"Otthon" címke archívuma

... de sajnos most nincs időm, így csak röviden. Voltunk ma a British Museum-ot megnézni, ami kicsit sok volt így elsőre, mert akkora, hogy nem lehet egy fél nap alatt bejárni rendesen, annyi az információ, a látnivaló, hogy iszonyatosan lefáradtunk tőle. A meló megy, az angol is egyre jobban, lakás még nincs új, mert bonyolódik a helyzet, de majd beavatlak később. Most rohanok! (Ja, és Zsolti leöntötte az ágyat kávéval, nekem meg korpásodik a hajam!)

Annyira lusta vagyok, hogy még a hazafelé fejben összerakott válogatás albumot sincs erőm megcsinálni, pedig olyan jól hangzott volna, ... Az lett volna a koncepció, hogy amikor egy szar nap után haza tartasz, nem feltétlenül vágysz laza, könnyed dalokra, hanem inkább elgondolkodnál, és ehhez kellene egy kis aláfestés, de címe az még nincs. Fejben sem. Adsz neki? Akkor talán megcsinálom!

Azt hiszem ebben a korban teljesen természetes, hogy az ember számba veszi az eddigi dolgait, visszatekint, megpróbál kicsit lassítani, és új kihívásokat keresni. Én most élem meg azt az időszakot, amikor valami többet szeretnék, tartani valamerre, tartozni valahová, megtalálni és megvalósítani tán már rég elfeledett álmokat.

Van egy kis családom, Édespofa és Lulu, van egy kis lakásunk, de szeretnék még többet kihozni ebből. Egy kis házban képzelem el magunkat, ahol van egy kis tornác, egy kert, gyümölcsfák, pár bokor, egy kis csörgedező patak a kert végében, a teraszon pedig függőágy, mellette asztal székekkel, gőzölgő kávé. Nem nagy dolgok, simán megvalósíthatók! Nem kergetek olyan álmot, mely kivitelezhetetlen. Nem vágyom gyerekre, vagyis elnyomom azt, hiszen úgysem lehet. De helyette azzal akarok boldog lenni amim van, és egy kicsit többel.

Eddig nem éreztem késztetést házasságra, de amióta Édespofával vagyunk így ketten együtt, minden más lett. Gyűrűt nézegetünk, és ezt teljesen komolyan gondolom, nem csak egy ámokfutó gondolat, ami oly sokszor kerített hatalmába a múltban. Ott szeretnék állni a barátainkkal a hátunk mögött az emelvényen, és kimondani az igent! Aztán hazamenni a kis házunkba, és kerti partit adni, majd elutazni egy csendes, olasz kis faluba, le a tengerhez, és kéz a kézben sétálgatni esténként, míg Lulu a lábaink között ugrál, vagy kergeti a a parton megpihenő habokat.

Régi nagy vágyam volt egy kutya is, melyhez gyerekkoromban a szülők nem járultak hozzá, de ehhez ma már nem kell az engedélyük, vagyis inkább azt hittem, hogy nem kell, de mindegy ez más lapra tartozik. A lényeg, hogy mióta Lulu megvan, egyre inkább érzem, hogy a régi gondolataim, miszerint úgysem tudnék felelősségteljes gazdája lenni egy kutyának, egyik pillanatról a másikra, szertefoszlottak. Megtudtam ugyanis, hogy képes vagyok boldoggá tenni egy kutyát, képes vagyok levetkőzni minden önzésemet, és átadni a szeretetem, a feltétlen szeretetem egy ilyen tündérnek. Viccesen hangzik, de egy időben azt hittem ez emberekkel sem megy, nemhogy egy állattal. Erre tessék, semmi más nem érdekel, mint Lulu boldogsága.  Azt akarom, hogy minden pillanata amit velünk tölt, öröm legyen a számára. És azt is gondolom, hogy ha meglenne az a kicsi ház, akkor bizony vennék még egy szukát, egy jó családból valót, és igen, elmennék egy jó hírű tenyésztőhöz, megtanulni a szakma fortélyait, hogy én is megpróbálkozzak a fajta tenyésztésével. Ez tenne igazán boldoggá!

35 vagyok, mitöbb lassan 36! Megpróbálok egy kicsit még inkább odafigyelni a belső hangokra, követni őket, mert tudom, hogy ez a jó út. Megpróbálni a legtöbbet kihozni abból ami van, és ha tehetem, még egy kicsit többet. Remélem mindenki támogat!

