"Séta" címke archívuma

Csak azért kérdem, mert Édespofa szerint egy kicsit túlaggódom ezt a kérdést, Lulunak nem kell annyit pisilni, mint ahányszor én leszaladok vele. Beszéltem séták alkalmával más kutyásokkal is, ők is azt mondták, hogy napi kétszer mennek, egy rövid, és egy hosszú sétára.

Ha ebből indulok ki, akkor tényleg sok az én napi négy kirándulásom, melyből azért nem mindegyik több kilométeres, de egyszer mindig megpróbálok hosszabb köröket róni, ráadásul póráz nélkülieket, hogy ki tudja szaladgálni magát. Csak most tűnt fel, amikor este akartam levinni a kutyát, hogy nem ragaszkodik hozzá.

Túlaggódom? Nyilván igen, mint mindent. De valahogy úgy vagyok vele, hogy ha például leszaladok a sarki boltba, vagy ledobom a szemetet, miért hagyjam otthon, hiszen egy pisi bőven belefér az időmbe?

Kint voltam ma délelőtt a pataknál, mert ki nem hagytam volna a hóesést, már csak Lulu miatt sem! De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy láttam két leszbikus kutyát, jót mosolyogtam rajtuk és a gazdákon, akik azon poénkodtak, hogy kellene már Erzsikének egy műfasz, akkor tényleg lenne értelme annak, hogy minden lányra rámászik, és meg akarja őket hágni.

És az is vicces volt, hogy az egyik gazdi nekem kezdte el magyarázni, hogy az állatvilágban a buziság teljesen normális dolog ám, csak az emberek csinálnak ebből ekkora ügyet! Ja!

Azoknak akik reggelente alig bírnak kikelni az ágyból, bátran ajánlom, hogy tartsanak kutyát. Nálam működik! Régebben mint egy alvajáró, úgy közlekedtem felkelés után, most meg mivel nekem is öröm az ami a kutyámnak, már hajnalban teljesen magamnál vagyok, és nem okoz gondot tudatomra ébredni, hiszen indulunk sétálni. Ki a levegőre, a hajnali szagokhoz, a napfelkeltéhez!

Ugyan nem tudom, hogy van-e ilyen, de én újabb egy kilót dobtam le úgy, hogy szinte csak kenyeret, chips-et, margarint, édességet, krumplit, és hasonlókat eszek. Nem gondolom, hogy ez egészséges, azt sem javaslom, hogy mások kipróbálják, sőt én is változtatni fogok ezen az egyoldalú táplálékbevitelen, hiszen Norbi is megmondta, hogy a szénhidrát rossz, vagy legalábbis egy formája. Vagy kettő?

Nem értek én ehhez, csak azt tudom, hogy bármikor fogyni akartam, csinálhattam akármit, semmi sem segített, erre most nem feküdtem rá a dologra, nem is figyelek, hogy mit eszem, és tessék, már csak 78 kiló vagyok. Közel 90 is voltam, nem is olyan rég! Mondjuk talán betudható egy része a testmozgásnak, amit eddig sosem csináltam az ágyban fetrengésen kívül, már ha azt a mozdulatsort ide soroljuk, de amióta kutyám van, azért rendesen kijárok a szabad levegőre, és megmozgatom magam pár kilométeres sétákkal.

A cél egyébként 75, mondom úgy, hogy igazából nem volt mostanában célom a fogyókúra, és mondom ezt úgy, hogy nem is fogyózom. Tehát igazából cél sincs, de azért örülök neki, hogy a versenysúlyom kezdem megközelíteni, úgyhogy megyek is, eszem egy kis fagyit! 

Egyébként a múltkor séta közben pár pillanatig azt hittem én vagyok David Hasselhoff, és már le is pergett a szemem előtt a jelenet ahogy Lulu után vetem magam a Dunába, fényképezőstől, övtáskástól, napszemüvegestől. Jól rám ijesztett a kis szaros!

Érdekes dolgot vettem észre magamon mostanában! Figyelem Lulut, hogy mennyire megviseli, ha mondjuk 2 napig nincs időm órás sétákra vele, és feltűnt, hogy már nem csak neki hiányzik, hanem nekem is. Főleg fizikailag, de szellemileg is jó ez nekem, mármint a séta, hiszen például lesétáltam már a seggem, és most is mozogni vágyom. Megyünk is a Dunapartra, jót fog tenni a fejemnek is a friss levegő!

Az új szomszéd, aki már nem is olyan új, hiszen több mint egy éve itt lakik, baromira nem váltotta be azokat a reményeimet, melyeket elsőre gondoltam, sőt mindhárman imádjuk. Ennyit a megérzéseimről ...

Tegnap délután például ő vitte sétálni Lulut, mert nekünk kivételesen nagyon húzós napunk volt és  szegényt nem akartuk egész napra egyedül hagyni. Ugyebár korábban is írtam már arról, hogy mennyire vicces teremtés Anna, de tegnap a sétáltatás után felhívott és elmesélte hogy zajlott a dolog. Lulu jobbra és balra, előre és hátrafelé is körbeugrálta ugyanis, majd az utcán a hátára dobta magát és játszani akart, pisilni alig, kakilni pedig egyáltalán nem akart. Ezt szokta meg tőle a kutya ugyanis minden áldott nap, hát gondolta minek változtasson, és rontsa el holni vécézéssel a találkozást! Ezt sakkoztuk ki, mert más oka mi lehetne, velem szépen jön láb mellett.

Egyébként ha így haladunk a szomszéd csaj megkedvelésével, akár még a két lakást is egybenyithatjuk és akkor nem kell kulcsot adni a sétáltatáshoz. Mert én bírom ám az ilyen jószomszédi viszonyt, ha még nem mondtam volna!

Megértük azt is, hogy egy ipse a ma esti séta folyamán Csivavának nézte Lulut. Persze megértem, én az autókkal voltam így, még mielőtt Édespofát megismertem! Nekem mindegyik egyformának tűnt, és egy kicsit sem érdekelt, hogy melyik milyen márka, hány hengeres, és hány másodperc alatt gyorsul 100-ra. Négy kerekük volt, gurultak, és elvitték a valagamat ahová kellett, én pedig ennyivel bőven megelégedtem. Persze azóta ki lettem okosítva, most már ha meglátok egy jelet a gépkocsi elején, meg tudom mondani milyen fajta.