"Kutya" címke archívuma

A jó, hogy a srácok Vauxhall pártiak, ezért úgy néz ki oda fogunk költözni, remélem mielőbb, ugyanis ezt a mostani helyet nagyon nem szerettem meg. Mellesleg állítólag a Soho után ez a környék a leginkább melegbarát.

A rossz, hogy ma Csaba felhívta a Defrát, és megerősítették telefonon is, a fél éves várakozási időt, így most el kell helyeznünk Lulut valahol, bár elsőként a mostani befogadóit kérdezzük meg, hátha ők elvállalják még pár hónapot, aztán nem tudom ... Vérzik a szívem!

Vannak olyan hibák, melyeket nem szabad elkövetni, és ezek mind olyan dolgok, melyeket már a kutya megérkezése előtt jó tisztázni, a kellemetlenségek elkerülése végett.

1. Ilyen az eb ágyba engedése, feltéve ha nem akartok rodeózást esténként, kutyaszőrt a szátokba, nyálas ágyneműt, meglepetés dolgokat a párna alatt. Ha az első perctől ki van tiltva az ágyból, és a saját helyén alszik, sokkal jobb lesz neki is, és neked is. Persze ha mindenképpen ragaszkodsz a közelséghez, megoldás lehet az ágy mellé tenni a fekhelyét.

2. A játékkal kapcsolatban két dolog is, az egyik, hogy néha hagyjátok magában ellenni a kutyát, had szokja, hogy nem kelletek mindig ti is a bulihoz, így fellélegezhettek alkalmanként.

3. És ne hagyjátok háztartási tárgyakkal elfoglalni magát. Vigyázat, az utcán felszedett dolgok is veszélyesek, mint a vécéguriga, a büdös zokni, a konyharuha, a mosogatószivacs, a festőecset, a zacskók, és a hasonló dolgok nem valók kutya szájába, mert megszokja, hogy a ti dolgaitokat is lehet rágcsálni. Legyenek neki saját játékai, melyekkel ti nem használtok. Sétához is érdemes labdát vinni, bár Lulu-nál pont emiatt labdafüggőség alakult ki, de ez még mindig jobb mint mondjuk a vécékefe-függőség!

4. Aztán van ez a vendéges dolog! Mi ezt elcsesztük. Lulu nem bír magával ha idegenek jönnek, mindenkit összenyal, hozza a játékokat, pörög, le se lehet lőni.

5. A legfontosabb pedig, hogy kerüljétek a kocsmákat! Én elkövettem azt a hibát, hogy éjszaka, amikor már zárva volt a közért, beszaladtam Lulu-val a sarki alkoholistákhoz cigarettát venni, ott meg mindenki aranyos volt vele. Simogatták, kekszet kapott, vizet raktak elé, bemehetett a pultba, ... Így most minden séta alkalmával eltántorítatlanul húz a kocsma felé, le sem tagadhatnám, hogy minden nap oda járok vele, legurítani a felest.

Tehát vigyázzatok mit szabad és mit nem a kis kedvencnek, gondolkodjatok előre, mert sok kellemetlenségtől, azaz vicces balfaszkodástól kímélhetitek meg magatokat. Persze nem csak a fent felsoroltaktól. A ti tapasztalataitok milyenek?

Ma egész nap Lulu hasát simogattam, nagyon fájhat neki, háromszor hányt is. Sajnállak titeket csajok, de most tényleg. Nem lehet könnyű ezt minden hónapban elviselni, és ha nektek még nincs is aki simogassa ...

Az egy dolog, hogy én utálom a hőséget, ezt a hirtelen beköszöntőt is pont úgy mint a lassan érkezőt, de Lulu is ki van tőle készülve. Konkrétan sétálni sincs kedve, reggel és délután is megállt a lépcső tetején, és az arcára volt írva, hogy menjek én a francba, sétálgassak egyedül, nem kell ő ehhez. Egyébiránt pedig ebben a fenn látható pózban tekereg egész nap, kint a kövön. A szobába be sem jön!

Hétvégén is kimentünk a Bulldogpiknikre, de előtte labdázott vagy 10 percet, aminek az lett az eredménye, hogy a találkozóra már kiütötte magát. Ettől függetlenül jó volt, itt van róla egy kis videó! ... és remélem az elveszett kislány is megkerült már, ugyanis aggódom nagyon!

Nem meséltem még, de két rettenetesen fontos dolgot megtanítottunk már Lulunak, az egyiket én, a másikat Édespofa.

