"Live" címke archívuma

Azt sem tudtam, hogy még van Deconstruction Records, de most már túl vagyok az első meglepetésen hiszen ők adják ki Beth Ditto szólóját, amiben a Simian srácok segédkezet nyújtottak neki. Itt van az előzetes!

Februárban jön az új CocknBullKid kislemez is, melyen Hot City és Hercules & Love Affair remix is lesz, aztán Anita áprilisban végre kiadja Adulthood címmel bemutatkozó albumát.

01. new Skunk Anansie - My Love Will Fall
02. 03. Lamb - Strong The Root
03. 01. Adele - Rolling In The Deep
04. new Tracey Thorn - Sister Winter - Sufjan Stevens Cover
05. 04. Stateness - Assassinations
06. new Jamie Woon - Blue Truth
07. new Skunk Anansie - Feeling The Itch
08. 02. The Do - Slippery Slope
09. 05. I Blame Coco - Summer Rain
10. 06. Hundreds - Waiting For My Raccoon
11. 08. Creep ft. Romy Madley Croft - Days - Azari & III Remix
12. 09. Stateness - Ballad Of NGB
13. 16. Lamb - She Walks
14. 07. Chook ft. Claudine Muno - You Are All You Have
15. 14. Stateness - I'm On Fire
16. new CocknBullKid - Hold On To Your Misery - Hercules & Love Affair Mix
17. new Sufjan Stevens - I Walked
18. 13. Lykke Li - Get Some - Beck Mix
19. new R.E.M. - Discoverer
20. 20. Hundreds - Machine

Koncertet is fogunk újra látogatni, most éppen az O.Childen-re vagyok rápörögve, ezt a fickót hallani kell élőben, de Adele is közzétette a dátumokat, de sajnos még nincs benne London. Tibi, te meg költözz már ide, jöhetnél velünk!

Nem kis várakozás előzte meg a héten a részünkről a Bodi Bill és a Hundreds közös lemezbemutató koncertjét, már csak azért is, mert későn rendeltünk jegyet, és nem jött meg szombatig. Szép kis kálvária volt, még a HMV-be is bementünk, írtam nekik levelet, amire azt válaszolták, hogy menjünk nyugodtam, majd a helyszínen megkapjuk a jegyeket, csak mutassuk fel a visszaigazoló e-mail-t. Felmutattuk, de a pénztárosnál nem volt számunkra semmi, ennek ellenére mosolygott és adott nekünk két belépőt.

Így végre bejutottunk az Upstairs at the Garage-ba, ami egy kicsi klub, körülbelül olyan hangulata van, amilyenre mindig is vágytam. Ugye emlékeztek rá, hogy írtam erről már egyszer! Itt bizony, szinte a füledbe énekeltek az előadók, a Bodi Bill énekese konkrétan a nézők között ugrált, éreztem az illatát, mi több, együtt mentünk vécére mielőtt elkezdődött a buli, úgyhogy ezt is elmondhatom magamról, hogy pisiltem vele egy helyiségben. Szenzációs, nem?

De visszatérve a koncertre, a Hundreds két tagú duójának bemutatkozó albumát azt hiszem újra kell értékelnünk, mert én eddig körülbelül kétszer hallgattam meg, és nem lettem belé szerelmes, Zsolti még félt is egy kicsit, hogy unatkozni fog, de aztán az lett a végére az állás, hogy majdnem jobban bejött neki, mint a berlini Bodi Bill. A duó egy kis késéssel érkezett a színpadra, előbb a kopaszodó, öltönyös fiatalember foglalt helyet a számítógép és az ütött-kopott Yamaha szintetizátor előtt, aztán az énekesnő is csatlakozott, miután lement a Walking On Rails. A cimbalom is előkerült, aztán csak egyik ámulatból estünk a másikba, ahogy megszólaltak élőben a dalok. Jött a gyönyörű Let's Write The Streets, aztán a Fighter, a Solace, a szarrá gyorsított Grab The Sunset, és a végén a katarzist okozó Song For A Sailor.

Kis szünet következett, beállították a színpadot a srácoknak, addig mi cigiztünk kint az utcán, majd pont visszaértünk a hegedű hangolására, és már indult is a Bodi Bill őrült egy órája. A Henry egyszerűen gyönyörű volt, a Very Small-t pedig az énekes a volt barátnőjének ajánlotta, majd az I Like Holden Caulfield táncos ugrálása után jött a sajátos Nothing átirat, mely a Nothing Compares 2 U-val kezdődik, és persze elhangzott a híres mondat is: "If you don't like Sonic Youth ... fuck off and die!"

Készítettem videókat is de jobb ha nem halljátok őket, nagyon gyatra minőségűek lettek, mondhatni fülsértőek, de nézzétek meg amiket beillesztettem, azokból is minden kiderül.

Emlékeztek amikor nem is olyan rég a blogon arról írtam, hogy az ilyen meg olyan fetrengős fesztiválokat már nem annyira bírom, azaz kinőttem, és valami teljesen más koncertélményre vágyom?

