"Kolléga" címke archívuma

Az történt ugyanis, hogy egy incifinci félreértés miatt, klassz kis balesetet okoztam! Ugyanis agyban összeraktam dolgokat, és az egyik kolléganőmet sikerült jól megviccelnem ezzel. Egy beszélgetés alkalmával, én úgy emlékeztem, hogy azt mondta, nemsokára elveszik feleségül. Ő poénnak szánta, én meg annyira komolynak gondoltam, hogy már a központban is elmeséltem az örömhírt, ráadásul egy értekezleten. Szerintem már a vezérigazgató is tudja, hogy Axa nemsokára férjezett lesz, és nem lesz olyan hosszú és fura neve.

Szerencsére a kollégám jó fej, és továbbra is poénnak fogja fel a dolgot, így már szólt is az udvarlójának, hogy mivel nekem köszönhetően már mindenki azt hiszi, hogy a jövő hétvégén az ő, és nem a rokona eljegyzését tartják, muszáj lesz megkérnie. És persze mindenkit meg kell majd hívni az eljegyzésre, akik most megharagudtak, hogy nem lettek meghívva!

Van egy (kettő?) kollégám, aki ugyan nem tehet róla, de a világon a legegyszerűbb dolgokkal is ki tud hozni a sodromból. A minap is megkérdezte, hogy: "Na, mi van? Kell hozzá egy csavarhúzó, aztán fel kell szerelni!" Én erre nagyon csúnyán nézve: "Baszkikám, én buzi vagyok, egy polcot nem szereltem fel soha!" Hát elképesztő, hogy miket nem néznek ki az emberből!!!

Ugyanez az ember egyébként azt is hiszi, hogy én tudok bútorokat összeszerelni, de már felvilágosítottam, hogy azt nálunk Édespofa csinálja. Én már rontottam el úgy Ikea bútort is, hogy soha többé nem lehetett használni, ezért itthon az ilyenek közelébe sem vagyok engedve. Ja, meg súlyemelőnek is vagyok nézve, pedig hiába kétszer akkora a bicepszem mint Kicsinapsugárnak, attól még erő ugyanannyi van benne. Persze próbálkozom, lelkes vagyok, igyekszem. Az megy egy buzinak is!

(... és tényleg, bent azt mondták a lányok, hogy sokkal viccesebb volt szóban a történet, mint így leírva.)

Tegnap Zizike kolléganőm egész nap sziporkázott, mintha bevett volna valamit, pedig nem is. Például amikor este, zárás után megnéztem az egyik barátom által ajánlott oldalon a kidobott, gazdira váró kutyákat, Zizi mögém lépett és megszólalt: "Basszus, mi ez? Csak nem a használtkutya.hu?"

Nem is tudom elmondani, hogy tegnap mennyire jól esett amikor az egyik kollégám rámcsodálkozott azzal, hogy milyen hirtelen beletanultam az új munkába, és mennyire profin nyomom. Persze mondanom sem kell, hogy még korántsem vagyok profi, de tényleg gyorsan tanulok. Mert szeretem amit csinálok, és ez remélem sokáig így is marad! Csak már ne álmodnék minden este arról, hogy kinek milyen kanapét adok el!

Bizony én sem hittem volna, hogy ennyit számít egy kis életmódváltás! Elsőként ugye a Vegafood ételeit kezdtem enni, aztán szinte ezzel egy időben majdnem teljesen abbahagytam a kávézást, és nem mellesleg próbálok kicsit többet mozogni. Ma például 4 megállót sétáltam, és azt tervezem, hogy ezt amikor csak tudom, mindig így csinálom.

Egyébként egyre kevésbé vagyok fáradt, ami azért egy jó dolog, főleg most, hogy totális káosz van a munkahelyen, és egyre többet melózok. Ami pedig minden közül a legjobb érzés, hogy nem görcsöl a hasam állandóan, és nem vagyok olyan mint egy lufi.

Aztán, hogy a kaján kívül írjak még valami más érdekességet is, ma rájöttem, hogy valamit nagyon szarul csinálhatok, mert 12 óra alatt kétszer is megríkattam egy nőt, pedig csak pár problémát próbáltam vele megbeszélni, a munkájával kapcsolatban. Türelmes is voltam, a hangomat sem emeltem fel, egyenesen a szemébe néztem, nem kerteltem, finoman közelítettem, nem rohantam le, mosolyogtam, és mégis. Mit rontottam el?  

Kérdem tegnap délután az olasz kollégámat, hogy hozhatok-e neki egy kávét, erre mondja, hogy természetesen igen. Én pedig már kifelé az üzletből tényként, nem is kérdezve megállapítom, úgy hogy közben választ sem várok: "Ok, akkor kicsi presszó, tej nélkül." Nagyon boldog volt, mert biztos már sokan zaklatták a cappuccino-val mióta itt van! 

Borzasztóan utálom, amikor úgy kell bejönnöm a munkahelyemre, hogy legszívesebben már hazafelé mennék, és többet vissza sem néznék. Biztos bennem van a hiba, de én itt a közvetlen kollégáimon kívül semmit sem szeretek, sőt ráz az ideg minden percben, mikor meghallok egy újabb baromságot.

Ma megint bizonyított a legkisebb kolléganőm, nem is akárhogy. A kis kíváncsi egész nap a seggemet stírölte, és megállás nélkül nyaggatott, hogy mutassam meg neki. Nem szexuális célzattal persze, csak a sebemet akarta megnézni már egy hete. Aztán egy nyugisabb pillanatban behívtam az egyik fülkébe, és letoltam neki. Meglepődött, de bámulta volna órákig ha nem unom el.