"Nyugger" címke archívuma

Most nézem az időjárás jelentést, és hétvégére már 20 fokot jósolnak, ami azért is jó, mert amióta a bolond nő elköltözött alólunk, fűteni kell. Remélem hamar ideköltözik egy fázós pár (Björk és Zoli???) akik majd jól bemelegítenek.

Egyébként pont tegnap mondta Édespofa, hogy szinte január óta folyton betegek vagyunk, ezért annak is örülnék, ha ma megjönnének a neten rendelt bringáink, mert holnap már azzal szeretnék menni a munkába! Engem biztos feldobna.

Emlékeztek arra, hogy az alattam lakó öreglány mennyire megkeserítette az életünket? A minap megint üvöltözött velem, mert állítólag lespricceltem az ajtóját valamivel. Na ja, pont spriccelgetni van időm! Erre mondtam neki, hogy ha még egyszer lebuziz, meg fenyeget, ráhívom a rendőrséget, és feljelentést teszek, melyben a lakóközösség több mint a fele támogatott.

De képzeljétek mi történt tegnap reggel! Állok a trolimegállóban, jön az egyik lakó, és beszélgetésbe elegyedtünk (hozzátartozik, hogy jött egy másik lakó is, de ő meglátott, és átment a másik oldalra, hogy ne kelljen köszönni) amíg én várakoztam. Ő mesélte, hogy a Tücsinéni árulja a lakását, és úgy néz ki, hogy rövid időn belül megszabadulunk tőle. Nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid lesz az az idő, ugyanis tegnap délután jöttek érte teherautóval, és estére ki is rámolták.

Fellélegezhetünk azt hiszem, nála szarabb szomszédot még nem látott ez a világ, és akárki vette meg a lakását, vagy veszi meg, csak jobb jöhet. Isten áldja azt, akinek a költözése köszönhető! Örömtánccal, tapssal, és pezsgővel kellene ünnepelni őt, itt lent az udvaron!

Olyan fazonnal már találkoztam amelyik gyűlölte a kutyásokat, amiért nem szedik össze a kutyaszart, de olyannal még nem, aki azért üvöltözött volna velem, mert a háza elé, a fűbe, közterületre kakilt a kutyám.

Hiába mutattam neki a zacsit, hiába szedtem fel, semmi nem segített. Vérben forgott a szeme, és egy ásóval hadonászott felém a kerítés mögül, majd amikor mondtam és mutattam is neki, hogy összeszedem, csak még mérgesebb lett, mert szerinte feleseltem, és tiszteletlen voltam, pedig lehetnék, ha másra nem, akkor a korára ... Aztán amikor kidobtam a kukába a csomagot, és indultam volna tovább, kinyitotta a kaput, hogy még félelmetesebbnek tűnjön az egész.

Azért még visszaszóltam neki, mert kurvára bátor vagyok, és mert meg akartam felelni az elvárásoknak, hogy ha ilyen okos, akkor elárulhatná, szerinte hová vigyem vécére a kutyát, mire utánam lódult, és azt mondta: "Szarjon a tenyeredbe!"

Valamiért mostanában egyre többször veszem észre magamon, hogy mennyi berögzült szokásom lett. Kicsit vénnek érzem magam ezektől, nem vitás.

Például minden reggel kávét teszek fel, aztán pisilek, majd Lulu is elvégzi a dolgát, és mire ezekkel kész vagyunk, lefől a kávé is. Megiszom, megnézem a blogot, aztán tusolok, és megyek Luluval egy újabb, és hosszabb sétára. Ha dolgozom, akkor 7.45-kor indulok is, ha nem, akkor írok valamit a blogba, zenéket hallgatok, sorozatokat nézek felvételről, majd alszom dél körül, az ebéd belapátolása után egy újabb adagot. 4-5 óra felé aztán újabb séta, majd vacsora, de az már Édespofával együtt. Este újabb kávé, majd lejtőzünk az ágyban, filmeket nézünk, beszélgetünk, játszunk Luluval, és mielőtt elalszunk, egy újabb gyors pisilés.