Képzeljétek, megyek el reggel az ingatlanközvetítő előtt és látom, hogy a kirakatban iszonyatosan olcsó áron kínálnak panel lakásokat, még Zuglóban is. Egy panelprogramban részt vett 55 négyzetméteres, patakra néző, felújított konyhás, erkélyes otthon, már 9,4 millióért megvehető. És ez irányár, meg minden. Lehet, hogy cserélnem kellene, mert az én apró lakásom is pont ennyibe fájna valakinek, ha pedig megelégednék egy 35 négyzetméteressel, még pár millió meg is maradna.

Persze kérdés, hogy akarok-e panelba lakni! Mennyi lehet a fűtésszámla akkor ha már szigetelve van a ház, és egyedi a mérő? Egyáltalán meddig fognak még állni ezek a házak? Mert nyilván nem életem végéig tervezek ilyenbe költözni, de mondjuk ha pár év múlva összeroskad az első, akkor az árak a béka segge alá fognak esni, de talán már előbb is, és aztán kiköltözhetünk a patakpartra sátorba, mert körülbelül annyi pénzt kapunk majd a lakásért. Vagy csak én látom ennyire hülyén a helyzetet? Te mit tennél ha a helyemben lennél? Ugyanazon áron mennél közel kétszer akkora lakásba, két utcával odébb?

Hát megzabálom Karányi Danit, annyira aranyos ahogy tologatja a bútorokat, melyeket úgy látszik végül nem nálunk, hanem az Ikea áruházban szerzett be. Remélem azért kiegészítőkért még hozzánk jössz majd, mert láttam, hogy tetszett néhány. Egyébként csak halkan megsúgom, hogy nemsokára lesz egy kis sale!!!

Eszembe jutott a Bakancslista kapcsán, hogy amikor 17 évesen elkötöztem otthonról, nekem volt egy listám, ami tele volt olyan megvalósításra váró tervekkel, melyeket 30 éves koromig bezárólag meg akartam csinálni.

Ilyen volt első sorban a saját lakás, mely 26 évesen meg is adatott. Azt hiszem azóta, hogy elköltöztem a családi fészekből, ekkor volt a második nagyobb változás is az életvitelemben. Érdekes, hogy mennyit dobott rajtam, hogy saját kuckóban élhettem tovább, és nem albérletekben, vagy különböző pasiknál. Hirtelen vége lett a bulizós időszaknak, az alkoholizálásnak, és a mértéktelen pasizásnak. Mintha elkezdtem volna egy kicsit felelősebb magatartást tanúsítani magammal és másokkal szemben is.

Aztán fejembe vettem azt is, hogy írni fogok egy könyvet. Nem csak olyan kis himi-humi novellákat mint addig, hanem egy igazi regényt, mely természetesen egy meleg fiúról szólt volna. Tele izgalmas, tanulságos, és baromi szexi kalandokkal, és egy igazi katarzissal a végén. Ez ugyan még nem valósult meg, de ami késik az múlik. Még lehet, hogy egyszer író leszek ám, bár az már nem biztos, hogy ennél a korai témaválasztásnál maradok, hiszen ha úgy vesszük, ez a blog által már meg is valósult, és még kitalálnom sem kellett a buzi fiú történetét, hiszen itt a sajátom.

Tudom, kicsit naiv és butuska dolog, de szintén a terveim között szerepelt a nagy Ő megtalálása, ami szintén megadatott, bár arra rá kellett jönnöm, hogy semmit sem jelent megtalálni. Ez még nem garancia semmire. Megtalálni mindenki tud.

És mivel elmúltam 30, azt hiszem egy újabb 30 éves tervet kell készítenem, ami fejben már megvan egy ideje, de most nem annyira szenvedélyes már mint akkor. Talán ez probléma is, nem tudom. Például most angolozom, itthon magamban és pár hét múlva tanárbácsinál is. Mert terv, hogy előrébb akarok jutni, bár még nem biztos, hogy itthon.

