"Munkatárs" címke archívuma

Egyrészről sajnálom nagyon, hogy elmegyek a jelenlegi munkahelyemről, mert baromi jól éreztem ott magam, minden aprócseprő bosszúság ellenére is, és néha még arról is sikerült elfelejtkeznem, hogy nem maradt túl sok pénzem a számlák befizetése után.

Ami most leginkább foglalkoztat, azaz minden váltás előtt előtérbe helyezem, hogy vajon mi az ami boldogabbá tesz, és miért nem kaphatom meg mindkét dolgot egyszerre. Amikor a Mustang-tól eljöttem, ott is ez volt a dilemma. Hagyjak ott három imádni való, tökéletes kolleginát, és válasszam a jobb pénzt?

Bizony, igazából azért lettem "állásszédelgő", mert két dolgot szeretnék megkapni egy munkahelytől, az egyik a kellemes, hosszú távon is jól működő légkör, a másik pedig egy olyan fizetés amelyből nem okoz gondot néha-néha egy-egy mozi, egy étterem, vagy netán évente egy rövidebb nyaralás. Semmi durván elszállt vágyam nincs, olyanokra gondolni sem merek, hogy takarékoskodás! Csupán ez a kettő az, ami valahogy évek óta nem jön egy fedél alá, pedig nyilván nem lehetetlen. Biztos én csinálok valamit rosszul, hogy az egyik szemem mindig nevet, a másik meg sír.

Természetesen nagy reményekkel tekintek a jövő felé, már csak azért is, mert a jövendő cégnél legalább a fizetés megfelelő lesz, és nem lesz semmi himihumi. Aztán ha minden jól megy, még jól is fogom érezni magam, de ha nem, akkor megint ott vagyok ahol a part szakad. Egyik jó, másik nem! És elhihetitek, egy szar légkört néha a fizetés mértéke sem tud könnyedebbé tenni! Persze ennél már csak az a szerencsétlenebb eset, ha mindkettő gyászos, mert volt ilyen is. Soha többé nem kívánom!  

A legeslegkedvencebb kolléganőmmel állítólag már járunk is, ha eddig még nem mondtam volna, ezért is nem hagyhatom, hogy a Google semmit se dobjon ki neki a "háztartási macska" kifejezésre, ami nála egyébként a házi macskát jelenti. Tiszta Zizi ez a Zizi! 

És akkor ezennel folytassuk azt a nagy sikerű sorozatot, melyet az utóbbi időben, lévén mert nem mondtam meg mostanában sehol a magamét, egy kissé méltánytalanul, de hanyagoltam. Pedig szeretem, bár úgy látszik egyre ritkábban.

Szóval a lovak közé csapva üzenem először is Szeleskének, hogy amiről nemrég beszéltünk a kocsiban hazafelé, az még poszt lesz itt a blogon, nem is olyan sokára. Végül is minden második ember ezt kérdezgeti mostanában tőlem amit ő, így biztos nagy érdeklődésre tarthat majd számot, hogy én mint meleg, mit gondolok a gyerekvállalásról.

Jut eszembe sofőrök! Üzenem az oktatóknak, hogy valamilyen hatékonyabb módszert dolgozzanak ki arra, hogy a tanulók fejében maradjon az index használatának fontossága, és a "Jobbra tarts!", mert ezzel senki sem foglalkozik, én meg lassan meghalok majd egy kereszteződésben.

Szegény Rost Andreának pedig csupa jó szándékkal üzenem, hogy rendesen kicsesztek vele, ugyanis a nyári fesztiválos plakátokra bizonyára nem szánt szándékkal, de Lady Dömpert tették ki helyette.

Te meg drága, ha mindenkinek más igazságot mondasz, ne csodálkozz, ha mindenki összevissza hazudozik rólad!

És végezetül, de nem utolsó sorban üzenem minden jóérzésű olvasómnak, hogy van egy nagyon kedves, de szomorú szemű srác az Aréna teraszon, akit ha arra jártok és van egy kis időtök, igazán felvidíthatnátok. Én siettem és csak egy cigit szívtam el nála, de szerintem örült volna egy kis társaságnak. Rossz volt nézni azokat a bánatos bociszemeket!  

