"Ogre" címke archívuma

Úgy tűnik nem csak nekem volt kemény az elmúlt éjszaka, hiszen nem messze tőlünk buli lehetett, így a környék visszhangzott a basszusoktól, ami ha jól gondolom nem a Szigetről hallatszott el Zuglóig. Aztán a szomszédnál sem lehetett eseménytelen az éj, ... vagy a hajnal, látva az ajtaja előtti felfordulást.

Szegény Lulu is össze volt zavarodva, és rémálmok is gyötörték, gondolom ezt a hangokból, melyeket kiadott. Lefekvés előtt még mi is jól összezavartuk, és szegény nem tudta eldönteni mi van, ugyanis vidéken az ágyunk mellett aludt a kennelben, itthon meg az előszobában szokott, de ez most nem akaródzott neki. Szépen benyafogta magát a szobába, hiszen nem hülye, hogy egyedül aludjon! Én pedig a magam részéről 11-től hajnal 2-ig forgolódtam, de nem a fenti dolgok miatt, hanem egyszerűen nem akaródzott aludni. Rémálmok cikáztak a fejemben, kastélyokról, Ogre komáról, fej nélküli macskákról, és valami repülő alkalmatosságról, ahonnan a kastélyt lőtték.

Én mindig is szőrös férfi akartam lenni, mondjuk legalább annyira mint Hugh Jackman, de semmiképpen sem kevésbé mint Ogre, és ahogy öregszem, egyre jobban kezdek is hasonlítani rájuk. A mellemen egész kis bozótos alakult ki, a hasamon is ott a csík amire vágytam, és a hónaljam is kezd egy partvisra hasonlítani, sőt már a hátamon is felbukkant pár kisebb szálacska. Csak arra nem számítottam, hogy a fülem és az orrom is beszőrösödik, pedig ezek látványa kifejezetten zavaró. Megyek is, tépegetem egy kicsit a tükör előtt!

Itt ül mellettem Ogre, aki pár napja érkezett haza egy hosszabb szabadságra. Hozzáteszem teljesen kész van, és én úgy vettem észre, hogy nagyon sokat változott. Ennyit számítana a katonaság? Mert én azt bizony kihagytam.

Most jut eszembe, csinálunk blogtalálkozót a hazaérkezése alkalmából? És akkor megünnepelhetjük Édespofa szülinapját is! 2 in 1. Úgyis sokan reklamáltatok már, hogy miért nem találkozunk sűrűbben, hát akkor most itt a lehetőség. Időpont később lesz, most csak feldobom a labdát.

Azoknak akik esetleg aggódtak volna (mert én aggódtam, így úgy gondolom mások is). Szóval Amby és Katica nem tűnt el, csak elköltözött ide. A jelszó pedig majdnem két hét után megfejtésre került, így most én is megosztom veletek: tom0rrown3v3rd1e2 (már ha kéri az oldal).

Aztán hírek érkeztek Ogre barátunkról is, aki szintén nem tűnt el, bár sokáig nem jelentkezett. Nem azért mert nem akart, csak nem tudott, ugyanis a légióból nem nagyon engedik telefonálni az embert az elején. Szóval jól van, már vége felé ér lassan a kiképzés, lesz nemsokára bankszámlája, meg telefonja és néha szabadnapja is. Remélem minket is felcsörög majd és akkor mesélek többet is.

A hétvége a blogtalkozó másnapján számunkra utazással folytatódott. Reggel hazamentünk szülőlátogatásra, beugrottunk hozzánk és Zslati családjához is.

Én otthon megtudtam, hogy a húgom és Attis nyár végére tervezi az esküvőt, és felkértek tanúnak, ami nagy megtiszteltetés, és nem mondom, hogy titkon nem vágytam valami ilyesmire. Jól átbeszéltük a Mandala-projectet is, és úgy tűnt mindenki velünk örül az első közös otthonunknak, sőt segítenek is amiben tudnak.

Hazafelé elhangzott Ogre feleségének szájából egy olyan duma is, melyet még sokáig emlegetni fogunk. Arról volt szó, hogy a szüleink még mindig sajnálkoznak azon, hogy belőlünk bumbi lett, mire Tita kifejtette az ő álláspontját, lévén két kicsi gyereke van. "Tudjátok, én jobban örülnék neki ha buzi lenne valamelyik fiam, mint hogy korai hajhullása legyen, mert a kopaszságból sokkal több hátránya származhat." Még mielőtt ezt a mondatot kimondta volna, otthon tett egy olyan kijelentést is, hogy még az is előfordulhat, hogy belőle jó anya lesz. Hát, egyetértek!

A mi kedves és elbűvölő Dremdancer barátunkat a mutterja egyfolytában szekálja, most éppen azt nem érti, hogy tud egy ilyen borzalmas férfiember ennyi igénytelen nőt összeszedni.

