"Koncert" címke archívuma

Azt sem tudtam, hogy még van Deconstruction Records, de most már túl vagyok az első meglepetésen hiszen ők adják ki Beth Ditto szólóját, amiben a Simian srácok segédkezet nyújtottak neki. Itt van az előzetes!

Februárban jön az új CocknBullKid kislemez is, melyen Hot City és Hercules & Love Affair remix is lesz, aztán Anita áprilisban végre kiadja Adulthood címmel bemutatkozó albumát.

01. new Skunk Anansie - My Love Will Fall
02. 03. Lamb - Strong The Root
03. 01. Adele - Rolling In The Deep
04. new Tracey Thorn - Sister Winter - Sufjan Stevens Cover
05. 04. Stateness - Assassinations
06. new Jamie Woon - Blue Truth
07. new Skunk Anansie - Feeling The Itch
08. 02. The Do - Slippery Slope
09. 05. I Blame Coco - Summer Rain
10. 06. Hundreds - Waiting For My Raccoon
11. 08. Creep ft. Romy Madley Croft - Days - Azari & III Remix
12. 09. Stateness - Ballad Of NGB
13. 16. Lamb - She Walks
14. 07. Chook ft. Claudine Muno - You Are All You Have
15. 14. Stateness - I'm On Fire
16. new CocknBullKid - Hold On To Your Misery - Hercules & Love Affair Mix
17. new Sufjan Stevens - I Walked
18. 13. Lykke Li - Get Some - Beck Mix
19. new R.E.M. - Discoverer
20. 20. Hundreds - Machine

Koncertet is fogunk újra látogatni, most éppen az O.Childen-re vagyok rápörögve, ezt a fickót hallani kell élőben, de Adele is közzétette a dátumokat, de sajnos még nincs benne London. Tibi, te meg költözz már ide, jöhetnél velünk!

Jó hírekkel kell kezdenem rögtön az elején, ugyanis kedvenc csapatom a Lamb új lemezzel jön jövőre, melyről máris két szám landolt a MySpace oldalukon, Strong The Root és She Walks címmel. Mondanám, hogy örülnék neki ha jönnének újra a Szigetre, de annak még inkább, ha Londonban lenne a lemezbemutató koncert, még mielőtt kijön az album! Persze egy kicsit zavarban is vagyok, mert most nem tudom, hogy akkor ezzel mi lesz ...

01. new Adele - Rolling In The Deep
02. new The Do - Slippery Slope
03. new Lamb - Strong The Root
04. 01. Stateness - Assassinations
05. 02. I Blame Coco - Summer Rain
06. new Hundreds - Wait For My Raccoon
07. new Chook ft. Claudine Muno - You Are All You Have
08. new Creep ft. Romy Madley Croft - Days
09. 04. Stateness - Ballad Of NGB
10. new Hundreds - Happy Virus - Blank Remix
11. new Hercules & Love Affair - My House
12. new Duran Duran - Leave A Light On
13. 03. Lykke Li - Get Some
14. 15. Stateness - I'm On Fire
15. new Jessica 6 - I'm Deranged - David Bowie Cover
16. new Lamb - She Walks
17. 05. Filur ft. Daniel August - Welding Love
18. 08. Crystal Castles ft. Robert Smith - Not In Love
19. new Duran Duran ft. Kelis - The Man Who Stole A Leopard
20. new Hundreds - Machine

Az új Duran Duran album pedig egész jó lett, kicsit hasonlít a Wedding Album-ra, sőt mitöbb, énekel rajta Kelis és Ana Matronic is. A címadó nótát még szokni kell, de máris nagy kedvencem lett a Leave A Light On.

Jessica 6 is nemsokára kijön a See The Light című debütáló lemezzel, de előbb még jön egy kislemez White Horse címmel, melyen ha jól hallottam rajta lesz a David Bowie által írt és átdolgozott I'm Deranged is. Klipet is készítenek a White Horse-hoz, méghozzá Nomi személyes jó barátja, a fotós Marco Ovando. A Bowie szám egyébként egy tribute albumon is rajta van, annak We Were So Turned On a címe, és többek között Duran Duran, We Are The World, Megapuss, és A Place To Bury Strangers átiratok vannak rajta.

