"Ruházat" címke archívuma

Elajándékoztam, illetve eladtam egy csomó régi ruhámat amikor már feladtam, hogy valaha is újra rám jönnek majd az M-es pólók, a 31-es nadrágok, és az M-es alsónadrágok, erre tessék, most vásárolhatok be újra. Kell farmer, alsók, télikabát, pólók, pulóverek, de még sál is, mert a nyakam is kisebb lett, de most legalább elajándékozhatom az XL-es felsőket, és a 34-es nadrágokat!

Tegnap egyébként voltam körülnézni, de azt hiszem megvárom a leárazásokat, akkor féláron is menni fog a ruhatár lecserélése.

Nekem leginkább azért forró ez az Ed Westwick gyerek, mert ő a legjobban öltözött fickó a Gossip Girl-ben, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy már divatcégek is felkérték a termékeik reklámozására, mint például a K-Swiss.

A végkifejletéhez közeledik a folyamat, amit azért indítottam, hogy ebből az utcára helyezős dologból olyan jól jöjjek ki amennyire csak lehet. Igen, igaza volt mindenkinek, aki itt azt mondta, hogy ne hagyjam annyiban, és köszönöm is a sok segítséget. Nélkületek lehet, hogy kisétáltam volna hülye fejjel és üres kézzel. Tehát jöjjön a történet folytatása nagy vonalakban.

Még a tegnapi nap folyamán a központban elmondtam, hogy nem fogadom el, illetve nem tartom jogosnak és megalapozottnak a felmondásom. Tudomásukra hoztam továbbá, hogy nem írok alá semmilyen közös megegyezéses papírt, főleg olyat nem ami azt tartalmazza, hogy én kérem a kiléptetésem. Azt javasoltam, hogy ha nem látnak más megoldást, és továbbra is az elbocsátásom mellett szeretnének érvelni, akkor azt tegyék írásban, egy rendes felmondás keretein belül, indokokkal és bizonyítékokkal arra vonatkozólag, hogy nem végeztem rendesen el a munkahelyi kötelességeimet, illetve azokat a dolgokat, melyek a munkaköri leírásomban (ami nincs) szerepelnek. Ha ez megtörténik, akkor a továbbiakban az ügyvédemmel együtt döntünk arról, hogy hogyan folytassuk.

Erre mindjárt kiderült, hogy nem eszik olyan forrón a kását, legalább is a "Ne szaladjunk annyira előre! Szerintem tudunk közös nevezőre jutni, és másként is megoldani ezt a kérdést." mondatokra váltottunk át. Viszonylag hosszas megbeszélés után oda jutottunk, hogy ők a mai napon felajánlanak nekem egy másik megoldást, de én is gondolkodjak el azon, hogyan is látom a helyzetem a cégnél, szeretnék-e a továbbiakban is náluk dolgozni, illetve hogy melyek azok a munkák, amelyeket szívvel-lélekkel csinálnék. Ezzel kapcsolatban csak két kikötésem volt, az egyik, hogy a jövőben nem szeretnék olyan feladatkört, melyet a gilisztaagyú bírál el, és ezzel ítélkezik felettem. A másik pedig az volt, hogy alacsonyabb beosztásról álmodni se merjenek.

Eddig teljesen rendben is van a dolog, bár a mai telefonunk után kicsit elgondolkoztam, hogy talán mégsem értettük meg egymást. Pozitívum, hogy a felajánlott új munkahelyen nem tartoznék elszámolással a már említett kolléganő felé, csak a központnak. Ellenben nem annyira jó, hogy ugyanebben a minőségemben alkalmaznának, de egy sokkal kisebb területű és forgalmú üzletben, kevesebb alkalmazottal, ami bizony a karrier szempontjából visszalépésnek számít. Egyik oldalról könnyebbség ez nekem, de másik oldaról azok után amit művelnek velem, nem egy lefokozásnak kinéző hely felajánlását tartanám ildomosnak.

Holnapig kértem gondolkodási időt, mely alatt átrágom a lehetőségeimet. Mert biztos van még, de abban már korántsem vagyok biztos, hogy ezt a felajánlást ki kellene hagynom. Végül is lesz állásom, jobb környezetben, kevesebb kollégával, ugyanannyi fizetéssel. Ne legyek telhetetlen, ugye?

Szóval ezért nem találok új munkát, olyat ahol normális fizetést is kapnék. Ezek szerint megint egy pár évre szakmát kell váltanom, mint ahogy egyszer már kereskedőből vendéglátóssá képeztem át magam.

Szerintetek merre mozgolódjak? Mi állna jól nekem? Hol fizetnek legalább nettó 150-et?