Elindult a Skinned!, azaz 702 sablonos blogja: "Az első szkin a Skinned! Projekt műhelyéből - ezt húztuk a sajátunkra is. A sablon neve "The Blog Hut", az eredeti szerző pedig "Specky Boy". A The Blog Hut egy hasábos szkin, kimondottan akalmas azoknak, akiknél a mondanivaló a lényeg, nem pedig az oldalsávban "elbújtatott" egymillió link és forgó-villogó csillivilli kütyü. Nagyon jól mutat rajta a sok szöveg, ezért íráskényszeresek és online regényírók nyugodtan használhatják. Mivel a bejegyzések külön box-okban helyezkednek el, rövid feljegyzések is jól érvényesülnek rajta - akárha kiragasztott post-it-ek lennének. A szöveget tartalmazó box-ok hasznos szélessége 720(!) pixel, így fotobloggereknek, vagy képregényeket, strip-eket publikáló bloggereknek is jó választás lehet a The Blog Hut. ..."

Van egy új kedvenc blogom, méghozzá a Budapest Jövője, melyben a szerző írt egy postot arról is, hogy az eddigi tervek helyett, egy másikat fogadott el a közgyűlés a Bosnyák téri épületegyüttesekre: "... Az új terv központi eleme egy hosszú tengely, amely a Bosnyák téri templom déli oldalánál indul, elhalad a majdani metrólejáró tere mellett, s befut a kereskedelmi központ üvegtetős passzázsába. A sor végén a Városháza előtti tér és a három irodaházat körbevevő park áll majd, kijárattal a sportközpont felé. ..." Én örülök, mert mégsem szeretnék egy baszott nagy betontömböt nézegetni minden nap, ez a szellős, parkos elrendezés sokkal jobban bejön.

A nyilván jövedelmező vállalkozást üzemeltető Barátnőmetfuttatom László, kilóra eladta Hajnalkát a TV2-nek! Gondolom a nászutat is ők fizetik, sőt fut majd új mellekre és fenékre is, ha majd a Jóban-Rosszban szereplésből is leakasztják a lóvét. Nem csak én unom őket, nehogy azt higgyétek: "... Kell ez nekünk? Dundika kommunikációs szintje valahol kimerül a „világbékét szeretnék” típusú mondatokban. Javaslom megtekinteni a honlapján a Napló részt. Benne egyetlen szó: hamarosan. Sajnos még nem találták meg azt, aki majd helyette kigondolja az összetett mondatokat. Ekkor jön a nagy ötlet, ha már megtalálta az elsőt azok közül, akik betöltik éppen az „egész életre szóló pár” funkciót, akkor miért ne menjenek Mauritiusra megtartani az esküvőt? ..."

Biztos veletek is előfordult már, hogy valami eszméletlen szánalmas dolog láttán sírni lett volna kedvetek, de aztán rögtön jött egy olyan behatás, amitől kacagásba torkollott a sajnálat. Én is így jártam, amikor megtaláltam ezt az írást: "Napjaink egyik legfontosabb (számomra legalábbis) kérdése a meleg kérdés. Lehet a témát kerülgetni, lehet a deviánsokkal szimpatizálni, de az aberráció ilyen szintű megnyilvánulását egyáltalán nem köteles a jóérzésű magyar ember elviselni. ..." Aztán kicsit legörgettem a blog aljára, és a következő bemutatkozást találtam: "Üdvözlünk minden kedves érdeklődőt a blogunkon. Figyelem oldalunk nyíltan foglalkozik a politikával, és egyéb magas észbeli képességeket megkövetelő témákkal. De semmi pánik, mert akinek túl magas lenne ez a színvonal az is remekül elszórakozhat a realitys videókon, amik hamarosan megjelennek." Nos megtippelem mihez kell a magas észbeli képesség. Ahhoz, hogy észrevedd, a buzik ilyen mértékű gyűlöletére csak egy másik buzi képes.

Bodzás Fanta pizzát vásárolt a teszkóban, de hazaérve elég nagy meglepetés érte. Valaki beleevett a cuccba, méghozzá úgy, hogy a csomagolást is megrágta. Képek itt!

Szerinted Orbán miért nem vállalta népszavazás apropóján a nyilvános vitát Gyurcsánnyal? Nos, itt van pár lehetőség: "... Ha már akkora szociális népszavazásra készülünk, hogy ha azt megnyerjük, akkor 2 héten belül elérjük majd a nyugati életszínvonalat, a kormány úgy összeszégyelli magát, hogy 3 napon belül fog lemondani, akkor csak elvárhatnánk állampárt I. és állompárt II. elnökétől, hogy ütköztessék az alternatívákat. Gondoljuk, csak végig, hogy miért is fél Orbán Viktor egy nyilvános TV vitától? Miért nem ő maga kezdeményezi? ..."

