"LittleEarthquakes" címke archívuma

... esett ma szó köztem és Ricsi között, és már úgy néz ki mégsem lesz olyan rossz ez az esztendő mint nemrég látszott, ugyanis az év végi listán biztosan helyet kap majd Madita, az Unkle, Robyn, a Goldfrapp, Yoav, Mr. Fogg, és a Hybrid is.

Remélem nálatok is hasonló a helyzet, és csak kapkodjátok a fejeteket a jobbnál-jobb zenék hallatára. De melyikekre?

Ez az év egyesek szerint nem igazán bővelkedett maradandó zenei alkotásokban, de szerintem ez nincs így, mint az az alábbi videós listából is kiderül. Én szinte mindig találok magamnak szerethető alkotásokat, tehát lássuk is a legjobbakat 2009-ben.

01. Peaches - Lose You
Ahogy tavaly is, idén szintén a humort díjaztam leginkább. Én ezen a videón még mindig tudok nevetni, és megunhatatlannak bélyegeztem.
02. Delphic - Doubt
Elsőre szerelmes lettem a számba, ezért még az sem érdekelt, hogy pofátlanul lenyúlták a Hunter videóját.
03. Dragonette - Fixin To Thrill
04. Peter, Björn & John - It Don't Move Me
05. Massive Attack - Paradise Circus
Nagy vitákat váltott ki világszeret, illetve le is tiltották az új Massive klipet, melyben egy kiöregedett pornószínésznő, mesél az életéről, és a munkájáról.
06. Archive - Bullets
Az év egyik legfélelmetesebb dala, és egyben a legfélelmetesebb klip is. Vonatút egyedül, az ártatlan Piroska, és a bőröndből előbújó szörnyeteg.
07. Depeche Mode - Wrong
A Sound Of The Universe első kislemezes dalához a zseniális Patrick Daughters készítette az első klipet, mely hasonlóan hátborzongató, mint a fent említett Bullets!
08. Bat For Lashes - Daniel
Kedvenc rendezőm idén is Johan Renck lett, aki többek között dolgozott már Madonna-val, a Suede-el, Kylie-val, és a New Order-rel is!
09. Bloc Party - One More Chance
10. Turboweekend - Trouble Is
11. Gus Gus - Add This Song
12. The Presets - If I Know You
Még a 2008-as Apocalipso-ról másolták digitális kislemezre ezt a gyönyörű nótát az idén, melyhez Eva Husson rendezett egy csodás klipet.
13. Lars And The Hands Of Light - Me Me Me
Morbid road movie, motorháztető által lefejezett sofőrrel, őrült stoppossal. Látni kell!
14. Hurts - Wonderful Life
Tökéletes Talk Talk utánérzést keltett bennem a szám, de a videó is erősítette bennem az érzést. Figyeljétek a háttértáncos-vokálos csajt!
15. Simian Mobile Disco featuring Beth Ditto - Cruel Intentions
16. Zoot Woman - Memory
17. Florence & The Machine - Drumming Song
Nézem az évösszesítő listákat, és mintha mindenki elfelejtkezett volna Dan Black-ről, Frankmusik-ról, de még Florence-ről is. Az előbbi kettőt értem, na de ez utóbbit?
18. Gentleman Reg - Where In A Thunderstorm
Sima partivideó, de pont olyan jól eltalált, mint annak idején a Was It Worth It volt!
19. The Kolin - San Francisco
20. Super Viral Brothers - Hot Chocolate
Hogy mi köze van a klipnek a csokihoz? Semmi? Ellenben a vérfürdőhöz sokkal több, bár az is lehet, hogy a vörös művér csokoládéból van?

A lista persze folytatódhatna további gyöngyszemekkel, és ha megjött a kedved az idei kínálat nézegetéséhez, akkor a bal oldalsáv alján található linkek közül választhatsz magadnak kedvencet, illetve megnézheted Ricsi listáját, vagy a Spin magazinét, esetleg a Pitchfork újságíróinak összeállítását.

"... és mocskosul elegem van már ebből a hétből, azt kell mondanom, ennél jobbkor nem is jöhetett volna kedvenc skótom új dala ... Sírvatáncolós. Életmentő." - írta Calvin Harris új daláról pár napja Ricsi, és tényleg igaza van. A fickónak eddig egyik száma sem tetszett ennyire, és már várom milyen remixekkel dobják majd még jobban fel. 

