"Pénztelenség" címke archívuma

Le vagyok döbbenve, hogy milyen szinten fogy a pénzem. Az amit még egy éve, sőt fél éve is jó fizetésnek gondoltam, elégedett voltam vele, mostanra tovaszállt. Egyszerűen annyi a kifizetni való dolog, annyit emelkedtek az árak, hogy kezdenek mindennapos problémává válni a vacsorák.

Jó ez így túlzás, de gondolj csak bele. Lassan egy ezresből reggelizni nem lehet, lassan hetente kell 20 ezret otthagyni a bevásárlások alkalmával, míg nem is olyan rég, ennyiből vásároltunk havonta, lassan nyáron lesz annyi a gázszámla, mint pár éve télen volt.

Ha így haladunk, megint másodállás után kell néznem, vagy elmenni aranyat mosni, vagy nem tudom. Te nem vagy kétségbe esve?

Hogy hatott-e rám a gazdasági válság? Hát ha azt nézzük, hogy a legújabb ruha is amit most viselek, több mint egy éves, akkor azt hiszem igen. És rád?

Azon gondolkodtam, hogy vajon meddig bírnám, ha napi 1000 forintot költhetnék, a rezsi, a kutyakaja, orvos, és nagybevásárlás kifizetése után naponta.

Mert ezt most próbálom ki először, pár napja naponta csak ennyi pénzt viszek magammal a munkába, és ebből veszek cigit (nem kellenek a leszokós beszólások, nincs akaraterőm) és kaját. Eddig egész jól bejött, nem érzem kényelmetlennek, és az sem mellékes amellett, hogy egy csomó pénzem megmarad, még nem is zabálok össze feleslegesen minden szart.

Mondjuk egyrészről mindegy, hogy meddig bírom, mert a jövő hónapban még ezt a szokást fogom követni kényszerűségből, aztán ha bejön, akkor tavasszal megyünk nyaralni, illetve veszek új laptopot, ha már megint nem nyertem milliókat.

Mondom ma reggel Édespofának, hogy nyugodtan vigye be a céghez a heti Magyar Narancsot, mert szinte az egész a pénzügyi válságról szól, és olyan érthetően le van benne írva minden, hogy még egy ilyen virslifejű is megérti a lényeget, mint én.

Mert én bizony csak annyira értek a pénzhez, hogy ha van az jó, mert vehetek egy új pólót, vagy bármi mást amihez éppen kedvem van. Nem úgy az édesanyám, aki akkor is megszorításokat visz véghez, amikor pedig lenne mit költeni. Nincs is hitele, sőt egy csomó tartaléka van! És én sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd meg fogom érteni a magatartását, és nem látom majd olyan szörnyűnek azt, hogy gyerekkoromban a szülői házban nem mindig volt tömve a hűtőszekrény.

Lehet, hogy a lakatos és takarítónő nem várta minden nap mennyei mannával haza az iskolából a gyerekeit, de most a saját lakásomban csücsülök, és ez jobb minden elképzelhető nyalánkságnál. És nem éheztünk, még mielőtt valaki arra gondolna. Igazából megvolt mindenünk ami kellett, bár gyerekként azt gondoltam semmink sincs. De átértékelődnek a dolgok nagyon is bizonyos idő elteltével. Ugyan még mindig túlzónak tartok néhány dolgot amit anyukám megtett azért, hogy legyen biztos jövője a gyerekeinek, de ha én nem is tudnám azt tenni amit ő, azért a megértés már megy.

Sosem leszek olyan mint ő, de most már legalább fel tudom fogni és majdnem tisztán látni, hogy mire ment ki a játék. Mert én bizony pont az ellentéte vagyok pénzhez való viszony kezelésében. És talán pont azért, mert ő olyan amilyen, és mert én nagyon szenvedtem ettől akkoriban, talán ezért igyekeztem minden szempontból más lenni. Ami (talán sajnos?) sikerült is!