"Magyarország" címke archívuma

Nagyon buták ezek a szúnyogok, ha rendesen kommunikálnának egymással, már rég híre ment volna annak, hogy ide hozzánk nem érdemes berepülni, mert egyesével fújom le őket szúnyogirtóval. Reggelre az egész lakás padlózatán hullatenger szokott lenni, sajnos ilyenkor porszívózni kell, de inkább ez, mint az, hogy halálra csípjenek.

Mert szeretnek a dögök, és nem tudom mi van az én véremben, de ha idén eddig nem evett belőlem 50 vérszívó, akkor egy sem, míg Édespofát talán ha 2 megcsípte. Azt hiszem jövőre nem halogatjuk tovább, szúnyogháló kerül majd mindenhová, feltéve ha még itt lakunk.

Mert itt a véremet szívják, kicsit sem szeretem ezt, és nem ilyen életre vágyom. Nem így képzeltem el ezt az egészet, és felemészt a gondolat, hogy ebbe kell beleöregednem, a vértelenségbe.

Nekem hiányozna a kampánycsend már ha nem lenne. Én szeretem amikor nagy a kuss, tarthatna tovább is! (A kialakult helyzet meg vicc, az OVB megtiltotta a részleges eredmények közlését, az interneten meg már mindenhol fenn van, sőt elindult a lavina, megsült az ökör, nincs aki megegye ... Agyrém!)

Egyre kevesebb fogalmam van arról, hogy kire fogok szavazni, de majd csak eldöntöm, nem aggódom emiatt túlzottan. Inkább múlatom az időt, érdekes, vicces, vagy éppen teljesen értelmetlennek és haszontalannak tűnő politikai témájú bejegyzésekkel. Tedd te is ezt a döntés jelen esetben is a te kezedben van.

Elsőként próbálkozz nagy kedvencemmel, és olvasd az Azbeszt blogot, ahol többek között megtudhatod miért olyan drága a sztráda, de megvilágosodhatsz Fidesz program ügyében is: "Tegnapi posztomban már beígértem, hogy ma közzé teszem a Fidesz birtokomba került programtervezetét. Sajnálatos módon a kiszivárogtatás részleteit nem oszthatom meg a nyájas olvasóval, mivel a forrásom kifejezetten kérte, hogy minden körülmények közötttartsuk meg az inkognitóját. Természetesen ezen kérését a messzemenőkig tiszteletben kell tartanom. Legyen elég annyi, hogy a tűzhöz aránylag közeli illetőről van szó. Elmondása szerint azért szeretné, hogy a program végre napvilágot lásson, mert a fidesz - és személyesen Orbán Viktor - legendás szerénysége - forrásom szerint - lassan a párt szavahihetőségének a rovására megy. Az emberek (vagyis új magyar helyesírási szabályzat szerint a zemberek) látni akarják végre a programot, amely évek óta készülget a polgári fő-főkoponyák népjóléti boszorkánykonyhájában. ..."

Aztán folytatás gyanánt Zoli tegnapi Facebook ajánlójából következzen egy kis LMP, azaz a Lehetne más a picsogás című poszt, Kínai Kálmán és Trágár Tóni tollából: "Annak, hogy a Lehet Más a Politika pontosan mit is akar, még nem volt időnk részletesebben utánanézni. Mindenesetre az általuk választott zöld-fehér szín nyugtatólag hat a Nyakó–Szijjártó  csörtékben megfáradt lelkünkre – nem véletlenül festik ilyenre a jobb idegosztályok falait –, ezért a párt alapvetően szimpatikusnak tűnik, főleg, amióta megszabadult azoktól a köcsög humanistáktól. ..."

Azoknak akiktől viszont a legmesszebbmenőkig távol áll a politika, rajongjanak Almáért: "Az alma élet, erő, egészség. Versenyezhet ezzel Orbán Viktor? ..."