Minden nap ugyanez a körforgás, de valamiért egy kicsit lelkiismeret-furdalásom is van azért, hogy nem vágyom hirtelen dolgokra, bulikra, minden nap másra. Na jó, csak néha!

Az alattunk lakó öregasszony minden héten beszól valamit, én meg folyton azon csodálkozom, hogy ezt még nem ütötte agyon valaki? Nem miattam, hanem azért, mert isten bizony jobb lenne neki. Mert egyszerűen így nem élet az élet, hogy csak azért kel fel valaki reggel, és aztán azzal telik a napja, hogy kitalálja, kit és mivel basztathat!

(Egyébként én nem bánthatom, mert ígéretet tettem a fiának jó pár évvel ezelőtt, hogy nem verem meg, és állom a szavam, de vajon mindenki megtette ugyanezt? Nem hiszem!)

Én még sosem hívtam a rendőrséget, főleg nem egy este kétszer, de hát mindenki tudhatja jól, hogy telhetetlen vagyok, és ha egyszer belevágok valamibe, akkor azt mindig túlzásba is viszem.

Az történt ugyanis, hogy ma hazafelé a melóból, egy külföldi család férfi tagja, elfehéredve ugrott a biciklim elé a Gödörnél, hogy azonnal csináljak valamit, mert egy srác fekszik a bokrok között. Megnéztem és láttam, hogy igaza van, az bizony egy srác. Kiütve! A faszi meg sápítozott ezerrel: "Please call ... Oh,Oh,Oh ..." Hívtam gyorsan a 112-es számot, de az alatt a 20 perc alatt amíg kiértek, finoman próbáltam életet lehetni a gyerekbe. Túl finoman, ugyanis a rendőröknek jobban ment, de én nem mertem rázni. A jobban ment meg annyit takar, hogy a fiú résnyire kinyitotta a szemét, majd azt mondta, hogy basszuk meg. Biztos nem szó szerint értette, mert én biza nem kúrok me senkit, aki előtte összepisálta magát, és elájult. Következő 40 perc következett, mire megjelentek a mentősök, baromi kedvesen. Elvitték a detoxba, ha jól sejtem. Mindenesetre berakták a hordágyon az autóba, aztán vércukrot mértek. Ennél a percnél hagytam őket magukra, mert igen csak fáztam a nagy szélben, papucsban és rövidnadrágban, egy szál pólóban. A gyerek remélem jobban lesz holnapra, innen is jobbulást neki!

Szépen el is értem Zuglóig még az eső előtt, így bevágódtam gyorsan a boltba egy kis kenyérért, ahol érdekes látvány fogadott. Egy olyan "mindenki nagymamája" típusú hölgy mesélte a pultos csajnak éppen az az napi történetét. Reggel indult Érdről a gyerekeihez, akik a Pósa Lajos utcában laknak, de úgy eltévedt, hogy még mindig nem talált oda. Amíg én fizettem, ő kért egy pohár vizet, mert egész nap nem ivott, majd útnak akart indulni. Érted? Úgy, hogy körülbelül dél óta kereste az utcát! Lenéztem a kis töpörödött öregasszonyra, és már tudtam, hogy nem haza felé fogok menni. Lassan bandukolva elindultunk a gyerekeihez. Közben megtudtam, hogy 1939-ben született, miért jött, mit akar, hol szállt le a buszról, van-e mobilja, tudja-e a házszámot, vagy legalább egy telefon számot. Persze semmi támpont, csak az utca neve. Azzal bíztatott, hogy amint beérünk az utcába, már megismeri a házat. Meg is ismerte amint befordultunk a sarkon! Az első átellenben lévő házra bökött, de túl korán örültem. Becsöngettem, mire kijött egy nő, akire rögtön rátámadtam: "Meghoztam a mamát!" Tökre nem értette, csak nézte a nénit, és nem jött ki hang a száján. Ekkor már szakadt az eső és bőrig voltunk ázva. Én is néztem a nénikét, mire ő: "Akkor nem ez a ház lesz!" Még jó hogy beengedtek minket az eresz alá, így a gyereknek hitt nővel együtt kerestünk valami támpontot az asszonka táskájában, de semmi. Papírfecnik, számlák, személyi, meg két kajával tömött szatyor, gondolom a gyerekeknek. Na, itt pattant el a húr! A röhögésem visszatartva hívtam újra a 112-es számot, ahol megnyugtattak, hogy már a környéken van egy kocsi, aki a nénit keresi, mert a gyerekei is bejelentést tettek már. Pár perc volt tényleg és be is ültették. Remélem már ő is megszáradt, és most fog vacsorázni. A kezeit csókolom, és én köszi a vicces sztorikat, meg ezt a mostanit is!

