"Munkavállaló" címke archívuma

Lassan tényleg kezdem egyre komolyabban azt gondolni, hogy nem éri meg dolgozni, mert a munka manapság már semmit sem ér, de sajnos nem csak anyagilag értékelődik le egyre jobban, bár kétségtelen, hogy szoros összefüggés van e két dolog között. Nem becsülik meg a kétkezi munkát, mert egyre kevesebbet ér pénzre átszámítva.

A napokban visszaemlékeztem mennyit is kerestem 1998 tájékán, és hát nem sokkal kevesebbet mint most. Ez akkor sem számított már csúcs fizetésnek, csak a vidéken élő, és minimálbérért dolgozó emberek szemében, most meg aztán pláne nagy szarnak tűnik. Amikor olyan rezsiket kell kifizetni, ami elviszi a fizetés felét, amikor egy bevásárlást nem lehet megúszni 20 lepedő alatt, és akkor már le is mondtál a legújabb bőrfeszesítő golyócskáról, amikor a munkába járás jó esetben 10, de akár 20 ezer forint is lehet, a BKV jegy meg lassan 300 felett? És akkor még a kölcsönök a bank felé is fizetősek, ami szinte mindenkinek van egy kevés, nekem is.

Még mindig nem panaszkodom túl sűrűn, de idővel csodaszámba megy majd az olyan napok száma, melyeken nem azon kattog majd az agyam, hogy lassan luxus lesz egy gombóc fagyi. Azért az vigasztal, hogy ha lemondom az internet előfizetést, a tévét, és fürödni is csak egyszer fogok egy héten, akkor lesz pénzem a könyvekre, amelyeket akkor kell majd megvennem, amikor felvesznek a fősulira.   

Egy kedves barátnőnk története következik most, sorozaton második részében, mely igen csak tanulságos, több szempontból is. A csajszit hívjuk csak Sz-nek, csak a beazonosítás lehetetlensége miatt.

Vidékről Budapestre költözése után Sz. három évig dolgozott egy magáncég alkalmazottjaként, heti 7 napból 7-et, napi 10, de néha 12 órában. Állítólag a legjobb munkaerő volt a vállalkozásnál, mellette jöttek-mentek a melósok szinte havonta, de ő biztos pont volt minden helyzetben. Kitartóan dolgozott, úgy gondolta minden a legnagyobb rendben megy, számíthatnak rá, megbízhatnak benne és majd előbb utóbb ő is megkapja ezért a legnagyobb "jutalmat", azaz a bejelentést. Elő is hozakodott 3 év után nagy vágyával, ám ekkor kiderült, hogy eszük ágában sincs egyenlőre ilyet tenni, de amint végeznek a cég egyik legnagyobb horderejű megbízásával, visszetérnek a dologra és ígéretet tettek rá, hogy valamilyen formában természetesen törvényessé teszik a munkáját. El is jött a pillanat, de mi már előre fogadásokat kötöttünk arra, hogy valszeg iszonyatos átejtés lesz a megbeszélés vége. Az is lett, ugyanis Sz. miután kidolgozta a belét, máris nemkívánatos személy lett a főnökei szemében, és közölték vele, hogy mert mégis mit képzel egy kis vidéki csajszi, mikor tudja milyen "drága" a bejelentés. Ezek után Zslatko unszolásának hatására Sz. is belátta, hogy ennek így nem sok értelme van, és másnap azonnal kilépett egy olyan vállalkozás dolgozói közül, ahol egyébként senki sincs bejelentve, csak a tulajdonosok közül az egyik.

Szerintetek mikor fognak ezek az emberek megbukni végre, és mikor lesznek olyan tudatosak a munkavállalók Magyarországon, hogy nem hagyják magukat már a kezdetektől hülyének nézni? Szerintetek mikor érjük már meg azt, hogy nem az átlagembereket baszogatják az ajándékadóval, meg az ingatlanadóval, hanem az ilyen, egyébként 100 milliós, nagy részben fekete bevételt produkáló faszjancsikat?