"Shopping" címke archívuma

Ilyet eddig csak filmeken láttam, de tegnap kivettük mi is a részünket az őrületből. Itt ugyanis vége az október óta előkészített meghitt ünnepnek egy nap alatt, a 24.-e még nem is számít karácsonynak, csak a 25.-e, rá egy napra pedig mindenki mint az őrült, elindul shoppingolni, ugyanis az üzletek rögtön 50%-os kedvezménnyel nyitnak ezen a napon.

Be is mentünk az Oxford Street-re délután, ahol nem lehetett mozdulni az emberektől, egymást taposták a menőbbnél is menőbb üzletekben, rángatták le a ruhákat a vállfákról, mintha másnaptól megállna a világ, nem mozogna többé a föld, és nem lennének megvásárolható ruhák. Kegyetlen volt! A Diesel boltban egyszerűen nem kaptunk levegőt, a Topshop-ban a földön, ruhákon átkelve lehetett bejutni, az utcán az egyébként is széles gyalogos úton hömpölygött a tömeg, és elfoglalták az autóutat is, így a buszok se előre, se hátra nem bírtak mozdulni.

Üröm az örömben, hogy amit mi meg akartunk venni, az egyik sem volt még leárazva, sem az Onitsuka kabát, sem az 55DSL fülhallgató, sem a Topman nadrág, de nem adjuk fel, ma a Westfield-be megyünk, aztán újra bepróbáljuk a Carnaby-t.

Na jó gyerekek, valaki tiltson ki bennünket a TK Maxx-ból, mert különben nem tudom mi lesz. Ma körülbelül 3 Diesel és 2 Puma cipőt tudtam volna venni, 6 különböző gyönyörű CK alsót, 50 pár zoknit, legalább 5 farmert, köztük egy álomszép neon zöld DSL55-öt, ...

Amik után eddig csak az interneten áhítoztam, most egy kéznyújtásnyira vannak, és akkor még nem is beszéltünk a Westfield, vagy az Oxford Street kínálatáról. Rossz vége lesz ennek!

Végre eljutottunk odáig, hogy kiválasztásra került a gép, egy Nikon D5000, így Édespofa most már megkaphatta a születésnapi ajándékát, igaz január helyett most. Sokat válogat tudom, de így vagyunk mi ezzel! Legalább a névnapjára már kitalálta mit szeretne, és meg is kapja nemsokára. Egyébként meg köszöni mindenkinek aki felköszöntötte!

Eme érdekfeszítő bevezetés után most egy pár szóval még méltatnám a boltot ahol vettük a fényképezőt, ugyanis amellett, hogy a legolcsóbb árakon dolgoznak, még segítőkészek, kedvesek, és szolgálatkészek is. Mivel manapság ilyet ritkán tapasztalok, kalapot kell emelnem előttük. Bementem hozzájuk, és az első pillanattól az utolsóig úgy éreztem, hogy igen, én itt egy ügyfél vagyok, egy vásárló, és ők értem vannak.

A másik amit kiemelnék, hogy a magyar kereskedők nagy százalékánál előforduló, ajánlatok útján terjedő lehúzás szag sem volt érezhető. Tiszta volt a levegő!

Voltunk ma az Outlet-ben, ahol sikerült egy 29 ezer forintos (!!!) pulóvert 2995-ért megvennem, ami nyilván azért is került ennyibe, mert úgy látszik már ott sem megy úgy a bolt mint az elején.

Az oka szerintem két dolog is, egyrészt ugye a magyar kereskedők, akik képesek szinte mindig, minden alkalommal hülyének nézni a vásárlót, csinálni Outlet-et felemelt árakkal, amit ugye jó kis belső infókból tudok halál biztosan, de ettől még nem biztos, hogy mindenki így csinálja, csak a legtöbben, ezzel lejáratva azokat is akik becsületesek. A szörnyű, hogy valahol még a csalókat is meg lehet érteni, hiszen olyan bérleti díjakat kérnek tőlük, amennyitől a pofájukon már biztos nincs bőr. Már azoknak akik kérik. Másrészt úgy tűnik a Premier-be is elért a válság, ugyanis minden második üzlet üres, vagy kirakatnak használják, amelyik pedig még nyitva van, ott is alig van áru. Ebből egyenesen következik, hogy Édespofának megint nem tudtunk egy normális gatyát venni!