Nem kis várakozás előzte meg a héten a részünkről a Bodi Bill és a Hundreds közös lemezbemutató koncertjét, már csak azért is, mert későn rendeltünk jegyet, és nem jött meg szombatig. Szép kis kálvária volt, még a HMV-be is bementünk, írtam nekik levelet, amire azt válaszolták, hogy menjünk nyugodtam, majd a helyszínen megkapjuk a jegyeket, csak mutassuk fel a visszaigazoló e-mail-t. Felmutattuk, de a pénztárosnál nem volt számunkra semmi, ennek ellenére mosolygott és adott nekünk két belépőt.

Így végre bejutottunk az Upstairs at the Garage-ba, ami egy kicsi klub, körülbelül olyan hangulata van, amilyenre mindig is vágytam. Ugye emlékeztek rá, hogy írtam erről már egyszer! Itt bizony, szinte a füledbe énekeltek az előadók, a Bodi Bill énekese konkrétan a nézők között ugrált, éreztem az illatát, mi több, együtt mentünk vécére mielőtt elkezdődött a buli, úgyhogy ezt is elmondhatom magamról, hogy pisiltem vele egy helyiségben. Szenzációs, nem?

De visszatérve a koncertre, a Hundreds két tagú duójának bemutatkozó albumát azt hiszem újra kell értékelnünk, mert én eddig körülbelül kétszer hallgattam meg, és nem lettem belé szerelmes, Zsolti még félt is egy kicsit, hogy unatkozni fog, de aztán az lett a végére az állás, hogy majdnem jobban bejött neki, mint a berlini Bodi Bill. A duó egy kis késéssel érkezett a színpadra, előbb a kopaszodó, öltönyös fiatalember foglalt helyet a számítógép és az ütött-kopott Yamaha szintetizátor előtt, aztán az énekesnő is csatlakozott, miután lement a Walking On Rails. A cimbalom is előkerült, aztán csak egyik ámulatból estünk a másikba, ahogy megszólaltak élőben a dalok. Jött a gyönyörű Let's Write The Streets, aztán a Fighter, a Solace, a szarrá gyorsított Grab The Sunset, és a végén a katarzist okozó Song For A Sailor.

Kis szünet következett, beállították a színpadot a srácoknak, addig mi cigiztünk kint az utcán, majd pont visszaértünk a hegedű hangolására, és már indult is a Bodi Bill őrült egy órája. A Henry egyszerűen gyönyörű volt, a Very Small-t pedig az énekes a volt barátnőjének ajánlotta, majd az I Like Holden Caulfield táncos ugrálása után jött a sajátos Nothing átirat, mely a Nothing Compares 2 U-val kezdődik, és persze elhangzott a híres mondat is: "If you don't like Sonic Youth ... fuck off and die!"

Készítettem videókat is de jobb ha nem halljátok őket, nagyon gyatra minőségűek lettek, mondhatni fülsértőek, de nézzétek meg amiket beillesztettem, azokból is minden kiderül.

Azért az nagyon durva, hogy Magyarországon már ki sem mozdultunk a lakásból, többek között azért mert besavanyodtunk, és persze azért is, mert pénzünk sem volt, itt meg állandóan megyünk. Minden hétvége arról szól, hogy mit nézzünk meg. Persze ez az újdonság varázsa, majd biztos elmúlik, de ...

... most úgy áll a helyzet, hogy koncertekre is fogunk járni, mert Londonban van mire. Ide az is eljön, aki nem akar, de ki ne akarna. Most szombaton Hundreds és Bodi Bill, januárban Hercules & Love Affair, áprilisban meg befigyel egy kis Turboweekend a Soho-ban. A Bodi Bill jegyet már meg is vettük, de nyilván a többit is meg fogjuk, hiszen 8 font volt ez is, amennyiért itt 1 óránál pár perccel többet kell dolgoznom. Hát nem röhej?

Ja, és december 5.-én ingyenes The Good Natured koncert lesz az Old Blue Last nevű klubban, arról meg ne is beszéljünk, hogy februárban O.Children lép fel a XOYO-ban.

Emlékeztek amikor nem is olyan rég a blogon arról írtam, hogy az ilyen meg olyan fetrengős fesztiválokat már nem annyira bírom, azaz kinőttem, és valami teljesen más koncertélményre vágyom?