Édespofa saját készítésű vöröslencse pástétommal és diós sütivel készül a ma esti bulira, így mindenki magára vessen aki nem ugrik be Ricsihez legalább egy pár percre, és egy pohár pezsgőre.

Ricsinek üzenem továbbá, hogy vettünk még virslit és két üveg pezsgőt is, meg egy kis ropogtatnivalót. A többiek meg csak hoznak üdítőt meg sört!

És azoknak akikkel idén már nem találkozom, kívánok nagyon boldog új évet, és köszönöm, hogy itt voltatok velem 2008-ban. Jó volt veletek! Sokat tanultam tőletek, hiszen mint mostanában rájöttem, igazából a közösségépítésen kívül a másik dolog amiért fontos nekem a blogolás, mert sokkal nyitottabbá, elfogadóbbá és érzékenyebbé tesztek. Még egyszer köszönöm! Ja, és itt köszönném meg a sok képeslapot is amiket kaptunk az ünnepek alatt. Többek között Londonból, Pécsről, Gabonból, a Tesco-ból, ...

Jövőre pedig lesz az év elején még egy csomó lista, de addig is szavazzatok a kedvenc lemezeitekre a jobb és a bal sávban. Továbbá kétféle új játékon töröm a fejem, azaz pontosabban már az előkészületekkel bajlódom. Az egyik filmes lesz, a másik pedig egy nagy, olyan "Ismerjük meg Budapestet!" című sok fotós cucc. És persze megint lesz majd a nagy sikerű "Játék a géppel ...", amihez akár már most lehet postázni a képeket a gusvagyok@gmail.com címre. Előre is köszi! 

Különleges nap ez a mai bizonyos szempontból, ezért álljon itt mindjárt három bejegyzés is, melyek meghatározták a napom, csodálattal töltöttek el, boldoggá tettek, és olyan gondolatokat indítottak el bennem, melyek régóta kitörni próbáltak. Ajánlom figyelmetekbe mindhármat egyaránt, mert ha valamiért érdemes blogolni, akkor az ilyen posztokért biztosan.

Először is a reggel Anyu(ha), A minőségbiztosítás iskolapéldája című bejegyzésével indult, mely remélem még sok hasonlót fog szülni, hiszen igen is erre való az internet. Sok kis ember alkot valami értékeset, és szabadon, de véletlenül sem sértő hangnemben, elmondhatja a véleményét: "... két hónappal ezelőtt megkeresett a valaki, aki a 2F iskola alkalmazottjaként mutatkozott be. Nem jutottunk messzire, ő nem akart írásban tárgyalni, én meg soha többé nem vagyok hajlandó szóban kommunikálni senkivel, aki a 2F iskolát képviseli, de annyi kiderült, hogy az iskola nem akar nekem semmit mondani, nem is várnak tőlem semmit, egyetlen dolgot akarnak: eltüntetni a posztot a netről, a lehető leggyorsabban, idegesíti őket az elsőoldalas google-találat. ..."

Aztán napközben miután próbáltam Anyu(ha) bejegyzését magamban a helyére rakni, és legyőzni az elkeseredett dühöt, szépen elsiklottam a napi teendők felett megint. Ugyan Juszufkát még felhívtam, hogy kész a nadrágja, de igazán csak Ricsi tudott felrázni ebből az álomszerű, töprengő állapotból, hiszen végre elveszítette a szüzességét: "A legelején találtam magamnak szuper kis lakást, a legvégén pedig elvesztettem a szüzességem egy olyan gyönyörű színészsráccal, hogy azóta sem tudom, csak álmodtam-e, vagy tényleg, és a kettő között sem volt éppen rossz, ..."

Erre pedig mint hab a tortára, úgy siklott rá Kaptárlakó postja egy olyan rémálomról, ami valóban megtörtént: "Ma olyasmi történt velem, ami a legtöbb emberrel legfeljebb rémálmában történik. Nem tartom kizártnak, hogy nekem is rémálom lesz majd a dologból, pedig nem vagyok azért egy beszari alak, tudjátok. Úgy kezdődött, hogy apámmal megbeszéltük, elmegyünk kőzúzalékot venni, és kimegyünk a temetőbe, és körben, nagyszüleim sírja mellett elrendezzük ízlésesen, hogy ne verje fel a gaz. ..."