Kíváncsi lennék ti milyen terveket dédelgetve hagytátok el a szülői házat, vagy éppen készültök elhagyni azt? Nektek is olyan fontos a saját lakás mint nekem volt? Csak azért kérdezem ezt, mert én ismerek olyan embert aki 40 évesen is jól elvan albérletről-albérletre, és nála a fontossági sorrend élén az utazás áll, nem a biztos, meleg, és tiszta otthon. És mit gondoltatok kölyökként, mi lesz belőletek ha nagyok lesztek? Megvalósult minden álmotok? Egyáltalán terveztetek ti is úgy mint én, hogy kitűztetek egy határidőt a teljesítésre?

"... A Cluster One független zenei-zenekritikai portál programot indít a magyar amatőr zene támogatására és népszerűsítésére a nyári fesztiválokat közvetlenül megelőzően, 2009. májusában „Május az otthon zenélés hónapja” fedőnéven. Májusban minden nap egy új, az oldalon meghallgatható, de mp3 formátumban le is tölthető amatőr feldolgozást szeretnénk kitenni az oldalra egy-egy rövid cikk, bemutatás kíséretében. Az „amatőr feldolgozás” jelen esetben azt jelenti, hogy nem az előadó által írt, széles(ebb) körben ismert szerzemény egyedi, sajátos előadása, mely otthoni vagy minimális stúdiótechnikai háttérrel lett rögzítve, és nem ment át extenzív „produkciós fázison”; tehát olyan, akár egy szál diktafonnal felvett számokat keresünk, amelyen olvasóink, amatőr, otthoni vagy kezdő zenészek hallhatók. Színesítésként, az érdeklődés felkeltésére a magyar professzionális zenei élet egy-egy ismert figurájával is felvesszük a kapcsolatot, hogy néhány ismertebb zenész, zenekar hasonlóan ad hoc feljátszott feldolgozása is hallható legyen a hónap során, de elsősorban amatőr zenészek felvételeit szeretnénk felhasználni. ..."

További információkat erre találsz, ha mondjuk rész vennél az alkotásban, vagy terjesztenéd a felhívást. Egyébként a programhoz eddig már olyan húzónevek is csatlakoztak mint Hodosy Enikő a Neo-ból és Szarvas Árpád az E.Z. Basic-ből.

Tegnap sikerült egy kicsit megnyugodnom, ugyanis megkaptam a tavalyi év elszámolását a közös képviselőtől, és nem is tartozom annyival mint gondoltam, azaz nem küldött annyi csekket mint amennyire számítottam, így nem kell többé éjszakákon át álmatlanul forgolódnom az ágyban, hiszen hamar ki tudom csengetni. Persze a legjobb az lett volna, ha el sem maradok a befizetésekkel, de hát tudjátok, ...

Egyébként csak én érzem úgy, hogy baromi sokat fizetek ki rezsire mostanában, vagy ezzel ti is így vagytok? Például ebben a hónapban simán feladtam hetven lepedőt, ami egy kicsit soknak tűnik nekem a fizetésemhez képest. Biztos ti is igazat adtok nekem ebben, hiszen a bal oldalon szavaztatok már egy ehhez közeli témában. Aki meg nem, az még megteheti.

Van egy légy a lakásban, most télvíz idején. Én jobban szeretném azt hinni, hogy kintről jött be, de Édespofa szerint itt született, mert a kinti mínuszokat biztos nem élte volna túl. Rettenetes érzés, hogy ebben a patyolat tiszta lakásban valahol legyek tanyáznak! Na, de hol vannak a peték? Melyik sarkot nem takarítottam ki? 

Határozottan vannak előnyei annak, hogy lassan egy hete nem dohányzom a lakásban. Az egyik ilyen, hogy például nem bagószagú az összes textília, és így már érelme is van illatosítani.

Tegnap például vettünk egy csomó illatos gyertyát az Ikeában, így most csupa karácsonyi sütiszagban úszik a szoba, a fürdő pedig zöldteában. A múltkor meg vettem füstölőket, így már azoknak az illatát is érzem, és így télen nagyon hangulatos tud lenni egy fahéj és szegfűszeg kombináció. Nem mellesleg meg ezennel le is szoktunk a mesterséges kémiai szagokról, már csak a vécében van ilyen, de arra is keresem a megoldást.

Állítólag az a cél, hogy élhetőbb lakások épüljenek! Ezért döntöttek úgy, hogy mától nem lehet 30 négyzetméteresnél kisebb új építésű lakás csinálni. Ez biztos baromi jó valakinek, de én éltem már 26 négyzetméteren is, és semmi bajom nem volt az élhetőségével.