Ogre két bejegyzésben (Első és a második) is mesél az ő korrekt cégéről, mely történet simán beleillene az én sorozatomba, de olyan jól megírta, hogy én sem tenném jobban: "... Majd megiszok valamikor egy fröccsöt Apuskával, mivel ő a "blogáruló", most pedig már én is csatlakoztam az árulók csapatához. Belügyi cégnél melóztam eddig, lassan kilenc éve. Végre eljutott az agyamig egy másik énem vészjelzése, miszerint nincs még késő "mást(!)" csinálni, és korai még 30 évesen a nyugdíjra gyúrni. Arculatot kell váltanom, jobban mondva imidzsetet. Ez azzal kezdődik hogy leszerelek. Felvilágosítottak főnökeim (antijóakaróim), hogy közös megegyezésről ne is álmodjak, ..."

Terabithia blogját pedig ajánlom mindenkinek, érdemes minden bejegyzését elolvasni, nagyon jól ír. Csak egy példa a meggyőzés kedvéért: "Kellene nekem az a jegy. A New York-i repülőjegy. Amit minden nő megvesz a filmekben, amikor menekül a szerelem elől. Fel akarok ülni a gépre, aztán rájönni arra, hogy nem tudok nélküle élni és egy baromság, amit csinálok. Epilepsziás rohamot szimulálva megszakítani a felszállást, és Kasza Tibi aláfestő zenéjére rohanni vissza hozzá, hogy itt vagyok baszod, szeress hát. Mert anélkül csak itthon ülök, rózsaszínűre festem a körmöm, miközben felég mögöttem minden."

Azt hiszem jövőre is ilyen rögtönzött bulival fogom búcsúztatni az óévet, hiszen amennyire nem fektettem a szervezésbe nagy energiákat, olyan jól sült el a végén a parti. Átjött mindenki legjópofább Ogre pajtása, aztán Évi és Katze a sok finomsággal, Mimke és kedvese, Viki és Csilla, sőt még Kyan is itt volt velünk, bár ő az előzetes ígéretek ellenére nem vetkőzött meztelenre. Nem is fecsérlem a szavakat, úgysem tudom leírni milyen jól éreztem magam, beszéljenek inkább a képek helyettem.

Még egyszer köszönöm mindenkinek a részvételt és ígérem, hogy az idén újra rendezek majd hasonló összejövetelt, talán már egy nagyobb lakásban, ahol az erkélyen több bagós is elfér egyszerre.

Marcika nem szereti a feketedoktorbácsit és a másik doktort sem, csak azokat az embereket szereti akik nem doktorbácsik. Azt is kilátásba helyezte már, hogy elmegy Görögországba, mert ott nem vizsgál senki, senkit! Ogre meg az idő alatt, amíg a gyerekeit hallgatja, csendben tanul tőlük.

Szerintem is ez a szeretet. Szerinted elég csak mondani? Te elhiszed ha csak mondják?

Moha nem szeretne beszélgetni az új mosógépével, viszont mosni annál inkább. Te is furcsállod? Én is!

Kyan gyönyörű mondatokkal tért vissza a pár napos blogszünetből. Reméltem, hogy így lesz! Egy rövid idézet: " ... Blog viszont lesz, legalábbis míg magamhoz nem térek. Szükségem van rá, szükségem van az általam benne megteremtett, legalább részben biztonságos mikrovilágra, és azokra az emberekre, akiket rajta keresztül kaptam, megszerettem, őrzök. Érzelmileg vagyok anyagias, azt hiszem...."

Médiakurva az újságíró és a blogger közötti különbséget feszegeti : "... Mi az alapvető különbség blogger és újságíró között? Van még ilyen? Vagy mi mindannyian ugyanúgy véleményformálók és megmondó emberek vagyunk - csak vannak sikeresebb és kevésbé populáris individuumok? ..."

Meir sablonkészítői pályázatára még lehet jelentkezni. Van egy csomó díj, például házibuli a legénylakásban, élményfürdő meztelenül Ana-val, kaja, pia, nők korlátozott számban. Szerintem érdemes nevezni!

Moesko bezárja a bazárt: "Kedves Zenebarátok! Az oldal december másodikától megszűnik. Két okból döntöttem emellett. Egyrészt Ayad barátom múltkori példája alaposan elgondolkodtatott, és arra jutottam, bármennyire is nemes cél vezérelt, mégsem a legjobb módját választottam a zenék népszerűsítésének. Másrészt pedig egyre kevesebb időm van, bár ezzel nem mentegetőznék...." Sajnálom nagyon, az egyik kedvenc blogom volt.