Én arra vettem rá, hogy amint meglátja a felmosót, rögtön kivonuljon a helyiségből, és megvárja amíg felszárad a padló, Édespofa pedig bárhonnan elő tudja vele kerestetni a lila polipot. De tényleg! Nem mást hoz be, nem próbálkozik, csak is a polip jöhet szóba. De ha már itt tartunk, akkor ha a "Hol a maci?" kérdés hangzik el, akkor a barna mackópofával a szájában jelenik meg. Fel fogom venni videóra, csak még lámpalázas a kicsike.

Nemrégiben pedig arra álltam rá, hogy főzessek vele kávét is, és azt be is hozza, de ez még döcögősen megy. A másik tervem pedig, hogy megtanítsam hogyan kell fogni a szivacsot, hogy meg tudja mosni a hátam. Nélkülözhetetlen tudásra tesz szert ez a kutya, remélem a tied is tud hasonlókat.

Ma kirándulgatni voltunk, eredetileg a Kopaszi gátra mentünk volna, de ez sajnos nem jött össze, pedig nagyon tetszett volna Lulunak is.

Nem jött össze, mert megdöbbenve vettem tudomásul, hogy kutyát nem lehet bevinni, azaz csak a kutyafuttatóra. Gondoltam, akkor nézzünk más cél után, menjünk az Orczy-kertbe, arról nemrég írt a Time Out Budapest, meg is jött a kedvem hozzá, erre odaérünk, és a kapunk tábla fogad, miszerint kutyával tilos a belépés. Kicsit még szomorúbb lettem, de sebaj, akkor V.kerület, Szabadság tér. Legalább megnézzük az új szökőkutat, aztán sétálunk a parkban. Ez sem volt jó ötlet, ugyanis csak a kútig jutottunk volna ha nem szegünk szabályt. De bementünk 5 percre.

Kesereghettünk volna, de végül kimentünk a Rómaifürdőre, ahová legalább kutyát le lehetett vinni, csak sajnos akkora volt a tömeg, hogy szegény kizárólag pórázon tudott létezni. Féltem, hogy a biciklisek, vagy a tömeg elsodorja a kis cukorborsót, netán ő lök fel egy tipegőt.

Ettől eltekintve jól éreztünk magunkat, de nagyon elszomorít, hogy egyre több helyről tiltják ki a kutyákat, miközben egyre több embernek van. Abba már beletörődtem, hogy boltokba, bevásárlóközpontokba nem mehetünk, de könyörgöm, parkokba? Marad a Városliget, a Margit-sziget és a Népliget, persze csak addig amíg valaki ki nem találja, hogy oda is kiteszi a tiltó táblákat.

Amikor még volt Thia, egyszer nekem szegezte a kérdést ebben a tőle oly jól megszokott zseniális írásban, én meg szokásomhoz híven le vagyok lassulva, így majd fél év után megírom melyek azok a dolgok, amelyek meglepetést tudtak okozni Lulu-val kapcsolatban.

Először is szögezzük le, hogy mi jól fel voltunk készülve a kutya fogadására, lévén már volt hasonló próbálkozásunk, mely dugába dőlt, így aztán hónapokig tervezgettünk, mert most nem akartuk elsietni a dolgot. Azon kívül, hogy a fajtát kiválasszuk, utánaolvastunk mindennek, sőt még a szabályokat is előre felállítottuk. Nincs ágyra mászás, ott alvás, az utcán húzás, emberekre ugrálás, ... Viki barátnőmnél látogatást is tettünk, ahol egy estét eltöltöttünk Fibi-vel, a francia kislánnyal, így már senki sem tántoríthatott el attól, hogy bulldogunk legyen, de az alapos felkészülés, és Lulu iszonyatosan jó természete ellenére is értek minket meglepetések, nem is egy. Olyanok is, melyekről ugyan tudtunk, de nem gondoltuk, hogy ennyire komolyak lesz.

1. Tehát majdnem mindenre fel voltunk készülve, csak arra nem, hogy egy ilyen tündéri kislányt kapunk. Azt gondoltuk olyan nem lehet, hogy egy kutya semmit sem fog tönkre tenni, semmi bosszúságot nem okoz a rongálásaival, de Lulu tényleg nem egy őrült, a szó ezen értelmében. Egyetlen rágcsálásra alkalmas dolgot talált eddig a játékain kívül, méghozzá az előszobafalat, a sarkoknál, illetve egy alkalommal a UPC kábelt. Az előbbit megízlelgeti még most is néha, de se papucs, se cipő, se bútor, ... Pedig fel voltunk készülve, hiszen minden kutyatulajdonos ismerősünk imába foglalta a napot, amikor a szeretett kutyája leállt, és nem pusztított tovább.

