszolgálni.

Aztán ott van legkedvesebb férfi kollégám, aki olyan bájos humorral vesz le minden nap a lábamról, hogy még rágondolva is beleborzongok. De nem csak én, hiszen a csajok is egész nap verik a fejüket, kenegetik a homlokukat, és törölgetik a fülüket. Csak tudnám miért!

De ha már fiú kolléga, akkor ott van a másik srác is, aki állítólag olyan filmeket tart az otthonában, hogy én még csak elképzelni is nehezen tudom a tartalmukat. Valamit mesélt róluk, de meghallani sem akartam.

Majdnem a legvégére hagytam Zizikét, akitől eszméletlen jó csavarokat tanultam a minap eladás téren. Úgy sürög-forog és tekergeti a szavakat, hogy még te is hanyatt vágódnál tőle, az tuti!

Ja, és persze Miss Vega, akivel remek konyhatippeket osztunk meg egymással munka után, és akivel ugyanannyira rajongunk a répatortáért, sőt ugyanúgy szeretjük a cukormázas tetejét is, mint a magos belsejét. Oh, és az a rétes!!!

De ami a legszebb az egészben, hogy a pár hetes munkám során, nem csak a humorukkal lopták magukat a szívembe, hanem azzal is, hogy mennyire jól tudnak együtt dolgozni. Ez inspirál engem is, és még ha vannak is zökkenők, akkor sem tudom elhagyni magam, ami szinte teljes részben köszönhető kedves főnökömnek. Mert ő tartja egyben a csapatot, és pontosan tudatában van annak, hogy lehet a maximális teljesítményt, egy emberként kihozni belőlünk.