A volt főnökömnek ma van a születésnapja, és erről megint eszembe jutott, hogy milyen szép is volt az élet, amikor még a Diesel-nél dolgoztam. Azt hiszem életem egyik legjobb munkahelye volt, és még mindig azt az érzést keresem mindenhol. Szerettem ott dolgozni nagyon, talán még a mai napig is ott lennék, ha nem üt be a krach.

Biztos én vagyok a hülye, de például nekem baromi fontos, hogy jól érezzem magam egy munkahelyen, hogy szeressek ott dolgozni, olyan legyen a termék, amellyel tudok azonosulni, a kollégákkal kölcsönösen szeressük és tiszteljük egymást, és megbecsülve érezzem magam. Végülis a fél életemet ott töltöm! Nekem nem jó ha semmibe vesznek, ha a munkatársaimat nem kedvelem, vagy viszont, ha megy a harc folyton, ha a főnök egy fasz, ha nem vagyok kellőképpen ösztönözve, ha eladhatatlan a termék, vagy csak hazugságokkal lehet túladni rajta. Dolgoztam ilyennel, úgy hívták, hogy üdülési jog. Azt hiszem még egy teljes hónapot sem bírtam, és egy szerződést sem kötöttem. De legalább nem szárad a lelkemen egy nyugdíjas kifosztása sem!

Emlékeztek amikor a Nike-nál voltam interjún? Ott kérdezte tőlem a csaj, hogy: "De hát minden munkahelyen vannak szarságok, nem?" Talán vannak, és talán az idő megszépíti a dolgokat, de bizony nálam már eltörpültek azok a nüansznyi gondok, amelyekkel az első budapesti helyemen találkoztam. És ti dolgoztatok már olyan közegben, ahol minden "tökéletes" volt? Ugye van ilyen?

(Mielőtt félreértés esne, jól érzem magam a mostani helyen, egy apróságtól eltekintve, mely remélhetőleg mielőbb kiküszöbülésre kerül, és akkor az isten sem tudja majd elvenni a jókedvem és új erőre kap majd a lelkesedésem is!)

Kezdeném mindjárt a címben szereplő fiatalemberrel, aki genetikusan van kódolva arra, hogy genetikusan szeressen minden popsztárocskát, de legfőképpen a Little Boots-ot, hiszen nekik genetikusan is szuper dalaik vannak, ami a genetikus fiatalemberre, genetikusan hat. Ráadásul Ricsi genetikusan imádja a videókat is, főleg azokat ahol van koreográfia, és Jake Nava a genetikusan imádni való rendező készíti őket, na.

702 blogján pedig belefutottam ebbe a kis animációba, mely Patro munkája, most éppen a biciklizés témakörében. De érdemes megnézni a többit is, szerintem aranyosak!

Ez a poszt pedig tudom, főoldalas is volt, de hát annyira érdekes felvetés található benne, és annyi jópofa hozzászólás született hozzá, hogy muszáj ideraknom. Az egyik kedvencem a sok közül, természetesen a blog szerzőjétől: "A rózsaszín alapvetően női szín, a nőiesség jelképe. Ha egy férfi felveszi, akkor vagy női lelke van (meleg), vagy CSAK azért veszi fel, mert divat, vagyis sznob. (A sznobokat arról lehet megismerni, hogy akkor is vakon követik a divatot, ha nevetséges, mint pl. rózsaszín ing férfiaknak.)" Le is egyszerűsíthetjük a dolgot! Minden divatosan és/vagy színesen öltöző pasi buzi. Ez van! A divat a melegeké! Egyébként pedig nem is lenne rossz, gondolj csak bele. Többé nem kellene buzibárba járni, az interneten külön melegeknek fenntartott társkeresőkön ismerkedni, ... Egyszerűen csak kimehetnél az utcára, és akin színes ruha van, azt megdughatnád! Királyság! Már csak az érdekelne, hogy vajon a poszt írója hogyan éli az életét amikor naponta sokkolják le a színesebbnél-színesebb göncökbe öltözött férfitársai.

És ha már a divat mondja meg, hogy ki vagy, akkor ezennel bejelentem, hogy megnyílt a gus.hu online cipőbolt, mely egy embernek máris nagy örömöt szerzett. Arra gondoltam, hogy ha már ketten vagyunk itt cipőbuzik, talán akad még néhány hasonló érdeklődésű emberke, és akkor szinkronban blogolhatnánk a cipőszekrényünkről. Mit szóltok? Én már csinálom is a képeket, és ha lesz sok ember aki jelentkezik, akkor kiírást is csinálok, és egyszerre, egy időben fogják a csukáink ellepni az internetet, és sokkolni sok-sok embert.