Csak ekkor kaptam a fejemhez, és öntött el valami fura érzés, amit megfogalmazni is nehéz. Az érzelmi sokk, még ha pozitív is, mint jelző, olyan hülyén hangzik, ezért inkább most így késő éjszaka, hagyom is a megfelelő szavak keresését. És sejtem én, hogy nehéz összerakni, miért és hogyan következik a fent linkelt írásokból ez a nem is tudom milyen állapot, de fejtsétek meg ti. Én most inkább ezekkel az újabb felemelő érzésekkel bújok ágyba, fogom meg Édespofa kezét, beszívom az illatát, és édes álomba zuhanok. Vele, mert vele jó, és mert beleremegek, annyira szeretem!

Nos miután ezt a hetet nagy sikerrel Szuperapu uralta a Zenebuzi rovatban, fel kell kötnöm a gatyámat, ha a nyomdokaiba akarok lépni. Lássuk miből is élünk:

Volt szerencsém a héten az összes dalt hallani az új Alanis Morissette albumról és ezek alapján kijelenthetem, hogy nagyon komoly anyaggal fogunk nemsokára, azaz június 2.-án szembesülni. Mármint azok akik venni és nem letölteni szeretik. Sőt, azt hiszem megyek a Szigetre is nyáron és jól megnézem a csajt élőben, pedig ez eddig koránt sem volt biztos, de a Flavors Of Entanglement után nálam totális befutó lesz ez a buli. Ott van példának okáért a drum'n'bass alappokkal operáló Moratorium vagy a csodás 20/20, melyeket fel is tettem nektek ízlelgetés gyanánt a lejátszóba. Ez utóbbi egyébként úgy tűnik nem fog a hivatalos albumon szerepelni, ami csak azt jelentheti, hogy b-oldalas dal lesz belőle majd az egyik kislemezen, talán éppen az elsőn. Ez nem baj, hiszen szeretjük az ilyet, főleg ha jobb a nóta, mint amihez nagy reményeket fűzött a kiadó.

01. new The Music - Strength In Numbers
02. new Alanis Morissette - 20/20
03. 01. Raz Ohara And The Odd Orchestra - Kisses
04. new Alanis Morissette - Moratorium
05. 02. The Enemy - This Song Is About You - Rollo & Sister Bliss Remix
06. 04. The Presets - This Boy's In Love
07. 05. Alanis Morissette - Versions Of Violence
08. 03. Bomb The Bass - So Special
09. new Kleerup featuring Neneh Cherry - Forever
10. 08. Portishead - Nylon Smile - Scienticians Remix
11. new Yazoo - Goodbye '70s - The Black Light Odyssey Remix
12. 07. The Charlatans - The Misbegotten
13. 09. Kent - Generation Ex
14. new The Presets - Are You The One - Lifelike 2008 Remix
15. 15. Whitey - Sweet Words For The Sour
16. 11. Annie - I Know Ur Girlfriend Hates Me - Get Shakes Mix
17. 10. Van She - Strangers
18. 17. Portishead - The Rip
19. 06. Szűcs Krisztián vs The Unbending Trees - The Original
20. new Kleerup featuring Lykke Li - Until We Bleed

Még az idén lesz új Way Out West lemez is, sorrendben a negyedik, amit én személy szerint már nagyon várok, és bízom benne, hogy nem megy el Nick és Jody az olyan gagyi zenei irányzatok felé, mint Oakenfold. Mondjuk a tavalyi Wonka kislemez és az idei első dal a Spacemen bizakodásra ad okot, bár ez utóbbi megjelenésére még augusztus 25-ig várni kell. Ha szeretnéd meghallgatni, annak nincs akadálya, csak Nick Warren ezen mixét kell leszedned hozzá.

Nemsokára Bryan Adams újabb stúdióalbumot rak le a polcra, szerényen csak a 11-es címmel, már ha ez lázba hoz valakit.

Szeretném megint csak egy svéd zenekarra felhívni a figyelmeteket, akik nem mások, mint a Zeigeist névre hallgató trió. Új albumuk erősen ajánlott a The Knife és a Stakka Bo rajongóknak, így gondolom Ricsike és Sidek nem fog habozni egy pillanatig sem, hogy innen leszedje! Kedvcsinálónak pedig itt a The Lake klipje!

Végre megszereztem az első Kleerup albumot is, mely első hallásra olyan, mintha egy végtelenített With Every Heartbeat szólna, csak éppen most nem Robyn énekével, hanem Neneh Cherry, Lykke Li, vagy éppen a csodálatos Marit Bergman közreműködésével. Ami persze nem feltétlenül baj! Ezek közül is elsősorban a rég nem hallott Neneh Cherry és a Forever jelent felüdülést, de kiemelkedő az instrumentális dalok közül a Hero, mely az album első dala is egyben.