Kardigán az öngyilkosság gondolatával foglalkozik mostanában. Megnyugtatlak, hogy én is hasonlóan éreztem magam amikor ezt olvastam.

Ha már a sorozatoknál tartunk, érdemes olvasgatni Brigi blogját is, aki minden bizonnyal nagy House fan, hiszen a naplója fejlécén is ő szerepel.

Fűszeres Eszter úgy főz és süt, hogy minden alkalommal összefut a nyál a számban, ha a blogjára kattintok. Nem tudod, hogy mit készíts az ünnepek alatt és kipróbálnál pár zsidó ételt? Hát ha engem is meghívsz, akkor a tippem a következő: sajos puffancs, tüzes kelbimbóleves, indiai sólet, jeruzsálemi túrótorta.

Czimi is főz, méghozzá csirkecsíkokat Straganoff-módra, és teszi ezt nagyon élvezetesen: "... Tulajdonképpen nem lett volna annyira rossz ötlet, ha a fazekat rendesen felmelegítem, és a zsír nem ég oda egy pillanat alatt a langyos fazék aljára. Erre hamar rájöttem, így következett a mentőakció: forró vízzel próbáltam meg megmenteni a fazék életét. Ezen a ponton elkezdett rettenetes gőzölni a minden, és kb 3 másodpercen belül megszólalt a füstérzékelő. Az adrenalinszintem már így is elég magas volt - talán ezzel is magyarázható baklövéseim sorozata, a riasztó sivító hangja viszont embertelen volt. Körülbelül 5 percen keresztül próbáltam meg huzatot generálni a lakásban, amihez "kitártam" az igencsak aprócska ablakaim 100%-át bekapcsoltam a fürdőszoba ventillátorát, és egy nagy fürdőlepedővel próbáltam meg némi nyomáskülönbséget generálni..."

A Gaybears megint újdonságot mutatott! Bár már régóta tudtam, hogy a tetkó nem divat, de eddig fogalmam sem volt milyen hullám jön majd ez után. Nem kell tovább gondolkodnom, hiszen itt a válasz.

Zslatko felpakolt pár képet az Ambynél és Katicánál töltött egy hetünkről a blogjára.
Nosztalgiázzunk?

Sebastian (tudjátok a plasztikázott cérnamodell) üzent nekem Wiko-nál. Többek között azt is, hogy ő szereti ha utálják, mert akkor foglalkoznak vele az emberek. Szerinte szerencsétlen vagyok, akinek alacsony színvonalú a blogja. Még jó hogy nem tetszik neki, mert akkor ide kommentelgetne!

Nem lesz több nő a parlamentben, pedig én támogattam volna. Nem is értettem Dávid Ibolyát, amikor a Friderikusznál ez ellen beszélt. Azért legalább Trychydts-sel megint egyet értünk a témát illetően: "Győzött a papírforma, a Parlament ugyanolyan hímsovén, mint a magyar társadalom. 132 igen, 97 nem, és 118, rendkívül gerinces módon tartózkodó -- ennyit lehetett a magyar Parlamentből lelkiismereti alapon kipréselni a nők arányosabb országgyűlési képviselete érdekében. A magam részéről persze már a "lelkiismereti szavazást" is egy elég puha megoldásnak tartottam. Minden bizonnyal sokat elárul a diszkrimináció természetéről, hogy az ellene való küzdelemben a pártok, frakciók nem tartották fontosnak a máskor szemrebbenés nélkül megkövetelt pártfegyelmet. Még gondolatkísérletnek is abszurd, hogy Orbán Viktor engedélyezze a saját, illetve a pártvezetés álláspontjától való, lelkiismereti alapon történő elszavazást mondjuk az egészségügyi reform esetében..."

Ugyan nem teljesen ide tartozik, de lassan és biztosan terjeszkedem. Az egyik írásom kikerült a CotCot-ra, aminek nagyon örülök. Remélem mostantól rendszeresen olvashattok majd ott is.

Depresszió a WC deszkán (Restroom Depression)

Amikor már a szar is le van szarva! (Where even shit sucks)

Romantikus dráma, 2007

Főszereplők:

Dávid - Marco Dapper
Gábor - Colin Farrell
Klaudia - Nicole Kidman
Gábor anyja - Maggie Smith

A film tartalma:

Klaudia, Dávid és Gábor, na meg Gáborka és a mutter. Emberek, akinek közük van egymáshoz, vagy mégsem? Budapest - London - New York - Budapest, és egy prostiból is lehet jó anya. Szerepek, pillanatok és időnként kibogozhatatlan helyzetek, amikor egy rakás bélsár is képes történelmet írni.

