"Kyan" címke archívuma

Sikerült összehozni egy rögtönzött mini-blogtalálkozót az imént, hiszen Kyan jött megnézni a szomszéd lakást, és a Csaba-Zoli páros is felugrott egy kávé erejéig, megnézni a falunk állapotát, szakmai szemmel.

Jelentem, a fal alkalmas a festésre, Kyan-nek pedig tetszett a lakás, így ha minden jól megy, akkor egy pár nap múlva eldönti, hogy beleugrik-e a megvásárlásába. Ha mégis meggondolja magát, vagy mégsem tudnának az eladóval megegyezni, akkor feltolom a képeket majd ide, hátha mást is érdekelne és szívesen lakna a szomszédságunkban.

Nemsokára pedig indulok a Critical Mass-ra, ha hazaértem, majd lesz egy csomó fotó róla, érdemes visszanézni azoknak akik nem jöttek ki, és azoknak is akik ott voltak. Hátha felfedezik magukat valamelyik képen.

Azoknak pedig akik új zenékre vágynak, szólok, hogy a lejátszó az oldalsávban új muzsikákkal van tele, többek között a The Charlatans, Madita, a The Presets, Sasha, Tomboy, a Kent, a Cirkus, a Goodbooks, a Portishead és a Ladytron egy-egy dalával.

Fcking a blogtali után összeszedte magát egy kicsit végre, és írt egy egész jó bejegyzést filmekről, sorozatokról, a bibliáról és még sok másról: "... Sokat tanultam ebből a sorozatból. Nem vagyok oda a politikáért, az amerikaiért is csak mostanában. Viszont már értem a választási rendszerük, látom azok hibáit, és látom hogy ezek ellenére is fényévekkel előttünk járnak. Hogy szop-e ma Obama, vagy Hillary: képes voltam az előválasztások során fennmaradni éjjelenként. A szuperkedden, és ilyenek... És néztem a CNN-t, és olvastam az Index idevágó blogját. ..."

Az Italian Job-on pedig novellát lehet írni közösen, melynek alaptörténete: "Mi történhetett Amby-vel és Katicával!" Eltűntek ugyanis, legnagyobb sajnálatomra.

Kyan befejezte a blogolás, a miértekről pedig egy Utóirat formájában nyilatkozik: "... 22 éves koromtól egészen eddig követhettétek végig életem mozzanatait. Javítások nélkül ezeket a bejegyzéseket vallom magaménak: egy kis faluból jöttek fel egy nagyvárosba, némi emberi jussért, hozzájárulni az örökhöz. Rokonuk volt a kétségbeesés, de a büszkeség is, sőt, néha a boldogság: mindezek egyidősek Kyannel. Egy évig szinte itt éltem és szerettem, mert nem mertem egyedül kinézni a nagyvilágba, kellett valaki, aki fogja, szorítja a kezem. Az a valaki az a 30, 40, 50 ember volt, aki valaha is hozzátett valamit ehhez a bloghoz. Nekik köszönöm, meghálálni soha nem fogom tudni. ..." Azt hiszem nem csak én sajnálom, hogy nem ír többet!

A Principal-on újabb lemezeket lehet letölteni egy pár hetes kihagyás után, melyek közül mindenkinek a figyelmébe ajánlom a Depiness Factory elnevezésűt. Tökéletes lemez, olyan előadókkal mint a Depeche Mode, a Portishead, a Bush, Yoav, Unkle, vagy Heather Nova.

Te lúzer vagy? A magyarok lúzerek? Shimmer erről értekezik, a Homár egyik cikkére reagálva: "... Aki plázába jár az sikere ember nem lehet - tehát ha 9-6ig dolgozom és kénytelen vagyok valamelyik plázában vásárolni, akkor én plázacica kategória vagyok? Tudjátok mit, mindennap járok plázába, mert a MOM Parkkal szemben dolgozom és az ottani pékségben veszem a zsömlém ..."