Tigri barátját pedig egy érzékenyebb pillanatában betámadták a nyuggerek a háziorvosnál, sőt meg akarták lincselni: "... Doki soron kívül behívta (hiszen meg volt beszélve előre), de még a nála lévő beteget el kellett, hogy bocsátsa, így kedvesemet, akinek ekkorra már megint mindene görcsölt, pár percre lefektették a vizsgálóban. Megvizsgálta, csóválta a fejét, nem kellett volna bevenni a keddi helyettesítő doki által ajánlott pirulát, mert csak rosszabb lett tőle a helyzet, most jól leállt, pangó lett a bélműködés, és ilyenkor sajnos előfordul vér is. Tehát aggódni nem kell, felírt neki mindenféle cuccot, amik helyrerakják lent a dolgokat. ..."

Te tudtad mi a teendő, ha ellopják a mobilod? Nem, nem csak annyi, hogy felhívod a szolgáltatót, ennél többet is tehetsz, ha ezt elolvasod!

Kirakták az ARC oldalára a bejutott pályázók nevét! Én megint nem indultam, az a pár évvel ezelőtti start, meg a tavalyi kiállítás elvette a kedvem, de itt van három plakát, azoktól akik neveztek, de nem nyertek. Háttérképnek is tökéletesek, és pont illenek a mostani hangulatomhoz.

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én nem szoktam megállni ha az utcán jönnek a "Lenne egy perced?" kéréssel, és itt az újabb bizonyíték arra, hogy jól teszem: "Ma délután kimentem a Lurdyba, vettem egy újságot, kértem egy tál kaját a Pecsenyében. Ettem, olvastam. Utána vettem egy KV-t leültem, olvasgattam, KV-ztam, cigiztem. A hasamban kellemes érzéssel felálltam és elindultam vissza. Úgy éreztem most összhangba kerültem az Univerzummal, szépnek láttam az életet. Egyszer csak elémugrik egy 16 éves forma lány és iszonyatosan hadarva elkezdi mondani: ..."

Ugyanis tegnap egy másik boltból lopott, és az ottani személyzet közül egy lány, kiegészülve a biztonsági őrrel és egy másik fiúval, csak a metrónál tudták útját állni, ahol aztán akkora pankrációt csinált, hogy az összes, addig nyugodtan sétálgató ember megmerevedett. A jó az egészben, hogy mindenki megúszta köpések nélkül! Elvenni ugyan nem tudták tőle a női pénztárcát, de miután látta, hogy nem menekül, kidobta a kapálózás hevében az egyik bokorba.

És jön minden nap! Nálunk próbálkozott tegnap is bejutni a boltba, de Gömbi vehemens hozzáállásának köszönhetően már az ajtóban lepattant, amikor ezt a sikító hangot meghallotta: "Takarodjon innen, mert hívom a rendőrséget!!!" És mindehhez el kell képzelni egy 42 kilós, bátor kislányt, csípőre rakott kézzel! 

Voltam ma megint laborvizsgálaton meg bejelentkeztem a röntgenre is, melyre nem tudtak előbb időpontot adni, mint március 4.-e. Jó hogy nem vagyok egy kekeckedő fajta, mert akkor talán megtudhattam volna azt is, hogy miért kell ennyit várakozni egy pajzsmirigyröntgenre.