Még mielőtt belevágnék a héten történtek elmesélésébe, először is szeretném mindenkinek megköszönni aki olvasott, izgult, szavazott, kommentelt, gratulált, kilinkelt, ... a Goldenblog versennyel kapcsolatban. Második lettem, amit álmomban sem gondoltam volna. Azt hiszem ez szülinapi ajándéknak sem utolsó! Találkoztam ugyan néhány negatív kritikával is, de ez nem tudta elrontani az örömöm, már csak azért sem, mert csupán egy ilyennél láttam indoklást is, melyben kifejtették miért olyan szar ez a blog. Ahogy Zoli is mondta az egyik hozzászólásban: "... Melyik a jobb, a csokis palacsinta vagy a marhapörkölt? Attól függ! ..." De ha valaki ragaszkodik hozzá, játszhatunk olyat is, hogy ha szerinte semmi keresni valóm az első tízben, szépen megindokolja miért gondolja így! A kritikákból még tanulhatok is!!!

Ja és a héten én is zsűritag lettem a fotó kategóriában, ahová már le is adtam a szavazataimat, többek kötött azon blogokra is, akik ki vannak nálam is linkelve. Most én szorítok nekik!  

Nem kevés problémánk adódott a festés során, de azért mindent megoldottunk, még azt is, hogy melyik sarokból, melyik sarokba toljuk óránként a bútorokat.

Ennek felelőse Édespofa volt, aki mint kiderült, egy logisztikai szakember is többek között. Mert ugye azt mondanom sem kell, hogy milyen ügyesen fúr és farag! Szóval négy napot emésztett fel a holmik szelektálásával együtt, egy közel 100 négyzetméteres falfelület lefestése, de hála Amby (maszkot és takarófóliát hozott, mert az utolsó 3 négyzetméternél ezek elfogytak) és Mimke (pogácsát hozott, mielőtt még éhen haltunk volna) életmentő segítségének, azért vasárnap éjfél előtt pár perccel végeztünk majdnem mindennel. Hétfőn már csak egy kevés takarítás volt hátra, és most ennek eredménye, hogy majdnem úgy ragyog a lakás, mint újkorában.

Amitől óvok mindenkit, az a szar minőségű festék, mert már azzal is festettem és az igazság az, hogy a Héra egyik közép árkategóriás, lemosható kencéjével ezerszer könnyebb volt minden. Még a cigarettafüstös plafont és sarkokat is pikk-pakk befogta. Nézzétek csak meg ha nem hisztek nekem!

Aztán szintén jótanácsként említem meg, hogy mint jól tudjuk, egy festés után még a takarófólia ellenére is rengeteg kosz és mocsok lesz a padlón és egyéb helyeken. Nos, felejtsetek el minden más takarítószert, és csak is kizárólag a Frosch termékeit használjátok, mert velük ezerszer könnyebb lesz a munka! A szódabikarbónás lemosó minden bútor álma, az ecetes univerzális szer pedig minden festékfolt rémálma. Ami a Cif-nek nem jött be, méghozzá, hogy súrolás nélkül eltávolít minden szennyeződést, az a Frosch-ra teljesen igaz.

A végére hagytam, de nagyon fontos! Meló közben óriási segítség lehet a '70-es és a '80-as évek diszkóritmusa. Két napig a Vh1 klasszikusait hallgattuk és mulatságos volt utánozni egy szál gatyában a Sister Sledge tánctudását. Kérdezzétek Édespofát, milyen is voltam mikor a festőhengerbe énekeltem a We Are Family-t, miközben szexisen rángattam a csípőmet. (Sajnos erről kép nincs!)

Jah, és az eredményt is megmutatom, ha már ennyit írtam róla. Meg büszkék is vagyunk magunkra, hogy szakember segítsége nélkül, rengeteg pénz kidobásának mellőzésével ilyet tudtunk összehozni. Sárga, koszos, cigarettafüstös fal helyett, gyönyörű szürkés és csillogó tisztaságot. (A képen jól láthatóan a lámpáink pedig egymásba szerettek!)

Úgy néz ki a dolog, hogy a szoba és a fürdő már kész van, mostantól pedig lehet fogadásokat kötni kommentben, hogy egy nap alatt elkészülünk-e a konyhával és az előszobával.