2. Tudtuk ugyan, hogy a francia bulldog fingik, de azt nem gondoltuk, hogy ennyit, és ilyen büdöseket. Persze az ember sok mindent megszokhat, de néha úgy gondolom, ezt nem lehet, annak ellenére, hogy imádott kislányért bármit elviselünk. Ezt is!

3. Arra viszont nem készültünk fel, mint azt régi olvasóim jól tudják, hogy hónapokig fog tartani a szobatisztaságra szoktatás. Úgy számoltuk, hogy ha Mazsolánál egy hét volt, akkor Lulu-nál maximum kettő lesz, de nem így lett. Azóta persze már tudjuk, hogy csak túl korán kezdtük a dolgot, és ezért több türelemre volt szükség. Végül is három hónap után beállt nála a dolog, és most már fél éve még akkor sem csinált be, ha hasmenése volt. Egyszerűen nem tudom hogyan, de kibírja akkor is ha véletlenül 10-12 órát is egyedül van, ami ritkán, de előfordult már.

4. Az egyik elsődleges szempont volt a fajta kiválasztásánál, hogy ne legyen az állatnak túlzott mozgásigénye, lévén mi sem pörgünk állandóan és a lakás sem nagy, így eme szempontból is jó választásnak tűnt a francia bulldog. Ami viszont meglepetést okozott, és felkészületlenül ért minket, hogy Lulu bizony örökmozgó, bolondozó, szinte sosem fáradó. Pedig úgy szerettünk volna egy lusta, álmos, nyugis kutyát!

5. Arra sem számítottunk, hogy ez a fajta egy kis hasdöngölésre is szarik. Komolyan, Szuperapu az élő tanú rá, hogy ha megnyomod két oldalt, simán ráfosik a lábadra.

6. Ha már a végterméknél tartunk, azt sem hittem volna soha, hogy ennyi szart fogok majd a tenyeremben tartani, sőt lelkes szószólója leszek a kutyagumi felszedésének ...

7. ... de mivel mindenki tudja mekkora tisztaságbuzi vagyok, talán nem meglepő a dolog, mint ahogy az sem, hogy állandóan takarítok Lulu után. Azért lett többek között rövid szőrű fajtánk, hogy ne kelljen női hajhosszúságú szőröket a számból kiszedni nap mint nap, de sajnos Lulu után is egy fél kutyát összeszedek így tavasszal, ha huzatot csinálok, akkor pedig egy fél kutya úszik a levegőben. Nem vicces.

8. Mivel gyerekkorom beteljesületlen vágya volt egy kutya, pontosan tudtam mennyire fogom imádni a sétákat, a játékot, a gondoskodást, de azt nem gondoltam, hogy ennyire fog hiányozni ha egy két napig nem megyek a patakhoz. Nemrég egy hétvégét Lulu vendégségben töltött, és én majdnem elindultam egyedül lófrálni, annyira rossz volt itthon ülni és semmit sem csinálni. (Nem igaz, aludtam reggel 10-ig, aztán egész nap döglöttem, eszembe sem jutott kimenni sehová. Bevetted?)

9. Azt meg végképp pozitívumként élem meg, hogy egy-egy szép ruha helyett inkább Lulu-ra költöm a pénzem. Aki ismer, tudja mennyit jelent nekem egy Diesel felső, de most inkább gumikacsákat, kutyaágyat, hámokat, ... nézegetek ezerrel, és az Ikea-ban is a kedvenc osztályom a háziállatos lett.

10. Arra sosem gondoltam, hogy a jófejség egyenes arányban van a kutyatartással, vagy a sétákkal, de érdekes módon nem is nagyon találkoztam még bunkó vagy unszimpatikus fazonnal. Mindenki kedves, csomó embert ismertem meg a környékről, mindenki mosolyog, beszélget, közvetlen, ... A legjobban meg azt szeretem amikor kutyátlan gyerekesek állítanak meg, hogy szeretnék ha a gyerek ismerkedne az állatokkal és szeretnének egy simogatást. Ilyenkor mindig ráérek!

