"Olasz" címke archívuma

Mostanában csak romantikus olasz, francia és spanyol filmeket nézünk, mint például a Kék papagáj Catherine-el, vagy a ma megtekintett Agata e la tempesta, Silvio Soldini rendezésében.

A filmkritika részemről tömör és lényegretörő lesz, ugyanis csak Édespofa egy mondatát idézném, mellyel a mozit zárta: "Olasz akarok lenni!" Azt hiszem ez elmondott mindent amit tudni kell a filmről. Dolce vita!

Ma megint sikerült jó sokáig aludnunk, ez már szinte mindig így megy, ha mindketten itthon vagyunk. Ma is csak 1 óra után indultunk el itthonról, hogy együnk valamit, és bevásároljunk, de előtte még megnéztük az ágyból az Egy asszony meg a lánya című 1988-as olasz filmet, amit én már láttam párszor, de Édespofa még nem. Most már ő is odáig van érte!

Egyébként a már jól megszokott Mixr-be mentünk a film után, de nem tudom mi történt velük, mert majdnem egy órát kellett a kajára várni, aztán még egyet a desszertre. És nem csak mi reklamáltunk, hanem mások is. Pedig régen amellett, hogy olcsón adtak nagy adagokat, a másik amiért szerettük őket, a gyorsaságuk volt. Biztos a gazdasági válság miatt elküldték a szakácsok és a kézilányok felét, vagy tudom is én.

Aztán viharos sebességgel elhúztunk a Récsei Centerbe, mert már nem emlékszem ki, de valaki itt a blogon a RideBike boltot ajánlotta a figyelmembe. Vettem is egy stroboszkópot a Motobecane-re, azaz egy lámpát előre, aminek olyan durva fénye van, hogy majdnem megvakultam tőle. Egyébként tényleg jó kis bolt, és az eladó srác is baromi szolgálatkész volt. Megyek még oda, azt hiszem.

Később pedig az Auchan áruházat vettük célba, és muszáj ajánlanom pár dolgot, amit eddig még csak náluk láttam, és ezek nem mások, mint a Ziaja kozmetikai termékei. Eddig még csak az olívás és a kakaóvajas tusfürdőt használtuk tőlük, de már lehet kapni mindenféle krémet is, többek között kecsketejes arcápolót. Baró. Ja, és újra árulnak Dusch Das-t is, amit már csak azért is vettünk, mert régen imádtam. Zslati meg addig nyaggatott, amíg vásároltunk egy igazi kávéfőzőt is, olyan kotyogós félét, persze eredeti olaszt. Most, hogy az ebből lefőtt kávét iszom, azért igazat adok neki abban, hogy ez mégis csak más mint a 3in1 Nescafé.

És úgy volt, hogy kinézünk a Lakástrend kiállításra is, de sajnos ahhoz előbb kellett volna elindulni vagy kihagyni az Árkádot, ahol Édespofa szerzett be új fülbevalókat magának, vagy nem két órát tölteni az ebédre várással. Ma ennyi fért bele, holnap meg meló. Azért a csajoknak boldog nőnapot innen is! 

Éppen a minap magyaráztam Édespofának, hogy jön vissza az italo-disco stílus az élvonalba, és biztos újra előveszik majd a Tarzan Boy-t is, hiszen annál nagyobb fricskát nem lehetne előtúrni sehonnan sem, ha már retro és olasz. Na, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy én is hozzátegyek valamit a The Italian Job sorozatához, és bemutassam egy kicsit az idei olasz dizsik hangulatát. Kezdjük is mindjárt a sort Bottin-nal, a velencei DJ-vel, aki jó pár éve pörgeti a lemezeket, de a No Static méltán lehet híres a világ más tájain is. Kicsit frissebb mint Jovanotti, nem?

Ha pedig ez tetszett, akkor már nincs megállás, tessék szépen megismerkedni a The Diaphanoids nevű bandával is egyenesen Vatican City-ből. Ugyanis Simon Maccari és Andrea Bellentani nevét még biztos hallani fogjuk az idén, ha másért nem, hát az Astral Weekends kapcsán, ami szerintem az utóbbi évek egyik legjobb olasz tánczenéje.   