Ha pedig csajok, akkor Kylie! Ricsike ugyanis kint volt a pesti koncerten, és élményeit meg is írta nektek részletesen itt!

Tóta W. Árpád nem kevés igazságra mutatott rá a Nemzeti kaszinó című írásában, tessék csak elolvasni. A kedvenc részem: "... A díjak eltörlése ugyanis, kedves barátaim, áldozatvállalás. Ne kerteljünk: a népszavazás nem arról szólt, hogy akarunk-e fizetni. Arról szólt, ki fizessen. Minden egyéni hozzájárulás, akár tandíj vagy vizitdíj, az adóprés szorítását enyhíti. Persze nem azonnal, hiszen a rendszert holnap is finanszírozni kell, az új forrásnak meg évek kellenek, mire stabilan működni kezd. ..."

Kikerült egy újabb írásom a CotCot-ra, amit csak azért említek meg itt, mert már több mint 13000 ember olvasta, és szép számmal jöttek rá érdekes kommentek is. Van aki még a parlamentben is csinálta!!!

Jön a tavaszi zsongás, ezért meg kell említenem LittleEarthquakes alias Ricsi írását is, melyet a bible oldalán publikált, és sok-sok új meleg előadót sorakoztat fel benne: "Egy kis időrendbe szedett áttekintés néhány, a szerző által fontosnak, avagy érdekesnek tartott meleg előadó éppen aktuális, ügyes és bajos dolgairól. Szexuális orientációjuk biztosan egy lapra helyezi őket, de az, hogy ki mennyire "forró" zeneileg, már egy merőben más kérdés ... Erről most talán a kedves olvasó is ítélkezhet, a szerző szerény iránymutatása alapján ..."

Bencze már le is fordította az e heti kedvenc dalom szövegét magyarra, melyet itt megnézhetsz, itt pedig elolvashatsz. Egyébként meg Martini haverom tegnap azt mondta, hogy nem hiszi el, hogy én ennyire leragadtam a '80-as éveknél, mert ez a zene már egy kicsit ciki. Szerinted is?

Megint reklámzene lett az Enjoy The Silence-ből, írja Addict: "Régi recept, hogy ha nincs internetező kutyád, plüssoroszlánod vagy piszkosruhás gyereked, amit a reklámba pakolhatnál, akkor vegyél meg kilóra egy húzós számot, ami elviheti a hátán az egész filmet, és leplezheti az ötlet hiányát. Ezzel próbálkozott a K&H bank is, amikor egy egész reklámkampányt épített Jamiroquai Canned Heat című számára és Király Gábor kinőtt szürke mackóalsójára, ezt a trükköt alkalmazta a Raiffeisen bank, amikor Morcheebára mosolyogtatta az alkalmazottait, de legutóbb a MOL is Máté Péter szívbemarkoló dalának taktusaira borította a saját vállára a nemzetiszín lobogót. Van, amikor nagyon kilóg a lóláb, de olyan megoldás is akad, amikor a zenét nem az ötlet helyett használják, hanem annak szerves részeként. ..."

Mások is felfedezték legújabb poéngyárosunkat, itt egy bejegyzés, melyben az író viccesen, csak Mozgalommártonnak nevezi a haverunkat. Én meg itt írtam róla!

Ez meg kell osztanom veletek, mert ilyen szerencsés is csak Ricsi lehet! Most volt itt látogatóban, és kicsit kivettem neki Somát a terráriumból, hogy közelebbről is megismerkedhessenek. Hát nem lepisálta? Ilyet még sosem csinált, szerintem csak neki tartogatta.

Képzeljétek el magatokat a sötét, rideg és hideg óceán mélyén, egy tengeralattjáróban egyedül, ahol semmi sincs körülöttetek, csak a csend, és ti vagytok. Aztán amikor már nem tudtok mit kezdeni magatokkal és a problémáitokkal, akkor nem lesz más lehetőségetek, mint kiszállni a testetekből és egy kicsit kívülről szemlélni a léteteket, az életeteket, a hibáitokat, az érdemeiteket, a megoldásokat.

