"Komment" címke archívuma

Azt hiszem a karácsonyi ajándékozásból nem maradnak ki idén a trollok sem, hiszen az utóbbi időben a számuk csak nőttön-nő, így ez a pár sor most nekik szól, először és utoljára, de mindörökre!

Ide ugyanis lehet lökni a szitkokat, akár állandó jelleggel, és le lehet buzizni, köcsögözni, hülyézni, lehet fenyegetni lelövéssel, veréssel, vagy bármilyen más kínzással. El lehet mondani miért is vagyok egy barom, abnormális, hímringyó, és még ki tudja mi. Ezekkel a kedves jelzőkkel eddig is elláttatok, hát most ezen poszt hozzászólásaiban szabad a vásár. De csak itt, máshová továbbra sem engedem be a baromságokat, a személyeskedést, és az oda nem illő, témához kicsit sem passzoló szitkokat!

Tehát éljétek ki magatokat, hátha a szűkebb környezetetek ezáltal kicsit fellélegezhet. Végül is szívességet teszek nekik, és persze nektek is. Gyerünk, toljátok!

Ja, és a továbbiakban ide illesztem majd azon bejegyzéseket is, melyek rólam szólnak, de semmi hízelgőt nem tartalmaznak, ugyanis ebből is van már néhány, sőt divat lett olyan naplókat írni, amelyben más blogokat, bloggereket fikáznak, de sajnos nem vicces hangnemben, még csak kicsit sem irónikusan. Érdemes felvenni a posztot rss-en is akár, mert a továbbiakban csak bővülni fog a létszám, de én máshol ezekkel többé nem foglalkozom. De ezután ezt a bejegyzést folyton kiegészítem majd azokkal a kommentekkel, melyek más bejegyzésekhez jönnek, de oda nem valók! Nem vesznek el, simán átmásolom őket dátummal, és névvel. Máris lehet csemegézni ezekből, és persze a mások blogján megjelent kritikákból is:

Elolvasom »

Valami jelentéssel csak bír, hogy a letiltott IP címek közé kizárólag csak macsó, heteroszexuális, jóképű, illetve családos faszik keverednek be teljesen érthetetlen módon, vagy olyanok, akik ezen tulajdonságok mindegyikével bírnak. Olyan szép, hogy mindig engedélyeznem kell nekik a matatást! 

Ne okoskodj baszod, főleg ne állandó jelleggel, és ne beszélj ki a hátam mögött, főleg ne rosszindulatúan, majd akkor talán elfogadom a véleményed, talán azt is, hogy lehet igazad, de egyelőre nem kérem, és unom is már a kioktatást. Az meg aztán a pofátlanság legteteje, hogy még sértegetsz is engem, Édespofát, de még a közeli hozzátartozóimat is fikázod, a gondolataimat meg kiforgatod, másként adod vissza, hozzáteszel, de ezzel a sok negatív baromsággal, kitalációval, továbbgondolással, nem látod, hogy csak magadat minősíted? Milyen jogon, és honnan van ez a határtalan bátorság? Ez itt az én blogom, ne piszkíts bele, álnéven meg főleg ne, az olyan gyáva és pitiáner dolog!

(Ezen bejegyzés nem egy embernek szól, tehát ne legyél öntelt, nem csak körülötted forog a világ, vannak sokan akik különbnek érzik magukat nálam. Írj blogot, aztán ott leírhatod ami a szíved nyomja, oszthatod az észt, hajrá!)

Mi van veletek emberek? Megtanult mindenki összeadni? Hetek óta semmi sem kerül a moderálandó hozzászólások közé, hiába nézem naponta többször is, sehol egy meglepetés, egy újdonság erejével ható komment, egy felfedezésre váró új gondolat?

... azaz ilyen amikor minden minősíthetetlen, kezdve a cikkel, ami szinte már a science fiction határait verdesi, egészen a hozzászólók stílusáig. És az a tömény rosszindulat ami árad az egészből, Karl kitekert mondatain át a buzizásig! Brrrrr. Ez egyszerűen szerintem minden jóérzésű embernél kiveri a biztosítékot, de ha ennyi nem lenne elég, és töményebb dózisban is kérnél belőle, akkor nézd meg mit művelnek a Cher lányának átoperálásáról szóló cikknél.

Egyébként erről jut eszembe, hogy én már egyre kevésbé írok megmondós posztokat, gondolom észrevettétek. A politikát is ahol lehet, ott kerülöm ki nagy ívben. Nekem nem kell ide ez a sok negatív fasz, meg az okoskodásuk. Mindenki szarjon a saját klotyójába. Én örömmel szeretnék írni, úgy a magam, mint a ti szórakoztatásotokra egyaránt, és azt akarom, hogy ez így is maradjon.

