"Lakó" címke archívuma

Emlékeztek arra, hogy az alattam lakó öreglány mennyire megkeserítette az életünket? A minap megint üvöltözött velem, mert állítólag lespricceltem az ajtóját valamivel. Na ja, pont spriccelgetni van időm! Erre mondtam neki, hogy ha még egyszer lebuziz, meg fenyeget, ráhívom a rendőrséget, és feljelentést teszek, melyben a lakóközösség több mint a fele támogatott.

De képzeljétek mi történt tegnap reggel! Állok a trolimegállóban, jön az egyik lakó, és beszélgetésbe elegyedtünk (hozzátartozik, hogy jött egy másik lakó is, de ő meglátott, és átment a másik oldalra, hogy ne kelljen köszönni) amíg én várakoztam. Ő mesélte, hogy a Tücsinéni árulja a lakását, és úgy néz ki, hogy rövid időn belül megszabadulunk tőle. Nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid lesz az az idő, ugyanis tegnap délután jöttek érte teherautóval, és estére ki is rámolták.

Fellélegezhetünk azt hiszem, nála szarabb szomszédot még nem látott ez a világ, és akárki vette meg a lakását, vagy veszi meg, csak jobb jöhet. Isten áldja azt, akinek a költözése köszönhető! Örömtánccal, tapssal, és pezsgővel kellene ünnepelni őt, itt lent az udvaron!

Az alattunk lakó öregasszony minden héten beszól valamit, én meg folyton azon csodálkozom, hogy ezt még nem ütötte agyon valaki? Nem miattam, hanem azért, mert isten bizony jobb lenne neki. Mert egyszerűen így nem élet az élet, hogy csak azért kel fel valaki reggel, és aztán azzal telik a napja, hogy kitalálja, kit és mivel basztathat!

(Egyébként én nem bánthatom, mert ígéretet tettem a fiának jó pár évvel ezelőtt, hogy nem verem meg, és állom a szavam, de vajon mindenki megtette ugyanezt? Nem hiszem!)

Beköltözött a házba egy új lakó, akinek mindjárt a második napon sikerült leírni magát szerintem mindenki előtt. Azt történik ugyanis, hogy egész nap itt vannak, pakolnak, szerelnek, festenek, szépítkeznek. Egészen estig a legnagyobb csendben. Aztán ahogy 8-at üt az óra, hirtelen elkezdik tologatni a bútorokat, előveszik a fúrógépet és adnak egy taslit a hétvégi pihenésnek, a kertvárosi síri csendnek. Tegnap konkrétan este fél 10-kor kiköltöztek a lépcsőházba, és elővették a flexet. Annyi baj legyen persze, mi még nem aludtunk, csak tévét néztünk, amit persze a zajtól nem hallottunk. Talán csak a nyugdíjas lakókat verték fel a legszebb álmukból, így biztos ők is javasolnának pár kedvesebb bemutatkozási módszert, melyeknek a végén biztos nem mindenki úgy fogja őket emlegetni, hogy a Flexi Tuskó, meg a Flexi Picsa.

Egyrészt lehet írni egy pár kedves szót abban a témában, amiben most nagyon benne vannak, és a postaládák mellé ki lehet tenni, hogy a költözésük zajszennyezéssel fog járni, de azért mindenkit üdvözöl Klárika a 2/9 lakásból. Másrészt körbe is lehet vinni a papírt és a seggünket, így a bemutatkozás is letudva, de a legjobb mégis talán az lenne ha nem kellene semmiért elnézést kérni, csak mosolyogva bemutatkozni. 

Bakker, ez a csaj azt mondta a múltkor, hogy nem szokott itthon énekelni, erre most azt hallom a nyitott ajtón át, hogy minden második mondatát dalban mondja el.

Átjött ma bemutatkozni az új szomszédunk, ami nagyon kedves dolog volt tőle, főleg azért, mert ez nem mindenki számára természetes, és ez egyrészt nagyon szimpatikus dolog volt. Másrészt meg mivel nem akarok az első benyomás alapján ítélni, így majd megpróbálok pozitívan hozzáállni, akkor is ha nem túl jó érzéseim vannak vele kapcsolatban. Meg az is lehet, hogy mint olyan sokszor, most is becsapnak. Mármint a megérzéseim.