"Pisi" címke archívuma

Csak azért kérdem, mert Édespofa szerint egy kicsit túlaggódom ezt a kérdést, Lulunak nem kell annyit pisilni, mint ahányszor én leszaladok vele. Beszéltem séták alkalmával más kutyásokkal is, ők is azt mondták, hogy napi kétszer mennek, egy rövid, és egy hosszú sétára.

Ha ebből indulok ki, akkor tényleg sok az én napi négy kirándulásom, melyből azért nem mindegyik több kilométeres, de egyszer mindig megpróbálok hosszabb köröket róni, ráadásul póráz nélkülieket, hogy ki tudja szaladgálni magát. Csak most tűnt fel, amikor este akartam levinni a kutyát, hogy nem ragaszkodik hozzá.

Túlaggódom? Nyilván igen, mint mindent. De valahogy úgy vagyok vele, hogy ha például leszaladok a sarki boltba, vagy ledobom a szemetet, miért hagyjam otthon, hiszen egy pisi bőven belefér az időmbe?

Miután Évi Facebook-on megosztott időjárásjelentése után szarrá paráztattam Lulukát azzal, hogy olyan hideg lesz a hétvégén, majd rögtön lefagy a pisije a földön, illetve lehet, hogy oda is fagy a fűhöz a nunija, magam is bezsongtam. Elővettem ugyanis a sísapkámat. Olyan meleg, hogy a trolin a sapka alól csöpögött a víz a homlokomról. Észlény vagyok?

... mert feljöttünk a reggeli sétából, ahol számoltam, összesen négyszer pisilt, erre amikor a kávémat készítettem, és a gázmérőt terveztem leolvasni, a felérkezés után 5 perccel, odahugyozott az előszoba közepére. Nincs szőnyeg, enzimes lebontó mosószerrel mosunk fel, nincs stressz, és egyébként is, már több hete szobatiszta volt, most meg sorozatosan odavizel mindenhová. Mondanom sem kell, hogy tegnap este nem csak a kábel volt megbontva, de a szőnyeg is úszott a pisiben.

Édespofa szerint ezt kellett volna mondani: "Elnézést a bácsi hol lakik? Mert akkor legközelebb viszonoznánk a pisit!" Én miért nem vagyok ilyen frappáns?

Mostanában olyat játszunk, hogy tesztelem a kutya kompatibilitását, azaz különböző, eddig még meg nem ismert dolgokat mutatok neki, aztán figyelem hogyan viselkedik.

Például hetek óta szabad neki a szobába bejönni, sőt az ágy alá is, ahová előzőekben olyan előszeretettel vizelt, de egyelőre semmi jelét nem adja, hogy folytatná eme remek szokást, és a virágokat is lepakoltam pár napja a földre, de a szaglászáson kívül eddig még egyiket sem akarta megenni, pedig arra számítottam. Persze a végső próba majd akkor lesz, ha egyszer nyitva hagyom neki az ajtót akkor is, ha nem vagyunk itthon. De addig csak szokja, hogy a szobában csend, nyugi, alvás, tévézés van, ezen kívül minden a konyhába, az előszobába, és a fürdőbe szorul.

Ma pedig beindítottam a "Nagy szőnyegteszt" elnevezésű mozgalmat, melyhez tudni kell, hogy amikor Lulu hozzánk került, Mazsola példáján okulva, a szőnyegek mind a szekrényben végezték, így csak most, hogy erőteljes előrelépés mutatkozik szobatisztaság téren, kerülhetnek újra a helyükre. Remélhetőleg, mert eddig csak egy világos színű rongyszőnyeget vettem elő, és letettem a kutya fekhelye elé. Pár perce már vidáman játszik rajta a plüsskacsával, de sejtésem szerint előbb vagy utóbb megjelenik rajta egy-egy folt. Most figyelek, aztán dorgálok, és jön a másik rongy. Így majd biztosan rájön, hogy az nem vécé!

Egyébként az utcán való pórázhúzás úgy tűnik kezd szűnni, mióta Viktória Stilwell tanácsait követem. Egyszerűen amikor rángatni kezdene valami felé, szépen megfordulunk, rámordulok és ellentétes irányba megyünk. Ha pedig visszafelé indulva szépen jön lábnál, akkor dicséret következik. Tudom hülyén nézhet ki, de hatásos!

... ugyanis reggel sem várt meglepetés, ami eddig csupán egyszer fordult elő. Ha ez így folytatódik, oda a depresszióm. Mi lesz így velem, és a sok hülyével?

Örömtáncot járok, pezsgőt is bontanék ha lenne itthon, és majd kicsattanok a boldogságtól, hiszen Lulu ma, azaz már tegnap, először nem piszkított be a lakásba amíg nem voltunk itthon, azaz reggel 8-tól, délután 5-ig! Olyan hihetetlen és szenzációs egyszerre ez az eseménytelenség, hogy amióta hazajöttem úgy nézek a kutyára mint egy istennőre.

Már csak arra várok, hogy megtanuljon jelezni, ha ki kell menni, mert én attól nem fogom tudni, ha szomorúan beül az ajtó elé, vagy a konyha közepére, vagy a fürdőbe.

