"Konyha" címke archívuma

Tudjátok régebben, amikor hazánk fiai külföldre költöztek és jöttek a dumával, hogy: "Jaj édes Istenkém, annyira hiányzik a magyar konyha, úgy ennék gulyást, véres hurkát, meg krumplis tésztát tejföllel, Túró Rudit, és ..." Én mindig azt gondoltam ilyenkor, hogy menjenek már a picsába, én nagyon várnám, hogy új ízeket próbálhassak ki, nem izgatna a magyar konyha, hiszen mindenhol olyan jól főznek, ...

... ami állítást máris visszaszívom, és mindenkitől bocsánatot kérek akit akár csak a gondolataimmal is megbántottam, most meg leírva is, de elvonási tüneteim vannak. Vagyis nem is tudom mi ez, nem az otthoni főztünk hiányzik, hanem az, hogy végre egy jót egyek. Belgiumban ez még nem volt probléma, az még Európa, és Zsuzscsi jókat főzött, de itt Angliában minden másként van. Nem mondom, az elején belevetettem magam az angol dolgokba, kipróbáltam a sütiket, a Marmite-ot, a pitéket, és még nagyon sok mindent, de egyik sem jött be. Igyekszem nagyon, de itt nem tudnak főzni basszus, vagy én eszem rossz helyeken. A piték leveles tésztából vagy más íztelen pasztából állnak, fűszer nélküli töltelékkel. A torták amiket ettem, Digestive kekszből álltak, rajta valami porból készült katyvasszal, a péksütik meg említésre sem méltóak. Van olyan édesség is, mint az a tojáshabból készült cucc, amit mi a karácsonyfára szoktunk rakni, csak folyatnak rá valamit, tesznek mellé két szem gyümölcsöt, meg nyomnak rá tejszínhabot. Gulyás nálunk is volt a már konyhán kétszer is, de itt azt hiszik az valami Chili Con Care-féle étel, csak bab helyett krumplival. Hiába mondom, hogy az leves, egy híg valami, erre csak legyintenek. Egyébként a levesek is ha nem porból vannak, akkor szarrá főzött zöldségből, minden esetben összeturmixolva. Sót nem használnak, de szerintem fűszereket sem nagyon, az ételek pedig maximum 3 összetevősek, ami még nem is lehetne baj, csak annyira unalmasak.

Két hétig még próbálkoztam, de lassan feladom, hacsak nem ajánlotok valamit amin itt lehet élni. Mit egyek? Minden nap nem lehet a Sainsbury's tejszínhabos eperkrémes süteményén élni, meg a Fox's termékei is csak pár napig jelentenek újdonságot, de igazi kaját is ennék, ha már főzni ebben az albérletben nem tudunk.

Ma behívtak az irodába a nagyfőnökök, én meg már rögtön azzal indítottam, hogy mi a baj, egyből arra gondoltam, hogy most aztán jól ki leszek rúgva. Tipikus!

Erre közölték, hogy csak arra kíváncsiak, jól érzem-e magam, mennyire tetszik a munka, ... Elmondták, hogy nagyon elégedettek velem, mindenkinek kikérték a véleményét, és mindenki elismerően nyilatkozott rólam. Megkértek, hogy ne felejtsek el kitölteni egy nyomtatványt a beérkező árukról, és mellesleg kapok fizetésemelést is. Aztán ajánlottak egy jó nyelviskolát, ahová jövő hónaptól beiratkozunk, mert igen csak ránk fér a tanulást, ezt tudjuk mi is, és ők is. De ezek szerint terveik vannak velem, ami jó!

Egyébként két hét után, ma a főszakács csinált nekem omlettet, már tejszínhabbal kapom a kávét, és a szendvicsem is fel volt turbózva. Tudom, nem tűnnek ezek nagy dolognak, de voltaképpen azok. Ugye érted miért!

Az egészhez még hozzá tartozik az is, hogy azért hazafelé a metrón elgondolkodtam mennyi esélyem volt az előző, vagy az azt megelőző, és a többi magyar munkahelyemen arra, hogy bármilyen fizetésemelést kapjak. Még sosem kaptam ugyanis sehol. Ha jobban akartam keresni, ki kellett lépni, és találni egy olyan munkahelyet, ahol több a pénz. De nem csak a pénzről van szó, bármilyen elismerés jól esik az embernek, de otthon nem szokás osztogatni még a szóbeli dicséreteket sem. Ahol szeptemberig dolgoztam, konkrétan az volt a szokás, hogy teljesen kifacsartak, minden rossz volt, és csak hülye lehettél. Szívvel-lélekkel odatehetted magad, akkor is lebasztak mindenért. Remélem ez másnál bejön, nálam nem. Sosem értettem miért kell ezt csinálni. Nem nagyon fordult elő velem még a több mint 15 éves munkaviszonyom alatt, hogy ilyen eufóriát érezzek mint most.