Amikor minden összejön, én is hajlamos vagyok totálisan kifordulni magamból, még akkor is ha mindenkinek azt mutatom közben, hogy mennyire rendben van velem minden. Voltam többször olyannyira elkeseredve, hogy gyógyszerek és alkohol segítségével próbáltam meg kevesebb életet vinni magamba, és menekülni a problémáim elől. Kell néha a tengeralattjáró, hogy szemlélhessük magunkat egy kicsit távolabbról és rájöhessünk, hogy a legtöbb megoldatlannak tűnő problémánkat valójában mi szólítjuk a felszínre, generáljuk és éltetjük. 17 évesen, a sokadik öngyilkossági kísérlet után, a kórházban kellett rájönnöm arra, hogy önmagamhoz kell másként hozzáállni, nem a környezetemtől kell várnom az első lépéseket. Annyira magam alatt voltam a homoszexualitásom elfogadhatatlansága miatt, hogy fél évente akartam meghalni akkoriban. Aztán amikor végre sikerült egy "laza" mozdulattal felszínre juttatnom a hajómat, hirtelen én lettem a kapitány, a zászlós és a kormányos is.

Persze ez nem garantálta azt, hogy nem lesz több mélyben töltött nap, de már tudtam, hogy az jót jelenthet, hisz megújulás elé nézek, csak egy újabb tömény önmarcangoláson kell megint átesnem. Komolyan megijedtem például, úgy 26 éves korom körül, amikor elég mélyen néztem a pohár fenekére szinte minden áldott nap. Néha négykézláb másztam haza, sírva hánytam össze az ágyban magam, elájultam a konyha kövén, és még sorolhatnám. Most visszagondolva, csak egy rossz álomnak tűnik az egész, mintha nem is velem történt volna, mintha nem is én lettem volna olyan keserű, szánalmas, csalódott, elhagyott és magányos, aki már majdnem az alkoholizmusba menekül. Aztán egyszer csak elsötétedett körülöttem a tenger, a fejem koccant egyet a vécé peremén, és mikor felébredtem, már tudtam a válaszokat.

Tehát kedves Ricsi, ez az én válaszom neked, erre a postra, és ezt a bejegyzést ajánlom Kyan-nek és Sidek-nek is, amikor úgy érzik nincs kiút a problémák gyűrűiből, amikor minden szürke, undok és sírósak még a nappalok is. Néha kell egy kis utazás le a mélybe, néha ki kell lépnünk a saját bőrünkből, újra kell mérlegelnünk a dolgokat, néha annyira mocsárba kell mélyedni, hogy kétségbeesésében az ember nem tudjon mást tenni, mint küzdeni önmagáért.

Új Rihanna és/vagy Amy Winehouse sláger híján, gondoltam, talán ma írok beléd arról, hogy Ashlee Simpson-t az új videójában elviszik a diliházba, mert kóros mértékben Gwen Stefani-nak képzeli magát... De talán inkább mégsem. :-)

Az új év második napján nem ébredtem valami kellemesen. Rémálmom volt ugyanis. Olyan jó kis tipikus üldözési mániás, nagyon valóságosnak ható rémálom, aminek utolsó, szószerint gyilkos pillanatában a saját elhaló kiáltásodra ébredsz... Az viszont vicces volt, hogy Ogre is szerepelt a rémálmomban egy pár mondat erejéig. De nem ő volt a rém, ő jófiú volt. :-) A rém ugyanis leginkább magára Trent Reznor-ra emlékeztetett. Ami elég nagy lelki törést eredményezett a kis lelkemben reggel, hisz abba az emberbe meglehetősen szerelmes voltam, amióta csak az eszemet tudom. Oké, hogy a Year Zero lehetett volna kicsit ütősebb is, de azért azt nem hittem volna, hogy a tudatalattimnak ennyire nem jött be... :-) Bár igazán nem is értem, min csodálkozom azok után, hogy pár hónappal ezelőtt R. Kelly flörtölt velem álmomban, de olyannyira úriember volt, hogy azóta már-már nem is tudom olyan hévvel utálni, mint annak előtte. Komolyan nem tudom, mi van velem. Ez a sok stressz, kikészít... :-)