A laborra sem jutottam be gyorsan, oda is vártam két órát, és miután a Hot! Magazint megvétel után 10 perccel odaadtam egy nénikének, volt egy kis időm hallgatni a nyugdíjasok beszélgetését. Őrület, hogy az egyik fickó miatt majdnem verekedésig fajultak a dolgok, annyira mondta a magáét. Aki meg szólt neki, hogy nem kellene itt hangoskodni, az rögtön megkapta a magáét: "Te rohadt buzi, zsidóbérenc! Miattad ilyen szar ebben az országban minden, hogy a jó kurva anyádat!" Sajnálom, hogy nem készítettem videót, ezt érdemes lett volna megnézni. A hab a tortán, hogy két nénike is beslisszolt elém egy álmosabb pillanatomban, de nem szóltam nekik, mert ők mégis csak nyugdíjasok, és nem érnek rá naphosszatt rendelőkben ücsörögni.

Basszus, teljesen lemaradtam arról, hogy mikor lettek az öregek többségéből ilyen pofátlan, nagyszájú, akaratos, dühöngő vadállatok. Emlékszem, hogy régebben én hány idős nénivel és bácsival jóban voltam. Gyerekként számos embernek segítettem a bevásárolni, gondozni együtt a kertet, sőt még kiscicákat is mentettem egy háztetőről. Amikor Pécsett laktam, a szomszédban élt Czopf néni, aki minden szilveszteri buzibulira sütött nekünk süteményt, szervírozta a virslit és velünk nyomta a táncot hajnalig. Annyira kedves, nyitott és aranyos volt, hogy nem lehetett őt nem szeretni.

Persze biztos vannak most is ilyenek, és valszeg nem a rendelőkben fogok velük találkozni, de a piacon sem, ahol ma reggel, mint egy dühött bika, úgy öklelt fel egy öreglány. Mondjuk mostanában jóban vagyunk a Tücsinénivel (Vera gyébként, csak a kutyája után hívjuk Tücsinek), aki itt lakik a házban, de vele sem indult gördülékenyen a kapcsolatunk, hiszen még verekedett is velem egyszer mert szerinte túl hangos a mosógépem mikor centrifugáz. Szegény amikor látta, hogy nem tud agyonverni, idehívta a fiát, aki hasonló súlyban van mint én. A gyerek félrehívott és megkért, hogy legyek türelmes az anyukájával, mert bolond szegény. Úgy látszik mostanában hatásosabb gyógyszereket írtak fel neki, mert mosolyog mint a vadalma, és már a mosást sem hallja, pedig nem cseréltem gépet.

Szóval csak arra akartam kilyukadni, hogy szerintetek is ennyit változtak a mostani nyugdíjasok, vagy csak én látom úgy, mintha ellenségnek néznék a fiatalokat, és mindenkit úgy kezelnének mintha miattuk élne olyan sanyarú, megkeseredett életet mint amilyet?

Jégpályává változott a város ma reggelre, az ónos esőnek és a fagynak köszönhetően, ezért akinek nincs más választása, csak korcsolyában, vagy szegecselt cipőben merészkedjen az utcára. Én három (majdnem) seggre eséssel megúsztam a munkába sietést, de mások nem voltak ilyen szerencsések. Láttam gizda fukszost a hóba fejelni, buszról leseggelő nénikét, papit az aluljáróba csúszni, kislányt úgy elesni, hogy a fatert is magával rántotta és autósokat, akik pörögtek a jégen, mint a balerinák. Vigyázzatok magatokra!

Üzenem a parókás néninek, hogy ha emberszámba vett volna tegnap a boltban, akár egy eladót is, akkor a legnagyobb örömmel szóltam volna neki, hogy a haja el van csúszva a tarkója felé rettenetesen.

Üzenem annak a taplónak, aki minden reggel póráz és szájkosár nélkül sétáltatja a Bosnyákon a pitbullját, és összefosatja vele a teret, hogy legközelebb rendőrökkel fogom várni 7 és 8 között.

Üzenem trafikos gyereknek, hogy tanuljon már meg köszönni a vevőknek és normálisan kiszolgálni, mert különben holnaptól minden adandó alkalommal beírok a panaszkönyvbe, sőt rájuk hívom az ÁNTSZ-t, mert láttam ám, hogy mi van ott hátul a raktárban!