Ja, és még annyi újdonság van, hogy Zsoltinak is lett melója, ő jövő hétfőn kezd, és teljesen véletlenül még egy másodállásunk is akadt, ami ugyan csak havonta egy délelőtt, de ennek is örülünk, hiszen az is 60 font. Hát ilyenek vannak. Meg az, hogy Lulu kibaszottul hiányzik, de terveink szerint novembertől újra együtt lesz a család.

Most pedig ágy, mert hulla vagyok. Remélem nem lett nagyon össze-vissza a bejegyzés. Rég írtam, nem is annyira hiányzik. Pörög az élet körülöttünk, és minden újdonság!

Ugyanazokból az alapanyagokból, ugyanazzal az eljárással csinálom a babos rizottót mint Édespofa, és mégis teljesen más ízt kapok. Valami csoda kellene, hogy olyan ízletesre tudjam megcsinálni mint ő.

Kell hozzá egy szakács, aki nem tud főzni, ezért tojásrántottát akar csinálni, melyhez pirít egy fej hagymát, egy kaliforniai paprikát, kevés sóval, borssal, és egy kis friss snidlinggel. Feltör 4 tojást, és egy kis tejszínnel kikeveri, majd gondol egyet és kenyér híján tésztát kezd főzni hozzá.

Amikor a tészta lecsepegett, csak hozzá kell borítani a már előzőleg megpirult hagymás cucchoz, majd ráborítani a tojásokat. Tálalásnál pedig szakácsunk dudorászását elviselve, tovább hülyíthetjük az egészet egy pár kanál tejföllel, és sok-sok sajttal. Szevasz tavasz!

Édespofa isteni finom zöldséglevest tud csinálni. Dicsérem is mindig, de szerinte ilyet bárki képes összedobni. Szerintem meg nem, mert abban nincs benne az ő szíve-lelke! (Balázs! Ha szereted és marad is, holnap vendégünk vagy egy tányérra ebből!)

Erről jut eszembe, én is neveztem erre a játékra, tegyetek ti is így, hiszen még holnap éjfélig lehet küldeni képet a versenyre. 

Már tudom mikor gondolja Édespofa úgy, hogy mennyei az általam készített fagylalt, hiszen akkor nem válaszol a feltett kérdésemre, csak nyal és mosolyog, kanalaz és bólogat, cuppog és hümmög, a fejszerkezete pedig tényleg egy boldog kisbabáéra hasonlít. Vagy nem is! Inkább olyan mint amikor szeretkezés után, szótlanúl fekszik az ágyon.

Most meg spenótos rizottót csinálok neki, mire hazaér a futásból, már kész is lesz. Megyek is, nehogy leégjen. Egyébként köszönet Bruce-nak, hogy így ráugrasztott minket eme fenséges ételre.

Jah, és főzni az 50 fokos konyhában az igazi kihívás, melyről érdemes ezt is elolvasnod. Jót fogsz nevetni rajta! 

Annyi kedves ember olvas, hogy biztosan néhány tud ajánlani egy gyors, ügyes és megfizethető szakembert a falból csurgó dolgokhoz, ugyanis a cucc a mosógép alól szivárog, azt meg ugye ti sem szeretnétek, hogy uszodává minősítsük át a fagylaltos műhelyem. Arról nem is beszélve, hogy nem tudunk mosni addig, amíg ez a probléma fenn áll.

Tehát ha ismertek egy szerelőt, netán ti is rendelkeztek ilyen jellegű képesítéssel, akkor ne habozzatok, mert itt sürgős segítségre lenne szükségünk. Ide (gusvagyok@gmail.com) írhattok ez ügyben, de ha a telefonszámommal rendelkeztek, akkor hívhattok is, éjjel s nappal.

Egyébként pedig csütörtökön megyek a második interjúra ahhoz a céghez, ahol már azt hittem az első alkalommal elkaszáltam magam. De nem, így most a pénzről is fogunk végre beszélgetni. Szurkoljatok! 

Most jönnek hugimék, hozzák az esküvői meghívót, én meg tegnap este gondoltam egyet és előkészítettem ezt a fagyit. És igen!!! Tökéletes az íze, tökéletes a keménysége, és tökéletesen néz ki! Mondjuk én annyit módosítottam a recepten, hogy reszeltem bele tejcsokit, amit már csak a végén raktam bele, így nem olvadt el.

Remélem mindenki nagyon izgult, hogy igazi fagylaltosbácsi leszek-e! Jelentem, az lettem. A holnapi menü pedig étcsokis és túrós fagyi lesz, hétfőre pedig ezt az eperkrémet szándékozom elkészíteni. Át lehet hozzánk ugrani vendégségbe, de szólok előre, hogy gombócolót kérek cserébe, mert még mindig nem találtam olyat ami designban megfelel, és tartósnak is ígérkezik.

Megint főzőcskéztem, most a Receptklub egyik nagyon egyszerű fokhagymás szendvicskrémjét. Semmi rendkívüli nincs benne, csak lilahagyma, fokhagyma, olivaolaj, só, bors, sajt, két tojás és spenót.

A teljes receptet itt találjátok, videóval meg szemléltetéssel. Én csak egy képet rakok ide róla, hogy lássátok a végeredményt.