Zarek még a nyafogást is kurva jól adja elő, figyeld csak: "... Elgondolkodtam ma a bocsánatkérésről, megbocsájtásról. Megjött ugyanis az a bocsánatkérés, amire vártam, de annyit késett, hogy hiába érzem, hogy őszinte, már nem tudok mit kezdeni vele. Különösen, hogy majdhogynem felszólításra jött. Én megbocsájtok. Hát persze hogy. De és akkor mi van? ..."

Képzeljétek el magatokat a sötét, rideg és hideg óceán mélyén, egy tengeralattjáróban egyedül, ahol semmi sincs körülöttetek, csak a csend, és ti vagytok. Aztán amikor már nem tudtok mit kezdeni magatokkal és a problémáitokkal, akkor nem lesz más lehetőségetek, mint kiszállni a testetekből és egy kicsit kívülről szemlélni a léteteket, az életeteket, a hibáitokat, az érdemeiteket, a megoldásokat.

Amikor minden összejön, én is hajlamos vagyok totálisan kifordulni magamból, még akkor is ha mindenkinek azt mutatom közben, hogy mennyire rendben van velem minden. Voltam többször olyannyira elkeseredve, hogy gyógyszerek és alkohol segítségével próbáltam meg kevesebb életet vinni magamba, és menekülni a problémáim elől. Kell néha a tengeralattjáró, hogy szemlélhessük magunkat egy kicsit távolabbról és rájöhessünk, hogy a legtöbb megoldatlannak tűnő problémánkat valójában mi szólítjuk a felszínre, generáljuk és éltetjük. 17 évesen, a sokadik öngyilkossági kísérlet után, a kórházban kellett rájönnöm arra, hogy önmagamhoz kell másként hozzáállni, nem a környezetemtől kell várnom az első lépéseket. Annyira magam alatt voltam a homoszexualitásom elfogadhatatlansága miatt, hogy fél évente akartam meghalni akkoriban. Aztán amikor végre sikerült egy "laza" mozdulattal felszínre juttatnom a hajómat, hirtelen én lettem a kapitány, a zászlós és a kormányos is.

Persze ez nem garantálta azt, hogy nem lesz több mélyben töltött nap, de már tudtam, hogy az jót jelenthet, hisz megújulás elé nézek, csak egy újabb tömény önmarcangoláson kell megint átesnem. Komolyan megijedtem például, úgy 26 éves korom körül, amikor elég mélyen néztem a pohár fenekére szinte minden áldott nap. Néha négykézláb másztam haza, sírva hánytam össze az ágyban magam, elájultam a konyha kövén, és még sorolhatnám. Most visszagondolva, csak egy rossz álomnak tűnik az egész, mintha nem is velem történt volna, mintha nem is én lettem volna olyan keserű, szánalmas, csalódott, elhagyott és magányos, aki már majdnem az alkoholizmusba menekül. Aztán egyszer csak elsötétedett körülöttem a tenger, a fejem koccant egyet a vécé peremén, és mikor felébredtem, már tudtam a válaszokat.

Tehát kedves Ricsi, ez az én válaszom neked, erre a postra, és ezt a bejegyzést ajánlom Kyan-nek és Sidek-nek is, amikor úgy érzik nincs kiút a problémák gyűrűiből, amikor minden szürke, undok és sírósak még a nappalok is. Néha kell egy kis utazás le a mélybe, néha ki kell lépnünk a saját bőrünkből, újra kell mérlegelnünk a dolgokat, néha annyira mocsárba kell mélyedni, hogy kétségbeesésében az ember nem tudjon mást tenni, mint küzdeni önmagáért.

Megtaláltam Kyan meztelen fotóit a neten! Nem is gondoltam, hogy ekkora fütyije van a mi kis kedves, aranyos, szemérmes barátunknak!