A Gárdának meg üzenem, hogy fejezze már be a kisebbségek üldözését és az ellenük való uszítást és szépen menjenek el virágot meg fákat ültetni, mert még a végén megtudják milyen az amikor őket szorítják ki a társadalomból és ők lesznek az üldözendő kisebbség.

Üzenem Redblek-nek, hogy örültem a véletlen találkozásnak, pláne azért, mert végre tudtunk egy kicsit beszélgetni, ami a blogtalin ugye elmaradt.

Végül, de nem utolsó sorban üzenem annak az aranyos kiscsajnak, aki telefonálás közben sírt tegnap a Deák Ferenc utcában, hogy hallottam egy mondatot a beszélgetésükből és remélem mielőbb talál egy olyan srácot, aki havonta nem csak egy szombatot akar vele tölteni.

Jó elcseszett nap volt ez a mai, kezdve a kora délutánnal, amikor is elmentem a sebészetre és kivártam a sorom, gyakorlatilag a semmiért. Mikor bejutottam, elmondta a doki akihez eddig jártam, hogy ő nem tud időpontot adni a műtétemre, csak a Kőszegi doktor úr. Persze az a doki meg csak kedden délelőtt rendel és szerdán délután, amikor én dolgozom. Oké, akkor ugrott 300 forint meg egy csomó időm, és jöhetek vissza a jövő héten.

Gondoltam ha már úgy is ráérek és még van két órám az óra kezdéséig, akkor bepróbálkozom a háziorvosnál is, és kikérem a kartonom, hogy egy hozzám közelebbi rendelőbe járhassak. Buta voltam elismerem, csak akkor még nem tudtam. Kiderült, hogy először az új helyre kell bemenni és lejelenteni magam, aztán menni hozzájuk a kartonért. Erre az információra vártam következő másfél órát, ami közben lekéstem az iskolát, így jöhettem haza.

A mai napzáró esemény pedig az volt, hogy a Tücsinéni (a bolond banya, aki alattam lakik és azért ez a neve, mert Tücsöknek hívják a kutyáját) lesmárolt majdnem a lépcsőházban, mert ő úgy gondolta, már itt az ideje boldog karácsonyt kívánni. Ezek szerint elmenni készül.  

Ez a gyerek egyre jobbakat ír, még a végén lesz belőle valami!!! Ebben a postban a Matrix-ról alkotott véleményét, veséket lezúzó nyuggereket és a CBA vs Tesco közti különbséget vázolja fel nekünk!

Három újabb favoritom is van, akiknek a blogjára mostanában kattantam rá. Az egyik ilyen ez, ahol példának okáért az eddigi legteljesebb és legélvezetesebb leírást találtam a biszexuális emberekről és szokásaikról! A másik Öcsi blogja, ahol én is járhatok hittanra ateista létemre és mérhetetlenül kiélvezhetem minden cseppjét a keresztény vallásnak! A harmadik természetesen a mi Vincénk naplója, ahol megtudhattuk már azt is, hogy agyba-főbe hazudozik, hogy titkos gyilkos német mama lakik a szomszédban és azt is hogy Vincent valójában tényleg buzi!!!

Amby-nek felvetettem az ötletet, miután adnak-vesznek a blogjukon, hogy igazán indíthatnának már egy Apró rovatot, ahol minden érintett hirdethetné a cuccait. Tudom van e-bay, meg Vatera és TeszVesz is, de ez csak a regisztrált freeblogos felhasználók tudnák használni és ezért szinte ismerősök között folyna a cserélgetés és az üzlet. Nekem például van egy HP Scanjet 3530c-m amit régóta el akarok adni, nem kell valakinek?

Minden blogos Anyukája a Barátok közt eseményeit boncolgatja legfrissebb postjában, de tőle kellett megtudnunk az is, hogy a Discovery-n futó Hogyan készült? című műsor megújult. Édespofa imádja!!!

