"Milano" címke archívuma

Nos, Amby sokkal jobban leírta az általam nem is értem miért hanyagolt Cinque Terre felé való utazásunkat mint én tettem volna. Egy részlet: "... Így érkeztünk meg verőfényes napsütésben Monterossoba, a tengerhez. A nemi sztereotípiának megfelelően sikoltozva vetettük rá magunkat a tengerparti korzóra (beleértve engem is), napsütötte házak, kávézó. Láttunk mindent ott, legnagyobb meglepetésünkre például Pamela Andersont, fürdőző embereket és frizbit örző kutyát...."

Egyébként aki még nem tudná, Amby házas ember, kedves felesége pedig nem fiú, hanem Katica; mi melegek vagyunk, de a férfiasabb, nem igazán hajtűdobálós fajtából, mindezek ellenére Amby sikítozott, mi jó macho-hoz illően ordítottunk és kinyomott mellizmokkal közlekedtünk. Tisztára szégyenkeztünk a viselkedése miatt, ezúton is elnézést kérünk minden monterossoi lakostól.

Komolyra fordítva a szót, tényleg izgalmas út volt, sok látnivalóval, de amiért számomra felejthetetlen lett, az Amby maga és a sok beszélgetés a kocsiban. Mindig mondom én, hogy bárhol lehetnék, ha a társaság nem a legjobb, akkor minden más felejthető.  

Pár napja elkezdődött már és még egész héten át tart Amby és Katica blogján az élménybeszámoló, mely a milánói hetünket hivatott bemutatni. Lesz itt minden ami pletykálkodásra és tátott szájra okot adhat, többek között Zslatko feneke, az én dombra mászásom, azaz a nyuggerfelvonó és remélhetőleg szó esik még Amby golyóiról is.

Amby ma reggelre feltöltött pár fotót a nyaralásunkról az oldalára, melyeket az itteni képre kattintva ti is elérhettek. (Van seggfotó is!)

Végre a freeblog is szűri a spameket, ezért ha titeket is érdekel a dolog akkor állítsátok be ezen leírás alapján!

Ana érdekes játékra invitál mindenkit, de főleg azokat akik aljas dolgokat szeretnének tőle megtudni és belemászni a tudata legapróbb bugyraiba is. Nevezés ma este 8-ig! Ha már játék, akkor mi lett a Vince féle seggmutogatással???

"Ha ezt Frei Tamás látta volna, nyilván lelassíttatja a vágóval, mondta volna, hogy ott, ni, figyeljenek, rózsaszín, életnagyságú hitelkártya, most azt hallják, hogy a szőke tini lány azt mondja, figyeljenek, hogy imád vásárolni, mert - figyeljenek! - soha nem fogy ki a pénzből. S milyen igaza lenne! Persze mindez játék, a Mattel nem akar semmi rosszat, játszva tanul eladósodni a gyerek..." Folytatás a Parazsurnálon!!!

Az egyetlen előnye a csevegőprogiknak, hogy a semminél többek! Igazad van kedves Aurus, talán én is ezen indítatásból kapcsolom be őket mostanában olyan ritkán!

Marci jógával vezeti le a felgyülemlett feszültséget Zahra nyomására. Érdemes elolvasni a postot, hiszen kivételes tehetsége van a srácnak ahhoz, hogy meghozza a kedvet olyan dolgokhoz is az írásaival, amiről egész életedben azt gondoltad, hogy soha sem fog érdekelni.

Cipőmániás csajoknak és persze Placida-nak is ezt ajánlom, de nagyon!!!

Milánói vendéglátóink az internet bekötésének rejtelmeibe avatnak be, azaz hogyan lehet 2 hónap alatt Olaszországban nem bekötettni a netet! Remélem csak ezért nem írtak még bejegyzést a kint tartózkodásunkról és az utolsó magyar vacsoráról!

Azt mindig is tudtam, hogy a nők logikája zseniális de hogy ennyire, azt álmomban sem gondoltam volna!

Lovelight nagyon feladta a leckét szegény Jézuskának, hiszen elég nehezen teljesíthető ajándékokat kért tőle, például olyanokat mint az orbitális dugás, vagy a térdremegés! Persze Kyan sem semmi, ő rögtön szemránckrémet és Mikkamakkákat szeretne! Lassan nekem is össze kell szednem a gondolataimat, mert még a végén semmit sem kapok karácsonyra!

Erről jut eszembe! Azt még nem is meséltem, hogy macskabuzi is vagyok, tehát ilyenek simán jöhetnek ajándékba! Itt rögtön meg is rendelheted őket!!!

Gonzika első hat évébe nyerhet betekintést aki kíváncsi a gumibugyiba szarásra, kiesett fogakra, közlekedési balesetekre és a kurva nagy sárga pillangós iskolatáskára.

Nemrég hallottam én is, hogy megint megreformálják külsőségeiben a rendőrséget. He-He! Milliós bevételeket vizionálok a Mustang Jeans-nél!!!