Hát ezért is nagy örömmel adok hírt arról, hogy megvalósították az álmom, méghozzá az Eklektika kávézó üzemeltetői, ugyanis náluk kerül megrendezésre az a koncertsorozat, melyben elsőként Rutkai Borit láthatjuk majd, szinte kézzelfogható közelségben. Egyébként a szervezők célja az, hogy havonta egyszer a hazai alternatív könnyűzene krémjét hozzák el közénk, minden hónap utolsó csütörtökjén, és nagyon barátságos hangulatban mutassák be őket, mintha csak a kanapédról néznéd őket.

Az első koncert tehát 2010. január 28.-án lesz Rutkai Borival, a Nagymező utca 30-ban, melyre helyet kell csak foglalni a kávézó elérhetőségein, például a 266-12-26-os számon, és a belépőt, amely egyébként nagyon baráti, ugyanis csak 1000 forint, a számlával együtt fizetni távozás előtt.

A december 19.-én megrendezésre kerülő The Unbending Trees koncert kapcsán találkoztam a frontemberrel, illetve Bocskor Bíborkával az Eklektikában. Beszélgettünk a sikerről, a lemezkiadásról, barátokról, a közös munkáról, és még mindig a Megasztárról, persze csak a kedvemért.

Mesélnél nekem a kezdetekről? Mondjuk a Megasztár utáni időszakodról?

Bíborka: Persze, mire vagy kíváncsi?

Mondjuk arra, hogy milyen volt megélni ezt az egészet, aztán milyen volt kijönni belőle, és arra, hogy mikor döntötted el, hogy nem leszel celeb. Tudatos döntés volt ez egyáltalán?

Bíborka: Azt sem tudom honnan kezdjem, annyira lerágtam már ezt a csontot. Mindig is óvatosan kezeltem ezt a témát, azért mert részt vettem benne, és voltak pillanatok,amikor jól is éreztem magamat, de távol áll tőlem a megaizmus :-) ez a szellemiség. Mindkét pólust megtapasztalva nem döntöttem mellette. Persze elgondolkodtam: oda raknak majd,ahová könnyen betudnak sorolni, egy külföldi énekesnő itteni prototípusa leszek, megpróbálnak majd eladni, elkezdek haknizni, keresek pénzt, úgy ahogy mondják, nem az én értékrendem szerint, külsőségekkel jól kitámasztgatva, dicsérnek majd elítélnek, de csinálom kb 3 évig, aztán belső tartalom nélkül szétesek, aztán a lelkem fog hadakozni az eszemmel ... vagy megpróbálom egy kicsit önerőből, saját tempóba, "normák" nélkül, inkább befele élve, saját hangon, nem feltétlenül a megszokott eszköztárral, de cseppet sem magányosan.

Tehát tudatosan végiggondoltad, hogy a hosszú, tartós sikerek eléréséhez hosszú út vezet?

Bíborka: Nem gondolom azt hogy én olyan okos és tudatos vagyok, ráadásul én régen azt gondoltam, hogy a tudatosság az egy rossz dolog, de most már tudom, hogy van jó értelemben vett tudatosság is ... Nem, én inkább sokat köszönhetek a barátaimnak, akik színészek, énekesek, művészemberek. A segítségükkel tudtam látni a különbséget aközött, hogy mi az amit én megtehetek egy ilyen műsor után, és mi az amit ők sok munkával, sok gondolattal, érzelemgazdagsággal, együttműködéssel, nem magányosan. Olyan a különbség kb ... mint a tengert képeslapról nézni, vagy benne lubickolni. Én a lubickolást választottam. Mindenképp nagy ismertséget hozott a műsor, ami szuper, ezt kellene tudni jól használni.

Ezek szerint soha sem volt benned egy olyan félelem benned, hogy el fog veszni a tehetséged? Nem szálltál be a ringbe, és most mégis sikeres vagy.

Bíborka: Az a fontos,hogy az ember érezze jól magát,a többi mindig jön. Lehet mindegy, hogy egy ablakban ülök valahol, és adok valamit az embereknek, vagy elénekelek egy megfejtést, egy hangulatot, egy verset. Az ember egész lényével kommunikál. Az információkat kicsomagolják, bonyolult viszonyrendszer ez, el is dobhatják amit kaptak, mint egy rossz szaloncukrot. Nem tudom, tehetséges vagyok-e. Ha az én eszenciám érzéseket, színeket, emlékeket ébreszt benned, akkor a varázslat megtörtént. Híd épült közém és közéd. Én adtam Neked, tőled minimum azt kaphatom, hogy adhattam :-))) Bolond lennék, ha nem érezném jól magam ettől.

