"Pixies" címke archívuma

A történet egy hozzászólással kezdődött, melyből kiderült, hogy Szuperapu egyáltalán nem ismeri és nem is nagyon díjazza a zenéket amiket itt ajánlgatok, sőt nem is érti, hogy az ő kedvenceit miért nem ismerem egy kicsit sem. Ennek eredménye egy DVD-re való zene lett, amit a Blogreálon kaptam, majd pedig megszületett a témában az első bejegyzés is, amit a saját blogjába nem akart berakni, mert szerinte inkább ide való a fejtágítás a punk-ról és a ska-ról. Lássuk is mit ajánl nekünk:

Kezdjük talán a legtöbbet emlegetett albummal a Clash 1979-ben kiadott duplájával a London Calling-gal. Tökéletes album, annak ellenére, hogy dupla, csak hibátlan nótákat találunk rajta. És bár a punk mozgalom egyik legnagyobb bandája a Clash, ez az album hihetetlenül eklektikus. Három számot mindenképpen meg kell hallgatni róla:

Wrong’ em Boyo – New Orleans-i jazzből zseniálisan átmegy a nóta tradicionális ska-ba és ott is marad. A vokál kolosszális, az egyik legjobb bulinóta.
Lover’s Rock – Mértani pontossággal kimért mű. Majdhogynem dramaturgiai ívről beszélhetünk a szerkezetét illetőleg. Egy opera 4 percben…
Lost in the Supermarket – Punkosan egyszerű, de mégis inkább egy zenés meseként lehetne leírni.

A Jesus and Mary Chain-től az Automatic szerintem a legjobb album, nem az a durva noise-rock amivel berobbantak a köztudatba, de azért messze van a populáris utolsó albumaiktól. Végtelenül egyszerűnek, a zajok miatt egysíkúnak tűnő nóták sorakoznak egymás után, de érdemes belemerülni és élvezni az egymásba fonódó zenei egységek szerkezetét amelyek fantasztikus egységet alkotnak.
Head On – Rock’n’Roll. Fekete, szenvedős-szenvedélyes, zajos rock.
Take it – Igazi noise. Még a dob is torzítva van. A minimál ének nagyon jól ráül, összefogja a dallamot. A szám végére a feszültség tapintható, muszáj egyszer élőben hallani!
(De, hogy kedvet csináljak a bandához, egy példa, hogy tudnak slágert is csinálni: Sometimes Always a Stoned & Dethroned-ról)

A Pixies a JAMC kevésbé zajos folytatásaként is értelmezhető, de talán helyesebb lenne a mindkettőjüket a közös ősre a Sonic Youth-ra visszavezetni. Az Ana gitártémáját nagyon jól előtérbe tolja a ritmusszekció az ének is csak lebeg a zene fölött. Ja és jó a szöveg…És ha már más aspektusból szóba került akkor az érdekesség kedvéért is érdemes meghallgatni a Caribou-t ami a gerjedő és reszelős gitárokkal már inkább mutat hasonlóságot a noise rock-kal.

A Leningrád lassan állandó vendége a Sziget Világzenei színpadjának, és nem véletlenül. A klezmert, orosz népzenét, ska-t, punk-ot és még ki tudja mit ötvöző zenéjük maga az energiabomba! Maga a buli. A Pulya zseniális album, én speciel újra beleszerettem az orosz nyelvbe, a szövegeknek külön dallama van.
Pulya – A címadó dal nem egy pörgős nóta, de felpörget. Dől belőle a vodkaszag, a szláv bánat, de magával ragad és bedarál.
Ya tak ljublju tebja – Szerelem. A fúvós szekció szívetszaggató, és minden kiállás a helyén van. Karnevál. Buli.

És ha már buli, akkor következzen a Ska-P, annak is a koncertalbuma az Incontrolable. A spanyol srácok a soralbumokon is felejthetetlent nyújtanak, de azért élőben az igazi a banda. Ezen az albumon több koncertből van összeollózva az anyag és olykor döbbenetes módon átjön ahangulat.
Canabis – Szinte érezni a fű szagát! Klasszikus Ska-P nóta, fergeteg. A közönség tombol, énekel, és közben a színpadon a produkció tökéletesen szól, ami egy ekkora létszámú együttesnél nem akármi.
Vals Del Obrero – A közönség indít és zár. Kicsit sok a technikai szünet, de a végén a Bella ciao a közönségtől korszakos. Maga nóta albumverziója is egy igazi ugrálós nóta, de így meg aztán… Ha már ska…

Skatelites – Az alapító atyák. Több évtizede nyomják az eredeti tradicionális ska-t. A Guns of Navarone alapmű minden magára valamit is adó, a stílusban nyomuló banda feldolgozta.

Madness – A Two Tone egyik legismertebb bandája, az Our House-t és a House of Fun-t még azok is ismerik akik Bros-on szocializálódtak.

Bad Manners – Szintén alapbanda Lip Up Fatty című száma már-már himnikus magasságokba emeltetett a stílus elkötelezetjei között.

Specials – A főleg feldolgozásokkal nyomuló banda szintén a nyolcvanas évek nagy formációja. A Take Five-ot már csak azért is érdemes meghallgatni, hogy lássuk mi mindenre lehet ráhúzni élvezetesen a stílust.

Reel Big Fish – A harmadik genereáció is tudja, hogy hogyan dolgozzon át slágert erre példa (az Aha slágere) a Take on Me.

Mighty Mighty Bosstones – Erősen punkos-rockos, de éppen ezért az egyik nagy kedvencem. Érdemes meghallgatni az utolsó albumukról (Jackknife to Swan) a Mr. Moran-t ami már kicsit messzebb merészkedik és mellé a tradicionálisabb Royal Oil-t a Let’s Face It-ről.

A Less Than Jake (Jhonny Quest) és a Letters to Cleo (I Want You to Want Me) már inkább csak utal a ska-ra annyira eltávolodtak az eredeti stílustól, de szért szerethetőek.

23 nóta 1 óra 19 perc… A második részben a magyar ska-ból és a punk jeles képviselőjéből szemezgetünk!