De vissza a választásokhoz, vagy azok közelébe! Volt ugyanis nem is oly rég, csupán pár hete egy Orbán-féle évértékelés, melyet aztán olyan cifrán értelmezett mindenki, ahogy jónak látta, vagy a becsülete, illetve a humora engedte. Én bevallom őszintén, körülbelül 5 percig néztem a beszédhibás magyar mesék rajongóját, aztán tovaszálltam, de aki még nem unja Tóta W. Árpádot, annak itt a következő poszt, A zemberek alkonya címmel: "Végre országértékelés, már alig vártam. El kell mondjam, hogy rettentően utálom az egész műfajt, illetve az orbáni feldolgozását. A mintával, az amerikai elnök éves State of the Union-beszámolójával összevetve ordít a provincializmus, a paranoia és a pátosz, minden, amit Orbán Viktorban utálni lehet. Például az eredeti a kongresszusban hangzik el, nem pedig az akolmelegben, így aztán számonkérhető, helyben megválaszolható, és nem kell nyelvileg sem lemenni kutyába. Orbán kezdettől fogva a várnépnek gügyög, az meg úgyis beszop tőle mindent. Tapsolnának arra is, hogy az ibafai papnak fapipája van. Mernének nem tapsolni. ..."

Aki pedig már az év elején jó hangulatot teremtett, nem más mint a Kill The Radical kinek alábbi mondatát érdemes a fejünkbem megőrizni az utókornak: "... Te választasz, én meg igyekszem komolyan venni."

Azoknak akik pedig még mindig el szeretnének menni az országból, és eszük ágában sincs a választásokkal foglalkozni, de túl nagyot sem akarnak ugrani, irány Görögország!

Újabb szavazást tettem a bal oldalra, ha van időtök nyomjatok egy választ. A történet részletesen többek között a nemrég még tiltólistás Cigiblogon olvasható, vagy szintén első kézből a rajongói oldalon, illetve a Hírszerzőn!

Az, hogy az idén nem megyek fesztiválra, nem egy hirtelen döntés eredménye, igazából szépen lassan fogalmazódott meg bennem, le is írom, hogy miért.

Eleinte még fel voltam tüzelve, a Bloc Party és a Klaxons nevekkel, aztán nosztalgia gyanánt, gondoltam jó lesz majd a Lamb, de ők sajnos csak két hétig izgattak, mert utána eltűnt a Volt Fesztivál neve a hivatalos oldalukról. Gondoltam oké, akkor a Volt szépen kimarad, úgysem voltam még soha, akkor meg minek, de ha már így, akkor le van tojva a nosztalgia, és legyen a Balaton Sound, oda úgyis jön a Röyksopp. Aztán teljesen el is felejtettem az egész fesztiválosdit, még az is kimaradt, hogy jön az Orbital. Amikor ezt megtudtam, már késő volt szervezkedni, és a kedvem is elment addigra mindentől. Ahogy már említettem, szép lassan szökött felszínre a felismerés, hogy bizony szinte egy olyan előadó sem jön az idén, aki igazán érdekelne élőben, és még nem is unnám. Nektek nem tűnt fel, hogy az összes idei fesztiválon is ugyanazok a húzónevek mint évek óta mindig? Faithless, Sven Vath, Underworld, Moby, Franz Ferdinand, Limp Bizkit, Carl Cox, Placebo, Fatboy Slim, Groove Armada, The Prodigy, ... Ha már, akkor inkább menjünk vissza még többet az időben.

Hozzátenném a fejvesztés terhe mellett azt is, hogy én öreg zenerajongó révén fontosnak tartom kik is lépnek fel, milyen zene szól amíg a haverokkal idiótát játszunk, vedeljük a sört, röhögünk, vagy éppen ülünk valahol és kivesézzük a világegyetem furcsaságait, és mellette azt nézzük meredten, hogy csámcsognak a szomszéd asztalnál.

De nem is koptatom feleslegesen a billentyűket eme témában, hiszen mint tudjuk a friss hús, ... meg egyébként is Inkei Bence és Somogyi Péter már tökéletesen megfogalmazták a Quart oldalán amit érzek és gondolok: "... A Sound valahol tánczenei fesztiválként pozícionálja magát. Azzal nem lehet vitatkozni, hogy a rocktörténelem nagyjait lehetetlenség pótolni, így a Stones, a Sex Pistols vagy akár a Faith No More esetében nyilván másodlagos a kor. Na de az elektronikus tánczene elviekben mégiscsak a fiatalok zenéje, éppen ezért döbbenetes, hogy jobbára őszülő fickók csavargatják a potmétereket a színpadon. A Kraftwerk, belátom, külön kategória, de a többi húzónevet ötvenes (Underworld) és negyvenes (Orbital, Moby) előadók jelentik, a kivétel csak a Röyksopp - de a jelek szerint mindez csak szerintem néz ki hülyén. Az Underworld műsora alatt például nagyon sok, nálam fiatalabb arc sikongatott a kiállások alatt, és csinált úgy, mintha ismerne egyetlen számot is a Born Slippy-n kívül. Én abszolút elismerem az Underworld szerepét az elektronikus tánczenék fejlődéstörténetében, de amit itt láttunk, az jobbára unalmas, monoton nosztalgia-techno volt, Karl Hyde szövegelésével felütve (vajon miért viselt néha egy teljesen funkciótlan gitárt a nyakában?). Mozogni éppenséggel lehetett rá, de azt lehetne a Flört diszkóban is, egyébként meg láttunk egy együttest, amely az utóbbi tíz évben jobbára egyhelyben toporog, és rutinból ugyan képes még tömegeket is megmozgatni a döngölős alapjaival, nekem mégis rossz kedvem lenne, ha nem tudnám, hogy ..."