Most már határozottan tudja, hogy rossz az amit csinál, baromira szégyelli magát, de mégis csinálja. Csak arra tudok gondolni, hogy nem bírja visszatartani este 11-től reggel 6-ig, de a doki, és mások szerint is ez nem lehet. De akkor mi van?

Ma reggel is, a szokásos heves üdvözlés helyett bent gubbasztott a helyén, ki sem jött addig amíg fel nem mostam a pisit, amit körülbelül a szokásos séta előtt nyomott el fél órával. Mindent ugyanúgy csinálunk immáron több mint két hónapja, mint előzőleg Mazsolával, de Lulunál annyit sikerült elérni, hogy kialakult benne a szégyenérzet, de ez még nem gátolja meg abban, hogy összepiszkítsa a lakást. És nem jelez, ha le kell mennie, illetve néha onnan veszem észre, hogy el akarja kint végezni a dolgát, hogy odaül az ajtó elé, szépen csendben. Ha nem járok arra, észre sem veszem.

Azt mondják okosok, hogy fontos a rendszeresség is, bár az előző kutyánknál sem számított, de Lulu minden reggel 6-kor, aztán reggeli után 7-kor, majd mielőtt indulok itthonról egy rövid pisire és este is határozott időben megy le, illetve napközben is kiviszem ha itthon vagyok. Néha már megússzuk az estét tisztán, néha már egy bepisiléssel is kibírja a napot, és a tegnapi nap kivételével a kakit már teljesen hanyagolta, a pelenkát pedig már elhagytuk, mert arra csak nagyon ritkán jutott eszébe csinálni valamit, és össze is zavarta. Remélem egy éves korára változni fognak a dolgok, másban nem bízok, csak hogy addigra nem csak érti, hanem be is tartja a szabályokat. 

Csak szólok, hogy a jövő hetem kemény lesz, így szakadozni fog az adás, ráadásul valószínűleg még gépem sem lesz egy darabig, mert úgy néz ki eladódott.

Addig is, a magam számára emlékeztetőnek idevésem amiről majd írni fogok: Édespofa kezdi a sulit, egy csomó jövőbeli tervünk van, köztük egy autócsere, és Lulu is cseperedik, egyre kevesebb a pisi a lakásban, kaki pedig már egy hete nem volt akkor sem ha egész nap melóztunk, illetve megkezdem az új munkát.

Ezek lesznek, de addig is türelem rózsát terem! Az aggódó olvasók kedvéért még annyit, hogy úgy néz ki beállt a székletem amióta vegetáriánus lettem, így már nem rosszalkodik annyit az emésztésem, és kevesebbet fingok is! Pá-pá!

Ma hazafelé a kocsiból láttunk egy hajléktalan nőt a Ferenciek terén található templom előtt, az autóút és az aluljáró fala közötti 20 centis padkán üríteni. Premier plánban megszemlélhettük az éppen álló autóból, ahogy a hűvös szellő lengeti a kilógó szart, miközben a bokáján folyt a pisa. (Bocs, de a döbbenettől nem volt a fejemben a kamera előkerítése, de remélem a ti szemeitek elé is oda tudtátok képzelni e leírás alapján!)

Egyébként ma reggel tusolás után, kissé szomorú arckifejezés kíséretében elmeséltem Édespofának, hogy a lelki szemeim előtt látom magunkat 15 év múlva, amikor még mindig a szart és a pisát takarítjuk a padlóról, és konstatáljuk, hogy mennyire félreneveltük ezt a kutyát. Úgy tűnik ugyanis, hogy lassan ő lesz az első és egyetlen olyan eb, amelyik szépen eljut odáig, hogy az utcán már ne is végezze a dolgát. Egyáltalán ne!

Aztán persze a beszélgetés végén már nagyon röhögtünk, de még nem döntöttem el, hogy a kín hozta-e elő belőlünk, vagy a tehetetlenség, esetleg a reménytelenség.

Ma egész nap mindenféle különös szagokat éreztem, és lassan kezdenek az őrületbe kergetni, illetve kezdek rosszul lenni. A fürdőszobánkba konkrétan nem bírok megmaradni, az ágyneműnk büdös mintha lovak aludtak volna benne, a folyosón száradt ruhákból tovaillant az öblítő, és dohány, illetve öregasszony-pisi szaguk van. Most megyek, mert a gépemnek is irtó büdös a billentyűzete, és mindjárt lehányom. Mi a franc történt velem? Eddig olyan jól elvoltam az orrom használata nélkül!

Csajok! Ne akarjatok állva pisilni, az olyan fárasztó! Én is leülök, ha csak tehetem, mert ezerszer kényelmesebb. Persze nem a közvécékben, de itthon nem is tudom mikor pisiltem utoljára állva. 

Nekem is együtt kellene már vizelnem egy celebrityvel, jól megnézni a péniszét, aztán ügyesen eladni a sztorit egy híres bulvárlapnak. Mindjárt nem kellene annyira sietnem az új munkahelyem megtalálásával.

Ez meg kell osztanom veletek, mert ilyen szerencsés is csak Ricsi lehet! Most volt itt látogatóban, és kicsit kivettem neki Somát a terráriumból, hogy közelebbről is megismerkedhessenek. Hát nem lepisálta? Ilyet még sosem csinált, szerintem csak neki tartogatta.