+1. De ami a legviccesebb, hogy sosem gondoltam volna, hogy a lakás összevizelése és kakilása olyan mély nyomokat hagy bennem, hogy hetente álmodni fogok róla. Igen, rémálmokat!

Egyébként kíváncsi vagyok ti mire nem készültetek fel amikor kutyát vettetek magatokhoz. Milyen meglepetések értek?

Csak azért kérdem, mert Édespofa szerint egy kicsit túlaggódom ezt a kérdést, Lulunak nem kell annyit pisilni, mint ahányszor én leszaladok vele. Beszéltem séták alkalmával más kutyásokkal is, ők is azt mondták, hogy napi kétszer mennek, egy rövid, és egy hosszú sétára.

Ha ebből indulok ki, akkor tényleg sok az én napi négy kirándulásom, melyből azért nem mindegyik több kilométeres, de egyszer mindig megpróbálok hosszabb köröket róni, ráadásul póráz nélkülieket, hogy ki tudja szaladgálni magát. Csak most tűnt fel, amikor este akartam levinni a kutyát, hogy nem ragaszkodik hozzá.

Túlaggódom? Nyilván igen, mint mindent. De valahogy úgy vagyok vele, hogy ha például leszaladok a sarki boltba, vagy ledobom a szemetet, miért hagyjam otthon, hiszen egy pisi bőven belefér az időmbe?

Van az a vicc, aminek az a vége, hogy: "... nem ma állatkertbe visszük!" Ismeritek? Mert ez jár napok óta a fejemben, hiszen Lulu mindenhová jön velem, jobbnál-jobb élményekkel gazdagodik, ha pedig itthon maradunk, akkor filmet nézünk.

Most éppen a Kutyák és macskák című remekművet, melyet a kölök nagyon élvez, szinte főszereplője az alkotásnak, hiszen minden mondatra válaszol a kis szőnyegén ülve. Én meg addig próbálok rájönni, hogy lehet jól átsütni a krumplis palacsintát. Illetve máris röhögök magamban azon, hogy Lulu milyen jól fog ezen szórakozni.

Az a helyzet, hogy azért nem írok Lulu-ról, mert már nincs mit, ugyanis nincs meg. Most biztos mindenki boldog, és kántálja magában, hogy: "Én megmondtam!" Igazatok van, meghajlok a szavaitok előtt, melyek olyanok voltak mint a nem vagyok elég kitartó, aztán a nem való lakásba kutya, meg az úgyis megunom és elajándékozom.

(Mivel már április 2.-a van, illik megjegyezni, hogy ez egy kis tréfa akart lenni, természetesen Lulu jól van, imádjuk, és most is itt rágcsálja a már szem nélküli plüsskacsát a lábamon fekve.)

Kint voltam ma délelőtt a pataknál, mert ki nem hagytam volna a hóesést, már csak Lulu miatt sem! De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy láttam két leszbikus kutyát, jót mosolyogtam rajtuk és a gazdákon, akik azon poénkodtak, hogy kellene már Erzsikének egy műfasz, akkor tényleg lenne értelme annak, hogy minden lányra rámászik, és meg akarja őket hágni.

És az is vicces volt, hogy az egyik gazdi nekem kezdte el magyarázni, hogy az állatvilágban a buziság teljesen normális dolog ám, csak az emberek csinálnak ebből ekkora ügyet! Ja!

Olyan fazonnal már találkoztam amelyik gyűlölte a kutyásokat, amiért nem szedik össze a kutyaszart, de olyannal még nem, aki azért üvöltözött volna velem, mert a háza elé, a fűbe, közterületre kakilt a kutyám.

Hiába mutattam neki a zacsit, hiába szedtem fel, semmi nem segített. Vérben forgott a szeme, és egy ásóval hadonászott felém a kerítés mögül, majd amikor mondtam és mutattam is neki, hogy összeszedem, csak még mérgesebb lett, mert szerinte feleseltem, és tiszteletlen voltam, pedig lehetnék, ha másra nem, akkor a korára ... Aztán amikor kidobtam a kukába a csomagot, és indultam volna tovább, kinyitotta a kaput, hogy még félelmetesebbnek tűnjön az egész.

Azért még visszaszóltam neki, mert kurvára bátor vagyok, és mert meg akartam felelni az elvárásoknak, hogy ha ilyen okos, akkor elárulhatná, szerinte hová vigyem vécére a kutyát, mire utánam lódult, és azt mondta: "Szarjon a tenyeredbe!"