Ezt csak annyival spékelném meg, hogy mondjuk én speciel a Stones-ra sem vagyok már kíváncsi, de 20.-szor meg biztos nem lennék! Oké, én öregszem, de mégis inkább néznék fiatal, új, ígéretes tehetségeket, mint ezt a sok vén faszt. Vagy nézném a gyerekkori kedvenceimet, akik még életükben nem jártak nálunk, vagy talán még a környéken sem, de ez a középút, ez a langyos pocsolya most sem jön be. Elképzelem a szervezőket, amikor beszélgetnek egymás között: "Hé, hívjuk már el a Faithless-t idén is, csak most ne a Szigetre, inkább menjenek a Hegyaljára." Erre a másik: "Szerinted feltűnne valakinek? Le se szarják. Ha minden este Faithless lenne a Nagyszínpadon, az sem érdekelne senkit! :-) Na, hívom is Sister Bliss-t a gyorstárcsázómból."

Egyébként tudjátok mire vágyom? Kis klubkoncertekre, amelyeken ücsörögve el lehet merülni egy Flunk-ban, az Archive-ban, vagy akár egy akusztikus Skunk Anansie-ben. Vajon lesz ennek is divatja valamikor?   

Lassan tényleg kezdem egyre komolyabban azt gondolni, hogy nem éri meg dolgozni, mert a munka manapság már semmit sem ér, de sajnos nem csak anyagilag értékelődik le egyre jobban, bár kétségtelen, hogy szoros összefüggés van e két dolog között. Nem becsülik meg a kétkezi munkát, mert egyre kevesebbet ér pénzre átszámítva.

A napokban visszaemlékeztem mennyit is kerestem 1998 tájékán, és hát nem sokkal kevesebbet mint most. Ez akkor sem számított már csúcs fizetésnek, csak a vidéken élő, és minimálbérért dolgozó emberek szemében, most meg aztán pláne nagy szarnak tűnik. Amikor olyan rezsiket kell kifizetni, ami elviszi a fizetés felét, amikor egy bevásárlást nem lehet megúszni 20 lepedő alatt, és akkor már le is mondtál a legújabb bőrfeszesítő golyócskáról, amikor a munkába járás jó esetben 10, de akár 20 ezer forint is lehet, a BKV jegy meg lassan 300 felett? És akkor még a kölcsönök a bank felé is fizetősek, ami szinte mindenkinek van egy kevés, nekem is.

Még mindig nem panaszkodom túl sűrűn, de idővel csodaszámba megy majd az olyan napok száma, melyeken nem azon kattog majd az agyam, hogy lassan luxus lesz egy gombóc fagyi. Azért az vigasztal, hogy ha lemondom az internet előfizetést, a tévét, és fürödni is csak egyszer fogok egy héten, akkor lesz pénzem a könyvekre, amelyeket akkor kell majd megvennem, amikor felvesznek a fősulira.   

Meséltem már nektek, hogy még a pályafutásom elején dolgoztam a Diesel-nél majdnem 6 évig? Akkor kezdődött a szerelem, de azóta sem hagyott alább a lángolás egy percre sem.

Ezért is örülök, hogy hosszú évek után (vagy csak nekem tűnt annak) megint lehet itthon Diesel ruhákat kapni, pontosan a Fashion Street közepén a Cream-ben! Meg is néztük Édespofával a minap, és egy csomó mindenbe beleszerettünk, de sajnos a Diesel esetében muszáj megvárni a leárazást, a legalább 50%-os akciót, hiszen a legolcsóbb farmer is 46 darab ezresbe kerül. Egyébként beleszerettem egy Karl Lagerfeld és egy Iceberg nadrágba is, de azon csodálkoztam, hogy az sem drágább.