Dőljön hátra, és képzelje el magát a vécén ülve, korán reggel. Nézzen bután ki a fejéből, és higgye azt, hogy Önnel ez nem történhet meg. Egy ember, aki elindul, hogy learassa a sikert. A múlt viszont nem felejt, hanem kísért láthatatlanul, de mégis érezhetően belép a jelenbe, és mindörökre bevési a monogramját Gábor is, aki csak a múltját szeretné megismerni, de rájön, hogy inkább felejteni akar.

A film segít annak megértésében is, hogy soha ne kérdezzünk, mert a végén szaros lesz a kezünk, és a visszafojtott érzések rákot okozhatnak, ha időben nem ismerjük fel a veszélyt. De ha mégis, a döntés akkor is a miénk, hogy beszálljunk vagy elinduljunk az ellenkező irányba. De azt se felejtsük el: minden reggel a vécédeszkán kezdődik.

A Depresszió a WC deszkán a közelmúltban napvilágot látott Novella című nagysikerű közösségi blogirodalmi alkotás zseniális adaptációja.

Egy kiragadott párbeszéd, telis-tele fordulatokkal

- Fiatalember! Én tudom, kit keres.

- Tudja, hogy hol van az édesanyám?

- Igen! És 100 dollárért hajlandó is vagyok megmondani.

- 100 dolcsi!?! Maga nagy piréz! De jól van, legyen. Csak mondja már!

- Én vagyok az anyád, fiam. Na ide a száz rongyot!

- Anya? Te? Na neem, ez nem lehet!

- Szállj már magadba, fiacskám! Mennyi is vagy? 41? Vagy lehet, hogy neked nincs is anyád? kaptál egy esélyt az élettől, el is baszhatod, ha akarod, de ha tudni akarod, kik a családod, akkor hiszel nekem.

- Na jó, itt a pénz. Van ott még, ahonnan ez jött, de aztán mindent hallani akarok. Apámról, a testvéreimről, mindenről! Megértetted, muter!?!

- Hátrább az agarakkal, Gáborkám! Na adj egy cigit a vén szopós pofámba, aztán hallgasd, milyen életet szalasztottál el: apád hivatásos spermadonor volt, mint exfutballcsillag. Aztán elkábítószerezte az agyát, a tökeit meg kártyán veszítette el, bár nem tudom, mire kellett ez annak a kínai étteremlánctulajdonosnak... rejtély. Na mindegy. Akkor erre apád gondolt egyet, utolsó pénzén kurvázni ment, hogy saját magának bizonyítson. Mit ad isten, engem nézett ki az öreged, akkor még nem voltam ilyen vén ványadtseggű lotyó- gumit nem használtunk, mert láttam, hogy tényleg nincsen töke.

Addig balfácánkodott rajtam a csirkefogó apád, amíg golyók nélkül is összehozott. Na te így készültél.

- Húh... aaaahhh. Óóóóhhh (kínok között a könnyeivel küzd) ...és hol van apu?

- Fene tudja. Mmég akkor éjjel visszament a kínaihoz, jól bezabált, azóta senki sem látta. Igaz, azt beszélik még, hogy akkor este rekordmennyiségű szecsuáni-marhát adtak akciósan! Még én is ettem egyet, rágós volt kicsit, de ökör lehetett, nem bika, mert nem éreztem azt a rohadt kanszagot rajta. De minek kérdezed, ha fáj a lelkednek, te szegény?

- (üvöltve zokog) - Milliárdos vagyok anya, bazdmeeeg! az élet nem rejt már számomra kihívást. Szenátor akarok lenni, aztán elnök! Szükségem van valamilyen családra, még ha ilyen elbaszott is!

- Na-na fiam! Elbaszott te vagy! De ha ennyire felvet a pénz, megajándékozhatsz még néhány zöldhasúval, aztán ejtek pár szót a testvéreidről is, bár nem hiszem, hogy javadra válna, főleg ha elnök akarsz lenni.

- Itt az autóm is. Odaadom, csak beszélj!

- Húgod, Klaudia, gyönyörű leány. Pont olyan szép mint Dávid, az ikertestvére....

- Miket beszélsz? Klaudia??...

- Igen, fiacskám. A régi szerelmed. Én küldtem rád, hogy csábítson el, amikor kezdtél meggazdagodni. Aztán nem mindig tudott menni, akkor Dávid vette fel a nővére ruháit, és ment veled. Jaj hát ő is olyan bájos mint Klaudia, meg abban az időben sokszor volt görbe estéd.

- (megtörten) Görbe-ferde - nem mindegy? én meg rivalizáltam Dáviddal, azt hittem, udvarol Klaudiának. (egy fényképet gyűröget és suttog) csalódtam benned, szerelmem.

- Naaa nem kell ennyire letörni. Kikupálsz minket, aztán mint egy rendes család, támogatunk a választásokon. Apát meg majd én szerzek neked.