Karácsony környékéről is megmaradt egy - jóval kevésbé rémes - kis álmom. Fogalmam sincs, miért, hogyan, de Gus és Édespofa otthonában vendégeskedtem, valamilyen (talán blogos?) kis összejövetel keretében. Elég sok ember üldögélt egy asztal körül, de valamiért csak egy hevesen gesztikuláló és magyarázó Ati maradt meg az emlékezetemben - a két házigazdán kívül, persze. És ami még inkább megmaradt, az az előszoba volt: nappali nagyságú, ugyanakkor tök üres - kivéve persze a cipőket. Merthogy a két egymással szemközti, hosszú fal mentén rengeteg pár cipő sorakozott, szépen egymás mellett. Az egyik sor Gus-é, a másik Édespofáé - legalábbis én ezt így gondoltam. :-) Távozásom után egy szimpatikus ismeretlen lány kísért, fogalmam sincs, miért, de nyilván Gus bérelhette fel, nehogy el találjak tévedni. Na nem mintha én olyat szoktam volna csinálni. :-) Újabb érdekes fordulatként, megpillantottam a tömött utcán Zolit, aminek rögtön borzasztóan megörültem, hisz nagyon rég nem láttam már. Az ismeretlen csaj ezen a ponton el is tűnt a képből, az utcán pedig egy kávéház terasza jelent meg. Zoli le is ült, én álltam az asztal mellett, úgy beszélgettünk. Aztán jött a pincér, aki BitaDani volt. :-) Természetesen ezen a már-már David Lynch-esen szürreális ponton ért az ébredés, így Zoli már nem tudta meginni a kávéját...

Idén talán kevesebb időt kellene blogolvasással töltenem. Megyek is aludni...

(Még több bejegyzés Ricsitől, erre!)

Ha már egyszer ilyen megtiszteltetésben lehet részem, hogy Gus blogjára írhatok, a legkézenfekvőbb téma nyilvánvalóan a zene lenne. Viszont az egyetlen lemez, amiről pillanatnyilag tudnék és szeretnék (és a saját blogomon remélhetőleg fogok is) írni, az Rihanna új albuma. Na most, ha elküldeném Gus-nak a (nem kicsit pozitív kicsengésű) véleménykifejtésemet az előbb említett opuszról, akkor azt aztán biztos nem jelentetné meg itt, de még talán ki is átkozna a blogközösségből... :-)))

Úgyhogy valami más dögunlamas hülyeség után kellett néznem, ami most épp aktuális szánalmas kis életemben...

Előfordul néha, hogy az ember nyaka ki van szívva, nyilván. Az is megesik olykor, hogy az ember nyaka nagyon durván ki van szívva. Ugye megesik?! Megnyugtatna a tudat, hogy nem csak én vagyok ilyen szerencsétlen, aki hagyja magát ennyire elintézni (rögtön elsőre)...

Az eset kapcsán nővérem (aki szerint az én bőrömmel ez legalább egy hétig kitart) rögtön meg is osztotta velem egyik nagy élettapasztalatát, ami tökéletesen magában is foglalja a dolgok esszenciáját, miszerint "a pasik ezt nagyon alattomosan tudják csinálni" (és milyen igaz - csak egy kicsit előbb is szólhatott volna...).
Éjszakára fogkrémezés (na ezt sem én találtam ki... :-P), napközben gondosan becipzározott hosszúnyakú pulcsi, azóta meg kaptam kölcsönbe alapozót (az én fehér bőrömön feltűnésmentesen elfedni valami sötétet - igazi kozmetikai kihívás)... Mindenesetre eddig csak egy olyan illető szúrta ki, akinek nem kellett volna (mondjuk csak ilyen illetők vannak a közvetlen környezetemben...).

Eleinte egyébként fontolgattam, hogy sál, alapozó és egyéb hülyeségek helyett inkább csak egyszerűen felírom a pólóm hátára, hogy "I'm about to become a bitch. No questions, please!" ... De ennek részleteivel nem vagyok hajlandó Gus blogját szennyezni, szóval címszavakban egyelőre csak annyit, hogy...
... ahhoz képest, hogy évekig a kutyát sem érdekeltem, most itt is kezd gyűlni a hárem. (see also PetitPrince)
... itt is kísért a múlt, avagy éljen az undorító buzis sárdobálás. (see also Teo)
... egyre biztosabbnak tűnik, hogy az én jobbik felem ebben az életben bizony nem a 473 darab magyar buzi egyikeként született újjá. (see also College)

Virtuális környezetszennyezésem és népuntatásom végződjék itt is a megszokott módon, elvégre a hagyomány az hagyomány... :-)

"Easy for a good girl to go bad
And once we're gone
Best believe we're gone forever
Don't be the reason
Don't be the reason
You'd better learn how to treat us right
'Cuz once a good girl goes bad
We're gone forever"

több Ricsi post erre>