"Medicine" címke archívuma

Nekem kell ez a szám eredetiben, mert csak a remixeket találom mindenhol. Egyébként is ki ez a pasi aki énekel? Valaki tudja?

A svéd CirKus talán azért is olyan jó banda, mint amilyen, mert egy nagyon szoros kötelékekkel rendelkező családi vállalkozás, olyanra pedig már számos példát láthattunk, elég ha csak a Lamb-re gondolunk. És nem is egy, hanem mindjárt két család is összeadódik a tagok között, hiszen az alapító Burt Ford aka Cameron McVey és az 1964-ben született, Grammy-re is jelölt Neneh Cherry házasok, mint ahogy a zenekar másik két tagja is együtt él, név szerint Karmil és Lolita Moon. Egyébként nemcsak Neneh volt már a CirKus megalakulása előtt is híres, hanem férje Cameron is, aki producere volt az énekesnő mindhárom lemezének, de dolgozott együtt a Massive Attack-el a Blue Lines című albumon, sőt az All Saints, Patrice Bart-Williams és a Sugababes is hasznát vette néhány alkalommal. Ezen óriási sikerek után mégis csak 2006-ban jött az ötlet, miszerint saját bandát alapítson, kezdésnek egy zseniális bemutatkozó lemezzel, aminek címe Laylow volt, és három különböző kiadást is megért.

Aztán idén jutottunk a második korongig, ami Medicine (klikk a címre, ha jót akarsz) címmel jön ki hamarosan, de ezt megelőzte már tavaly a Bells című dal, melyhez kellemes kis klipet is készített a csapat, amivel csak tovább fokozták az egyébként is türelmetlen várakozásomat. Megmondom őszintén, nagyon sokat vártam ettől a lemeztől, és az meg is felelt maximálisan az elvárásoknak, mert mindent beleadtak a tagok, sőt ha jól tudom olyan termékenyek is voltak, hogy Neneh Cherry-nek is összehoznak már pár nótát a negyedik szólóanyagra, melynek a Reborn címet adták, és ami ha minden jól megy, még az idén, de legkésőbb 2010-ben megjelenik. De ne kanyarodjunk el ennyire, lássuk csak a Medicine-t, még egy kicsit.

Először is kiemelném, hogy a korong ugyan rövidke, de nagyon egységes és mégis meglepetésekkel teli anyag. Rádióbarátnak nem nevezném, ahhoz túl hirtelen és dögös, de korántsem olyan melankólikus, mint a Laylow volt. Mintha itt a tagok egy kicsit jobban szabadjára engedték volna magukat, és ritmusos, már-már táncolható zenét gyártottak, melyen még mindig átérezni, hogy milyen lelkesedéssel örömzenélhetnek a stúdióban is. Én például szívesen megnézném őket élőben, mert biztos vagyok benne, hogy nem csupán "lenyomnak" egy adagot, hanem rendesen odateszik magukat. A korong egyetlen kiemelkedő dala a már fent is említett Bells, de ez nem jelent rosszat, csupán ez a nóta a legdallamosabb, a többi egy kicsit mélyebb és sokkal több hangszer szólal meg bennük. Cameron nyúzott hangjába pedig még mindig szerelmes vagyok, ami ha egy kis elektronikával párosul, mint az Every Day Life-ban, akár még a székből is felállít, és már egyáltalán nincs is Tricky utánérzésem. Egyébként a néhol már kifejezetten zúzós és feszes alapokat DJ Karmil szolgáltatja, elég csak meghallgatni az Unattended Bag című számot, melyben Lolita is megcsillogtatja csodálatos hangját, vagy a Beats Tripple 1-t, melyben szinte már techno-királynő válik Neneh Cherry-ből.

És, hogy kinek ajánlom a Medicine-t? Mindenkinek, aki valaha is élvezettel mozgott a Portishead, Tricky, és Massive Attack vonalon, de azért Trentemoller-t, vagy a Gus Gus-t sem veti meg.