Egyébként szinkronblogolásra Amby is buzdít, csak éppen a Twitter-en, amit én annyira nem használok, de talán majd most. Mindenesetre még nem késő beszállni, hiszen a dátum május 4.-e, addig meg még van idő kitalálni miről is akarsz írni.

A főnököm pedig elkészült a Kairóba szánt prezentációval, ahová egy csoportképet is be kellett raknia a dolgozókról, ami ilyenre sikerült. Őrült ez a csaj, én mondom!!! Az arabok ettől biztos a fejükre fognak állni örömükben!

A freeblogon pedig folyamatosan bővülnek a kicsi főoldalak, azaz a tematikus aloldalak, így most a filmes után, itt van nekünk a gasztro is. Én örülök, mert így legalább egy helyen van egy csomó recept és kritika!

Ma olyan szinten menekültem volna a világ elől, hogy azt el sem tudom mondani. Nem akartam tudni a válságról, a viharos szélről, a délutáni napsütésről, a vásárlókról, a nyomorról, a blogokról, ... azaz semmiről. Legszívesebben magamhoz vettem volna egy nagy takarót, és szépen azzal együtt visszaballagtam volna a barlangba, de sajnos az új kollégám úgy érezte, ma egész álló nap a seggemben kell lennie. Még az ebédszünet közben sem hagyott magamra, pedig az az 5 perc lehetett volna a nap csúcspontja. 

Felhívom minden kedves olvasóm figyelmét pár apróságra, azon kényes, esetenként baromi megalázó vagy csak szimplán kellemetlen esetek elkerülése végett, amikor a baráti, munkahelyi, illetve a családi körhöz hirtelen egy buzi is csapódik, az emberek meg azt sem tudják merről kapjanak a fejükhöz.

Nyilván két oldalról, de azért ez nem is olyan egyszerű mint amilyennek látszik. Mert pont a két oldalról, netán hátulról jövő fejcsapkodás nem a legideálisabb, de sajnos ezen esetek többségében elölről sem túl jó ötlet csapkodni a fejünket, hát még egy buziét. Ugyanis addig senki sem buzi, amíg ő nem akar előtted is az lenni. Addig neked nincs közöd hozzá, hogy kivel baszik, kit szop le, vagy éppen kinek nyal be.

És nem ildomos előtte, a háta mögött meg pláne nem viccelődni, megjegyzéseket tenni, utalásokat elhinteni, illetve teljesen nyilvánvaló módon szembesíteni azzal, amit te úgy érzed biztosan tudsz, de ő még nem tartja alkalmasnak az időt arra, hogy az ő szájából is elhangozzon. Ne legyél már tolakodó és bunkó, még akkor sem, ha úgy gondolod, hogy ez nem nagy ügy. Akkor sem ha semmi ellenvetésed nincs a dologgal kapcsolatban, és még akkor sem, ha te úgy látod, hogy a kölcsönös őszinteség ideje elérkezett. Tudd meg, hogy addig nem, amíg a másik is így nem gondolja. Mert ez az ő döntése, és ne akarj helyette dönteni, nagyon szépen kérlek. Mégis csak róla, az ő életéről, a magánéletéről, az érzéseiről, a hovatartozásáról van szó. És lehet, hogy ez neki korántsem olyan egyszerű dolog mint neked. Mert neked a könnyebb, de azzal ahogy viselkedsz, neki nem könnyíted meg, csak belehajszolod egy kényelmetlen helyzetbe, vagy ezek sokaságába. Legyél maximálisan tapintatos, de mindeközben nyitott. Ha elég jól csinálod, gördülékenyebben fog lezajlani az, amit egyébként csak letolnál a másik torkán, azaz kikényszerítenél tőled.

Előre is köszönöm a megértésed, a tapintatos hozzáállásod, a nyitottságod, az erőszakoskodástól mentes viselkedésed, de főleg a segítséged! Biztos te is látod, hogy sokkal jobb ez így mindkettőnknek. Hiszen ha akkor lehetek őszinte amikor akarok, és nem amikor mondják, az sokkal jobb érzéssel fog engem is és téged is eltölteni.

