"Partnerkeresés" címke archívuma

Én nem vagyok az a késős fajta, sőt nem szokásom elaludni sem. Ezt már most leszögezhetjük! Inkább mindenhová előbb indulok, előbb érkezem pár perccel mint a megbeszélt időpont, főleg ha nagyon fontos dologról van szó.

Ezért is van rettenetes lelkiismeret-furdalásom amikor úgy 2-3 évente egyszer megesik velem egy elkésés, netán egy elalvás. Ma is ez történt! És utálom magam amiért nem ébredtem fel az órára, ami 15 percenként zenélt a fülem mellett órákon át. A kollégám meg ott várt a buszmegállóban, mert tegnap megbeszéltük, hogy elmegyünk az üzemorvoshoz. Beutazott Kőbánya végéről ezért, és most fordulhatott vissza. És még ha ő azt is mondta röhögve a telefonban, hogy: "Semmi baj, megesik!", én akkor is gyűlölöm magam amiért ez velem esett meg. De legalább felhívtam, bár ez egy ócska vigasz számára is! Belenézek a tükörbe és egy olyan gecit látok, akit legszívesebben leköpnék, amiért megváratott, vagy el sem jött. Persze közben azt is gondolom, hogy egy lúzer fasz vagyok amiért én egyáltalán elmentem, holott éreztem én már előre, hogy senki sem lesz ott.

És akkor kérem szépen el is érkeztünk a vakrandi témájához, egész ügyesen. Mert többek között azért is gondolkodom a késésről és a megvárakoztatásról ilyen szigorúan, mert számos esetben történt meg velem, hogy mások eljátszották velem ezt a nagyon tiszteletlen dolgot. Mert nagyon tiszteletlen úgy hívni valakit randira, hogy el sem megyünk. Ha meg már ott vagyunk, illő odamenni a másikhoz, akkor is ha baromira nem őt képzeltük oda. Az én módszerem a következő volt: "Hello Gus vagyok, te meg a Géza ha jól sejtem. A Deák felé mész? Sajnálom, de nem vagy az esetem, ezért én inkább elhajózok az ellenkező irányba. Akkor szia!"

Persze egy idő után az ember megtanulja kezelni a szituációt. Én többnyire 5 percet voltam hajlandó várni, aztán megráztam magam és arra gondoltam, hogy nem tudja ez a hülye, mit hagyott ki azzal, hogy nem jött oda, vagy el sem jött.

Egyébként ti el szokatok késni a randikról, megbeszélésekről, moziból, vagy bármi másról? Voltatok már olyan vakrandin ahol csak ti voltatok ott és vártatok kitartóan percekig, miután jött a felismerés, hogy egy senkire vártok? Aludtatok már el úgy, hogy el sem tudtatok menni a megbeszélt eseményre? És egyébként is, mit gondoltok a pontatlan, hanyag emberekről? És mi jobb a vakrandi során, ha oda sem mentek az alanyhoz ha nem tetszik, vagy az, hogy közlik vele tapintatosan, humorosan, vagy frappánsan, hogy ennyi és egy kicsivel sem több az elvárható?