Főnököm ma hozott nekünk új zenéket, melyeket egytől-egyik bemutatott, elemezett, és értékelt. Ehhez tudni kell, hogy nagyon jópofa ahogy magyarul beszél, hiszen vannak szavak, kifejezések, sőt egész mondatok is melyeket csak hosszú gondolkodás után lehet értelmezni.

Például próbáljátok csak meg ezt a nagy mosollyal előadott szöveget: "Ez meg itt a Mango, ami kicsit nehéz, mert buzi!"

Ma mondtam az olasz főnökömnek, hogy mennyire szeretem a Chinotto-t, és olyannyira függő vagyok tőle, hogy rendelem Olaszolszágból minden hónapban. Erre nagyokat vigyorgott majd közölte, hogy nem is kellett volna semmit sem mondanom az állásinterjún ezen kívül, akkor is felvettek volna.

Aztán fél órás ismeretterjesztő előadás következett arról, hogy miből is készítik, és mire használható még az üdítőn kívül a gyümölcs. És én minden szavát élveztem, sűrű bólogatás és mosolygás közepette.

Kérdem tegnap délután az olasz kollégámat, hogy hozhatok-e neki egy kávét, erre mondja, hogy természetesen igen. Én pedig már kifelé az üzletből tényként, nem is kérdezve megállapítom, úgy hogy közben választ sem várok: "Ok, akkor kicsi presszó, tej nélkül." Nagyon boldog volt, mert biztos már sokan zaklatták a cappuccino-val mióta itt van! 

Ma voltam először az új helyen, és még mindig egész jók a benyomásaim. Este például felhívott a főnöknő, hogy tetszett-e az első nap. Csinálnak ilyet máshol is, csak nekem nem volt eddig hozzá szerencsém?

Mi már el is kezdtük a saját kis Hal a tortán műsorunkat, hiszen ma Amby-nak és Katicának dobtunk össze egy kis olaszos tésztát, aztán ezt megfejeltem egy kis saját készítésű csokifagyival. A vacsora elé, mellé, illetve alá pedig üdítőként az új Rauch mangós Ice T-t, Pepsi Max-ot, Limoncello-t és Batida de Coco-t ittunk. Remélem nem pontoznak le, mert annyira ötlettelenek voltunk, hogy olasz kajával vártuk őket, de arra kíváncsi leszek, hogy az én fagyim hány pontos az itt kaphatóhoz képest. Aztán az is rejtélyes kérdés, mi hogyan oldjuk meg, hogy náluk vacsorázzunk Milánóban? (A kávéért bocsesz, adok egyet itt, csak kapjátok el!)

Ja, és a fagyiról jut eszembe, hogy emlékeztessetek mindig ha ezután boltban akarok vásárolni nyalakodnivalót. A múltkor ugyanis lusta voltam, és potom 1200 forintért vettem egy Carte D'Or Mozartkugeln-t, amiről mindenkit lebeszélnék. A házi (és most nem fényezni akarom magam) cucchoz képest ez egy borzasztó élmény volt, pedig régen el sem bírtam képzelni finomabbat a Carte D'Or jégkrémeknél. Mégis most csak a vizet és a mindenféle adalékanyagokat éreztem benne, semmi lágyságot, ízt, borzongató élményt nem nyújtott. És amíg itthon 400-500 forintból csinálok egy ekkora adagot, addig ez meg több mint 1000 forint. Soha többé!

Ja, és Uno-t is játszottunk, mely közben az én sajátos szabályaim miatt, először láttam Amby-t kiakadni. Nem nagyon, csak kicsit, de egy élmény volt!

Vannak a Tesco-nak új saját termékei, méghozzá Quick & Easy néven, melyek közül párat már volt szerencsénk Édespofával kipróbálni.

Elolvasom »