Most olvastam, hogy a magyar rádiók, de főleg a Petőfi határozottan elutasította a The Unbending Trees és Tracy Thorn duettjét és nem fogják játszani. Az indok, miszerint az Overture túl depressziós, eléggé homályos és érthetetlen.

Mégis mi alapján döntött Csillag úr? És miért gondolja úgy, hogy egy világsztár és egy magyar zenekar közreműködése nem érdemel annyit, hogy a játszási lista élén szerepeljen? Máris éretlenkedésemnek kell hangot adnom a HVG-nek adott interjú kapcsán, főleg ezen bekezdés miatt: "... az adott zeneszám illeszkedjen a zenei alapkoncepcióba és a programstruktúrába, továbbá legyen alkalmas arra, hogy megkülönböztessen minket más, országos zenei rádióktól. Ahogy más zenei rádióknál, úgy nálunk is többen döntenek arról, hogy az adott zene illik-e a zenei alapkoncepcióba - az én vétójogommal ..."

Szerintem az adott zeneszám maximálisan illeszkedik a zenei alapkoncepcióba, főleg az Mr2-re, továbbá alkalmas arra, hogy megkülönböztesse önöket más zenei rádióktól. Mi az hogy alkalmas, egyszerűen tökéletes!!! Tehát ha kérhetem, tessék szépen visszavenni azt a vétójogot, mert abszurdum, hogy egy ilyen világhírű, minőségi, felemelő és csodás dal csak azért ne szólhasson országszerte, és ne szerethesse meg sok ezer ember, mert ön szerint az túl depis.

Most vagy én vagyok a hülye, vagy Orbán Viktor? Rosszul emlékszem, vagy nem ő mondta még nemrég, hogy szakértői kormányra van Magyarországnak szüksége? Most meg úgy csinál mintha ez a kijelentés meg sem történt volna, pedig ha nem én vagyok a hülye, akkor ő vezette be ezt a szóösszetételt a magyar köznyelvbe.

Állítólag az a cél, hogy élhetőbb lakások épüljenek! Ezért döntöttek úgy, hogy mától nem lehet 30 négyzetméteresnél kisebb új építésű lakás csinálni. Ez biztos baromi jó valakinek, de én éltem már 26 négyzetméteren is, és semmi bajom nem volt az élhetőségével.

Persze nem úgy, hanem másként, méghozzá itt nálam a jobb oldali linkfalon. Az ötlet onnan jött, hogy egyre több és több bloggerre találok rá, akik szülővárosomból vagy a vonzáskörzetéből blogolnak, így arra gondoltam, hogy jó lenne őket, vagyis minket egy csokorba kötve tálalni az olvasóknak. Eddig öten vagyunk, ha a város hivatalos oldalát, plusz a Startlap ide vonatkozó oldalát nem számoljuk, melyet szintén Attis szerkeszt, de ha valaki rátalál erre a bejegyzésre és szeretne kikerülni a környék "híres" naplóírói közé, csak dobjon ide egy kommentet, és máris linkelem.

És igen, talán haszna is lesz ennek az akciónak, hiszen mindannyian írunk kisvárosi történeteket,  érdekességeket, így akár az oda utazó turisták tőlünk is tájékozódhatnak is, merre hány lépés a tuti, mit érdemes megnézni, milyen a termál, vagy akár a Hotel Solar. Azt hiszem ezentúl én is többet fogok ilyen jellegű postokat írni Nagyatádról, hogy minél szélesebb körű legyen az információk áradata, és kedvet csináljak egy hosszú hétvégéhez, akár velünk többesben is.

Mint köztudott, én nem vagyok az a nagyon fázós típus, és jobban bírom a hideget, mint a kánikulát, de a tegnap esti alulöltözöttségünk elég sokat levont a Sziget élvezeti értékéből. Zimankóra nem számítva ugyanis, egy szál pólóban és rövidnadrágban vágtunk neki kicsivel 5 után a homokos útnak. De nem csak ez az egy baklövésünk volt, hiszen bemerészkedünk a Szeparéba, azaz a VIP részlegbe, és onnan néztük meg az immáron harmadszor hazánkban fellépő R.E.M. koncertjét. De vegyük szépen sorra, mit is láttunk.

