"Rendőr" címke archívuma

Ez itt nem Amerika! - szoktuk mondani megkönnyebbülve, de azért azt be kell ismerni, hogy néha jobb lenne ha az lenne. Például akkor előfordulhatna, hogy a rendőr már megfogta volna azt a disznót, aki fényes nappal a bezárt udvarról, a második emeletről, a lelakatolt biciklimet ellopta. Nem biztos, de ...

... valószínűleg van ujjlenyomat a lakaton, hiszen látszik, hogy kézzel és egy fogóval szakította szét, és a ház kapujának a kiengedő gombja is tiszta vér, tehát felsértette a kezét. Ha már volt büntetve az illető, akkor benne van az adatbázisban. Szerencsémre az intézkedő járőrök kihívták a helyszínelőket, akik rögzítik majd a nyomokat. Egy kicsi bizakodásra ad okot, a srácok is azt mondták, hogy mostanában egyre több "brazilt" kapnak el lopott bringákkal.

Tudom, az én hibám isaz ami történt, mert ez már a második bringám amit elvisznek, csak azt a földszintről, és hiba volt azt hinni, hogy az emeletek megmászása visszatartotta volna az elkövetőt, vagyis elkövetőket, mert a járőrök szerint ilyen nyílt terephez, fényes nappal ketten kellenek. És igen, U lakatot kellett volna vennem, de a franc sem hiszi, hogy ez még egyszer megtörténhet, ráadásul nappal, amikor a szomszédoknál nyitva az ajtó, mert állandóan, még éjjel is szellőztetnek. Meg akkor mi van? Talán csak a kerekeket, meg a lámpát és a csengőt, illetve a sárvédőt lopták volna el? Juhé, lenne egy vázam! Azt már kiderítettük egyébként a lakókkal együtt, hogy fél 5 és fél 6 között történt az esemény, de a rend őreinél tett bejelentés után közel két óra múlva jelentek meg a járőrök, pedig telefonba azt mondták, negyed óra. Talán idefelé látták volna még eltekerni a tolvajt. Kicsit bosszant ez a lassúság, de ettől függetlenül nagyon korrektek voltak, segítőkészek, illedelmesek, bizakodóak.

Inkább az tesz bosszússá, hogy egyrészt megint milyen naiv voltam, hiszen ha betonba öntöttem volna a kerékpárt, talán még meglenne, másrészt meg azért vagyok dühös, mert ezek után biztos nem költök még egy kétkerekűre, lévén nem tudom megvédeni. Hacsak be nem hozom a 30 négyzetméteres lakásba, kettőnk és a kutya mellé. És ez itt kérem szépen Pest Rózsadombja, Zugló!

Update: Megjöttek a helyszínelők, viszonylag gyorsan, elvitték a lakatot, a kapcsolót leszerelték. Nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. Távozásként azt mondtam nekik, hogy majd legközelebb elővigyázatosabb leszek és brutálisan erős lakatot teszek rá, mire ők: "Ennél többet nem tehet, akkor szétszedik!" Beszélgettünk a XIV. kerületről is, hát azt kell mondjam tévedésben élek. Azt mondták a VIII. és a X. kerületben összesen van annyi bűncselekmény mint itt. Nálunk most is négy csoport dolgozik, a 8-ban meg kettő. Azt is mondták, hogy a legtöbb amit tehetek, hogy minden nap hívom a rendőrséget, és nem hagyom leülni az ügyemet. Ha hívom őket, válaszolniuk kell!

Én még sosem hívtam a rendőrséget, főleg nem egy este kétszer, de hát mindenki tudhatja jól, hogy telhetetlen vagyok, és ha egyszer belevágok valamibe, akkor azt mindig túlzásba is viszem.

Az történt ugyanis, hogy ma hazafelé a melóból, egy külföldi család férfi tagja, elfehéredve ugrott a biciklim elé a Gödörnél, hogy azonnal csináljak valamit, mert egy srác fekszik a bokrok között. Megnéztem és láttam, hogy igaza van, az bizony egy srác. Kiütve! A faszi meg sápítozott ezerrel: "Please call ... Oh,Oh,Oh ..." Hívtam gyorsan a 112-es számot, de az alatt a 20 perc alatt amíg kiértek, finoman próbáltam életet lehetni a gyerekbe. Túl finoman, ugyanis a rendőröknek jobban ment, de én nem mertem rázni. A jobban ment meg annyit takar, hogy a fiú résnyire kinyitotta a szemét, majd azt mondta, hogy basszuk meg. Biztos nem szó szerint értette, mert én biza nem kúrok me senkit, aki előtte összepisálta magát, és elájult. Következő 40 perc következett, mire megjelentek a mentősök, baromi kedvesen. Elvitték a detoxba, ha jól sejtem. Mindenesetre berakták a hordágyon az autóba, aztán vércukrot mértek. Ennél a percnél hagytam őket magukra, mert igen csak fáztam a nagy szélben, papucsban és rövidnadrágban, egy szál pólóban. A gyerek remélem jobban lesz holnapra, innen is jobbulást neki!