Hát ezért is nagy örömmel adok hírt arról, hogy megvalósították az álmom, méghozzá az Eklektika kávézó üzemeltetői, ugyanis náluk kerül megrendezésre az a koncertsorozat, melyben elsőként Rutkai Borit láthatjuk majd, szinte kézzelfogható közelségben. Egyébként a szervezők célja az, hogy havonta egyszer a hazai alternatív könnyűzene krémjét hozzák el közénk, minden hónap utolsó csütörtökjén, és nagyon barátságos hangulatban mutassák be őket, mintha csak a kanapédról néznéd őket.

Az első koncert tehát 2010. január 28.-án lesz Rutkai Borival, a Nagymező utca 30-ban, melyre helyet kell csak foglalni a kávézó elérhetőségein, például a 266-12-26-os számon, és a belépőt, amely egyébként nagyon baráti, ugyanis csak 1000 forint, a számlával együtt fizetni távozás előtt.

Mivel az izlandi zenekar után kaptam a nevem, mindenképpen beraknám az új klipjüket, akkor is ha ócska lenne, de hála az égnek itt erről szó sincs. A videó remek, az apró nedves nyalakodás is ott van a szeren, Birgir (aka Biggo vagy Biggi) a farkát is bemutatja (nem vicc), a harisnya is brutális, és a nóta is kiváló.

Egyébként a neten már fent van még egy dal az új albumról, melynek címe Hateful, és én összepisilem a bokámat tőle, szerintem te is fogod. És megint Gus Gus koncertre akarok menni!!! 

Egész nap az Avie által írt Madonna koncert kritikáján nevetgélek, és olvastam pár helyen, hogy már hivatkoznak rá, linkelgetik, véleményezik, ami nem baj, én is kitettem a Facebook-ra. Ellenben az elég nagy baj szerintem ha valaki kifizet egy vagyont a művésznő koncertjéért, aztán amikor belefut Avie posztjába, úgy kommentálja, hogy nem érti minek fikázzák, amikor idézem: "Nem is volt olyan rossz, szerintem elment!" Egy ingyenes koncert után ez még talán jól is hangozhat!

Azért nem lesz ez olyan rossz, hiszen mint írtam nemrég, jön a Placebo, a Klaxons, és a Bloc Party is, de most újabb neveket hoztak nyilvánosságra, amelyek közül egész lázba hozott Primal Scream, Tricky, az I Am X és az Editors is. Igaz Chris Corner csapatát 2007-ben is láttuk, de szerintem idén is kimegyünk rá, mert annyira jó volt, ráadásul tetszik az új albuma is. Egy dalt megtalálsz róla a bal oldalon, a zenelejátszóban, ha esetleg még nem hallottál róla!

Még 156 nap van a 2009-es Sziget fesztiválig, de én már leadtam a kívánságlistámat, mert ahogy elnézem az előzetes híreket a fórumon, a The Killers és az eddig felmerült nevek engem megint csak hidegen fognak hagyni.

Akiket viszont minden további nélkül szívesen megnéznék élőben, azok a The Presets, a Hercules & Love Affair, a Deep Red, a Deus, Grace Jones, a The Kills, a D:Ream, a Cirkus, a Bodi Bill, a Portishead, Yoav, a Zoot Woman, Sam Sparro, a The Black Ghosts, a Yeah Yeah Yeahs, a Sneaky Sound System, a Télépopmusik, a The Pierces, Tina Dico, Madita, az Őszibarack, Tricky, a Soft Cell, a Fagget Fairys, Tori Amos, a Bat For Lashes, a Skunk Anansie, az Archive, Robyn, és a Camouflage.

Ha pedig buliznék egy DJ zenéjére, akkor az legalább Mark Moore, Boy George, a Lopazz, a Bomb The Bass azaz Tim Simenon, Akido, Whitey, az Aeroplane, Hyper, Dave Seaman, Sasha, Trentemoller, Burial, vagy Jon Of The Pleased Wimmin legyen.

Persze gondolom ezeknek a fele sem jön el, főleg mert a kívánsággép még Grace Jones-t sem ismeri, de azért álmodozni még szabad. És kíváncsiskodni is, ezért meg is kérdezem, hogy te kit álmodnál a 2009-es Szigetre?

Azért van olyan együttes akikben sosem csalódik az ember. A Depeche Mode új albuma biztos jó lesz, erre enged következtetni a Wrong is, melyet pár napja mutattak be élőben a berlini Echo Awards-on. Neked hogy tetszik?

Apropó, The Unbending Trees koncert! Szombaton a Hangfoglaláson volt a lemezbemutató, ahol én személy szerint a fáradtság ellenére is egész jól éreztem magam. Többek között azért is, mert az Overture-ben közreműködött Bocskor Bíborka, akibe teljesen beleszerettem! És hogy miért? Mert bájos, gyönyörű, és kristálytiszta hangja van.

Én nem titkolt célom, egy interjúra meginvitálni, hiszen biztos tudna mit mesélni a jövőbeli terveiről, és arról, hogy miért lépett le a Magashegyi Underground-ból. Dolgozom rajta! 

