"Rendelés" címke archívuma

A srácok egy kis nyár végi meglepetésként ingyen elérhetővé tették a Tracey Thorn-nal készített Overture című dal akusztikus verzióját, illetve a Guys That Died című balladát, melyhez a képregény augusztus 19.-én jelenik meg. Mindeközben elkészültek a banda pólói is, melyeket az oldalukon található kínálatból megtörtént színválasztás után meg is rendelhetsz!

Én még életemben nem ettem olyan rakott burgonyát, amelyben volt sárgarépa, és olyat is csak ritkán amiben volt sajt, olyat meg aztán még soha, amiben nem volt jó szaftos kolbász. És basszus ez a verzió valami állati finom! Ízorgia volt a javából, szerintem próbáljátok ki ti is!

Szögezzük le mindjárt az elején, hogy én sosem akartam hívő lenni, megrögzött ateista vagyok. Soha nem is érdekelt semmilyen vallás, ennek tetejébe például a legtöbb vallási daltól, ahogy a krisnástól is, még sikítozó frászt is kapok, noha Boy George-tól néha elviselem. Elég is ennyi a jóból!

Mégis a minap szöget ütött a fejembe valami. Ugyanis akármikor hozza a Vegafood-os kajámat a futár srác, vagy a csaj, mindig nagyon kedvesek. Soha nincs rossz napjuk, mindig mosolyognak, a fiú megkérdezi hogy ízlett az előző napi kaja, ajánl pár dolgot az étlapról, sőt még az is érdekli, hogy milyen a kedvem. És valóban érdekli, nem csak úgy megkérdezi, hiszen figyelmesen hallgatja a legtöbbször 1-2 mondatos válaszom, visszakérdez, társalog. Nem tudom hol van itt a kutya elásva, de szerintetek minek örül állandóan ennyire? Nem mintha zavarna, inkább azt tartom furcsának, hogy néha már olyan érzésem van beszélgetés közben, hogy legszívesebben a mellemhez ölelném, pedig ez igencsak érdekes lenne bent a munkahelyemen. Fura, pedig akár ez a vidámság lehetne akár a "normális" viselkedés is a szolgáltatók között. Képzeljétek el, mennyivel jobb lenne mindenkinek, ha a kajafutár a saját vidámságát átragasztaná mindenkire aki tőlük rendel. Ilyen, és ehhez hasonló "extra" szolgáltatásra én például nagyon ki vagyok éhezve!

Ami meg teljesen meglepő, hogy nézegettem egy sulit a másik mellé, hátha ez is tetszene. Szerintetek jógaoktatónak milyen lennék? El tudsz engem képzelni, amint 20 nővel vagyok egy terembe bezárva, és a lábainkat a fejünk fölé emeljük?  

Most, hogy lassan két hete eszem a Vegafood ételeit, ideje egy kicsit jobban bemutatni őket, hiszen lassan mindent kipróbáltam ami az étlapjukon megtalálható.

Amit mindenképpen ajánlok a figyelmetekbe, azok a zöldségfasírtok, melyek káposztával, répával, mákkal és hasonló finomságokkal készülnek, általában Baszmati rizzsel tálalva, de én simán magában is elrágcsálom őket. Van olyan is, hogy egy nap két adagot (8 db) benyomok!

A magyaros kínálatból eddig a paprikás krumplit kóstoltam csicseri kolbásszal, ami szinte alig különbözött az általam megszokottól. Aztán tegnap ettem hamis túrógombócot is, ami csak a nevében volt hamis, ízében nagyon is hasonlított az igazihoz.

A szendvicsek pedig még rajtam is kifogtak, pedig én aztán bírok enni. Volt egy nap, amikor egy darab elég volt, mellé két almával. Úgy eltelített, hogy egész nap nem voltam éhes. Különösen a lencsepástétomos ízlett, ha először próbálkozol, akkor mindenképpen azt próbáld ki!

Én máris szomorú vagyok, hogy egy hétig ki kell hagynom a kajáikat, hiszen szabadságon leszek, és mivel a jövő héten még egy programom sem biztos, így nem rendeltem, hátha nem leszek itthon. De aztán folytatom, addig meg Édespofa vegetáriánus főztjére leszek utalva!

Remélem nem annak köszönhető, hogy a hónapok óta szüntelenül görcsölő hasam ma jobban érzi magát, mert keveset ettem. Én inkább annak örülnék, ha attól lennék jobban, mert a Vegafood-tól ettem, és az jó volt a beleimnek. Befaltam, mint aki még sosem evett!

Azért gondolom mindezt, mert körülbelül két éve akarok venni egy kertészfarmert, de sehol sem lehet kapni. Erre most találtam a Diesel oldalán, ami dupla öröm, hiszen a kedvenc márkám, de sajnos nem lehet rendelni, pedig ilyen gyönyörűséges. Azt hiszem megint a külföldön élő barátaimat kell zaklatnom a dologgal, hogy a névnapomra szerezzenek be egyet.

Aki egy kicsit is ismer, tudhatja rólam régóta, hogy Carrie vagyok a Szex és New York-ból, csak Budapesten és pasiban. Ezzel az előző hülye mondattal azt akarom mondani, hogy mániákus cipőgyűjtő vagyok, szinte élek-halok a gyönyörű lábbelikért.

Tegnap este másfél órán keresztül nézegettük a Yoox-on található kínálatot, majd amikor könnyes szemmel előadtam Édespofának, hogy körülbelül 1 milliót tudnék elkölteni csak azon az oldalon cipellőkre, ő csak ennyit mondott: "Pupu! Holnap szerintem vegyél egy lottót."

(Arról nem is beszélve, hogy kinéztünk egy közös gyűrűt is, a Love and Pride kollekcióból!)