Csináltál olyat, hogy egy ablakban ültél egész nap?

Bíborka: Igen, csináltam ...

... és, hogy találtatok egymásra a Kristóffal?

Kristóf: Mindenről a pálinka tehet! Az MTV Icon-on találkoztunk, dölöngéltem, aztán valahogy mellénk keveredett a Bíborka, aki nem mert kérni tőlem pálinkát, de aztán valahogy mégis elkezdtünk beszélgetni.

Bíborka: Nem vagyok egy nyomulós ember, de ha valami tetszik, azt ha megfelelőnek látom a pillanatot, szeretem kifejezni. Az MTV Ikon beállásán láttam egy férfit énekelni szomorúan, iszonyú mély hanggal és nagyon tetszett a komolysága, a pátosza, az érzelgőssége így együtt, ebben a környezetben, ezért pár óra múlva el is mondtam ezt Kristófnak.

Kristóf: Aztán amikor megjelent az első lemez októberben, és az Overture című dalunkat élőben is elő szerettük volna adni, keresni kezdtem egy hazai hangot, aki nem Tracey, mert ha ezt valakivel eléneklem, akkor nem helyettes kell, hanem olyan valaki, aki ezt újra kitalálja, és újat csinál belőle, illetve egyenértékű produkciót tud csinálni a Tracey-vel. Aztán beugrott, amit Bíborkának szoktam mondani, hogy ő az ördögien szexuál hangú énekesnő ebben az országban, és behívtuk egy próbára, ahol elsőre működött a dolog. Onnantól kezdve, ha Budapesten játszottunk, jött velünk énekelni, és egyszer Debrecenbe is. Ennek a folyamatnak volt az eredménye, hogy csináltunk egy saját duettet is, melyet a Szigeten énekeltünk el először, és most előadjuk a Várban is. Aztán jött a Magashegyi, akik az mr2 Akusztik koncertjükre két dalba is visszahívtak, így már tiszta vérfertőzés az egész, összefonódnak a dolgaink.

Bíborka: Pontosan, mert azt vettem egyébként észre Magyarországon, hogy nincsenek áthallások zenészek között, illetve keveset dolgoznak együtt emberek. Mindnki félti a saját pozicióját, a saját kis teritóriumát, pedig annyira fantasztikus amikor te odaadod amit te tudsz, én is beleteszem amit én.

Kristóf: Az az igazság, hogy egyikünk sem egy tökéletes énekes, de mégis amikor együtt éneklünk, az én gyengeségemet kiegészíti a Bíborka erőssége, és fordítva. Amikor együtt megszólalunk, az egy féle összekacsintás, és a színpadon csak erősítjük egymást.

Mikorra várhatóak a lemezek?

Kristóf: Ez most Bíborkáéknál aktuálisabb azt hiszem ..

Bíborka: Igen, remélhetőleg még karácsony előtt lesz egy új EP, és az aluljáróturnénkat, amit azt hiszem 2007 decemberében kezdeményeztünk, idén is folytatjuk, tervek szerint 22.-én, de erről részletek majd a magashegyi.com -on, aztán tavasszal a nagylemez ... Termékeny időszak van a zenekar mögött. A klip is forgatódik már fejünkben.

Olyan lesz mint az Anglia videója volt?

Bíborka: Nem feltétlenül, én azzal nem voltam teljesen elégedett, úgy éreztem, sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle, nem pénzzel, hanem kreativitással. Egyébként a klip forgatása  után meg is szünt a Magashegyi ...

Erről mesélsz egy kicsit? Mi volt az oka?

Bíborka: Az történt, hogy szépen működött a Magashegyi, ismerték, koncerteztünk, várták a lemezt, de nem haladtunk, a fiúk nagyon ráfeküdtek a Kaukázusra, én pedig leléptem. Aztán tavasszal újra beindultak a dolgok, megkeresett Fodor Máriusz, aki a zenekar billentyűse és többnyire zeneszerzője is, hogy összegyűltek dalötletek, amik Magashegyihez találnának, írtam rá dalszöveget, ilyen a Salátaleves, Fogd és fuss de Szabó T Anna verset is zenésítettünk, Tariska Szabolcs is írt dalszövegeket. Nagy kedvencem a Rongyolódó című dal, de egy csángó népdalt is feldolgoztunk s még sorolhatnám ...

