"Napsütés" címke archívuma

Meg is bírnám szokni ezt az időbeosztást, miszerint még a bolt is 9-kor nyit, a Colruyt basszus. Nem ám 6-kor mint nálunk! Tegnap Zsuzscsival megbeszéltük, hogy kimegyünk a piacra a magyar lángos árushoz dumálni a többi hazánkfiával, mondtam is neki, hogy akkor korán kell felkelni, erre még itthon ülünk. 9 előtt oda sem pakolnak ki, nem úgy mint otthon, ahová ha 9-kor mész, már mindent elkapkodtak.

Ja, és süt a nap! Mióta kijöttünk figyelem a depressziós barátaimat, akik azon keseregnek a Facebook-on, hogy fáznak, esik, be kellett fűteni, ... Innen küldök egy kis jó idős, kirándulós mosolyt, meg egy kis napfényt, hátha felvidultok. Ma például 22 fokot mondanak, ami itt napon 30, úgyhogy ki is megyünk az Atomium-hoz, nehogy már ne lássuk, és ne napozzunk még egy kicsit a közelében. Édespofa meg itt ül mellettem egy szál semmiben, besüt a nap az ablakon ahol gépezünk, mire elindulunk, még le is sül.

Egyébként megvagyunk, majd mesélek bővebben is, csak össze kell szednem a gondolataimat, amik elszálltak mióta kiértünk. 9-kor kelünk, munkát keresünk, intézzük a belga balgaságokat, várost nézünk, ismerkedünk a helyiekkel, és gyalogolunk, annyit amennyit én még soha, mégis élvezem.

Az első pár nap után megszállt minket valamiféle különös nyugalom, nem is értjük mitől. Idegességnek nyoma sincs, valahogy mindig tudjuk mi a következő lépés. És itt vagyunk egymásnak, jobban mint eddig valaha.

Kicsit szar a kedvem. Azt hiszem kimegyek a napra, égetem magam egy kicsit, de előbb még belövöm magamba az e heti Rescue Me részt. Egyébként pedig ha barnább leszek, kisebbnek tűnik majd a hasam is, meg fehérebbnek a fogaim, ráadásul csupa öröm és vidámság lesz nálam dagadtabbakat is látni.

Olyan vagyok mint Antibaby, mert én már egy kis napsütéstől is boldog leszek, vagy egy jó kis kajától, egy kóbor kutya simogatásától, pár óra bringázástól, vagy ha odaadhatom a használt ruháimat egy hajléktalannak (Édespofának üzenem, hogy eltüntettem a zacskót az ajtó mellől) de egy jó zenétől, is majd kiugrom a bőrömből. Igen az előbb belinkelt dal alapján jól következtetsz, hiszen megint rákattantam az Alphaville-re, akikhez számos nyári emlék fűződik még a gyerekkoromból.

És eszembe is jutott erről életem egyik első önálló döntése is, ami akkor történt, amikor a szüleimmel kimentünk "jugóba", és anyukám hátrahagyott a lemez osztályon, a következő mondat kíséretében: "Vehetsz egy kazettát kisfiam, azt megkapod húsvétra!" Én pedig csak álltam ott, a fejemben megannyi gondolattal, többek között azzal, hogy számba vegyem mik is vannak meg otthon a polcon, és mit kaphatok meg a haveroktól is hamarosan. Aztán három utolsó album maradt, egy a Modern Talking-tól, egy C.C.Catch-től, egy pedig az Alphaville-től.

Aztán hazafelé csak bámultam kifelé az ablakon, néztem az esőcseppek táncát az ablakon, miközben már sokadszor ment le a Forever Young, és boldog voltam. Még könnyeztem is!