Van aki nem szereti a tömegközlekedő nyuggereket? Ha te ilyen vagy akkor olvasd el az elemzésüket, igazán érdemes!

Úgy látszik nem csak rám hatott ez a film annyira, hogy azóta is rettegek tőlük, hiszen Tonbo is ugyanígy érez, sőt még álmodik is róluk! Ha már itt tartunk, lesz feldolgozása a klasszikusnak Naomi Watts főszereplésével, amit várhatóan 2009 környékén mutatnak majd be a mozik. Én már előre rettegek és nem biztos, hogy majd végig tudom nézni!

A héten vagy a jövő héten folytatódhatna a gépes játék is itt nálam, de hiányzik még körülbelül 5-6 fotó, ezért mindenkit arra kérek, hogy ha nevezni szeretne, akkor a mélemre dobja át a képet!

Változott a zenelejátszó ajánlata is! Mostantól ott figyel benne az új Hooverphonic dal, Dave Gahan-tól a Tomorrow és Kasper Björke-től a Doesn't Matter!

Update: Ezután egy kissé interaktívabb is lesz a blog mint eddig és a mai naptól az oldalsávban mindenféle kérdésekre válaszolhattok, persze csak akkor ha van kedvetek!

A milánói BKV-n (ATM) minden mozgólépcső felett lóg egy tábla, amin megkérik az utasokat, hogy a jobb oldalon utazzanak, amit a beilleszkedni akaró túristák (azaz mi) és persze minden milánói betart. Egy hét alatt csupán egy bunkó városlátogató volt aki többszöri felszólításra sem állt át a jobb oldalra és nem akarta (szerintem direkt) megérteni miért akarja beelőzni egy másik utas. Nálunk mióta csak tömegközlekedem, a kapaszkodónál matricák jelzik a helyes elhelyezkedés irányát, sőt a 4-es metrón már ugyanúgy mint Milánóban, az utazók feje felett fog lógni a világító tábla. Szerintetek még hány évtizednek kell eltelni mire a magyar is lesz annyira intelligens, hogy betartsa mások és a saját érdekében is ezt a szabályt?

Egyébként a beengedő kapu egy csoda és imádtam! Nincs ellenőr a metrón, nem baszogatnak, nincsenek megalázó helyzetek, nem tapogatják koszos kezű ipsék a jegyem és nyomják vissza a kezembe, nincs torlódás a mozgólépcsőnél! Állati egyszerű az egész, ha van jegyed utazol, ha nincs akkor nem! Ennyi!

Lassan kezdem összeszedni magam a nyaralás után, hiszen a tegnapi érkezés óta sikerült majdnem 12 órát aludni. Áttették a repülőt, majd késett is egy kicsit, mert valami gáz volt a hajtóművel, így aztán éjfél lett mire hazakászálódtunk és hajnali kettő mire ágyba kerültünk. No, de kanyarodjunk vissza a történet elejére hisz rengeteg érdekes és tanulságos dolog történt velünk. Még mielőtt valaki azt várná a továbbiaktól, hogy építészeti csodákról és freskókról fogok regélni, azoknak csalódást kell okoznom, hiszen Amby szavaival élve, mi divattúristák voltunk.

