"Novella" címke archívuma

Eszembe jutott a Bakancslista kapcsán, hogy amikor 17 évesen elkötöztem otthonról, nekem volt egy listám, ami tele volt olyan megvalósításra váró tervekkel, melyeket 30 éves koromig bezárólag meg akartam csinálni.

Ilyen volt első sorban a saját lakás, mely 26 évesen meg is adatott. Azt hiszem azóta, hogy elköltöztem a családi fészekből, ekkor volt a második nagyobb változás is az életvitelemben. Érdekes, hogy mennyit dobott rajtam, hogy saját kuckóban élhettem tovább, és nem albérletekben, vagy különböző pasiknál. Hirtelen vége lett a bulizós időszaknak, az alkoholizálásnak, és a mértéktelen pasizásnak. Mintha elkezdtem volna egy kicsit felelősebb magatartást tanúsítani magammal és másokkal szemben is.

Aztán fejembe vettem azt is, hogy írni fogok egy könyvet. Nem csak olyan kis himi-humi novellákat mint addig, hanem egy igazi regényt, mely természetesen egy meleg fiúról szólt volna. Tele izgalmas, tanulságos, és baromi szexi kalandokkal, és egy igazi katarzissal a végén. Ez ugyan még nem valósult meg, de ami késik az múlik. Még lehet, hogy egyszer író leszek ám, bár az már nem biztos, hogy ennél a korai témaválasztásnál maradok, hiszen ha úgy vesszük, ez a blog által már meg is valósult, és még kitalálnom sem kellett a buzi fiú történetét, hiszen itt a sajátom.

Tudom, kicsit naiv és butuska dolog, de szintén a terveim között szerepelt a nagy Ő megtalálása, ami szintén megadatott, bár arra rá kellett jönnöm, hogy semmit sem jelent megtalálni. Ez még nem garancia semmire. Megtalálni mindenki tud.

És mivel elmúltam 30, azt hiszem egy újabb 30 éves tervet kell készítenem, ami fejben már megvan egy ideje, de most nem annyira szenvedélyes már mint akkor. Talán ez probléma is, nem tudom. Például most angolozom, itthon magamban és pár hét múlva tanárbácsinál is. Mert terv, hogy előrébb akarok jutni, bár még nem biztos, hogy itthon.

Kíváncsi lennék ti milyen terveket dédelgetve hagytátok el a szülői házat, vagy éppen készültök elhagyni azt? Nektek is olyan fontos a saját lakás mint nekem volt? Csak azért kérdezem ezt, mert én ismerek olyan embert aki 40 évesen is jól elvan albérletről-albérletre, és nála a fontossági sorrend élén az utazás áll, nem a biztos, meleg, és tiszta otthon. És mit gondoltatok kölyökként, mi lesz belőletek ha nagyok lesztek? Megvalósult minden álmotok? Egyáltalán terveztetek ti is úgy mint én, hogy kitűztetek egy határidőt a teljesítésre?

"Már nehézkesen járt, úgy érezte magát mint akit véglegesen kiütöttek, noha előtte egy oroszlán erejével lépett a ringbe. Gyengének és elesettnek érezte magát, teste kezdte feladni, a hazafelé vezető út úgy tűnt legalább ezek kilóméteres, holott csak pár méter választotta el a biztonságos kapualjtól.

Összeroskadt, ötven kilós burgonyával teli zsákként zuhant a földre, és az ájulás kerülgette. Nem tudhatta mennyi időre dőlt ki, de amire biztosan emlékszik, hogy három lány és egy srác hajolt fölé aggódó pillantásokat vetve rá. Messziről hallotta a hangjukat, de felfogni már kevésbé volt képes őket.