Milyen lesz a lemez? Behatárolható stílusa lesz, vagy inkább eklektikus?

Bíborka: Ez érdekes, mert picit olyan, mint a Szabad ötletek jegyzéke ... Mindenki beleengedte magát a zenekarból és ez így jó. Csiszoljuk, átgondoljuk, díszítjük, bekoszoljuk.

Kristóf: Igen, ha meghallgatsz egy Magashegyi koncertet, nagyon eklektikus az egész, de mégis egyben van. Gyakorlatilag nincs az a széthullós érzésed a koncert után, ez a nagyon jó alter-pop kategória. Kicsit olyan mint a '80-as években a Napoleon Boulevard volt. Nekem a kedvencem a Zöld erdőben ... mert ott érezni, hogy mélysége is van a Magashegyinek, mégis megvan az a bizonyos kikacsintás.

Bíborka: Egyébként december 15-én a Szeparéban játszunk, ott te is meghallgathatod!

Kristóf: A mi lemezünkkel pedig annyi van, hogy összejött egy új albumra való anyag, olyan 15-20 darab, amelyet szeretnénk előbb-utóbb valamilyen formában megjelentetni. Én összességében úgy érzem sokkal optimistább hangvételűek vagyunk, ez a dalokon is hallatszik, és újdonságként megjelent a hárfa. Ami még nagyon jó ezzel kapcsolatban, hogy a számokat élőben is kipróbáljuk, teszteljük, és eldöntjük mi kerül majd a teljes anyagba. Például a közönség nagyon jól fogadta az Annie Lennox feldolgozásunkat, ezért ez valószínűleg rajta lesz, sőt logikus lenne, ha a Walking On Broken Glass lenne a következő kislemez.

És milyen formátumokban fognak megjelenni a lemezek? Van még értelme a digitális formátumon kívül bármi másban gondolkodni?

Kristóf: Nem, jelenleg nagyon nem látom értelmét bármilyen stúdió felvételnek, az emberek fizetni nem akarnak érte, pénzbe pedig elég sokba kerül. Meglátjuk. A kiadótól függ nagy részben. Továbbra is dolgozom a zene mellett, az az elsődleges, az Unbending, ha úgy tetszik, egy profi hobbi.

Bíborka: Én pedig zarándok típusú személyiség vagyok, zen életmódot folytatok, szóval nem fontos, hogy nagyon dőljön a pénz. Nem vagyok a pénz rabszolgája ... :-))) Én szeretnék egy kazettát kiadni, már Máriusz is mondta, hogy ez jó ötlet, de komolyan! Egyébként pedig nekünk nagyon fontos a közönségünk, a mag, akiknek koncertezünk, spontán videókat töltünk fel a Youtube-ra, ott az oldalunk, ... én nem nagyon foglalkozom ezekkel a dolgokkal, a kislemezt szeretnénk minimum egy hétig ingyenesen letölthetővé tenni a honlapunkon és persze meglehet majd vásárolni is, annak aki szeretné.

Kristóf: Nekünk is fontos az internet, például ott a blogunk, ahová még a kihúzott fogamról is tettem fel képet ... :-)))

Érdekességképpen had kérdezzem meg, mi a kedvenc duettetek?

Kristóf: Ciki lenne azt mondani, hogy a Holnap hajnalig? :-))) Komolyra fordítva a szót, én Nina Person duetteit szeretem nagyon, és Annie Lennox-tól a Paul Simon féle számot, illetve a Eurythmics és az Elvis Costello féle duettet.

Bíborka: Az én kedvencem ... a Dido és Aeneas-ból, Dido lamentációs dala, amit egy kórussal énekel duettben. :-)

Hogy fogynak a jegyek a Várban, saját szervezésben megrendezésre váró koncerte?

Kristóf: Meglepő, de az esti koncertre három hét alatt minden jegy elment, a délutánira még egy pár jegy van az Eklektikában.

Ha jól tudom Bíborka mellett lesznek más vendégénekesek is.

Kristóf: Igen, Lina Chilra portugál énekesnő és Poniklo az Amber Smithből.

