"Posta" címke archívuma

Néhány napja már annyira magával ragadott a tavasz hangulata, hogy egészen feldobódtam, én akinek a kedvenc időszaka a tél, és aki azt sem bánná, ha egész évben esne a hó.

Például már egy hete elpakoltam a téli kabátokat, a frissen mosott ruhákat pedig kintre teregetem, és hagyom, hogy a nap és a friss szél szárítsa meg őket. Szombaton pedig már kertészetbe is elmentünk, ahol többek között kinti virágokat is vettünk, melyeket ma reggel percekig nézegettem, ahogy éledeznek, és hozzák a friss hajtásokat. Később pedig rövidnadrágban bicajoztam le a postára, ahol még flörtölt is velem egy pimasz fickó. (Azaz nem is, hiszen valószínűleg azért mosolygott bőszen, mert totál hülyének nézett, hogy amikor ő még a téli ruháit hordja, én már félig pucéran mutatkozom.)

Édespofa meg tavaszi mondókákkal bombázott az előbb telefonon, ezért lett a bejegyzés címe is ilyen vicces. Ami nem is hülyeség, mert napok óta hagymát eszem hagymával. Egyébként ti is tudtok ehhez hasonló tavaszi versikéket? Például olyat, hogy: "Itt a tavasz, dagad a fasz!"

Amíg meg irogattok nekem poénos szövegeket, addig kimosom a tornacipőimet, és csinálok a Netvibes-nak vidám színeket. Pá-pá! Sállálá!

Az miért van, hogy még a legkedvesebb kutyák is megugatják a postást? Ledöbbentem tegnap, hogy még Vuuuu-Vuuuu is hallatja a hangját és vicsorog, amikor megjelenik a zöld ruhás ember. Pedig ő aztán soha senkire!

Lassan már el is felejtem milyen jó és izgalmas dolog postai úton kapni képeslapot az ünnepek alkalmából. Ma újra átélhettem a boríték bontogatását, aztán a rejtély felfedését, hogy vajon ki gondolhatott ránk ilyen szeretettel. Köszönöm Évi és Katze! Igazán meghatódtunk, sőt a szemem sarkából még egy könnycsepp is útnak indult, amit eltettem nektek egy kis üvegcsébe. Szilveszterkor odaadom, ha találkozunk! Ugye találkozunk?!

És persze mindezek előtt nevettünk is, mert a bélyeg helyén egy Tesco felirat volt (ahol a csajok feladták a lapot) én meg amint ezt megpillantottam, erősen gondolkodóba estem, hogy vajon mikor és ki adta ki a címem ezeknek, és vajon mit akarhatnak. Hirtelen csak az jutott eszembe, hogy biztos felhívják a figyelmemet arra, hogy a gazdasági válság miatt idén kevesebbet költöttem mint tavaly, és felajánlanak egy gazdaságos (eredeti kínai, műbőr, egyszer használatos) pénztárcát, amit majd akkor vehetek át személyesen a Fogarasi áruház vevőszolgálatán, ha a következő egyszeri vásárlás alkalmával behozom a lemaradásom. (Érvényesség 2008.12.31.)

"... 17 óra 30 perc körül a WestEndhez közeli postán (amelyik szombaton is  nyitva van). A bácsi közepes termetű bajuszos-szakállas, közlekedésében nagyon önálló volt, szabványos fehér bottal járt. Csomagokkal tömött táskával beállt a 3.-ik ablakhoz, mögém és megkért, hogyha halad előre a sor szóljak neki. Mivel furának éreztem volna, ha csak olyankor szólok át a vállam felett odafordultam és beszélgetni kezdtem vele. Kiderült, hogy közel lakik (1 villamosmegálló a Duna felé), habár egyedül él még főzni is szokott, csak a takarítás okoz neki nagyobb problémát.

Mivel egyfelé mentünk megvártam, míg feladja mind a 11 (!) csomagját és két nagy borítékot, és elkísértem a megállóig. Útközben megkérdezte, hogy én nem vállalnék e takarítást és apróbb segítséget, de sajnos nekem nem fér bele az életvitelembe. (Jellemzően nappal alszom, és este dolgozom, stb.)

Túl fáradt voltam és ezért nem kértem el az elérhetőségeit, nevet, lakcímet, vagy telefonszámot. Utólag jutott eszembe hátha van egy segélyszervezet, vagy katolikus csoport, aminek ez egyfajta erkölcsi kötelesség is, így esetleg nem húzzák le lóvéval, nem rabolják ki stb.

A bácsi holnap (ma 2008. július 2.a van) és pénteken is megy ugyanoda levelet és csomagot feladni. (Én nem leszek a környéken.) Ha valaki esetleg a magáénak érzi a témát és összefut vele, esetleg kérdez tőle egy lakcímet és nevet és továbbítja azt egy ilyen csoportnak, lehet, hogy segítenek neki megoldani ezt a problémát. Tudom, hogy nagyon vadregényes, hogy bárki is összefusson vele, aki pont olvasta ezt és megtegye ezt a lépést, ami nekem csak utólag jutott eszembe, de sosem lehet tudni.

Ha a látogatottabb blogok átvennék ezt a postot, nagyon megköszönném!"

Tehát nincs más tennivaló, mint Beau blogjára átmenni erre, és hagyni neki üzenetet a kommentboxban.

Jövök haza valamelyik nap, és látom, hogy Tücsinéni bosszankodva toporog a postaládája előtt. Kérdeznem sem kell mi a helyzet, mondja magától: "Úgy látszik hiába írtam rá, hogy levélláda, mégis belerakják a reklámújságot."

A Magyar Posta alkalmazottjai a szememben már kicsit sem jobbak mint a bérletellenőrök, de már a takarítónőket is többre becsülöm.

Az történt ugyanis ma, hogy olyan kioktatásban részesített két postai alkalmazott, hogy egy alantas besurranó tolvajnak éreztem magam, aki az unokájuk szájából próbálta kilopni a zsíros kenyér csücskének darabkáját. Szóval már ott tartok, hogy nem megyek be az ajánlott levelekért sem, mert én ezt a tortúrát nem bírom idegekkel.