Tegnap a csajok arról beszélgettek, hogy van egy kollégánk aki 20 évesen még szűz, mire én csípőből megjegyeztem, hogy az semmi, én annyi idősen már túl voltam az ötvenediken. Nem is gondoltam, hogy ettől majd hímringyónak titulálnak.

Viszont erről jutott eszembe, kíváncsi lennék szerintetek mennyi az annyi? Mármint ti hány különböző emberrel feküdtetek már le, és mi számít soknak, vagy éppen kevésnek, és ezt ki dönti el? Mennyit illik bevallani szemlesütve, és érdemes-e őszinén válaszolni akkor ha mondjuk az aktuális partner kérdez erre rá?

Nem tudom mi van, de kicsit el voltam ma kenődve, talán a karácsony közeledtét érzem, pedig szeretem ezt az ünnepet. Ma valamiért egész nap az járt a fejemben, hogy ugyebár észre kell venni az életben a szép dolgokat. Én észre is veszem őket, csak néha annyira nincs mit! (Ezért reggel még a Netvibes-ot is átállítottam a komor szürkéről, vidám zöldre és pirosra.)

Rájöttem a nap folyamán arra, hogy ha nem találok örömet okozó látványt, hát majd csinálok én olyat ami tetszik és remélem tetszik másnak is. Ez annyira bejött, hogy azt hiszem sportot fogok belőle űzni és szeretném ha ezt minél többen megtennétek.

Kicsi dolgok ezek, nem kell világmegváltásra gondolni, sőt megszakadni sem szakadtam a nagy erőlködéstől. Először is Évinek adtam ma egy lemezt csak azért mert neki tetszett rajta egy dal, a többiek meg ki nem állhatták. Aztán a Hajas Laci által otthagyott ajándékcsomagot adtam oda egy olyan néninek, akin látszott, hogy meg fogja becsülni. Alaposan átgondolta, hogy mit fog venni a fiának ajándékba, továbbá látszott rajta, hogy úgy kuporgatta össze azt a pár ezrest amit elköltött nálunk. Olyan hálás volt, hogy még az én kis szívem is összeszorult és libabőrös lettem a reakciójától. Hazafelé a hetesen pedig egy néninek segítettem felülni a Volvo egyik magasabb ülésére, mert egyedül nem ment volna neki. Nagyon jó érzés volt utána elköszönni tőle, kellemes ünnepeket kívánni és jó egészséget.

Remélem ma egy pár embernek szebbé tettem a napját, mert ők az enyémet bizonyosan. Mostantól tudatosan figyelni fogok a körülöttem élő emberekre és igyekszem mosolyt varázsolni az arcukra. Most ti jöttök!

Newanda hosszú, de kicsit sem unalmas bejegyzést írt azon kolléganőjéről, aki undorodik a melegektől: "... Vajon előbb említett nő hogyan dolgozná fel azt, ha a saját gyerekénél merülne fel a probléma? Nem tudom, de úgy gondolom, megérdemelné. Ha máshogy nem, hát egyszer álmodhatná nagyon valóságos álomban, hogy a dolgok egy kicsit másképp alakultak. Belegondolhatna, hogy a melegek ugyanúgy valakinek a gyerekei, vagyis emberek, nem pedig gusztustalan férgek, amiktől undorodni kell. ..."

Vincent-re ráférne egy kis bíztatás, mert úgy látom már csak ilyenek telnek tőle, pedig már óriási rajongótábor igényeit kellene napról-napra kielégítenie (főleg lányokat természetesen). Tényleg, és hol van Anyu(ha)?

Kaptárlakó is jár Ada-hoz, mindenki kedvenc fogorvosához. Lassan én is rászánom újra magam egy fogkőleszedésre és végre kipróbálom az aranykezű doktornénit, hogy ilyen mosolyom legyen.