Már éppen hiányolni kezdtem a koncerten felvett klipeket, amikor is két nagy kedvencem is ilyennel jött ki a héten. Nem is értem egyébként miért mentek ezek ki a divatból, de mostanában nem sűrűn látható ilyen a különböző zenecsatornákon. Mégis a lényeg az, hogy itt most kettőt is találhatsz!

Elolvasom »

Életemben másodszor szerepelek videókamera előtt, ami látszik is, de most legalább ott van velünk Roisín Murphy is. Kicsit lámpalázas leszek amint valakinél megpillantok egy felvevőt, de hát ez van. És igen, már akkor is fáztam, azért van a vállam a fülem mellett! Tigri-től sok szeretettel:

Eleinte nem szerettem. Amikor megjelent a Jagged Little Pill, és róla a You Oughta Know, szimplán csak azt gondoltam: "Na, újra egy hülye amerikai picsa, keserű, feminista dalokkal." Egyáltalán nem érdekelt, sőt azt gondoltam, hogy Grammy ide vagy oda, majd szépen mindenki elunja a csalódásairól szóló számokat, még ő is, aztán eltűnik olyan gyorsan ahogy jött. 

Egészen addig gondoltam ezt így, amíg ki nem adta az eddig legjobb albumát, Supposed Former Infatuation Junkie címmel, 1998-ban. Amennyire vissza tudok emlékezni, azt hiszem abban az évben ezt a lemezt hallgattam talán a legtöbbet, melyről a The Couch azonnal bekerült nálam a nem létező, de folyamatosan alakuló, "Minden idők legjobb dalai" címet viselő lista élbolyába. Ekkor tűnt fel, hogy már nem csak sajnálkozik a sorsa miatt, már nem csak a gyűlölni való férfiakról regél, már nem csak bizonyítani akar, hanem ennél sokkal többet csinál. Zenél, éget és néha bizony még fel is perzseli a lelket, ami ugyan fáj egy darabig, de kellemes fájdalom ez és gyorsabban csap át hosszan tartó szerelembe, mint ahogy azt elsőre várná tőle az ember.

Nem sokkal később derült ki az is a számomra, hogy a fent említett minőség nem csak egyszeri alkalomra szólt, hanem hosszabb távon is kitart. Jött az Under Rug Swept, aztán a So-Called Chaos, mindegyiken remek dalokkal. Muszáj volt visszakanyarodnom az előzményekhez, és újra elővenni azokat az anyagokat, melyeket elsőre jól eltűntettem a süllyesztőben. Viszont ami mellett teljesen elmentem, és talán Alanis tudatos leplezése miatt is sokáig nem került az előtérbe, az a humora, mely miatt aztán még jobban megkedveltem. Azt hiszem nem lehet nem szeretni a My Humps feldolgozását, és az olyan filmszerepeit, mint a Dogma, vagy akár a Szex és New York-ban és a Kés/Alatt-ban tett kirándulásait.

És még ennyi minden mellett is van ideje megújulni, kijönni egy olyan lemezzel 2008 nyarán, melyet szinte senki sem várt tőle. A Flavors Of Entanglement talán pont a merészsége miatt, és amiatt mert nem szégyelt visszakanyarodni a gyökerekhez, műfajában napjaink tánczenéi felé nyitva, óriási siker lett. Ugyan teljesen érthetetlen a döntés számomra, hogy miért éppen az Underneath lett az első kislemez, de nyilván piaci megfontolásból. Én biztosra veszem, hogy jönnek még az izgalmasabb dalok is a sorban, talán éppen a Versions Of Violence, vagy a Moratorium.

Ma pedig tisztelegve a művésznő előtt, és megbánást tanúsítva a kezdeti hitetlenségem miatt, én is ott leszek a Szigeten kicsivel 20 óra előtt és türelmetenül várom majd a pillanatot, amikor is életemben először megpillanthatom az énekesnőt. Direkt nem néztem meg milyen dalok fognak az idei turnén elhangzani, pontosan azért, mert most is egy kis meglepetéseire vágyom. Azt akarom, hogy életünk első személyes találkozásán nyűgözzön le. És ne csak a hangjával.

Nem mentünk el az eső miatt, meg azért, mert egyikünknek sem volt kedve bokáig gázolni a sárban, meg azért mert éjjel 1-kor lett volna a koncert. Így jártunk, de lehet, hogy jobban jártunk.

Hát baszki, nem úgy néz ki a csaj (azaz hoppá, néni) mint aki 1968-ban született, pedig de! Túl egy pár gagyi, pár közepes, egy zseniális, és egy semmilyen lemezen, túl a rákon, túl Michael halálán, azért becsülendő és irigylésre méltó amit elért. Ausztrál sorozatlányból, közepesen jó, de szinte mindig szerethető énekesnő lett! Erre itt egy bizonyíték is, még a jobb időkből:

Hála Andrisnak, végre kiderült hová is kell mennem június 7.-én, mert az kérdéses sem volt, hogy őt látnom kell élőben!

Már annyi minden nem valósult meg a tervek közül sajnos, hogy egy kicsit sem csodálkozom azon, ahogy kézzel-lábbal erölködnek a szervezők, milyen eszközökkel lehetne mégis csak úgy csinálni, mintha történne valami.