"Poszt" címke archívuma

Egész nap az Avie által írt Madonna koncert kritikáján nevetgélek, és olvastam pár helyen, hogy már hivatkoznak rá, linkelgetik, véleményezik, ami nem baj, én is kitettem a Facebook-ra. Ellenben az elég nagy baj szerintem ha valaki kifizet egy vagyont a művésznő koncertjéért, aztán amikor belefut Avie posztjába, úgy kommentálja, hogy nem érti minek fikázzák, amikor idézem: "Nem is volt olyan rossz, szerintem elment!" Egy ingyenes koncert után ez még talán jól is hangozhat!

... így szerinte bolond vagyok amiért nem írom a blogot, és helyette energiákat ölök olyan tök felesleges dolgokba, mint amilyen például a Twitter.

Egyébként sok dolog nem történt mióta kevesebbet kezdtem errefelé járni, semmiről nem is írtam volna talán akkor sem, ha nem lett volna ez a pár nap kihagyás, és szerintem erre a jövőben is figyelni fogok, mert néha már kényszert éreztem arra, hogy minden napra legyen bejegyzés. Ez óriási energiákat vett ki belőlem, melyeket vasárnaptól úgyis másba kell ölnöm. (De erről majd máskor.)

Egyébként érdekes, de pár nap alatt átállt az agyam a blogger üzemmódról a hétköznapira, és már nem gondolkodtam posztokban, ami baromi jó érzés volt. Remélem ennek eredménye is lesz! Tehát újra itt! Helló mindenki!  

Ha már valaki ennyire nehezen, vagy egyáltalán nem ért meg valamit akkor vajon mit tanácsolnátok neki? Hogyan lehetne rajta segíteni? Kell egyáltalán?

Amikor nagyon ki vagyok dögölve vagy akár csak kevésbé, akkor leheveredem a nappaliban a kényelmes kanapéra és nézem a tévét vagy lágy zenét hallgatok. A rendszeres stressz után kizárólag nyugalmasakat. Mivel pedig a stresszből bőven kijut, gyakorlatilag leszoktam a legnagyobb kereskedelmi csatornákról. Nekem már az is sok, ha a celebek összeszólalkoznak az argentínai túlélőtáborban vagy az egymásnak rendezett vacsorákon. Úgy találom, az ezen műsorokban támasztott feszültségek, például, céltalanok és értelmetlenek is. Akkor meg minek? Heveskedünk élőben éppen eleget.

Aztán, itt van ez a Gus. A blogján rendszeresen olyan zenéket tesz fel post-ban, amelyek szintén nem a lenyugvás irányába hatnak. Attól a lakótelepes, öregasszonyos, zombis kliptől majd' a frász jött rám és legalább egy napomba tellett, mire sikerült kivernem a fejemből a megrázó élményt. Több lelkes kommentelő el volt ragadtatva tőle és mások nyilvánvalóan nem a semmiért fektettek pénzt a klip elkészítésébe, hanem mert éppen erre a sikerre számítottak. Ez gondolkodtatott el. Valamennyien zaklatott világban élünk. Tele vagyunk feszültséggel, türelmetlenséggel, ki-kirobbanó agresszívitással. Ettől csak keveseknek sikerül függetleníteniük magukat. Vajon korunk aktív emberének miért van szüksége arra, hogy a szabadidejében is feszültségkeltő szórakozásokban merüljön el? Csak ettől érezzük úgy, hogy élünk és riaszt a csend, mert nem tudnánk mivel kitölteni? Vajon mennyi ideig lehet ezt szünet nélkül csinálni és mi fog jönni utána?

Ezúttal én szeretném feltenni Gus visszatérő kérdését: Van itt valami titok, amit csak én nem tudok? Miért gondolom úgy, hogy a lelkünknek is szüksége van időnként nyugalomra és nem a zaklatottság örökös fenntartására, a folyamatos pörgésre? Egyáltalán, miért pozitív érdem, ha valaki pörgős vagy/és adrenalin, dopamin függő? Vajon eme állandóan felhevült embertársaink látnak egyáltalán bennünket? És ők már látták milyen a búgócsiga, amikor elfogy a lendülete?

(Ez a poszt egyébként Traiano nevű olvasóm első próbálkozása a blogvilágban, mely ezen kezdeményezés első terméke. Ha te is blogolnál, de előtte kipróbálnád magad, mert félsz belefogni, vagy egyenlőre még nem látod értelmét, esetleg csak kíváncsi vagy, akkor nálam megteheted!)