Szépen el is értem Zuglóig még az eső előtt, így bevágódtam gyorsan a boltba egy kis kenyérért, ahol érdekes látvány fogadott. Egy olyan "mindenki nagymamája" típusú hölgy mesélte a pultos csajnak éppen az az napi történetét. Reggel indult Érdről a gyerekeihez, akik a Pósa Lajos utcában laknak, de úgy eltévedt, hogy még mindig nem talált oda. Amíg én fizettem, ő kért egy pohár vizet, mert egész nap nem ivott, majd útnak akart indulni. Érted? Úgy, hogy körülbelül dél óta kereste az utcát! Lenéztem a kis töpörödött öregasszonyra, és már tudtam, hogy nem haza felé fogok menni. Lassan bandukolva elindultunk a gyerekeihez. Közben megtudtam, hogy 1939-ben született, miért jött, mit akar, hol szállt le a buszról, van-e mobilja, tudja-e a házszámot, vagy legalább egy telefon számot. Persze semmi támpont, csak az utca neve. Azzal bíztatott, hogy amint beérünk az utcába, már megismeri a házat. Meg is ismerte amint befordultunk a sarkon! Az első átellenben lévő házra bökött, de túl korán örültem. Becsöngettem, mire kijött egy nő, akire rögtön rátámadtam: "Meghoztam a mamát!" Tökre nem értette, csak nézte a nénit, és nem jött ki hang a száján. Ekkor már szakadt az eső és bőrig voltunk ázva. Én is néztem a nénikét, mire ő: "Akkor nem ez a ház lesz!" Még jó hogy beengedtek minket az eresz alá, így a gyereknek hitt nővel együtt kerestünk valami támpontot az asszonka táskájában, de semmi. Papírfecnik, számlák, személyi, meg két kajával tömött szatyor, gondolom a gyerekeknek. Na, itt pattant el a húr! A röhögésem visszatartva hívtam újra a 112-es számot, ahol megnyugtattak, hogy már a környéken van egy kocsi, aki a nénit keresi, mert a gyerekei is bejelentést tettek már. Pár perc volt tényleg és be is ültették. Remélem már ő is megszáradt, és most fog vacsorázni. A kezeit csókolom, és én köszi a vicces sztorikat, meg ezt a mostanit is!

Szóval ahogy tegnap ígértem, elmesélem a vasárnap reggelem, ugyanis visszaütött a vicces rendőrös történet.

Bicajozok a Hősök tere környékén, amikor elém vágódik egy rendőrkocsi, kipattan belőle egy csaj meg egy srác: "Igazoltatás!" Mondtam nekik, hogy rohanok melózni, 10 perc múlva a boltban kell lennem, várnak is már. Nem hatotta meg őket, igazolvány elő, bringa alvázszám leolvasva, rádió üzembe helyezve. 20 percig tartott mire kiderült, hogy nem köröznek és a járgányom sem lopott. Legalább haszna is volt, úgy is kéz alól vettem!

Mint az őrült úgy tekerek be ezek után a melóba, mire a kollégáim hülyéskedve: "Már messziről látszik rajtam, hogy komcsi vagyok, biztos ezért állítottak meg!" Persze csak viccnek szánták, de én nem értem az ilyen viccet, ráadásul értelme sincs annak amit mondtak, sőt még szarul is esik. Aztán szóba került a tegnapi hajcihő, aztán meg jött a "Gyurcsány takarodjon", meg a "Kilopják a szemünket is" és hasonló indulattal teli szövegek. Vitázni nehéz, mert szóhoz jutni küzdelem árán lehet, és felesleges is. Újra megfogadom, hogy hallgatok, egy fél mondatot sem szólok ha megtudom, hogy valaki ennyire érzékenyen van érintve a témában, főleg nem a munkahelyemen. Elég ha minden nap, mindenhol ezt hallom, nem kell még ott is.

Én nem akarok senkit meggyőzni arról, hogy az a helyes amit én gondolok, hát engem se akarjon ugatva senki az ellenkezőjéről. Mostantól itt a blogon is visszafogom magam, mert a francnak sem hiányzik ez az egész.

A kocsiban meséltem Édespofának, hogy tegnapelőtt a rendőr milyen jó fej volt velem, ugyanis jöttem az Andrássy úton, és mivel nem volt a Hősök tere felé közvilágítás rendesen, a fickó körözött nekem a lámpájával, majd a betonra irányította a fényt, hogy mutassa nekem az utat.

Még most is azon röhög, hogy én meg dúdolászva, mosolyogva, integetve eltekertem mellette!

Én eddig azért is nem szóltam hozzá, ehhez a Zsanett-ügyhöz, mert vegyes érzelmeim vannak a dologgal kapcsolatban. Nem tudom mennyire igaz a csaj állítása, nem tudom mi történhetett valójában, nem tudom melyik politikai erő állhat az ügy hátterében, ...

Mégis sajnos azt kell mondanom, hogy a rendőrökkel szemben azóta nem vagyok túl bizakodó, mióta az egyik barátomat elkapták egy nyilvános parkban, félreérthetetlen pózban, majd felajánlották neki: amennyiben leszopja őket, nem tesznek feljelentést. Megtette.