"Nyugdíjas" címke archívuma

... már csak azt kellene tudnom, hogy mi ennek a menete, illetve azt is, hogyan lehet mindezt bizonyítani, mert én ilyet még sosem csináltam.

Utánaolvasgattam különböző oldalakon, de igazán hasznos információ alig akad, jogász ismerősöm pedig legjobb tudomásom szerint nincs egyelőre. A történet egyébként dióhéjban annyi, hogy az egyik szomszéd az ideköltözése óta zaklat, illetve előfordult már olyan is, hogy tettleg bántalmazott, de eddig tűrtem, mert tekintettel voltam az állapotára. Tudom, én vagyok a nagyon hülye, de hát ki tudna ellenállni a néni fiának, amikor sírva arra kér, hogy ne bántsam az anyukáját, és próbáljam meg elviselni. Ez ment évekig, azt hiszem elég sokáig elviseltem, de az utóbbi időben napi szinten gyalázkodik nagy nyilvánosság előtt. Minden undorító buzinak lehord, kitalált dolgokkal (ugrókötelezem, ettől ő nem bír aludni, hangos a mosógépem, ettől meg élni nem tud, aztán állítólag leöntöm a folyosóját mindenféle dolgokkal, ...) vádaskodik, mígnem ma eljutottunk odáig, hogy egy fél órán keresztül majdnem a társasház összes lakója előtt sértegetett, az pedig, hogy nem figyelek rá és nem válaszolok, annyira dühíti, hogy eljutott odáig, amikor azt merte ordítani, hogy én egy olyan ferde hajlamú állat vagyok, hogy bizonyára a kutyámat is megbaszom. Betelt a pohár, valamit tenni kell!

Gondoltam felhívom a gyerekeit és megkérem őket, hogy állítsák le, de ez megint csak ideig-óráig hoz eredményt, aztán visszatérünk a régi kerékvágásba. Másik lehetőségként ott a feljelentés, de abban meg járatlan vagyok. Hogy kell egy ilyet bizonyítani? Mi a feljelentés módja? Mi garantálja, hogy ha kihívom a rendőröket, és azok elmennek, nem lesz még rosszabb a helyzet? Meddig tart egy ilyen per, és egyáltalán mikor kezdődik? Csak annyi fog történni, hogy pénzbírságot fizettetnek vele? Nem hivatkozhatnak arra, hogy beszámíthatatlan és gyógyszereken él? És ha igen, akkor még viselkedhet így? Aztán mivel valóban buzi vagyok, egyáltalán rágalmazásnak számít a lebuzizás?

Az alattunk lakó öregasszony minden héten beszól valamit, én meg folyton azon csodálkozom, hogy ezt még nem ütötte agyon valaki? Nem miattam, hanem azért, mert isten bizony jobb lenne neki. Mert egyszerűen így nem élet az élet, hogy csak azért kel fel valaki reggel, és aztán azzal telik a napja, hogy kitalálja, kit és mivel basztathat!

(Egyébként én nem bánthatom, mert ígéretet tettem a fiának jó pár évvel ezelőtt, hogy nem verem meg, és állom a szavam, de vajon mindenki megtette ugyanezt? Nem hiszem!)

Voltam ma megint laborvizsgálaton meg bejelentkeztem a röntgenre is, melyre nem tudtak előbb időpontot adni, mint március 4.-e. Jó hogy nem vagyok egy kekeckedő fajta, mert akkor talán megtudhattam volna azt is, hogy miért kell ennyit várakozni egy pajzsmirigyröntgenre.

A laborra sem jutottam be gyorsan, oda is vártam két órát, és miután a Hot! Magazint megvétel után 10 perccel odaadtam egy nénikének, volt egy kis időm hallgatni a nyugdíjasok beszélgetését. Őrület, hogy az egyik fickó miatt majdnem verekedésig fajultak a dolgok, annyira mondta a magáét. Aki meg szólt neki, hogy nem kellene itt hangoskodni, az rögtön megkapta a magáét: "Te rohadt buzi, zsidóbérenc! Miattad ilyen szar ebben az országban minden, hogy a jó kurva anyádat!" Sajnálom, hogy nem készítettem videót, ezt érdemes lett volna megnézni. A hab a tortán, hogy két nénike is beslisszolt elém egy álmosabb pillanatomban, de nem szóltam nekik, mert ők mégis csak nyugdíjasok, és nem érnek rá naphosszatt rendelőkben ücsörögni.

Basszus, teljesen lemaradtam arról, hogy mikor lettek az öregek többségéből ilyen pofátlan, nagyszájú, akaratos, dühöngő vadállatok. Emlékszem, hogy régebben én hány idős nénivel és bácsival jóban voltam. Gyerekként számos embernek segítettem a bevásárolni, gondozni együtt a kertet, sőt még kiscicákat is mentettem egy háztetőről. Amikor Pécsett laktam, a szomszédban élt Czopf néni, aki minden szilveszteri buzibulira sütött nekünk süteményt, szervírozta a virslit és velünk nyomta a táncot hajnalig. Annyira kedves, nyitott és aranyos volt, hogy nem lehetett őt nem szeretni.

Persze biztos vannak most is ilyenek, és valszeg nem a rendelőkben fogok velük találkozni, de a piacon sem, ahol ma reggel, mint egy dühött bika, úgy öklelt fel egy öreglány. Mondjuk mostanában jóban vagyunk a Tücsinénivel (Vera gyébként, csak a kutyája után hívjuk Tücsinek), aki itt lakik a házban, de vele sem indult gördülékenyen a kapcsolatunk, hiszen még verekedett is velem egyszer mert szerinte túl hangos a mosógépem mikor centrifugáz. Szegény amikor látta, hogy nem tud agyonverni, idehívta a fiát, aki hasonló súlyban van mint én. A gyerek félrehívott és megkért, hogy legyek türelmes az anyukájával, mert bolond szegény. Úgy látszik mostanában hatásosabb gyógyszereket írtak fel neki, mert mosolyog mint a vadalma, és már a mosást sem hallja, pedig nem cseréltem gépet.

Szóval csak arra akartam kilyukadni, hogy szerintetek is ennyit változtak a mostani nyugdíjasok, vagy csak én látom úgy, mintha ellenségnek néznék a fiatalokat, és mindenkit úgy kezelnének mintha miattuk élne olyan sanyarú, megkeseredett életet mint amilyet?