"PhilHartnoll" címke archívuma

Végre letölthető lett az Orbital oszlopos tagjának első szólólemeze, melyről régebben is ejtettem már néhány szót. Végighallgatva az anyagot többször is, csak jókat tudok róla mondani és mind a kilenc dal egy külön kis gyöngyszem. Az egész album koncepcióját tekintve egy képzeletbeli filmhez készülhetett, amit viszont a zene hatására, te rendezhetsz meg ha lecsukod a szemed!

Mindjárt az első dal, a Haven't We Met Before, egy csodálatos utazásra visz és leginkább Danny Elfman filmzenéihez tudnám hasonlítani és a korai Depeche Mode instrumentális szerzeményeihez.

A For Silence című dal angyali hangok kísérte szerelmes ölelés, Lianne Hall énekével és bármelyik Sarah Mclachlan lemezen is megállná a helyét!

Előszőr a Simple Sounds-ban találkozunk a tipikus Orbital hangzással, vegyítve egy kis Plaid és Múm esszenciával.

A Robert Smith énekével készített Please már a második kislemezes dal az albumról és szerintem nagyon jó választás volt. Olyan mintha hallgatnád a Crime-ot, csak rá lenne keverve a Lovecats a Cure-tól. A maxin szerepet kapott a Culprit 1 átértelmezése is. Ez egy kölcsönös és megszokott munka a zenekar és Paul között, hiszen a Tricks című számhoz Paul készített egy remek átdolgozást.

Culprit One - No Need To Ask

Philip Glass és az Órák című film zenéje ugrott be a gyönyörű hegedűszólamokról a The Unsteady Waltz-ban és szinte magam előtt látom Virginia Woolf-ot a kis fehér ruhájában, ahogy a réten fut keresztül a patak irányába virágokkal a kezében.

A Nothing Else Matters-ban ismét egy gyönyörű és érzelmekkel teli női vokál borzongat, aki nem más mint Akayzia Parker. Ő tavaly a The Partys Over című saját dallal debütált és énekét Macy Gray-éhez hasonlítják a szakértő kritikusok.

Szintén Orbitál utánérzés a Patchwork Guilt is, ami elsőként szerepelt kislemezen, még tavaly és nálam kiverte a biztosítékot rendesen.

Az egyetlen kemény dal a 8-as Aggro, melyet az amerikai Joseph Arthur dalol és leginkább Suede, Primal Scream és korai David Bowie hatásait érzhetjük rajta. Emlékezzünk csak Bowie korai Ziggy korszakára és a Marson tipegésére, apró kis rövidnaciban!!!

A záró Dust Motes visszatér az első dal filmzenei hangulatához, neo-klasszikus elemeihez és a hegedű használatához. Oh, bár csak én is jártam volna zeneiskolába! Vonósokon és zongorán szeretnék játszani, legalább ilyen csodálatosan mint ahogy ebben a dalban teszik.

Sidek kedvéért: a hivatalos megjelenés dátuma május 28!!!