Rögtön a Moloko egykori énekesnőjével keztünk, és mint írtam is pár napja, benne nem lehet csalódni. Most sem sikerült! A koncert első dala a Cry Baby, majd az azt követő Forever More megadta az alaphangulatot, és innentől, a pár évvel ezelőtti Nokia buliról már jól ismert dalok, mint a Sow Into You, vagy a Ramalama, már nem okoztak különösebb meglepetést. A tavalyi Overpowered-ről én legjobban a Primitive című dalt vártam és nem hiába, mert nálam akkor indult be csak igazán a koncert, és kapott el a hangulata. Sajnos a Body Language kimaradt, de a Movie Star és a címadó szám akkorát ütött, hogy legszívesebben én is a fejemre húztam volna a nemlétező kalapom, és felugrottam volna a színpadra a két háttérben táncoló-éneklő csaj mellé. Mivel fesztiválos fellépésről beszélünk, különösebb színpadkép nem volt ugyan, de Roisín ruhatára mindenkit kárpótolhatott ezért, még a divatért egyébként nem rajongó nézőket is. Ugyanis minden dalhoz más ruha dukált. Más kalap, más kabát, egy másik nóta!

Ezután lézengtünk egy kicsit jó fesztiválos módjára, ettünk lángost, majd bekukkantottunk Bootsie koncertjére, de aztán úgy döntöttünk, hogy ez a basszus kint is pont elég, nem kell ezt bent a hangszórók mellett állva hallani. Összefutottunk sok-sok ismerőssel, pózoltunk Tigri kamerájának, iszogattunk Katicáékkal, aztán irány a Szeparé. Azt gondoltuk, mivel ez a nagyszínpad mellett van, elkerített helyen, majd kevésbé fog fújni a szél és nem lesz akkora tömeg. Ez a kettő be is jött!

Ugyanis odabent a sajtó képviselői és csatlósai "buliztak", ami kábé annyit tesz, hogy ücsörögtek az italuk mellett és minden érdekelte őket, csak az R.E.M. nem. Egyetlen egy számnál történt valami mozgolódás a sorok között, karlendítés, netán néhány sor eléneklése, de mivel a Losing My Religion volt az utolsó ráadás, ez már veszett fejsze nyele volt. A fapofák lehúzták az egyébként nagyon klassz kis koncertet. Mondom ezt én, aki nem vagyok Michael Stipe rajongója, és szinte semmilyen elvárásom nem volt feléjük a koncert kapcsán, mégis egész jól megtalálták felém az utat, és szórakoztattak olyan régi, még általam is ismert dalokkal, mint például a Monster.

Aztán ezen a ponton éreztük úgy mindketten, hogy csontig hatolt a hideg, így még egy erőtlen próbálkozás a Magic Mirrorban, felmelegedés a tömegben, és már vettük is az irányt a kijárat felé. Kicsit aggódtam mi lett Tigrivel, aki velünk lógott egy darabig, aztán elveszítettük, de remélem neki tovább tartott az este, és szórakozott még a kamerával egy darabig. És remélem az alkotást ki is rakja majd a Freevlog-ra, vagy a saját blogjába! Én pedig megint fotóztam párat, erre tessék!

Ez mennyire vicces már? És nem Gaybears írására gondolok, hanem a Nagy Magyarok szövegére: "... előzetesen közöltük, hogy kemény, őszinte, radikális, tényfeltáró nacionalista jobboldali hírportál vagyunk, amely nem kíméli ellenségeit, ugyanakkor betartja az amerikai törvényeket és alkotmányt, s nem uszít – szocionista lapokkal ellentétben – erőszakra, gyilkosságra, amit az ottani igazságügyi minisztérium is megállapított, ..."

Remélem most tartósabb lesz a szünet, bár azt hiszem ezekkel bármi is történik, úgy sem tanulnak belőle.

Az Italian Job (tudom már unjátok, de hát ha annyira jók!) csapata szinkronblogolásra buzdít ezen címmel, így mi is összehoztuk a saját kis listánkat, erre a felhívásra válaszként. Figyelmeztetek mindenkit, hogy ez most nem lesz életöröm a köbön.

