"Reggel" címke archívuma

Valamiért mostanában egyre többször veszem észre magamon, hogy mennyi berögzült szokásom lett. Kicsit vénnek érzem magam ezektől, nem vitás.

Például minden reggel kávét teszek fel, aztán pisilek, majd Lulu is elvégzi a dolgát, és mire ezekkel kész vagyunk, lefől a kávé is. Megiszom, megnézem a blogot, aztán tusolok, és megyek Luluval egy újabb, és hosszabb sétára. Ha dolgozom, akkor 7.45-kor indulok is, ha nem, akkor írok valamit a blogba, zenéket hallgatok, sorozatokat nézek felvételről, majd alszom dél körül, az ebéd belapátolása után egy újabb adagot. 4-5 óra felé aztán újabb séta, majd vacsora, de az már Édespofával együtt. Este újabb kávé, majd lejtőzünk az ágyban, filmeket nézünk, beszélgetünk, játszunk Luluval, és mielőtt elalszunk, egy újabb gyors pisilés.

Minden nap ugyanez a körforgás, de valamiért egy kicsit lelkiismeret-furdalásom is van azért, hogy nem vágyom hirtelen dolgokra, bulikra, minden nap másra. Na jó, csak néha!

Azoknak akik reggelente alig bírnak kikelni az ágyból, bátran ajánlom, hogy tartsanak kutyát. Nálam működik! Régebben mint egy alvajáró, úgy közlekedtem felkelés után, most meg mivel nekem is öröm az ami a kutyámnak, már hajnalban teljesen magamnál vagyok, és nem okoz gondot tudatomra ébredni, hiszen indulunk sétálni. Ki a levegőre, a hajnali szagokhoz, a napfelkeltéhez!

Édespofa nem bírja türtőztetni magát, szinte úgy kell lefogni, hogy ne álljon neki azonnal porszívózni, így hajnali 6 órakor. Azt mondja, hogy ezért is kelt fel, de már álmában is a csövet tolta össze, és kereste a konnektort. Meg kell zabálni!

Reggel állítgatom a tükör előtt a hajam, lövöm jobbra, lövöm balra, és közben az ugrik be, hogy ha Édespofa visz dolgozni és viszi Zsuzscsit is, akkor felesleges az összes művelet amit végzek. Erre nem telik el fél óra, odaérünk a csajért, beszáll a kocsiba, és beletúr a hajamba. Amit egyébként csak Édespofától szeretek, de tőle nagyon, mástól a hideg is kiráz. (Nem kell megsértődni, vicces akart lenni!)

... ugyanis mint már említettem vannak jobb és rosszabb napok, van amikor sikerül a pelusra, van amikor az utcára is, de ilyen még nem volt a három hét alatt! Ma reggelre Lulu nem pisilt be, még a pelusra sem, és nem kakálta össze az előszobát sem. Sőt fel sem ébresztett, így csak fél 6 után riadtam, de amikor levittem, rögtön végezte a dolgát. Remélem mostantól egyre több ilyen reggelünk lesz!

Komolyan mondom, hármunk közül Lulu a legéletrevalóbb így reggelente! Ma is már megreggelizett, tornázott, tusolt, és bekapta az első rágót, ellenben a gazdái félkómásan a második kávé kotyogó hangjára várnak félig csukott szemmel egymásnak dőlve a konyhában.

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én reggel iszonyatosan lassan bírom összeszedni magam, és legalább 2 órára van szükségem a felkeléstől az indulásig. Nem újkeletű dolog ez, mindig is így volt.

Történetesen most 8 óra 30 perckor kell kilépnem a lakásból ahhoz, hogy időben beérjek dolgozni, így 6 óra 30 perckor kelek a Miss You-ra. Na jó, nem is ez a pontos időpont, hiszen 29 percnél kezdődik a zene. Ez is ilyen "rossz" szokás, ami az évek során beidegződött, megannyi más hasonló dologgal. Például az első utam a konyhába vezet, ahol rögtön, még szinte csukott szemmel állok neki kávét készíteni, de előtte még az ágy mellett benyomom a gépet. Mire kész a kávé, és az első pisin is túl vagyok, az operációs rendszer feláll, így elhelyezkedem a fotelben, megnyitom a blogot, majd a szerkesztőt, aztán a statgépet, a MySpace-t, és a Netvibes-t. Átfutok mindent ami az éjszaka történt, majd jön a második cigi, és hozzá egy újabb kávé. Ekkor már határozottan ébredezem, így Édespofának már mosolyogva adom a csókot, és megölelem indulás előtt. Majd jön a mosogatás, vasalás, illetve a megfelelő ruha kiválasztása, mely mostanában nem vesz igénybe 3 percnél többet, hiszen csak a fekete, elegáns dolgaim jöhetnek szóba. Abból meg fentre van három, alulra meg egyenlőre egy. Aztán megint rámjön az ásítás, innen pedig egyenes út vezet az újabb kávé és az újabb cigi felé a gép előtt.

Aztán hirtelen rájövök, hogy 10 percem maradt a fürdésre, így gyorsan bevágódok a fürdőbe, gatya le, melegvíz ki, és már jöhet is az új L'oreal méhpempős sampon, amitől a hajam gyönyörű selymes lesz, viszont az arcom tele lesz pattanásokkal. Ha elfogy, szerintem hanyagoljuk! Majd végigöntöm magam egy liter tusfürdővel, aztán hosszas öblítés. Törölközés, öltözés, séró belőve, fogak ragyognak, majd pafümfelhőbe burkolózok és már az utcán is vagyok.

A trolimegállóban még egyszer szemrevételezem magam a megálló üvegeiben és bekukkantok a táskámba. Aztán megállapítom, hogy igen, ma sem sikerült otthon hagynom magam. Bezzek ha nem lenne minderre két órám, akkor biztosan kimaradt volna jónéhány dolog a fentiekből, és nem érezném jól magam. Csodálom is azokat az embereket, akik az ágytól a bejárati ajtóig fél óránál kevesebb időt töltenek a lakásban reggelente, de nekem kell mindig valami, amivel indul a nap. Nem szeretek a munkahelyen, vagy ne adj isten még a tömegközlekedésen ráeszmélni arra, hogy milyen nap is van, és ott ébredezni. Azt meg sosem értem, hogy egyes emberek napja nem a tisztálkodással kezdődik. Mert vannak ilyenek bizony, szagolom is őket minden nap a mertón.