Minden vasárnap délután megy az Echo TV-n egy kutyás műsor Ebugatta címmel, melyet az első adást követően elkezdtem nézni. Amellett, hogy számomra érdekes témákkal foglalkoznak, kiállításokat látogatnak, fajtákat mutatnak be, állatorvosi tanácsokkal segítenek, sajnos azért is nézem, mert felháborítóan amatőr az egész, olyan mintha visszamentünk volna az időben a rendszerváltás utáni időkbe, vagy legalábbis a Budapest TV, Anettka űrbe repítésének, és az első élő puncivillantások korába. Na jó, itt ilyen nincs, de ...

... a vágások, az aláfestő zenék, a kameramunka, a ... és a riporterek! Közülük is kiemelkedik Petrus Krisztina, aki bizonyára egy elbűvölő személyiség, ez a képernyőn is átsugárzik, de emellett sajnos nem csak külsejében idézi Csala Zsuzsa bemondónői, illetve műsorvezetői karrierjét. Mondjuk ki kerek-perec, Krisztina sajnos amatőr! Bájos, kedves, az állatok iránti szeretetét, és értük végzett munkáját sem kérdőjelezem meg, de nem képernyőre való. Háttérmunkára, egyelőre! Talán.

Tényleg nem bántani akarom, de basszus 2010-ben ilyet én még nem láttam. Mert az egy dolog, hogy kevés a pénz a műsorra, nem tudják megfizetni (még az én blogom is jobban néz ki, pedig csak simán nem bántja a szemet, tehát nem csak pénz kérdése) a legjobb webdizájnereket, nincs pénzük a legjobb, vagy a legújabb technikákat alkalmazni, de hogy a szerkesztő és a műsorvezetők is ennyire alkalmatlanok legyenek a munkájuk profi végzésére, az azért nem fogható másra, mint a hozzá nem értésre. Pedig régóta várok egy ilyen műsorra, élvezettel nézem ennek ellenére is, de néha szinte fáj. És a semmiből jön ez az éles fájdalom! Legalább mondanák be időnként, hogy most Krisztina következik, aztán 3 másodperc szünet, hogy el tudjak kapcsolni ...

Lulu érzi a tavaszt, már hullik a szőre, tele van vele a lakás. Csak tudnám honnan van ennyi, mivel a fele kutya kopasz. Édespofa szerint az utcáról, más kutyák szőrét szedi össze, és hozza fel. Na, ezután jobban figyelek, ha ezt meglátom, szíjat hasítok a hátából.

Ti találkoztatok már olyannal, hogy etetés közben és utána teljesen be van feszülve egy kutya? Luluhoz nem lehet hozzászólni kaja alatt és után legalább egy óráig, mert teljesen be van dühödve, áll a hátán a szőr, amint ránézek. Néha még morog is és csattogtatja a fogait. Mit lehet ez ellen tenni?

Ezt kérdezte tőlem a múltkor egy házaspár a pataknál, séta közben, én meg meglepődve néztem rájuk. habár mostanában Édespofa sem tiltakozik túlzottan, ha Lulu szeretne az ágyban, közöttünk elhelyezkedni, de persze lezavarjuk. Még.

Mert én nagyon nem repesek a gondolattól, hogy Luluka betegye a lábát az ágyba, miközben látom miben járkál az utcán, és miket vesz a szájába. Egyszerűen nem érzem szükségesnek, ez szerintem nem kell a szeretet kimutatásához, vagy nem ez a módja. Itt alszik az ágyunk mellett a szőnyegen, illetve a konvektor előtt, vagy az előszobában a kis ágyán, amit anyós készített neki. Teljesen jól elvan!

Nem vágyik közénk, szerintem ez is csak szoktatás kérdése, és ha egy gazdi az ágyban altatja a kutyáját maga mellett, az miatta van, nem a kutya miatt. Ő akarja, nem az eb. Persze nem ítélkezem, nekem tökre mindegy ki alszik egy ágyban az állatával, az én macskám is itt feküdt, de Lulut nem akarom ideszoktatni. Egyszerűen nem érzem szükségét.

Persze erre mondta az egyik kollégám, hogy ne kiabáljam el, ő is így kezdte. Egy évig nem jöhetett fel az ágyba a kutya, most meg már vele és a párjával alszik. Nem tudja mikor történt, olyan mintha mindig is így lett volna. Hát meglátjuk!