Egész nap az Avie által írt Madonna koncert kritikáján nevetgélek, és olvastam pár helyen, hogy már hivatkoznak rá, linkelgetik, véleményezik, ami nem baj, én is kitettem a Facebook-ra. Ellenben az elég nagy baj szerintem ha valaki kifizet egy vagyont a művésznő koncertjéért, aztán amikor belefut Avie posztjába, úgy kommentálja, hogy nem érti minek fikázzák, amikor idézem: "Nem is volt olyan rossz, szerintem elment!" Egy ingyenes koncert után ez még talán jól is hangozhat!

Valami nagy baj lehet velem, hogy pont azokat az új zenéket nem szeretem, amelyekért mostanában mindenki rajong, azok is akik nekem számítanak. Például ott van a Depeche Mode új korongja, az első La Roux, de ilyen az új Placebo is, melynek még a klipje sem tetszik, és szerintem az egész album mellényúlások csúnya sorozata. Na mindegy, mondjuk nem rajongok a Madonna koncertért sem, és a Szigetes fellépők is ugyanígy nem hoztak lázba. Fura betegség ez, mi lehet a neve?

Azért nem lesz ez olyan rossz, hiszen mint írtam nemrég, jön a Placebo, a Klaxons, és a Bloc Party is, de most újabb neveket hoztak nyilvánosságra, amelyek közül egész lázba hozott Primal Scream, Tricky, az I Am X és az Editors is. Igaz Chris Corner csapatát 2007-ben is láttuk, de szerintem idén is kimegyünk rá, mert annyira jó volt, ráadásul tetszik az új albuma is. Egy dalt megtalálsz róla a bal oldalon, a zenelejátszóban, ha esetleg még nem hallottál róla!

Nem értem mi ez a nagy jegyvásárlási őrület, de én voltam már Jacko koncerten, ahol még csak félig sem volt a ház, és akkora fos volt, hogy 3 szám után eljöttünk. És nem voltunk ezzel egyedül. Valamit tudnak ezek az emberek amit én nem?

Még 156 nap van a 2009-es Sziget fesztiválig, de én már leadtam a kívánságlistámat, mert ahogy elnézem az előzetes híreket a fórumon, a The Killers és az eddig felmerült nevek engem megint csak hidegen fognak hagyni.

Akiket viszont minden további nélkül szívesen megnéznék élőben, azok a The Presets, a Hercules & Love Affair, a Deep Red, a Deus, Grace Jones, a The Kills, a D:Ream, a Cirkus, a Bodi Bill, a Portishead, Yoav, a Zoot Woman, Sam Sparro, a The Black Ghosts, a Yeah Yeah Yeahs, a Sneaky Sound System, a Télépopmusik, a The Pierces, Tina Dico, Madita, az Őszibarack, Tricky, a Soft Cell, a Fagget Fairys, Tori Amos, a Bat For Lashes, a Skunk Anansie, az Archive, Robyn, és a Camouflage.

Ha pedig buliznék egy DJ zenéjére, akkor az legalább Mark Moore, Boy George, a Lopazz, a Bomb The Bass azaz Tim Simenon, Akido, Whitey, az Aeroplane, Hyper, Dave Seaman, Sasha, Trentemoller, Burial, vagy Jon Of The Pleased Wimmin legyen.

Persze gondolom ezeknek a fele sem jön el, főleg mert a kívánsággép még Grace Jones-t sem ismeri, de azért álmodozni még szabad. És kíváncsiskodni is, ezért meg is kérdezem, hogy te kit álmodnál a 2009-es Szigetre?

Apropó, The Unbending Trees koncert! Szombaton a Hangfoglaláson volt a lemezbemutató, ahol én személy szerint a fáradtság ellenére is egész jól éreztem magam. Többek között azért is, mert az Overture-ben közreműködött Bocskor Bíborka, akibe teljesen beleszerettem! És hogy miért? Mert bájos, gyönyörű, és kristálytiszta hangja van.

Én nem titkolt célom, egy interjúra meginvitálni, hiszen biztos tudna mit mesélni a jövőbeli terveiről, és arról, hogy miért lépett le a Magashegyi Underground-ból. Dolgozom rajta! 

Én 2005-ben szerettem bele teljesen Ágnesbe, aki régebben még Ágnes Vanilla művésznéven kezdte pályafutását, olyan rádióbarát dalokkal mint az Örök nyár, vagy Deja Vu. Kicsit kezdetlegesek voltak, de még ezek is valamiért különböztek az akkori felhozataltól, valamiért nem voltak annyira idegesítőek mint mondjuk a Baby Sintérek. Aztán jött a József Attila verseiből készített album, és én örökre meg voltam véve.

