"Nyár" címke archívuma

Aki városban lakó dolgozó ember létére még mindig azt állítja, hogy szereti ezt a kánikulát, szerintem az költözzön Afrikába, mi meg akik levegőt sem kapunk, kérjük vissza a 15 fokot, és az esőt. (Vagy költözzünk mi valahová északra.)

Nagyon buták ezek a szúnyogok, ha rendesen kommunikálnának egymással, már rég híre ment volna annak, hogy ide hozzánk nem érdemes berepülni, mert egyesével fújom le őket szúnyogirtóval. Reggelre az egész lakás padlózatán hullatenger szokott lenni, sajnos ilyenkor porszívózni kell, de inkább ez, mint az, hogy halálra csípjenek.

Mert szeretnek a dögök, és nem tudom mi van az én véremben, de ha idén eddig nem evett belőlem 50 vérszívó, akkor egy sem, míg Édespofát talán ha 2 megcsípte. Azt hiszem jövőre nem halogatjuk tovább, szúnyogháló kerül majd mindenhová, feltéve ha még itt lakunk.

Mert itt a véremet szívják, kicsit sem szeretem ezt, és nem ilyen életre vágyom. Nem így képzeltem el ezt az egészet, és felemészt a gondolat, hogy ebbe kell beleöregednem, a vértelenségbe.

Az egy dolog, hogy én utálom a hőséget, ezt a hirtelen beköszöntőt is pont úgy mint a lassan érkezőt, de Lulu is ki van tőle készülve. Konkrétan sétálni sincs kedve, reggel és délután is megállt a lépcső tetején, és az arcára volt írva, hogy menjek én a francba, sétálgassak egyedül, nem kell ő ehhez. Egyébiránt pedig ebben a fenn látható pózban tekereg egész nap, kint a kövön. A szobába be sem jön!

Hétvégén is kimentünk a Bulldogpiknikre, de előtte labdázott vagy 10 percet, aminek az lett az eredménye, hogy a találkozóra már kiütötte magát. Ettől függetlenül jó volt, itt van róla egy kis videó! ... és remélem az elveszett kislány is megkerült már, ugyanis aggódom nagyon!

Volt gyerekkoromban egy nyár, amikor nagyon rákattantam a Yello-ra, bár ez nem tudom minek volt köszönhető, de elmúlott gyorsan, és azóta sem tért vissza. Tünetmentes vagyok, vagy csak voltam?

Szerintem a nyár egyik legnagyobb slágere lesz a Nothing 2 Step 2 a padlón táncolós videójával együtt, de persze csak a Feed The Horse után. Szokni kell, de aztán nem mászik ki a füledből, és ezt most nem rossz értelemben mondom.

Mivel lassan itt a strand szezon, lássuk is mivel lehetne feldobni az unalmas, fagyit nyalogató, lángost zabáló elhízott népet a Dagályon. Te melyiket vetnéd be?

Két nap alatt megittuk a születésnapomra kapott Bailey's likőrt, így Édespofa ma hozott egy újat, de mikor lerakta a konyhában, intézett hozzám egy kérdést, bájos mosollyal kísérve, miszerint: "Ugye ettől még nem leszünk alkoholisták?" Ugye nem?

Biztos feltűnt pár embernek, hogy kissé megritkultak a bejegyzések mostanában, ennek oka pedig nem más, hogy szabadságra küldtem kicsit a blogot, addig amíg mi is azon vagyunk. Persze ez túlzás, hiszen előre gyártottam pár post-ot, csak a ti kedvetekért. Ez most új nekem is, hiszen az indulás óta még nem volt ekkora szünet, de kell olyan is, hogy egy hétig alig-alig nézek ide. És igen, válaszolok majd minden kommentre, de csak hétfő környékén.

Ne izguljatok értem, most éppen hasonló dolgot csinálok, mint a srác a képen. Nemsokára jövök, csak még csobbanok párat, meglátogatom a barátnőmet Pécsett, aztán megünneplem a szülinapom szűk baráti körben, és már itt is vagyok. 

Mike feltette nekem is a kérdést, vajon mi lesz velem 3 év múlva, és mi volt velem 3 évvel ezelőtt. Nehéz ügy, főleg mert maximum a vágyakról tudok írni, a valóság meg a legtöbb esetben nem szokott ezzel egyezni.

2005 nyarán még volt egy egész jó munkahelyem, és kerestem annyit amennyivel akkor jól tudtam magam érezni. Boldog voltam, nagyjából leszartam mindent, és még blogom sem volt, nem hogy Édespofám. Szigeten sem voltam, mert akkor is felidegesített a program. Helyette a horvát tengerparton sültem barnára, és Zadar-ban kortyolgattam a koktélokat.

2008 nyarán van egy munkahelyem amit utálok, de kárpótol mindenért Édespofa és a blogírás, mely a zene mellett a legkedvencebb hobbim lett, így valószínűleg ...

Elolvasom »

... hogy valami nagyon pozitív dologra kellene gondolnom, vagy talán egyszerre többre is, hogy kirángassam magam ebből a kibaszott depresszióból.

Ma szépen kimegyünk a strandra Édespofával, és megmutatom az új fürdőnadrágomat mindenkinek aki arra jár. Persze elképzelhető, hogy a kutyát sem fogja érdekelni, sokkal inkább a lenyelt bukósisakot fogják bámulni rajtam.

Ezt én sem írhattam volna szebben: "Megöl ez a mocsok, egyszerűen kiszívja belőlem az életet. Nekem a hideg -10 foknál kezdődik, a meleg meg 21-22 foktól, ezekkel a 3x fokokkal egyszerűen már nem tudok mit kezdeni. Egyszerűen leolvad a szinaptikus rendszerem, csak ülök, nézek bután és szenvedek, miközben folyamatos kis patakokban csorog rajtam a víz. ..."

A legdurvább pedig, hogy dumáltam ma egy vevővel, aki imádja a kánikulát. Ezt mondta, halál komolyan, éppen úgy mint Zoli is. Beszarás! Csak azt nem értem, mi ebben a jó, ha nem a tengerparton van az ember és nem koktélt szürcsölget. Mert én speciel utálok a saját izzadságomban úszva melózni, úgy hazaérni a biciklivel, hogy még a herém is vízben ázik, és ezt a sok hülye bogarat is fél óráig tart kimosni a hajamból és a fogaim közül. 

Már most várom azt a pár napot amikor végre én is vízparton lehetek, aztán meg imádkozom, hogy úgy menjen el ez a nyár, ahogy jött. Gyorsan.

Hogy honnan tudom? Mert tegnap már jéghideg vízben tusoltam, ma rövidnaciban és pólóban bicajoztam, elkészült az idei első gyümölcssalátám, kiraktam két újabb virágot a ládákba, Lost pedig ilyen gyönyörűségeket fotózott.