"Metró" címke archívuma

Nem újdonság nálam, hogy mindenféle pánikbetegségek tünetei jelentkeznek rajtam, legutóbb például vezetés közben kapkodtam levegő után, és szorított a mellkasom, és nem csak egy alkalommal.

De volt már olyan időszakom is, amikor nem tudtam elmenni otthonról, annyira kellett pisilnem, vagy olyan is, amikor hatszor is visszamentem a lakásba, mert azt hittem nem zártam be az ajtót, vagy nem kapcsoltam le a gázt, nem csuktam be az ablakot, vagy égve hagytam a villanyt ...

Aztán legelőször Amszterdamban fordultak elő rajtam agorafóbiára utaló jelek, ki is rohantam a belvárosi részből amilyen gyorsan lehetett. Nem is biztos, hogy a fent említett fóbia volt ez, lehet az is, hogy inkább a klasszikus klausztrofóbia, a szűk utcák miatt. Csak azért gondolom ezt, mert itt Londonban is előjött, és egyre gyakoribb. Sokkol a tömeg is az Oxford Street-en, de ezt még simán túlélem, hiszen csak pár métert megyek rajta minden nap, de a Tube az már más tészta. Ott a minap majdnem rosszul lettem, és nem sok tartotta, hogy nem szaladtam fel lélekszakadva a felszínre. Mondjuk nem is csoda, hogy ilyen furán érzem odalenn magam, hiszen baromi sok az ember, és iszonyatosan alacsony a metrókocsi, ráadásul még hajlik is befelé. Rémisztő! Mostanában ha lehet, kerülöm is, inkább megyek busszal.

Persze biztos megszokom majd, meg nem is akarom túlmisztifikálni az egészet, hiszen végül is olyan jó itt! Lassan itt az első fizetésnap, aztán meg szabadságon is leszek, meg végre talán látjuk Lulut!!!

Nem vagyok 4-es metró ellenes, sőt! Ezt mindjárt szögezzük is le az elején, mert szerintem metró kell Budapestnek, nem csak 4-es, de 5-ös és 6-os is.

Bajom csak a kivitelezésével van, bár most nem folynék bele a pénzügyi, Bamco-s dolgokba, mert úgy van elcseszve az egész ahogy van, és leginkább nem is ez bosszant, hanem az, hogy minden sarokra terveztek egy megállót, ami nem csak pénzkidobás, de értelme sincs 100 méterenként megállni. Most úgy tűnik, két baromságot ideiglenesen!!! kivesznek belőle, de szerintem már a Fővám térit sem kellett volna megépíteni, és a Pólusig sem kellene a Bosnyáktól egy megállónál több. Mert a metró lényege a gyorsaság kellene hogy legyen. A gyorsaság is kényelem!

És továbbra sem értem mi a baj a sétával, hiszen ha nem a ház előtt áll meg a metró, helyette viszont gyorsabban halad, körülbelül ugyanannyi idő alatt ér vele haza az ember. Ráadásul azokban az országokban ahol én jártam, ott sem volt divat minden bokorba megállót építeni, és eddig itthon sem.

Ma le kellett szállnom a 7-es buszról, mert nem bírtam elviselni egy srác szagát. A múltkor meg a harmadik villamossal jutottam el reggel a Bosnyáktól az Örs-ig, mert olyan büdös volt reggel mindegyik kocsi, azaz valakik aki bennük ültek. És nem is az én finnyás pofám itt a legborzasztóbb, hanem az, hogy a bűz és a kosz már senkit sem zavar. Minden ablak zárva, a pisaszagban meg békésen olvasgat mindenki. Biztos én is megszokom majd, csak úgy tűnik kell még egy kis idő. Ha meg nem megy, én komolyan veszek majd olyan száj elé csatolható valamit, ami Jackson-nak is volt.

A másik meg az, hogy kesztyűt is hordani fogok megint, még jó hogy szezonja lesz nemsokára, mert azért az mégis csak durva, hogy mire beérek a munkahelyemre, az első utam a kézmosó felé vezessen. Mintha kukásember lennék. Basszus, nyáron a hőségben megizzadva biciklizés közben nem éreztem magam annyira visszataszítónak, büdösnek, koszosnak, és elhasználtnak mint egy oda és vissza út alatt a BKV-n. 

