"Segítség" címke archívuma

... hogy minél többet, minél inkább akarok segíteni egy sérült embernek, ő annál inkább lebénul. Hiába pakolok a keze alá, vagy veszek ki a kezéből dolgokat, felemelek, leteszek, ő annál több mindent ejt el, tör szét, vagy bénázik el.

Kért tőlem egy srác cigit az Örsön tegnap a 3-as villamos megállójában, és bár nem szoktam adni, őt nagyon megsajnáltam! Olyan szomorúnak tűnt! Hozzáteszem, nem csöves volt, nem volt erőszakos, csak egy kedves srácnak tűnt, aki még a bagót is félt kivenni a dobozomból, pedig tiszta volt a keze. Amíg adtam neki, elkezdte mondani, hogy leszokóban van, de nagyon rossz hírt kapott, és muszáj rágyújtania. Tudom, szar dumának tűnik, és lehet, hogy tényleg az volt, csak duma, de mégsem bírom kiverni a fejemből a gyereket.

Mi van ha van időm, és meghallgatom? Mi van akkor ha tényleg baj volt, nem is kicsi, és a bociszemek nem egy cigaretta miatt könnyeztek be? Talán tudtam volna segíteni, ha mással nem, pár jó szóval. Igen, lelkiismeret-furdalásom van! Annyira szar, hogy így elrohanunk egymás mellett!

Úgy tűnik, hogy egyre több kisállat talál szerető gazdira a blogokon keresztül Pár napja én segítettem Lencsének, tegnap pedig a Sziszamisza által talált Kajla, akiről az állatorvosnál kiderült, hogy valójában Lili és direkt hagyta valaki a VIII. kerben egy fához kötözve, kerül hamarosan új gazdihoz.

Ma pedig egy ismeretlen ismerőstől jött az alábbi levél, és a fenti videó linkje: "Szia! Kristóftól kaptam meg a címed, azt mondta, hogy esetleg kitennéd a kutyusaimat a blogodra. Már egy éve próbálok nekik gazdit szerezni, eleinte annyira félénkek voltak, hogy semmit nem lehetett velük kezdeni, csak gubbasztottak a sarokban, de mára már egyre vidámabb, kiegyensúlyozottabb kutyusok! ... Nagyon köszönöm, nekünk minden segítség fantasztikus. A számom: 06-20-2412971. Üdv Noémi"

Nem csak sírás-rívás van ám munkaügyben, még ha munkahely ügyében egyenlőre kevés is a jó hír, azért nem teljesen elkeserítő a helyzet. Ugyanis többek között az történt, hogy a blogon keresztül már a sokadik felkérést kapom különböző feladatokra, melyeknek nagyon örülök.

Van aki arról olvashatott, hogy mennyire jól takarítok, így vette a bátorságot és megkeresett egy teljes lakás tisztasági tervével, melyet nekem kellene kiviteleznem. És tudom, most azt gondoljátok, nehogy már a Gus takarítónőnek szegődjön, de szerintem ebben nincs semmi gáz dolog. Felcsapom a fülhallgatót, porszívót elő, és már éneklek is! Ráadásul egy közeli ismerősömről van szó, akinek nincs ideje ezzel pöcsölni, én meg úgy sem munkának fogom fel az ilyet, inkább lazításnak.

Másrészt meg annak is híre ment, hogy szeretek lakberendezéssel foglalkozni, és többeknek tetszik az otthonunk, mint ahány embernek nem. Így már sokadik alkalommal jön olyan megkeresés, hogy segítsek ötletekkel, vagy akár kétkezi munkával is kedves ismerősöknek. Eddig pénzt sosem fogadtam el ilyenért, de most már a második ajánlat futott be olyan formában, hogy akár még fizetést is kaphatok érte.

Most mondjátok azt, hogy nem csupa jó hírrel szolgálok! És akkor azt még nem is említettem, hogy a nem is olyan titkos ötletünk is a megvalósítás felé közeledik. Vagyis megtettem az első lépéseket! Mint ahogy angoltanár ügyben is. Ha minden jól megy, jövő hónaptól megint tanulok.

Szóval mint már említettem a blogtalis bejegyzésben is, van itt egy kis kölyök, aki nagyon magányos, lévén egyke. Anyukája mellei ugyan még táplálják, de hamarosan eljön az idő, amikor már önállóan is tud falatozni a tálkájából, már ha lesz neki!

Ugyanis a ház amelynek udvarán lakik, nem túlzottan macskaszerető lakókból áll, bár Kristóf mindent megtesz a kiscsaj védelmében, de lassan ideje lesz megszabadítani onnan, még mielőtt valaki idő előtt véget vet a kislány életének. Jelentkezni érte a gusvagyok@gmail.com címen lehet, akár most azonnal is.

