"Pajzsmirigy" címke archívuma

Írtam már az előbb, hogy ma voltam laborban a pajzsmirigyem miatt, amire a műtét előtt hívta fel a figyelmem a doki, én meg komolyan vettem és kivizsgáltatom, hisz a hugimak is gondja volt vele. Erre ma anyukámnál is találtak valamit, ugyanott. A poén az, hogy állítólag csak egy típusa öröklődik. Pech.

Voltam ma megint laborvizsgálaton meg bejelentkeztem a röntgenre is, melyre nem tudtak előbb időpontot adni, mint március 4.-e. Jó hogy nem vagyok egy kekeckedő fajta, mert akkor talán megtudhattam volna azt is, hogy miért kell ennyit várakozni egy pajzsmirigyröntgenre.

A laborra sem jutottam be gyorsan, oda is vártam két órát, és miután a Hot! Magazint megvétel után 10 perccel odaadtam egy nénikének, volt egy kis időm hallgatni a nyugdíjasok beszélgetését. Őrület, hogy az egyik fickó miatt majdnem verekedésig fajultak a dolgok, annyira mondta a magáét. Aki meg szólt neki, hogy nem kellene itt hangoskodni, az rögtön megkapta a magáét: "Te rohadt buzi, zsidóbérenc! Miattad ilyen szar ebben az országban minden, hogy a jó kurva anyádat!" Sajnálom, hogy nem készítettem videót, ezt érdemes lett volna megnézni. A hab a tortán, hogy két nénike is beslisszolt elém egy álmosabb pillanatomban, de nem szóltam nekik, mert ők mégis csak nyugdíjasok, és nem érnek rá naphosszatt rendelőkben ücsörögni.

Basszus, teljesen lemaradtam arról, hogy mikor lettek az öregek többségéből ilyen pofátlan, nagyszájú, akaratos, dühöngő vadállatok. Emlékszem, hogy régebben én hány idős nénivel és bácsival jóban voltam. Gyerekként számos embernek segítettem a bevásárolni, gondozni együtt a kertet, sőt még kiscicákat is mentettem egy háztetőről. Amikor Pécsett laktam, a szomszédban élt Czopf néni, aki minden szilveszteri buzibulira sütött nekünk süteményt, szervírozta a virslit és velünk nyomta a táncot hajnalig. Annyira kedves, nyitott és aranyos volt, hogy nem lehetett őt nem szeretni.

Persze biztos vannak most is ilyenek, és valszeg nem a rendelőkben fogok velük találkozni, de a piacon sem, ahol ma reggel, mint egy dühött bika, úgy öklelt fel egy öreglány. Mondjuk mostanában jóban vagyunk a Tücsinénivel (Vera gyébként, csak a kutyája után hívjuk Tücsinek), aki itt lakik a házban, de vele sem indult gördülékenyen a kapcsolatunk, hiszen még verekedett is velem egyszer mert szerinte túl hangos a mosógépem mikor centrifugáz. Szegény amikor látta, hogy nem tud agyonverni, idehívta a fiát, aki hasonló súlyban van mint én. A gyerek félrehívott és megkért, hogy legyek türelmes az anyukájával, mert bolond szegény. Úgy látszik mostanában hatásosabb gyógyszereket írtak fel neki, mert mosolyog mint a vadalma, és már a mosást sem hallja, pedig nem cseréltem gépet.

Szóval csak arra akartam kilyukadni, hogy szerintetek is ennyit változtak a mostani nyugdíjasok, vagy csak én látom úgy, mintha ellenségnek néznék a fiatalokat, és mindenkit úgy kezelnének mintha miattuk élne olyan sanyarú, megkeseredett életet mint amilyet?