Érdekes a rendszer, mert ezt a Manko gyereket aki pár napja keveredett ide, és az élő fába is beleköt, gyakorlatilag azonnal blokkolja. Eddig is én szedtem ki a moderálandók közül, mert nehezen akartam elhinni, hogy tényleg kikaptam egy olyan embert akinek az okoz élvezetet, hogy kötekedik, és aláz másokat. Volt már ilyen, és akkor is hagytam egy darabig, mert szerettem volna hinni a változásban és a közösség erejében, illetve abban, hogy akár jó véleménye is lehet valakinek a dolgokról amiket írok, vagy a társaságról aki ide jár, de úgy tűnik ő és a társai sportot űznek a fikázásból. Szívem szerint mostanában ezt szóról-szóra idemásolnám Zolitól, holott régebben nem értettem egyet az előzetes moderálással, de mikor ilyenek történnek, mindig elgondolkodom a szavain:

"... ez az egyik olyan "védett" hely, ahol nincs helye bizonyos ocsmány gondolatoknak (és igen, azt önkényesen én döntöm el, melyek ezek. Az én blogom, úgyhogy menj, írjál magadnak, ha nem tetszik), ahol nem vagyok köteles eltűrni, hogy anyámat szidják, sőt, a saját blogomon a mindenhol minden bloggert random lehülyéző kisfaszúaknak sincs hely. Nem azért blogolok, hogy a tömegközlekedő átlagbunkó a villamos után itt is az orrom alá fingjon. Vannak szerencsétlen, frusztrált köcsögök, akik minden látogatottabb (depláne index főoldalon talált) blogra beírják, hogy dögöljön meg az aktuális bejegyzés írója, tökmindegy, hogy galambokról, politikáról vagy épp valami számítástechnikai dologról ír. Szokása az a hülye trolloknak, hogy jönnek, és beszólnak. Hát itt nem, bocsi. Én büszke vagyok arra a közösségre, aminek ez a blog is része, ..."

És a lényeg az, hogy szeretem ezt a társaságot, akik itt összejöttek, és van nekem elég bajom a trollok nélkül is, ezért a blogot meghagyom a béke szigetének, az ilyenek pedig mint ez a Manko, maradnak moderálandók és spamok egészen addig, amíg vagy nem tudnak normálisan véleményt nyilvánítani, vagy nem húznak el a retkesbe. 

Napok óta azon agyalok, hogy van-e olyan, hogy betelik a kommentdoboz, és soha többé nem lehet majd ide írni. Sőt vajon betelik valaha egy blog? Elfogyhatnak a betűk valaha is? Vagy nem lesz több hely az interneten?

Csak szólok, hogy átállítottam a kommentezési lehetőségeket, így aki rosszul fejti meg a matekot, az nem kap hibaüzenetet és nem veszíti el a drága munkát. Pláne nem kell újra számolnia, hiszen helyette a moderálandók közé kerül, így amint tudomást szerzek róla, intézkedem és már ki is kerül.

Egyébként azért maradok megint csak a matekozásnál, mert a kód nem néz ki jól a sablonomban, meg ugye azt is könnyedén el lehet rontani. Aztán meg azért is nem lesz "Milyen nap van ma?" kérdés, mert akkor meg azok nem tudnak írni, akiknek nem ékezetes a billentyűzetük. Például Nelly, akit sajnálnék ezért elveszíteni!

Most már kicsit kezd idegesíteni, hogy minden blogon, így a sajátomon is a kommentek az oldalsávban csak akkor látszanak rendesen, ha a teljes oldal be van töltve. Amennyiben egy bejegyzés látszik csak, akkor az úgy néz ki, mintha minden hozzászólás csak ahhoz jött volna. Azért örülök a fejlesztéseknek és türelmes vagyok az ezzel járó fennakadásokkal szemben, bár a lapozós komment számomra inkább idegesítő lesz, mint hasznos, ez a hiba meg így két nap távlatából szintén.

Vannak olyan blogok, melyeket ha nem kezdtem volna ajánlgatni a Blogbuziban, akkor a kutyát sem érdekelnének, senki sem olvasná őket, maximum az aki véletlenül a gugliból odatévedt. Természetesen én önzetlenül, és a saját szórakoztatásomra is csinálom hetente az ajánlót, de örülök neki mikor az adott blog gazdája egy akármilyen köszönömmel jelzi, hogy örült az észrevételeimnek. Azt hiszem értitek mire gondolok.

Szerintem ez olyan, mint amikor segítesz egy babakocsis nőnek lekászálódni a buszról, és a hölgy ezt úgy reagálja le, hogy rád sem néz. Azt hiszem ezt nem köszönömnek hívják.

Nos, miután szarrá ajánlottam itt egy blogot, a gazdája beseperte az ebből kifolyólag hozzá járó vendégeket, majd szépen leszokott a blogom látogatásáról és a kommentelésről, aztán levett a linkfaláról is, most pedig már nem is reagál ha hozzá szólok. Nem nagyon értem, hisz csak segítettem neki felállni, és most napról-napra látom az olvasóimat, hogy hozzá is járnak és lelkesen olvassák. Ez engem is elégedettséggel tölt el és örülök neki. Nem kell fejet hajtva hálálkodni, nem várok ilyet, de azért az nem esik jól, hogy levegőnek néz az illető.