Az előző bejegyzés hozzászólásai között Márti és sokan mások is elláttak jótanácsokkal depresszió ellen, melyek közül párat már ma is gyakoroltam, és amelyeket nagyon köszönök.

Egyet tennék hozzá, amitől ma állati jó kedvem lett, és nem melékes szálként ott van a mosolygás is, amit szintén Márti tanácsolt. Ma ugyanis megpróbáltam minden vásárlóval még a szokásosnál is kedvesebb lenni, és kevés kivétellel odamondtam mindenkinek a távozás előtt, hogy: "További kellemes hétvégét!" És mindenki visszakívánt, méghozzá lelkesen és mosolyogva.

Továbbá nem is tetőzhette volna a napot jobb dolog, mint az, hogy megállított egy bringás srác hazafelé, aki segítséget kért tőlem angolul, én pedig csupa vidámsággal az arcomon, felajánlottam neki a pumpámat. Piti kis egyszerű dolog, tudom. De beszélgettünk is közben, és baromi hálás volt, én pedig ettől még jókedvűbb. Látjátok, ilyen kevés is milyen jól tud esni.

A jobb oldali sávban Aktuális címmel újabb érdekességet találtok azokból a bejegyzésekből szemezgetve, amelyek ugyan még nem veszítették el az aktualitásukat, de mivel sűrűn írok, így már eltűnőben vannak a főoldalról. Ez segítség azoknak is akik most ismerkednek a bloggal, és azoknak is, akik valamiért még fűznének hozzá valamit a felvetett témához, de már nincs türelmük kikeresni a postot.

Annyi kedves ember olvas, hogy biztosan néhány tud ajánlani egy gyors, ügyes és megfizethető szakembert a falból csurgó dolgokhoz, ugyanis a cucc a mosógép alól szivárog, azt meg ugye ti sem szeretnétek, hogy uszodává minősítsük át a fagylaltos műhelyem. Arról nem is beszélve, hogy nem tudunk mosni addig, amíg ez a probléma fenn áll.

Tehát ha ismertek egy szerelőt, netán ti is rendelkeztek ilyen jellegű képesítéssel, akkor ne habozzatok, mert itt sürgős segítségre lenne szükségünk. Ide (gusvagyok@gmail.com) írhattok ez ügyben, de ha a telefonszámommal rendelkeztek, akkor hívhattok is, éjjel s nappal.

Egyébként pedig csütörtökön megyek a második interjúra ahhoz a céghez, ahol már azt hittem az első alkalommal elkaszáltam magam. De nem, így most a pénzről is fogunk végre beszélgetni. Szurkoljatok! 

És mindezt azon okból, mert félek újra telepíteni a Windows-t, ami két év alatt szépen kezd lehalni, mert akkor a Wifi is elszáll, azt meg már elsőre is csak szakember tudta csak üzembe helyezni, úgy 3 óra alatt. Ezért kérném a zsenik segítségét, hátha valaki van olyan kedves és segítőkész, hogy megoldja a gondjaimat, szimpla önzetlen segíteni akarásból, vagy baráti áron, fizettség fejében.

Vannak olyan blogok, melyeket ha nem kezdtem volna ajánlgatni a Blogbuziban, akkor a kutyát sem érdekelnének, senki sem olvasná őket, maximum az aki véletlenül a gugliból odatévedt. Természetesen én önzetlenül, és a saját szórakoztatásomra is csinálom hetente az ajánlót, de örülök neki mikor az adott blog gazdája egy akármilyen köszönömmel jelzi, hogy örült az észrevételeimnek. Azt hiszem értitek mire gondolok.

Szerintem ez olyan, mint amikor segítesz egy babakocsis nőnek lekászálódni a buszról, és a hölgy ezt úgy reagálja le, hogy rád sem néz. Azt hiszem ezt nem köszönömnek hívják.

Nos, miután szarrá ajánlottam itt egy blogot, a gazdája beseperte az ebből kifolyólag hozzá járó vendégeket, majd szépen leszokott a blogom látogatásáról és a kommentelésről, aztán levett a linkfaláról is, most pedig már nem is reagál ha hozzá szólok. Nem nagyon értem, hisz csak segítettem neki felállni, és most napról-napra látom az olvasóimat, hogy hozzá is járnak és lelkesen olvassák. Ez engem is elégedettséggel tölt el és örülök neki. Nem kell fejet hajtva hálálkodni, nem várok ilyet, de azért az nem esik jól, hogy levegőnek néz az illető.