Elolvasom »

Már éppen hiányolni kezdtem a koncerten felvett klipeket, amikor is két nagy kedvencem is ilyennel jött ki a héten. Nem is értem egyébként miért mentek ezek ki a divatból, de mostanában nem sűrűn látható ilyen a különböző zenecsatornákon. Mégis a lényeg az, hogy itt most kettőt is találhatsz!

Elolvasom »

Életemben másodszor szerepelek videókamera előtt, ami látszik is, de most legalább ott van velünk Roisín Murphy is. Kicsit lámpalázas leszek amint valakinél megpillantok egy felvevőt, de hát ez van. És igen, már akkor is fáztam, azért van a vállam a fülem mellett! Tigri-től sok szeretettel:

Eleinte nem szerettem. Amikor megjelent a Jagged Little Pill, és róla a You Oughta Know, szimplán csak azt gondoltam: "Na, újra egy hülye amerikai picsa, keserű, feminista dalokkal." Egyáltalán nem érdekelt, sőt azt gondoltam, hogy Grammy ide vagy oda, majd szépen mindenki elunja a csalódásairól szóló számokat, még ő is, aztán eltűnik olyan gyorsan ahogy jött. 

Egészen addig gondoltam ezt így, amíg ki nem adta az eddig legjobb albumát, Supposed Former Infatuation Junkie címmel, 1998-ban. Amennyire vissza tudok emlékezni, azt hiszem abban az évben ezt a lemezt hallgattam talán a legtöbbet, melyről a The Couch azonnal bekerült nálam a nem létező, de folyamatosan alakuló, "Minden idők legjobb dalai" címet viselő lista élbolyába. Ekkor tűnt fel, hogy már nem csak sajnálkozik a sorsa miatt, már nem csak a gyűlölni való férfiakról regél, már nem csak bizonyítani akar, hanem ennél sokkal többet csinál. Zenél, éget és néha bizony még fel is perzseli a lelket, ami ugyan fáj egy darabig, de kellemes fájdalom ez és gyorsabban csap át hosszan tartó szerelembe, mint ahogy azt elsőre várná tőle az ember.

Nem sokkal később derült ki az is a számomra, hogy a fent említett minőség nem csak egyszeri alkalomra szólt, hanem hosszabb távon is kitart. Jött az Under Rug Swept, aztán a So-Called Chaos, mindegyiken remek dalokkal. Muszáj volt visszakanyarodnom az előzményekhez, és újra elővenni azokat az anyagokat, melyeket elsőre jól eltűntettem a süllyesztőben. Viszont ami mellett teljesen elmentem, és talán Alanis tudatos leplezése miatt is sokáig nem került az előtérbe, az a humora, mely miatt aztán még jobban megkedveltem. Azt hiszem nem lehet nem szeretni a My Humps feldolgozását, és az olyan filmszerepeit, mint a Dogma, vagy akár a Szex és New York-ban és a Kés/Alatt-ban tett kirándulásait.

És még ennyi minden mellett is van ideje megújulni, kijönni egy olyan lemezzel 2008 nyarán, melyet szinte senki sem várt tőle. A Flavors Of Entanglement talán pont a merészsége miatt, és amiatt mert nem szégyelt visszakanyarodni a gyökerekhez, műfajában napjaink tánczenéi felé nyitva, óriási siker lett. Ugyan teljesen érthetetlen a döntés számomra, hogy miért éppen az Underneath lett az első kislemez, de nyilván piaci megfontolásból. Én biztosra veszem, hogy jönnek még az izgalmasabb dalok is a sorban, talán éppen a Versions Of Violence, vagy a Moratorium.

Ma pedig tisztelegve a művésznő előtt, és megbánást tanúsítva a kezdeti hitetlenségem miatt, én is ott leszek a Szigeten kicsivel 20 óra előtt és türelmetenül várom majd a pillanatot, amikor is életemben először megpillanthatom az énekesnőt. Direkt nem néztem meg milyen dalok fognak az idei turnén elhangzani, pontosan azért, mert most is egy kis meglepetéseire vágyom. Azt akarom, hogy életünk első személyes találkozásán nyűgözzön le. És ne csak a hangjával.