Azt hiszem jövőre is ilyen rögtönzött bulival fogom búcsúztatni az óévet, hiszen amennyire nem fektettem a szervezésbe nagy energiákat, olyan jól sült el a végén a parti. Átjött mindenki legjópofább Ogre pajtása, aztán Évi és Katze a sok finomsággal, Mimke és kedvese, Viki és Csilla, sőt még Kyan is itt volt velünk, bár ő az előzetes ígéretek ellenére nem vetkőzött meztelenre. Nem is fecsérlem a szavakat, úgysem tudom leírni milyen jól éreztem magam, beszéljenek inkább a képek helyettem.

Még egyszer köszönöm mindenkinek a részvételt és ígérem, hogy az idén újra rendezek majd hasonló összejövetelt, talán már egy nagyobb lakásban, ahol az erkélyen több bagós is elfér egyszerre.

Most értünk haza Kyan-től, akinél egy kellemes vasárnap esti vacsorát fogyasztottunk el az "új" legénylakása antiknak kinéző asztalánál. Ott volt Mike is aki, aki megint jól elszórakoztatott minket frappáns beszólásaival, és asztalterítési trükkjeivel. Na mindegy, csak azért raktam ezt ide, hogy irigykedjetek.

Egyébként meg egy ilyen ízletes vacsora után, igazán kellemes időtöltés Zoli legújabb, "Csillag Szűretik"  című bejegyzését és annak kommentjeit olvasni. Tegyétek ti is!

A múlt heti forróság következménye az lett kedvenc bloggereimnél is, hogy őrülten jó és vicces postok születtek.

Chillout és Kyan földöntúli utazást hajtottak végre szombaton, de aztán hála az égnek visszahozták őket az ufónénik és bácsik! Ennek következménye az lett, hogy a hétvégi közös strandolásunk elmaradt, de azt ígérik bepótoljuk valamikor és nekem kell sütni a palacsintát! Hallod ezt Kiele???

Kyan barátunk egyébként az idegen lények támadása során elég komoly sérüléseket szerzett, mármint agyilag, mert ma ez a teszt fogadott az oldalán! Mi jöhet még???

Mindenki titkos vágya teljesült, amikor végre College és Vincent egymásra talált. (Warning: Kizárólag azok kattintsanak akik bírják a szaftos részleteket és nem gyenge a szívük!)

28.-án Évibuli lesz a gyermekek számára, aki teheti használja ki az alkalmat, vágódjon kocsiba és meg se álljon mert óriási helóbubi, behányás és ektiviti várható! (Hetero férfiállatok előnyben!!!)

Nefrit és Placida aka Sicko is kivetkőzött magából ebben a nagy melegben, akarom mondani beöltözött. Masqurade néven új blogot indítottak ahol kaméleonkodnak egy kicsit és elsőként Madonna bőrébe bújtak.

Mivel én majdnem végigaludtam a Harry Potter és a nemtudom kik újabb részét, ajánlom Action! kritikáját, hátha az meggyőz mindenkit, hogy nem szabad rám hallgatni filmkritika ügyben.

A filmeknél maradva, ugyan én még nem merészeltem a Die Hard 4.-et megtekinteni, de mások már igen! Én sajnálnám rá a pénzt, és ha te is így vagy vele, akkor inkább csak olvasd el ezt, aztán várd meg ezt!

Aeon Flux is megkedvelte a Klaxons srácokat, és a hatásról így nyilatkozott: "... első reakció: wtf?! második: hmm... WTF?! sokadik: oh my, oh my, this... is... awesome!"

Szolgálati közlemény: a linkfalon már pár napja találhattok egy fotóblogos ajánlót is, ahol Zslatko és Ogre legjobb képeit is megtekinthetitek többek között!

Annak aki nem talált elég jópofa dolgot a blogok között és még játszana egy kicsit akkor itt megteheti! (Warning: csak lányoknak!!! csúnya rosszkisfiúk keressenek más szórakozást!)