"Kutyasétáltatás" címke archívuma

Olyan fazonnal már találkoztam amelyik gyűlölte a kutyásokat, amiért nem szedik össze a kutyaszart, de olyannal még nem, aki azért üvöltözött volna velem, mert a háza elé, a fűbe, közterületre kakilt a kutyám.

Hiába mutattam neki a zacsit, hiába szedtem fel, semmi nem segített. Vérben forgott a szeme, és egy ásóval hadonászott felém a kerítés mögül, majd amikor mondtam és mutattam is neki, hogy összeszedem, csak még mérgesebb lett, mert szerinte feleseltem, és tiszteletlen voltam, pedig lehetnék, ha másra nem, akkor a korára ... Aztán amikor kidobtam a kukába a csomagot, és indultam volna tovább, kinyitotta a kaput, hogy még félelmetesebbnek tűnjön az egész.

Azért még visszaszóltam neki, mert kurvára bátor vagyok, és mert meg akartam felelni az elvárásoknak, hogy ha ilyen okos, akkor elárulhatná, szerinte hová vigyem vécére a kutyát, mire utánam lódult, és azt mondta: "Szarjon a tenyeredbe!"

Mostanában nem nagyon álmodom, vagy csak nem emlékszem az álmaimra, de két napja olyan rémek kísértenek, melyeket nehéz elfeledni, lévén gyilkos gyerekekről van szó.

A történet majdnem ugyanaz volt most is, mint tegnap. Egy ártatlanak kinéző 12-15 év körüli kisfiú követett az utcán amikor levittem a kutyát, majd egyszer csak rám támadt egy késsel, teljesen váratlanul, hátulról. A félelmetes még csak nem is ez volt, és a vesémben élénken fel-fel sikító fájdalom, hanem az, amilyen gyorsan az angyali pofa átváltozott démoni álarccá, és olyan lett, mint aki teljesen kifordult magából. Az első gyerek ráadásul szőke volt, az az igazi ártatlan képű jófiú, míg a második már sokkal ijesztőbb volt első ránézésre is. A két álom közti különbség pedig az volt, hogy míg az elsőben sikerült elzavarnom a sátánt, és megúsztam egy szúrással, másodszor már nem voltam ilyen szerencsés.

Ha Édespofa nem arra ébred, hogy kiabálom Lulu nevét, és hörgök mint egy állat, talán megtudtam volna mi a kimenetele a harcnak, de így csak abban vagyok biztos, hogy kétszer szúrt!

Üzenem a kiscsajnak akivel szemben egyik este a 3-as villamoson ültem, hogy nem tudom miért mosolygott rám egész úton, és kinek írt rövid szöveges üzenetet azonnal amikor meglátott, de én is örültem neki.

De neked faszkalap, inkább azt üzenem, hogy hagyjál már békén, ne foglalkozz velem annyit! Mi közöd van neked az életemhez? Nincs sajátod? Nem kellenek a tanácsaid, feleslegesen adod őket, van akitől kapjak!

Édespofának üzenem, hogy mindent el fogok követni az ügyben, hogy a Heti hetest áttegyék vasárnapról szombatra, mert amióta tudom, hogy miért nem szereti, kötelességemnek érzem intézkedni.

Neked meg azt üzenem, hogy igazad van, mindig is az volt, holnap megyünk és elaltatjuk Lulu-t, mert nem érdemeljük meg. Valójában nem is érezi jól magát nálunk, és ugyan megfordult a fejünkben, hogy neked adjuk, de hát te is egy csöpp kis lakásban laksz, ráadásul nem is egyedül, így ott sem lenne jó helye. Felmerült még az is, hogy bezárjuk egy ketrecbe a szomszéd kert végében, ahol naponta egyszer majd csak ráköszön valaki, de ennél meg még a halál is jobb. Van itt nem is messze egy boxer akit a gazdája így tart, szerencsétlen meg ül egész nap a sarokban szomorúan, és minden járókelőnek megenged egy simogatást. Nagyon szomorú látni! Bár szerinted így kell kutyát tartani, de szerintem meg had legyen már nekem is beleszólásom a dolgaimba!

Te pedig tudom, hogy csak jót akartál, minden segítő szándék megvolt benned, de amit mondtál, azzal csak jó alaposan összezavartál. Hidd el, jobb lett volna, ha inkább csak hagyod a maga medrében folyni a dolgokat.

Aztán üzenetem van annak a kutyatulajdonosnak is, aki minden hajnalban összeszaratja az utcát a kaki méretéből ítélve nem kis kedvencével, hogy ha meglátom csak egyszer is, hogy nem szedi össze a szart, én fogom felvenni, majd jól megdobálom vele. Csak mert így tartom fairnek.

Illetve ha már szar, akkor van egy talán teljesen haszontalan üzenetem is. Azért haszontalan, mert merem feltételezni, hogy a hajléktalanok nem fogják olvasni, és ha olvassák is, gondolom tojnak rá. De mégis, talán valakihez aki tehet az ellen, hogy ne használják a patakpartot nyilvános toalettként, eljut a gondolat. Mondjuk egy éjjeliőrhöz, egy polgárőrhöz, a zuglói önkormányzatnál valakihez, vagy tudom is én kicsodához, de a méterenként leszart kerítés az Arany Alkony mellett nem valami szívderítő látvány. Mit lehet tenni vajon? Szervezzenek a környéken lakók megfigyelőállomásokat? Legyen ügyelet és felügyelet a szarzsákok felett? Vagy vegyünk egy Toi-Toi vécét és építsük be a díját a közös költségekbe?