Chillout is járt az ARC-on, amiről a szakmai véleményét is megosztja velünk! Ő is egyetért azzal, hogy csak a telefonfülkék ötlete volt érdekes és üdítő látvány, a többire pedig talán a sajgó feneke miatt, de nem tudott ráhangolódni. Egyébként olvasni pozitív kritikát is a kiállításról, Dámvad-nak például nagyon tetszett és a Magyar közlöny című alkotást még ő is díjazta!

Régebben nagy X-akták rajongó voltam, gondolom ti is, úgyhogy olvassátok Mulder blogját!!! (Aki mégsem szerette az X-et, az fel lesz jegyezve az egyik aktába, ami továbbítva lesz Skinner-nek aki majd jól elrendezi a valagatok!) Fox anyagai között a minden bejegyzés végén található pár sor a legviccesebb, melyek Dana-nak vannak címezve, mint ez is: " Skully - bizonyára viccesnek tartottad, hogy az aszpirin helyett C-vitamint tettél a gyógyszeres dobozba, talán még április elsején, viszont tudatom Veled, hogy a fejfájásom nem múlt el, és minden felmenődet és utódodat megátkoztam ezért. Magyarán dögölj meg. Szertelek." vagy ez " Skully - ki kérte ezt a rózsaszín tányéralátétet? Én biztos nem. Alkalomadtán vigyed haza. Köszönöm."

A BKV figyelő blogja is foglalkozik azzal, hogy vajon miért nem lehetett a Stadionok megállót a felújítás után Puskás Ferencről elnevezni. A Naplóban nyilatkozó Putkó András szavait osztja meg velünk, aki szerint: "Nehezen lehet kiejteni!" Érdekes az az olvasói levél is, melyben a beküldő hölgy azt kifogásolja, hogy a nagymellű lányokat vajon miért nem büntetik meg az ellenőrök! Én teljesen igazat adok a felháborodásának, nekem is nagy a farkam, mégis veszek jegyet!!!

Gergőnél négy napost tudósítást lehet olvasni a Moziünnepről, az ott tapasztalt dolgokról sőt az általa megnézett filmek kritikáit is olvashatjuk.

Kyan megint hozta a formáját és most azon töri a fejét, hogy szexeltesse e az öcsikéjét, vagy sem! Súlyos problémák ezek, mert egyáltalán nem mindegy, hogy az ember kistesója többet vagy kevesebbet kefél e mint mi magunk!

Kiele is kiakadt a Szetey-ről készített fotómontázson, amit a tudjuk ki készített! A postból egy kis részlet: "Egyszerűen nem értem mi bajuk az embereknek, hogy lehetnek ilyen korlátoltak és primitívek...ha a művelődésükre fordítanának annyi energiát mint a gyűlölködésre és a gyűlölet szításra talán haladna ez az ország...de így csak megyünk vissza az őskorba...nem is inkább a középkorba...ahol egy "eszmét" (vallás, filozófia, mindegy éppen) úgy rá lehettet húzni emberekre, hogy még örültek is neki, mindenki mást meg legyilkolni megégetni, kitaszítani, meginkvizóciózni stb.!"

Akit érdekel az izlandi életstílus, az ottani történések, vagy csak egyszerűen szép képeket akar nézegetni a sarki fényről, az mindenképpen nézze meg a kint élő vendégmunkások blogját. Egyik friss bejegyzésük például az élelmiszereket taglalja, Mit esznek Izlandon? címmel!

Jó szórakozást!

1, Reggel a hajmosásnál belement a Seborin a szemembe és marhára csíp még most is! Szerintetek ez csipára is hatásos?

2, Munkába jövet, kivágódott elénk egy nyugger házaspár az egyik kereszteződésnél, mire én tenyérrel a dudára és üvöltve: "Mi a faszom, jövök 80-al ez meg..." Pisti: "Hagyd már, biztos megbeszélték a mamival, hogy öngyilkosok lesznek és most üvöltenek, hogy KAMIKAZE!!!"

3, Az Auchan parkolóban meg egy debil család a kocsikkal szemben az autóúton tolta a bevásárlókocsit, nagy vagányan. Én ideges voltam megint, mire Pisti: "Minek idegesíted magad, biztos itt laknak!"

+1, Pisti: " A tokány az melyik része a marhának? Én "Szerintem a torka!"