Marci a főnökéről mesél egy kicsit és felteszi a kérdést magának, hogy talán azért vették fel a munkára mert magyar: "... Lowell egészen döbbenetes koma. A wikipedian mindenki megnézheti a lényeget : minden újsagírói díjat elnyert, minden műfajban. Tévében, rádióban, nyomtatott sajtóban, és legújabban az interneten is nagyokat alkot. Az egyik legnagyobb fogásából Hollywood filmet csinált, Al Pacino-val a főszerepben (a Bennfentes). Al Pacino játszotta Lowellt. Hetekig együtt éltek Al kolléga szereptanulmányai kedvéért. Egy másik filmben pedig (annak most nem emlékszem a címére) egy rendőr tippet kap egy szervezett bűnözö stiklijeiről, és tehetetlenségében így fakad ki: "Hát ki vagyok én? Lowell Bergman?" ..."

Szuperapunál járt a mikulás, el is vitt mindent amit talált a gyerekektől, a tévét, a DVD lejátszót és a magnót is.

Kaptam a minap egy linket az egyik kedves barátomtól, melyet itt és most közzé is teszek. Érdekes és néhol ízlésborzoló olvasmány a travilány blogja, többek között olyan dolgokkal, mint ez is: "... A ruhám felhajtva hátul, a selyemharisnyám eltépve és egy gigászi faszú néger kúr hátulról teljes extázisban, olyan vadul löködve hogy minden taszításnál tövig csúszik a számba a shemale fasz, öklendezem is tőle, de el vagyok szállva, fürdeni akarok a geciben és kitöltve lenni fasszal. Érzem hogy a néger már nem bírja, telelövi a seggem a gecijével aztán átadja a helyét a következőnek. Ezúttal beleülök a kőkemény faszba, a kicsorgó gecinél nem kell jobb sikosító, azonnal belecsusszan a seggembe. Egyszerre morzsolgatom a saját golyóimat meg a pasiét, áll a farkam mint a cövek, nedvességcseppek gyöngyöznek a tetején, ráhajol egy vékony ázsiai csaj és nyalogatni kezdi. A shemale közben szintén elélvez, az arcomra veri a faszát aztán lenyalja az államon lefolyó ragacsos fehér patakot. ..." Jó étvágyat hozzá!

Sidek összeszedte az általa leginkább szeretett 2007-es albumokat, melyek között nincs sorrend, csupán az a biztos, hogy Roisín Murphy az első, az Overpowered-del.

Chillout nincs a legjobb formájában, ezt az is bizonyítja, hogy saját bevallása szerint is mosott szarnak érzi magát: "... a hétvégén elmentünk a fiúmmal a nyugati országrészbe, mire leértünk én agyilag teljesen zokni lettem. volt egy olyan érzésem, mintha az osztyapenkó magasságában ellőttek volna egy start pisztolyt és az autósok azon versenyeznének, hogy ki tud minnél gyorsabban a halálba hajtani vagy mást oda sodorni. ..."

Megazork azt ígéri, hogy lesznek normális postok is nála, nem csak ez a U2b ganézás. Én azért szeretem mikor ilyeneket pakol fel magához!

Amit én anno nem tudtam leírni a Fountain című remekműről, azt Gecco most megtette: "... Szerencsére sztoriról nem szokásom hosszasan értekezni, így akár el is sikkadhatna, hogy jelen esetben ez nem is lehetséges, ugyanis ahány ember, annyi interpretáció, és ha picit körbenézel, egészen megdöbbentő spektrumát fel tudod majd fedezni az értelmezéseknek. És ami a lényeg, ezek a párhuzamos igazságok kivételesen nem egymás bosszantására csapnak össze filmes fórumokon, hanem békésen éldegélnek, együtt, Forrás city holdudvarában. De azt hiszem nem is érdemes a titkot más által megfejtetni: ez a film sokszori nézés után is fog új rügyet bontani szívünk valamelyik ágán. ..."

Az oldalsávban található kérdés, amelyben az olvasóim szexuális beállítottsága felől érdeklődtem, mai nappal befejeződik. Örömmel vettem tudomásul, hogy rengeteg hetero lány és srác olvas, sőt melegek is vannak bőven. Az a 9 aki pedig még nem tudott dönteni, remélem azért is olvas, hogy hamarabb dűlőre jusson magával és aztán úgy legyen majd boldog, ahogy a legjobb neki. Jah, és szeretettel üdvözlöm a 4 transzexuális olvasómat is! Most kicsit kifogytam az ötletekből, hogy mi legyen a következő körkérdés témája, de ha nektek van tippetek, akkor szeretettel várom őket.