- Attól tartok, én is. Mit akarsz még tőlem, te banya?

- Elmegyünk egy DNS-vizsgálatra, aztán egy talk-showba, ja és hogy a 42-es busz álljon meg a házunk előtt (*ne csak lassítson), rosszak már ezek a virgácsok, fiam, sok férfit elintéztek már...

- Hagyjuk ezt most! Le kell győznöm a démonaimat, majd reggel átgondolom.

- Még azt áruld el nekem, hogy tudott egy lelencgyerek ennyire sikeres lenni?

- Hát erről van szó pontosan! minden reggel a wc-n kell ücsörögni, de legalább fél órát, ahol le lehet húzni egy életet, na ott születik a siker bazdmeg!

Google Maps helyszínek:

A helyszínek a honlapon szemügyre vehetők, sőt klikk után tetszés szerinti részletezésben tanulmányozhatók: Budapest - Oktogon, London, New York

Negatív kritika: Egy újabb sablonos langyi történet a mozikban

Az alkotóknak hihetetlen mélyrepüléssel sikerült eljutniuk a budin kábelező meleg pasitól a gyermekét keblére ölelő apáig. A vérszegény történet meglepően erős hidat képez a mozi és a szappanoperák világa között. Már a témaválasztás is nagy melléfogás, bár a �futottak még� kategória sor végére pont befér.

Mert miről is szól a történet? Három ember, akikről a film elején még nem tudni, hogy kapcsolódnak egymáshoz, de a történet előrehaladtával egészen szűk kis családdá húzzák össze magukat. Erre kiáltanak fel közhelyesebb emberek, hogy kicsi a világ! Itt aztán egészen kicsi! 1 darab anya 1 darab méhére korlátozódik. A mellékszereplők alakítása megmenthetné a filmet, de őket úgy látszik, nem értesítették a forgatásról, mert más magyarázat nem lehet arra, hogy a tisztelt néző kénytelen beérni az összes főszereplő anyjával, és előbb nevezett anya összes gyerekével.

A cselekmény fonala egy halálra gázolt csiga sebességével halad előre, mintha a készítők attól féltek volna, hogy szegény mozibajáró szédülni fog a székén. Az ostobácska dialógusokról hatékonyan tereli el a figyelmet a színészek csapnivaló játéka.

Marco Dapper teste annyira szép, hogy jár neki a felmentés gyurmából, tornából és színészmesterségből. Tőle nem is vár mást az ember, mint hogy megvillantja a mosolyát. Játszania felesleges, szomorú is lenne ilyen fiatalon sérvet kapni, inkább ne erőlködjön.

Ügyes megoldás a készítőktől Klaudia hosszú kómába küldése. Nicole Kidman zseniálisan alakítja a jelenetet. Ahogy ő fekszik, mozdulatlanul hosszú perceken keresztül, úgy még nem feküdt senki. Nem utolsósorban, addig sem ront többet az egyébként is gyalázatos filmen.

Colin Farrell is hozzáteszi a magáét becsülettel. Hozza a szokásos �most ütötték agyon a kiskutyámat� arckifejezést, amit egész a film végéig képes megőrizni.

Az egyetlen meglepetést a zeneválasztás hozza. Értjük mi, értjük, hogy a 100 tagú cigányt nem lehet megvenni egy kis költségvetésű filmbe, na de kérem Arvid ft. Ernesto egy ilyen alkotásban? Hát hogy került ez ide?

A film mottója valami egészen zavaros üzenettel bír, pedig elég lett volna annyit a plakátra rajzolni: minden jó valamire, például a Depresszió a vécédeszkán c. film elrettentő példának.

Ajánlom a filmet mindazoknak, akiket az orvos eltiltott minden izgalomtól, krónikus alvásképtelenségben szenvednek, esetleg már úgyis az öngyilkosságukat fontolgatják, nekik igazán tök mindegy.

Jótanács: a mozipénztárnál tessenek abból a pénztárcából fizetni, amin a �csupa felesleges marhaságra� felirat áll. Aki ilyennel nem rendelkezik, inkább egy másik filmre vegyen jegyet.

Kérjük, előadás után őrizzék meg jegyeiket, mert akinek 2-szer is siker ül végignéznie a filmet, a jegyek felmutatásával valamennyi pszihiátriai szakrendelésen mentesül a vizitdíj fizetési kötötelezettségtől!

Pozitív kritika: Depresszió a WC deszkán � Hát ez beszarás!

A moziból kifelé jövet általában azon szoktam bánkódni, miért nem ittam el inkább a jegy árát - három feles legurítása legalább garantáltan élményekkel gazdagít. Épp ezért volt annyira üdítő a Depresszió a WC deszkán - az utóbbi évek első igazi filmélménye. Remek történet, élő karakterek, csodálatos zene - egyenként is ritkán találkozni velük, így együtt meg igazi unikum.