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én reggel iszonyatosan lassan bírom összeszedni magam, és legalább 2 órára van szükségem a felkeléstől az indulásig. Nem újkeletű dolog ez, mindig is így volt.

Történetesen most 8 óra 30 perckor kell kilépnem a lakásból ahhoz, hogy időben beérjek dolgozni, így 6 óra 30 perckor kelek a Miss You-ra. Na jó, nem is ez a pontos időpont, hiszen 29 percnél kezdődik a zene. Ez is ilyen "rossz" szokás, ami az évek során beidegződött, megannyi más hasonló dologgal. Például az első utam a konyhába vezet, ahol rögtön, még szinte csukott szemmel állok neki kávét készíteni, de előtte még az ágy mellett benyomom a gépet. Mire kész a kávé, és az első pisin is túl vagyok, az operációs rendszer feláll, így elhelyezkedem a fotelben, megnyitom a blogot, majd a szerkesztőt, aztán a statgépet, a MySpace-t, és a Netvibes-t. Átfutok mindent ami az éjszaka történt, majd jön a második cigi, és hozzá egy újabb kávé. Ekkor már határozottan ébredezem, így Édespofának már mosolyogva adom a csókot, és megölelem indulás előtt. Majd jön a mosogatás, vasalás, illetve a megfelelő ruha kiválasztása, mely mostanában nem vesz igénybe 3 percnél többet, hiszen csak a fekete, elegáns dolgaim jöhetnek szóba. Abból meg fentre van három, alulra meg egyenlőre egy. Aztán megint rámjön az ásítás, innen pedig egyenes út vezet az újabb kávé és az újabb cigi felé a gép előtt.

Aztán hirtelen rájövök, hogy 10 percem maradt a fürdésre, így gyorsan bevágódok a fürdőbe, gatya le, melegvíz ki, és már jöhet is az új L'oreal méhpempős sampon, amitől a hajam gyönyörű selymes lesz, viszont az arcom tele lesz pattanásokkal. Ha elfogy, szerintem hanyagoljuk! Majd végigöntöm magam egy liter tusfürdővel, aztán hosszas öblítés. Törölközés, öltözés, séró belőve, fogak ragyognak, majd pafümfelhőbe burkolózok és már az utcán is vagyok.

A trolimegállóban még egyszer szemrevételezem magam a megálló üvegeiben és bekukkantok a táskámba. Aztán megállapítom, hogy igen, ma sem sikerült otthon hagynom magam. Bezzek ha nem lenne minderre két órám, akkor biztosan kimaradt volna jónéhány dolog a fentiekből, és nem érezném jól magam. Csodálom is azokat az embereket, akik az ágytól a bejárati ajtóig fél óránál kevesebb időt töltenek a lakásban reggelente, de nekem kell mindig valami, amivel indul a nap. Nem szeretek a munkahelyen, vagy ne adj isten még a tömegközlekedésen ráeszmélni arra, hogy milyen nap is van, és ott ébredezni. Azt meg sosem értem, hogy egyes emberek napja nem a tisztálkodással kezdődik. Mert vannak ilyenek bizony, szagolom is őket minden nap a mertón.

Egyre inkább tolódik a 4-es metró második szakaszának megépítése, bár most van egy jó hír, és persze több rossz is.

Kezdem a jóval, ami annyi, hogy a környezetvédelmi engedélyt megadták. Aztán lépjünk is a rosszakra, méghozzá hogy a bicikliútról és a 7-es sorsáról még megy a vita, sőt a közlekedési hatóság azzal érvvel a sáv megépítése ellen, hogy az eredeti tervben nincs benne. Szerintem a bicajok sorsáról kár is vitázni, mert szükség van rá, hiszen csak óriási kerülővel lehet most Zuglóból bejutni a belvárosba a két keréken közlekedőknek, ráadásul a Bosnyákon a tervek szerint lesz P+R parkoló, én pedig biciklikölcsönzőt szeretnék nyitni.

Egyébként az új dátum 2013, bár még ez is csúszhat, ismerve a hazai helyzetet.