"Mesztegnyő" címke archívuma

Azt hiszem nagyon sokáig így fogjuk emlegetni az elmúlt szombatot, az öcsém pedig ideiglenesen a kulcsos gyerek becenevet kapta. Kabaréba illő jelenetek, és a többi ...

A történet sima, elindultunk Kecskemétre, Lana keresztelőjére, és már majdnem a kocsinál jutott eszünkbe, hogy mindent lehoztunk, csak a kocsikulcsot nem. Oké, semmi gáz, felugrottam érte, aztán viharzódtunk az öcsémékhez, kapkodás, miegymás, indulás az Arborétumban lévő kápolnába. Mielőtt behúztam volna az ajtót, jött a kérdés: "Kulcs megvan?" Jött a válasz: "Meg hát." Aztán bedug, fordít, de nem fordul. Még szép, hogy belül is maradt egy kulcs, pont a zárban, kilincs meg szintén belül. Nem volt lacafasza-faca, majd kinyitjuk ha visszajöttünk, végül is csak Lulu-t zártuk be!

Aztán nem volt meg a pap, a keresztanya az erdőben kereste, ezen is jót nevettünk, de azon is amikor kiderült, hogy az autókereskedésben áldja a kocsikat, azért késik. Aztán végighallgattuk a marketing-előadást, majd a könyvajánlót, majd megint reklám, hatásszünet, végül kis ruha, szenteltvíz, kereszt, majd Móni apja felhúzta magát a harangzsinórra. Séta, aztán indult volna a négy kocsiból álló konvoj, de öcsémék csak nem akartak csatlakozni. Pár perc múlva kiderült, hogy azért nem, mert bezárta a csomagtartóba a kulcsot. Ekkor már megvolt az alaphangulat, nem kellett több, a napot elbaszni már nem lehetett. Dőlt a pálesz is, miután a kocsit, majd a lakást is feltörtük!

Végül egy kerti partin végeztük, ahol olyan műsor volt, mely igazán ismétlésre szorul. Csecsek csattantak, Lulu őrült módjára kergette a sípoló labdát, aztán a mosogatószivaccsal készült valamilyen titkos küldetésre, majd egy ecsettel harcolt, de végül csak elkapták. Augusztus 21.-én megyünk megint már csak azt kell eldöntenem, hogy józanul lesz jó a buli, vagy most én is igyam magam a sárga földig?

Vasárnap pedig szülinapot tartottunk, húgom kislánya most lett egy éves, és egy igazán elbűvölő nőcske lett belőle. Egyszerűen alig bírtam otthagyni! Ha jól emlékszem évek óta nem éreztem ilyen jól magam családi körben, köszi mindenkinek!

Biztos feltűnt pár embernek, hogy kissé megritkultak a bejegyzések mostanában, ennek oka pedig nem más, hogy szabadságra küldtem kicsit a blogot, addig amíg mi is azon vagyunk. Persze ez túlzás, hiszen előre gyártottam pár post-ot, csak a ti kedvetekért. Ez most új nekem is, hiszen az indulás óta még nem volt ekkora szünet, de kell olyan is, hogy egy hétig alig-alig nézek ide. És igen, válaszolok majd minden kommentre, de csak hétfő környékén.

Ne izguljatok értem, most éppen hasonló dolgot csinálok, mint a srác a képen. Nemsokára jövök, csak még csobbanok párat, meglátogatom a barátnőmet Pécsett, aztán megünneplem a szülinapom szűk baráti körben, és már itt is vagyok. 

Hazaértünk tegnap a hétvégi kirándulásból, hulla fáradtam, de jó élményekkel. Mazsola sem unatkozott, maximum a kocsiban, de most az is kellemesebb élmény lehetett neki mint a többi alkalommal. Kapott a doktornénitől egy gyógyszert hányás ellen és láss csodát, a két nap alatt egyszer sem csinált az autó szőnyegére kis meglepetés kupacot. Megint kirohangálhatta magát az udvaron, de mégis a legizgalmasabb a konyha volt, tele finom illatokkal és a kandalló melege, ahol heverészett kedvére.

Meglátogattuk hugicámat is aki megint nagyon aranyos volt és finom almás pitével várt bennünket. Persze anyucim is kitett magáért az ebéddel, de ő nem is tud rosszat készíteni, hiszen tisztában van vele mit szeret az én kis gyomrom.