"Leszokás" címke archívuma

... a lakásban! Az történt ugyanis, hogy Édespofa leszokott a cigiről körülbelül 4 hónapja, és most, hogy már nem nyitott ablaknál létezünk, egy kicsit tekintettel kell lennem rá. Mit kicsit, nagyon! 

Egyébként úgy gondoltam, hogy erre sem leszek képes, de egész könnyedén megy a dolog. Kicsit átrendeztem a szokásaimat, például nem cigizek a vécén és a gép mellett, de más alkalmakat kerestem rá. Ez egy kis lépés. Ennyi az egész, de talán egyszer a nem titkolt vágyamat is életre keltem és végleg elhagyom ezt a csúnya pöfékelést.

"Ez is hozzám tartozik. Nem akarok hamis látszatot kelteni. Önmagam akarok maradni, különben egy paranoid roncs válna belőlem"

Hiszen Édespofa már három napja nem gyújtott rá, és azt mondja, hogy egy kicsit sem hiányzik neki a cigaretta, pedig 10 év alatt neki csak kétszer sikerült két hónapra abbahagynia, és akkor is baromira kínlódott. Én 20 év alatt egyszer, két hétig nem szívtam és olyan fájdalmas volt az élmény, hogy töröltem is az emlékeim közül.

Most az van, hogy hétfő reggel óta homeopátiás készítményeket szedünk, aminek hatására többek között a bagóról is le lehet szokni. Zslatinak megy mint a karikacsapás, én pedig kezdetben 5, aztán ma már csak 2 szálat szívtam el, ami a kiinduló másfél dobozhoz képest nem rossz eredmény. Igazából azon gondolkodtam, hogy simán kibírnám én is, hogy egyáltalán nem gyújtok rá, de basszus én annyira szeretek dohányozni!

A holnapi cél, hogy egy nosztalgikus szálat veszek csak a számba, aztán ha ez a sikerélmény is megvan, akkor talán lesz bátorságom ahhoz, hogy elhiggyem, nekem is lehet füstmentes az életem, és mégsem fog összedőlni a világ. Baromi szar lesz hosszú ideig élni az biztos!

Persze ez még nem ígéret, és fogadni sem fogadok senkivel. Csak próbálkozom.

Szóval sok olvasóm legnagyobb örömére, most elmesélem pár mondatban, miért és ki miatt lettem büdös bagós, sőt azt is, hogy eddig miért nem szoktam még le.

Biztos emlékeztek erre az ominózus bejegyzésre, melyben egy kedves barátnőmet és fura dolgait emlegettem fel. Nos az élet furcsa fintora, hogy a lánynak én tetszettem, ellenben nekem az öccse, bár a mai napig nem értem, hogy miért. A lényeg, hogy ő volt az, aki szerint nem is lehettem volna igazi férfi, ha nem dohányzom. Persze most már tudom, hogy ettől még igenis lehettem volna, de akkor még ezt átgondolni sem akartam. Csupán az érdekelt, hogy neki eléggé imponáljak, így esténként a tetőablakon át füstöltem és gyakoroltam a menő bagózást, mert hát mégsem éghetek be előtte, amikor először lát szívni. Én nem akartam úgy járni, ahogy a filmeken szoktak, így a nagyapámtól csórtam minden nap két szálat, és azokkal gyakoroltam be a mozdulatokat és próbáltam rutint szerezni.

Mondanom sem kell, óriásira nőttem a srác szemében, amikor bemutattam neki a tudományom. El volt ájulva, és onnantól pár évig elég jó haverok lettünk, bár ez megszakadt gyorsan amikor ő csajozni kezdett. Én kimaradtam ebből, és bevallom őszintén, kicsit meg is sértődtem. Mégsem járja, hogy én rászokom a cigire, ő meg ezért nem teszi szét a lábát. A slusszpoén, hogy azóta a gyerek leszokott a cigarettáról!

Azóta már több alkalommal én is próbáltam abbahagyni ezt a csúnya szokást, de két dolog elég erősen visszatartott ettől. Az egyik az, hogy én szeretek cigizni, bár már nem ettől gondolom magam igazi férfinek, és érzem erősen az egészségromboló hatását is. A másik pedig, hogy körülbelül annyi akaraterőm van, mint egy kisgyereknek, aki a fagyiról szeretne leszokni, anyukája nem kis nyomására. Márpedig bármilyen állati jó módszerek is vannak manapság, szerintem akaraterő hiányában egyik sem működik, pedig én nem szeretnék örökké szívni, aztán jól belehalni a szövődményeibe. Össze kell szednem magam, mert valahogy ha a közeljövőbe nézek, ott nem bagósnak látom magam.