"Lotto" címke archívuma

Aki egy kicsit is ismer, tudhatja rólam régóta, hogy Carrie vagyok a Szex és New York-ból, csak Budapesten és pasiban. Ezzel az előző hülye mondattal azt akarom mondani, hogy mániákus cipőgyűjtő vagyok, szinte élek-halok a gyönyörű lábbelikért.

Tegnap este másfél órán keresztül nézegettük a Yoox-on található kínálatot, majd amikor könnyes szemmel előadtam Édespofának, hogy körülbelül 1 milliót tudnék elkölteni csak azon az oldalon cipellőkre, ő csak ennyit mondott: "Pupu! Holnap szerintem vegyél egy lottót."

(Arról nem is beszélve, hogy kinéztünk egy közös gyűrűt is, a Love and Pride kollekcióból!)

Néhány napja Balázs beszólt komment formájában egy olyat, hogy: "De legalább te tökéletes vagy, és ez a lényeg." Azóta is foglalkoztat a dolog, mert tényleg igaza lehet abban, hogy túlságosan jó színben tűntetem fel magam a blogon keresztül, miközben korántsem vagyok hibátlan, sőt millió idegesítő szokásom és berögződött hülyeségem van.

Lássuk csak az egyik legrosszabbat, amit tinédzser korom óta csak részben tudtam elhagyni. Ugyan a körmöm már nem rágom, de mellette a bőrt, szinte minden nap szétszaggatom, így vezetve le a belső feszültséget. Pszichológusok biztos tanulmányokat tudnának írni arról, hogy miért csinálom ezt, de én egyenlőre nélkülük arra jöttem rá, hogy mivel sosem vagyok kifelé idegbeteg, egy ordítozó fasz, így muszájból a kezeimen vezetem le az indulatokat. Biztos jelzi ez azt is, hogy saját magam büntetem, de nem így van, mert az igazság az, hogy tökre finom vagyok. Büntetni a cigarettával büntetem magam!

Aztán a miteszerekkel sem bánok magamon túl kedvesen, hiszen amint meglátok egyet, rögtön nekiesek és szétcincálom, holott tudom azt, hogy csak kozmetikusnak szabadna megengednem, vagy megvárni amíg maguktól eltűnnek. (A tisztítókúrának hála, már szinte alig vannak rajtam ilyen kis pöttyök.)

Számproblémák is kijöttek rajtam az idő elteltével, méghozzá a kilenceshez és a tizenhármashoz való viszonyom mélyül el évről-évre. Valamiért ez a két szám meghatározó már gyerekkorom óta, bár az egyik nagy kedvenc, a másik pedig a félelmetes balszerencse jelképe. Hogy csak pár példát említsek: 1, reggelente 6:29-kor ébredek, hogy jól kezdődjön a nap 2, ha lottózom, mindig 9-re végződő számokat ikszelek 3, a 13-at annyira kerülöm, hogy még arra is odafigyelek, hogy a mikrót véletlenül se kapcsoljam ki amikor ez a szám van a kijelzőn.

Aztán jellembeli hibám is van bőven, az elsők között az, hogy nem tudok nemet mondani a könyörgésre. Egyszerűen a könnyek és a bociszemek olyannyira meghatnak, hogy a látványuk hatása alatt, sokkal kevésbé fontolom meg mire mondok igent és mire nemet. Sok bajom volt már ebből, úgyhogy nem visszaélni vele!

Nagy baj az is nálam, hogy mindenkire rá akarom erőltetni a zenei ízlésem, de mentségemre szóljon, teszem ezt azért, mert szentül hiszem, hogy ezzel jót cselekszem és boldogabbá teszem a másik embert, mert ugye ki ne akarna zeneileg kiforrottabb lenni? Ugyan mostanában visszafogom ezen a téren magam, de régebben "barátságok" mentek rá arra, ha valaki nem értékelte az igyekezetem.

Sorolhatnék még rengeteg dolgot, de nem lenne elég ez a bejegyzés arra, hogy minden apró faszságomat részletesen megírjak, inkább majd mostantól többször kitérek rájuk. A végére legyen elég egyenlőre annyi, hogy Édespofának a legrosszabb tulajdonsága is kismiska az enyémekhez képest, mégis azt mondta egyszer, hogy azért is szeret, mert ennyi - szerinte aranyos - hülyeségem van.