A film klasszikus mozis klisékre épít: szerelmi háromszög, bosszú, kínos véletlenek, prostitúció, betegség, lemondás. A forgatókönyvíró azonban a klasszikus építőkockákat lecsiszolta, újrafestette, újraépítette - az eredmény pedig egy teljesen modern alkotás lett. A cselekmény annyira színes és fordulatos, mintha napjaink összes kiváló forgatókönyvírójának keze nyomát magán hordozná.

A film spirális szerkezetű, a rendező zseniálisan játszik az idősíkokkal. A történet csak idővel, az elejtett megjegyzésekből, emlékképekből kezd igazán körvonalazódni. Mindig más szereplő bőrébe bújva élhetjük át az eseményeket, ami még izgalmasabbá teszi a történetet.

A karakterek gazdagon rajzoltak. Dávid (Marco Dapper) testét bárki megveheti, lelkét azonban festményeibe zárta. Csak régi vécéjét maga mögött hagyva találhatja meg saját útját és igaz társát. Marco Dapper tökéletes választás volt a szerepre: nem csak testét (hmm..), de lelkét sem zárta el előlünk.

Gábor (Colin Farrell) a film elején tér vissza önként vállalt száműzetéséből, ahová kétségbeesése hajszolta. Ő, az erős, magabiztos férfi kiszolgáltatottá vált, beleszeretett egy prostiba. Annak ellenére, hogy felesége van. Annak ellenére, hogy a prostit Dávidnak hívják. Csak nehéz belső küzdelmek után meri felvállalni érzéseit. Colin Farellt eddig sokan csak botrányairól és hódításairól ismerték, de ezzel a filmjével feliratkozott a legnagyobbak közé.

Klaudia (Nicol Kidman) karaktere talán a legösszetettebb: az őt ért rengeteg csapás csak erősíti, és végül megcsalt, értetlen és bosszúszomjas feleségből önfeláldozó anyává érik. Nicol Kidman kecsesen, könnyedén formálta meg szerepét, ahogy ezt tőle már megszokhattuk.

A film negyedik főszereplője a zene, mely nemcsak aláfesti, hanem új tartalommal gazdagítja a filmet. Merész, de jó döntés volt Gus felkérése a feladatra.

A film a jelen értékvesztett fiataljainak ad tanácsot: merni kell. Merni kell felvállalni önmagunkat, kilépni a szarból, magunk mögött hagyni a nyikorgó budipapír-tartót. Mert ha nem mered, tényleg lehúzhatod magad a WC-én. Szóval megéri a mozijegy, a felesek meg jöhetnek utána.

Arvid ft. Ernesto - Try

A boldogság állandó, csak épp mindig mást jelent. A szereplők ezt próbálják elérni - mindannyiukban ott a kétely, és mindannyiuk megerősítésre vár. Lévén a film egy romantikus dráma, egyszerre szerettünk volna könnyed, mégis mélyebb érzésekről szóló dalt választani.

Stáblista:

• gus
• nóra
• moha
• zslatko
• stroke
• ddd
• ogre-cult
• kiddo
• szusza
• jagus
• anyu(ha)

Végül és utolsósorban: katt a film hivatalos honlapjára!

Vgx fájdalmas őszinteséggel tud olyan dolgokról írni, amelyekhez én még mindig csak gyűjtöm a bátorságot, például a seggbekukiról!

Ogre velünk van megint, bár még nem lehet tudni meddig! Annyi a biztos, hogy ezen sírva vígadtunk édespofával: "...Mennnél a picsába te kis túrórudi!!!- hallottam, és már kaptam is a következő dózist. Valami kemény tárgy is lehetett nála, mert olyat koppant a koponyámon, mint egy sörösüveg. ...aztán megtörtént: betalált. Reccsent az orrom, és könny öntötte el a szemeimet. -illetve csak az egyiket, mert a baloldalira kaptam mindjárt egy olyan öklöst, hogy nem is éreztem utána. meggyengítette a védelmemet...."

Ha álmos vagy ne fogd vissza magad, ásíts! Aztán lehet, hogy lefotóz Julian Wolkenstein és kikerülhetsz a Daily Best-re is!

Dreamdancer-nél karácsony lesz, ha akarja, ha nem! Egyébként szerintem a muterja ráveszi majd a Mikulás szerepére is, az tuti! (Ha nem az idén, akkor majd jövőre!)