- Jézusom, nem tudom mi lehet vele! Pörgök itt mint egy búgócsiga, rohanok hozzátok a melóból, erre itt ez a lány. Bárcsak sikerülne időnként érzéketlen picsává válnom, akinek minden mindegy, aki magasból szarik a mindenre, aki egyszerűen csak vállrándít egyet és topog tovább a tűsarkúiban és két perc múlva már nem is emlékszik az egész hóbelebancra, de nem bírtam nem megállni.
- Nem néz ki hajléktalannak, talán csak egy kis speed kellene neki, és máris jobban lenne. - szólalt meg az emberséges tulajdonságairól jól ismert barátnőnk.
- Gyerekek! Egy ilyen puccos csaj biztos nem fekszik itt a kövön csak úgy. Hívjunk mentőt, mert ha sokáig itt állunk, kihűl a vegakaja, amit főztem nektek.
- Nézzétek, kinyitotta a szemét!
- Hahóóóóóó! - ordított fel Cascata.
- Mintha mondana valamit. - csitítottam a lányokat.
- Ha megvalósítottam volna a tervem, hogy jógázni fogok, most biztos nyugisabb lennék. - így Cascata megint.
- Antibaby, hívj egy mentőt, szerintem ez így nem kóser. - szólal meg az egyébként beszédes Búgócsiga.

Már a messzi távolban hallottuk a sziréna hangját, amikor felért hozzánk a lakásba a lányra vigyázó Anibaby is. A kaja az asztalon, kedvenc zenéink, Robbie Williams, a 30Y, Zagar, a U2, a Pearl Jam és a Portishead dalai a lejátszóban, mi pedig meglepve hallgattuk a beszámolót, ugyanis a lány magához tért még a mentő megérkezése előtt és beszélt pár összefüggéstelen mondatot.

- Azt mondta, minden összejött neki, most pedig még a cipősarka is letört. Gagyogott valamit arról, hogy itt lakik, de nem tudta megmondani melyik lépcsőházban. Aztán a kezembe nyomott egy lapot, van rajta egy telefonszám.
- Hát, ez izgalmas volt így a baráti összejövetelünk előtt. Meg is adta az alaphangulatot, de azért én bizakodom, hogy semmi komoly. - zárta le a témát a mindig optimista Cascata.

Másnap Antibaby mobilján csak úgy égtek a vonalak, ugyanis én az örök aggódós, bementem a kórházba délelőtt, ahol közölték velem, hogy a lány akit tegnap bevittek, kiugrott az ötödikről és szörnyethalt. Persze mivel újságíró is akadt közöttünk, így rögtön nyomozósdit kezdtünk játszani. Volt pár információtöredék a kezünkben, egy rejtélyes telefonszám, és a kapcsolataink. ..."

Szóval van itt egy játék, melyhez a negyedik fordulóban az én csapatomról a Looking4-ról kellett dolgokat elárulni, azaz mélységet vinni a karakterekbe. A fenti novellarészlet sok mindent elárul Antibaby-ről, Búgócsigáról, Cascata-ról és rólam is. Azt gondolom ezzel a feladat teljesítve, remélem sikeresen, de közben az is eszembe jutott, hogy ebből is lehetne egy folytatásos teleregény, hiszen nagy sikerrel futott már a blogon hasonló.

Nincs más dolgotok, mint tovább bonyolítani a szálakat, tovább írni a történetet kommentek formájában, akár párbeszédekkel is színesítve. Hogy érdekesebb legyen a dolog, az egyes beszélgetéseket úgy kell megírni, hogy egy blogger, csak egy mondatot írhat, valakinek a szájába adva, a következőt más valakinek kell kiagyalni. A köztes sztori pedig lehet bármilyen hosszú, de semmiképpen nem lehet olyan, ami gyors befejezéshez vezet.

Még két apróság így a végére, az egyik, hogy a cím ne tévesszen meg senkit, hisz terhes lehet a gondoktól is valaki, a másik pedig, hogy jó lenne, ha a szereplők blogjába beleolvasva, őket jobban megismerve, személyiségüket kifejezve írnátok a folytatást. Persze nem kötelező, csak ajánlott!

Mi most elutazunk egy napra, addig teljesen tiétek a pálya. Remélem mire hazaérünk, itt egy kerek, izgalmas, sírós, nevetős, fetrengős, tanulságos történet lesz kialakulóban. Jó szórakozást hozzá!