01. Ha a hétköznapi szókincsed közé beférkőzik magukat ezek a kifejezések: kisebbségi kormányzás, hazugságsirál, monnyonle, mélymagyar, illegitim, és hasonlók.
02. Ha már te is az aszfaltot bámulva sétálsz az utcán, és ha véletlenül mégis észreveszed, hogy rád mosolyog valaki (aki általában külföldi) zavartan elfordítod a fejed.
03. Ha már te is megszólod az embereket az öltözködésük miatt az utcán.
04. Ha már agyvérzést kapsz minden egyes utazáskor, amikor te vezeted a kocsit és félsz a következő ilyen esettől, nehogy egyszer dühödben felnyársalj valakit.
05. Ha már félsz kimenni az utcára bármilyen ünnepen, sőt leutazol falura, mert attól félsz, hogy megvernek, megdobálnak, vagy ne adj isten elgázol egy tank.
06. Ha minden pillanatban rettegsz a következő naptól, és félsz teljes joggal, hogy elveszíted a munkádat.
07. Ha már többek között azért sem jársz bulikba, mert tartasz a részeg tini lányoktól, akik jobb esetben telehányják a ruhádat, rosszabb esetben pedig kiverik a fogaidat, vagy leverik a vesédet.
08.Ha már a nyelved meghosszabbításán töröd a fejed, mert úgy látod, hogy nálad sokkal butább és tehetségtelenebb emberek is többre viszik nálad egy kis nyalással.
09. Ha azon kezdesz gondolkodni, vajon megéri-e itt élni.
10. Ha már te is csak ilyen negatív véleményt tudsz összehozni egy postban az országról ahol élsz, holott vidám, optimista és általában az élet apró szépségeit is élvező emberke vagy. 

Biztos lesznek jobbak is, hiszen mi teli hassal, Mimke pogácsája után, Tré remek Cannolo-ját befalva, Bruce rizottója után böfögve, Wovbagger szövegein röfögve, és kimerítő Wii játszadozás után vágtunk ebbe bele. Köszi srácok a mai estét, és én kérek elnézést, hogy ilyen depressziós bejegyzés született, de nem azért mert ne éreztük volna remekül magunkat.

A hétvégi bevásárlás után arról beszélgettünk Édespofával, hogy szerintünk egy csomó ember meg sem nézi a kilós árakat a termékeken, csak a nagy számmal jelzett feliratot, holott a legtöbb esetben nem is az a legolcsóbb. Persze tudom, hogy nem találtam fel ezzel a spanyol viaszt, hiszen több médium is foglalkozott már ezzel régebben, példának okáért az Aktív is.

De, hogy egy kicsit jobban is lássuk a dolgot, nézzünk pár példát! Ti tudtátok, hogy a legolcsóbb folyékony mosószer a Perwoll. Olcsóbb mint a Tomi! És ez komoly, nem vicc. Míg az előbbi litere 600 forint, addig a rókásé 750. Csak ugye a kiszerelés miatt a darab ár úgy tűnik mintha sokkal kedvezőbb lenne.

Ugyanez a helyzet a nagy akciós dolgokkal is, mert ha jobban körülnézel a polcon, a legtöbb esetben legalább egy, néha még jobb minőségű terméket is találsz, sokkal jobb áron. Aztán az Ambi Pur vécébe helyezhető illatosítója is egy átverés, mert az akciós egyben 3 darabos drágábbra jön ki, mintha egyesével vennéd ugyanazt a darabszámot.

A legnagyobb vicc pedig az, hogy amíg még kávéztunk (mert ugyan a cigiről nem, de a napi 10-12 kávéról leszoktam, nem mellesleg) nem azért nem vettünk utántöltőt, mert szeretjük szennyezni a környezetetet, hanem azért, mert mindig drágább volt mint az üveges kilója. Nah, így legyél környezettudatos!

Pedig mint tudhatjuk akár a nagyanyánktól is, hogy már a piacon sem úgy árulták a krumplit a kofák, hogy egy kiló 100 forint, öt kiló meg 800. Ott ugye te sem vennéd ezt meg ilyen feltételekkel, de akkor mi az oka, hogy a multiknál nem figyelünk oda ezekre a dolgokra sem? Érdekes, de a piacot én mindig körbejárom, a legjobb áron és legszebb portékát keresve, míg a bevásárlóközpontokban velem is sokszor megesik, hogy úgy járok le és fel, úgy pakolok mindenfélét a kosárba, mint egy zombi. Biztos nem manipulálnak sehogy sem, ugye?

Basszus már megint tojást dobálnak, most éppen a Microsoft vezérigazgatójára a Corvinus Egyetemen, előadás közben. Megáll az eszem!