Hansen is számba veszi a kis életét és egy Milestones keretében beszámol az eddigi 20 évéről. Nekem a 12. év tetszett a legjobban: "...kezdtem rájönni, hogy valami nem okés. Utólag gondolva valami olyasmi gondolataim voltak, hogy ez a bácsi milyen szép, és nem pedig a nénik felé irányult a figyelmem. Akkoriban azonban ez még hidegen hagyott. Hozzáteszem elég későn érő gyerek voltam..." Ezek a dolgok nálam is abban az időben kezdtek körvonalazódni!

Yshouldibasaint-al szomszédok vagyunk, vagy legalább is egy kerületben lakunk. Azt hiszem így már körülbelül az 5. bloggerről derült ki, hogy zuglói! Lassan itt kell majd rendeznünk a blogtalikat!

Van aki nem rajong a Csillag születik című műsorért és ezek közé tartozik August Von Platen is! Kedvenc mondatom tőle: "...Hogy Stohl Buci vajon milyen tudatmódosítóval élt a műsor előtt, az már csak médiatörténeti adalék...."

Zslatko betartotta ígéretét és minden nap blogol, sőt érdekes témákat feszeget. Hol az egyház dolgait bírálja, hol pedig az USA iránti ellenszenvét osztja meg velünk.

Lyall bevásárolt az Auchan-ban, nem is akármiket: mérleg, kacsa, vaníliás szoba illatosító, winter tea, winter milka és picsás wc illatosító került a kosárba!

Judit beszállt a bloggerek vitájába és próbálta megvédeni az igazát és igazolni a tetteit, több-kevesebb sikerrel. Shiva blogján érdemes beleásnod magad a kommentek közé, hiszen néhol nem marad szem szárazon!

Érdekes dolgokra világít rá ASzerb is, olyanokra mint: "Hitler buzi volt, és a magyarok 28000 éve élnek a kárpát gödörben, valamint a Grand Kanyon az UFO-k bevásárlóközpontja volt." Aztán volt még itt lagymatag blog olvasgatása, melyre válaszként Meir egy egész post-ot szánt a témára, hiszen róla is szó volt!

Blogírásra adta a fejét egy kissé bátortalan fiúka is és hogy miért? Ő így írja le: "Azért, mert szeretnék másoknak erőt adni a gyógyuláshoz. Én magam is beteg vagyok, a péniszemmel baj van: enyhe fitymaszűkületem van, rövid a fitymafékem, érzékeny-fájdalmas a makkom és nagyon korán van magömlésem...." És hogy miért bátortalan? Nos ezért: "Azért, mert félek mindentől. Nem tudom otthon hogyan mondjam el a dolgokat, félek a körülmetéléstől, a visszafordíthatatlanságtól, a fájdalomtól, a szextől, a férfiaktól...." Egyébként nálunk is volt a családban figymaszűkületes tag és sokáig megkeserítette a szexuális életét ez a dolog. Szerintem jobb gyorsan túlesni a műtéten.

Felsorakoztak a csapatok és elkezdődött a blogtorna, melynek én is versenyzője vagyok és ahol jelenleg is hősiesen küzdök az őszinteség jegyében Sicko ellen! Holnap megtudom, hogy fejvesztésre vagy további próbatételek elé állítanak e Amby-ék!

A múlt héten "beleszerettem" egy újabb blogger humorába és minden nap könnyesre nevettem magam velős megjegyzésein. Erősen ajánlom nektek is Anyu(ha) értelmes, kerek, vicces, megmondós postjait!

A kedves Kaptárlakónk, akarata nélkül is beleszaladt ezen bejegyzésével a gyűlöletkeltő és okoskodó hülegyerek karmai közé a héten. Hozzászólások áradatát fröcsögték édes csuporjába!

Ogre kevert egy remek koktélt nekünk, melynek receptje egyszerű, de ötletes! Férfiembernek és belevaló csajoknak kötelező alkohollal fogyasztani, gyermekeknek pedig babapiskótás kivitelben!

Kevin és barátai készítettek egy remek videót, a múlt heti balhé másik arcát is bemutatva az olvasóiknak. Érdemes a végén Mandarint megnézni Bonnie Tyler reinkarnációjaként!

Csaba már az első vetítés után elezmezgeti az új Harry Potter filmet, mely az 5. a sorban. Az ő szavaival élve: "... Számomra a HP franchise ezzel a filmmel végleg leszerepelt, és bár még hátra van két film, de azokra csak akkor ülök be, ha Coppola, Fincher vagy mondjuk Almodovar rendezi őket...."

A végére egy nem blogos boldog hír! Tegnap a Batthyányi téren két NEM leszbikus lány jelképes házasságot kötött, ezzel is tiltakozva a melegeket ért sorozatos támadások ellen! Remélem olvasnak, mert innen küldök nekik sok csókot és nagyon sok boldogságot kívánok! Sajnálom, hogy nem lehettem ott mert a csokorra fájt volna a fogam! (smiley)