Mindjárt érkezésünk estéjén vendéglátóink igazi carbonarát készítettek a megfáradt utazóknak, majd a kutyaséta után bevettük a szállást, ami nem kevés meglepetést tartogatott. Egyrészt úgy nézett ki mintha Donatella Versace milánói menedéke lett volna (képek itt), másrészt nem volt áram, majd melegvíz és mint később kiderült a mosógép is kihívások elé állított bennünket. Mindezek ellenére ez inkább humoros és szórakoztató volt mint bosszantó, legalább is a mi kedvünket csak feldobta ez az igazián nagyvilági rezidencia a belváros közelében, amit megérkezésünk után 2 órán keresztül fedeztünk fel és rohangáltunk szobáról szobára benne. Másnap aztán finom mozzerellás reggelit ettünk, olyan sonkával ami után én is megnyaltam a tíz ujjamat, majd kirándulni mentünk egy gyár köré épített, de azóta már elég kihalt kisvárosba. Este a híres magyar vacsorán búcsúztatták Katicáék az elhagyott albérletet ami a mi ideiglenes hotelünkként szolgált, ahol találkoztunk végre Nellyvel, Myrtillel és még pár jópofa emberrel. Még aznap mikor az első metróra felszálltunk, felfedeztük hogy két kiállítás is van a városban amit mintha csak a mi kedvünkért rendeztek volna. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy egyszer David LaChapelle képeit és Vivienne Westwood ruhakölteményeit élőben megcsodálhatom, de most megtehettem. LaChapelle fotóiból közel 350 darab volt, melyeket több mint 2 órán át bámultunk, sőt vettünk egy csomó souvenir-t a bookshop-ban is, például azt az albumot, amit a neten horror összegekért lehetett volna megrendelni, de itt 50 euróért szinte utánunk dobták. Természetesen megnéztük az összes híres épületet is, bár sokadik unszolásra sem mentünk fel a Dóm tetejére! Amby szerint összesen két látványosság van Milánóban, az egyik az előbb említett, a másik pedig a temető, de mi ezek helyett kiállításokat, Armani boltokat és a Diesel üzleteit jártuk, meg persze a divat fővárosának leghosszabb bevásárlóutcáját, a Buenos Aires-t. A shoppingkörutak eredményeként felsorolni is sok cuccal gazdagodtunk, például én egy nagyon design-os Diesel karórával, édespofa pedig egy Philippe Stark tervezte, fekete Fossil-lal. Bementünk a világ egyik leghíresebb áruházába is, ahol csak úgy kapkodtuk a fejünket, Dolce, Chanel, Fendi, Jean Paul Gaultier és Louis Vuitton legújabb kollekciói között és nem tudtunk betelni a látvánnyal. Elárulom nektek az idei év divatszíneit is: szürke, fekete, fehér, lila! Esténként vendéglátóink társaságában aperetivóztunk, de péntek este megpróbáltunk bejutni Milánó leggizdább helyére, a Gattopardoba is, nem sok sikerrel. Helyette aztán egy másik diszkót látogattunk meg, ahol még én is táncoltam, pedig nem nagyon szoktam, maximum itthon, édespofám kedvéért. Ettünk finomakat is és már azt is tudjuk mitől 50 kilós minden olasz srác és csaj. Minden titok a táplálkozási szokásaikban rejlik! Reggel egy croissant esznek cappucinóval, majd ebédre egy szendvicset friss cuccokból készítve, aztán vacsorára egy kevés tésztát, salátát, de semmit sem túl fűszeresen és zsírosan. (Egyébként én simán bírnék élni Chino-n is!!!) A tömegközlekedés is érdekes volt és sokkal jobb rendszer él ott kint mint nálunk, sőt még olcsóbb is, de ennek ellenére a villamosok többsége például múzeumi darab és a metrókban sem a legújabb szerelvényeket használják. Egy jegy 1 euró és 75 percig utazgathatsz vele, míg a napijegy attól az órától érvényes amikor kiváltod és három ticket árát kell érte fizetni. Voltunk a környéken kirándulni is szerdán és egy csodálatos olasz falucskát néztünk meg a hegyek között Genovától nem messze, ahol aztán a jó időnek is köszönhetően még a tengerben is fürödtünk.

Egy szónak is száz a vége, a lényeg pedig nem változik tőle: nagyon jól éreztük magunkat! Remélem itthon mindenki élvezte a meghívott bloggerek bejegyzéseit, akiknek itt is még egyszer szeretném megköszönni a közreműködést.

Dolce Vita és hasonlók, élvezzétek ti is! (Ezt még itt hagytam nektek az elutazás előtt, hogy ti is bamba fejjel vigyorogjatok!)

Pár napja kedves milánói vendéglátónk átküldte a TIJ Tours ajánlatát, melyek kissé lerövidítve megosztok veletek, hogy lehessen irigykedni!

"30-án reggel vasárnapi kutyaséta és reggeli olaszosan, majd kiruccanhatunk vhová együtt. Este 7 korul magyar vacsi kezdés, majd kiderül hány ember, magyarokat hívunk (pár olasz férjecskével).
1-5 mi dolgozunk, de én lehet, hogy egy nap szabit kiveszek veletek mászkálni. Tengert már írtatok, ehhez nézek vonatot. Ezen kívül a Comoi- vagy a Maggiore-tóhoz érdemes elmenni egy-egy nap.
Milanóra 2 napot szánnék a helyetekben, de ha divat vonalon körbe akartok nézni, akkor három is kijön belőle (pl. Ott van a 3 Diesel bolt… ;-) Esténként kutyasétánál összejövünk, majd:

kedvenc kávézónkban aperitívozunk (jó zene, jó kaja, Milanóban olcsó koktél és 500 méter az alberlettől),
kedvenc éttermünkben pizzázunk (régi házak alatti csatornákból kialakított boltíves, téglás pincék),
fagyizunk, főzőcskézünk (kagylós spagetti vagy egy valódi olasz carbonara ;-),
járjuk a várost (koncertet meg nem néztem, de fogok :-), szóval bandázunk.
5-én este, ha összejön, bejutunk a kedvenc bulihelyünkre, a Gattopardoba, ahol megnézhetitek a milanóiakat bulizni (hát … más, mint ahogy mi bulizunk ;-).
6-an reggelizhetünk együtt a közeli kávézóban, mászkálunk egy kicsit és elmerengünk azon, hogy milyen rövid volt a hét :-)
A kocsink éppen beteg, de ha meggyógyul, akkor a tengerhez tudtok azzal menni. :-)
Megjegyzés, kérdés, óhaj-sóhaj? ;-)"

Hát most mondja valaki, hogy nem lesz isteni dolgunk egy hét múlva!