Egyenlőre jól telik nálunk az idei első négy napos ünnep, ugyanis festéshez készülődünk, bár nem kapkodjuk el a dolgot, tekintve, hogy Édespofa még alszik most is.

Tegnap 5 darab ember nagyságú zsákot sikerült megtölteni szeméttel, mert nekifogtunk elsőként a szelektáláshoz. Mi kell, mi nem kell. Mit vettünk elő néhanapján, és mit nem használtunk még soha. Gondolom sejtitek, hogy ez utóbbiból volt a több. Az újságos gyűjteményemet is kezelésbe vettem, így a régi Wanted, Wan2, DJ, Muzik és Mixmag darabok az egyik aukciós oldalon landoltak, de ugyanígy járt az mp3 lejátszóm, a videó és az egyik dvd író-lejátszó is. (Akinek kellenek itt is jelentkezhet értük!)

Édespofa legnagyobb örömére megtaláltuk életem első számítógépének a merevlemezét is, amit ő rögtön szét akart kapni. Durva azért, hogy a mostani telefonom 2 gigás, a jelenlegi külső merevlemezem 500-as, és már kell új lassan, ez meg csak 1 gigás volt!

Előkotortam a régi "hivatalos papíros" dobozt is, amiből körülbelül 10 dologra volt szükségem, a régi bérleteket, szerződéseket, mindenféle haszontalan dolgot, szintén a kukába löktem. Most kertészeti doboz lett a neve, tele van virágfölddel és tápokkal. Hát nem nagyszerű?

Kidobáltam még a régi szerelmes leveleimet is, amelyek közül néhányat vicces volt most újra olvasni. Volt egy Sebastian nevű fickó, aki írt nekem levelet még akkor amikor pincérként dolgoztam, az étterem címére. Az állt benne, hogy megbabonáztam teljesen és mióta visszament Londonba, másra sem tud gondolni, mint rám. Leírja, hogy nézett ki mikor nálunk ette a pizzát, milyen póló volt rajta, milyen üdítőt ivott. Azt kéri, hogy ha emlékszem rá, és tetszett nekem, akkor találkozzak vele újra!

Aztán egy osztrák fickó, akit a Sport szaunában szedtem fel, olyanokat írt, hogy velem akarja leélni az életét, és költözzek Bécsbe. Nem mentem, bár fingom sincs, hogy miért, pedig életem egyik legjobb szexuális élménye a vele eltöltött 5 órás hancúrozás volt. Fiatal voltam és hülye, Reinhard pedig egy félisten volt a szememben, akihez én nem nőhettem fel. Meg persze önbizalom túltengésem sem volt, vagy csak túl józan voltam? Már nem is emlékszem melyik hülye kifogás miatt, de maradtam.

Találtam még egy csomó orvosi leletet is, meg kórházi zárójelentést. Döbbenet, hogy már 1995-ben diagnosztizálták a tályogom, és még csak most szabadultam meg tőle végleg. Kicsit elhúztam a dolgot, nem?

Most megyek pakolni és glettelni, aztán húzunk a festéket megvenni. Azt mondtam már, hogy nem fehér lesz a fal, hanem egérszürke? Persze csak az ami eddig fehér volt! A piros, a lila és az almazöld az marad.

Most az a helyzet, hogy Kyan mindenféle okok miatt mégis elállt a szomszéd lakás megvételétől, így szabad a vásár megint. 

Jah, és végre töltöttem fel egy csomó képet az Ovi-ra, így ti is bele tudtok szeretni a lakásba, ami egyébként 35 négyzetméter, egy szobás, külön vécével, kis előszobával. A szoba ablaka egy csendes utcára néz, a fürdőszobáé pedig egy udvarra, amin egy nagy fa áll. Felújítani maximum annyit kell, hogy költözés előtt kifest az új tulaj, és cserél egy ajtót, meg egy ablakot.

Szóval jelentkezzetek, mert teljesen be vagyok rezelve! Itt parázok, hogy valami nagyon gáz szomszédot kapok, ezért mindent elkövetnék, hogy ismerős jöjjön ide lakni, vagy egy nagyon kedves és csendes ismeretlen, akivel lehet együtt főzőcskézni, virágot ültetni, társasozni és mozizni. Björk lenne a tökély, de sajnos ő és Zoli nagyobbat keres. Látjátok, még az sem feltétel, hogy bumbi legyen az új lakó, elég ha bírja őket!