Egyébként nem teljesen, azaz szervesen a témához kapcsolódik, de képzeljétek, elkezdtük itthon sodorni a cigit, mert így olcsóbban jövünk ki mintha készen vennénk. Van vele meló, és bele is kell jönni, de a felére is képesek vagyunk csökkenteni az erre költött pénzt.

Nem szeretek nézelődni, látok eleget az interneten olyan dolgokból, melyektől a frász kitör, ha már bemegyek egy áruházba, akkor szeretek költeni. Megvenni azt ami megtetszik, nem akarom csak úgy bámulni, viselni akarom, megenni, magamra kenni.

Ezért is veszélyes bemennem egy plázába, ezért is nem szeretek pénz nélkül, csak úgy kóvályogni, mert nem látom értelmét annak, hogy megnézzek, magamra képzeljek egy csomó mindent, aztán hetekig nem bírjam kiverni a fejemből őket. Nem szeretek sóvárogni!

Ma is amikor Édespofa felvetette az ötletet, hogy ugorjunk be az Árkádba, elhúztam a számat, mivel üresedő pénztárcámat nem kívántam tovább sanyargatni, de aztán mégis csak sikerült. Nem nagy összeggel, de azért ha már megláttam, nem hagytam ott, sem a 3800 forintos Mustang inget, melyben úgy nézek ki mint Brad Pitt a Thelma és Louise-ból, sem a 3000 forintos Springfield széldzsekit, amely tavasszal az új bringámon suhanva, majd nagyon jól fog kinézni rajtam.

Most meg persze kicsit szívom a fogam, meg persze örülök is, hogy nem hagytam ki őket, de ha nem látom, nincs dilemma, nincs lelkiismeret-furdalás, és persze nincs boldogság sem. Utálom ezt a sok bugyuta és intenzív, egyszerre, de legalább gyorsan tovatűnő érzést! Hess, most dolgom van Thelma-val!

... ám ismétlésre igazán nem méltó története, azaz mese egy pasasról, aki karácsony előtti napon, 10 perccel zárás előtt toppant be hozzánk.

Aztán úgy szaladgált mint egy mérgezett egér, egyik állványtól a másikig, miközben szinte harapni lehetett a benne felhalmozódott feszültséget. A homloka izzad, szinte rácsöppent a ruhákra a gusztustalan testnedv, a zihálása talán még a szomszéd bankban is hallható volt. Nem bírtam sokáig nézni, sőt hallgatni sem. Kimentem egy cigire, és mire visszaértem, egy kerek perccel zárás előtt, a pasas még mindig totális izgalomban állt a kasszánál egy hármas csomag zoknival. Műszálas zoknival.

Azt meséltem már, hogy Édespofa napszemüveg, autó és óra mániás? Legalább annyira el tud alélni egy kerettől, mint én egy Diesel farmertól, vagy egy Puma cipőtől. De a legjobban az a szemüveg tetszett neki, amit tavaly viselt Roísin Murphy a budapesti koncerten, és hasonló volt mint a képen látható. Szerintetek hol lehet itthon ilyet szerezni? Kell, nincs mese! Erről beszél azóta is!

Nehéz ügy Édespofának ajándékot venni, és erre csak ma döbbentem rá igazán. Ugyan eddig is minden alkalomra volt egy remek ötletem, most pedig több is, de igazából csak akkor kezdődött a hajtépés és gyomorgörcs, amikor történetesen a háromból egyiket sem lehetett kapni. És hogy mit tesz ilyenkor az ember fia? Kényszermegoldáshoz folyamodik, és bár nagyon félve ugyan, de kiválasztja azt a pólót, amiről úgy gondolja, hogy ő bizony fel nem venné. De legalább azon felismertem az autó nevét, és ez biztató, bár a képen nem is volt ismerős a járgány. De hát nem vagyunk egyformák, még mi sem. Édespofa nem vásárol ruhákat ott ahol én, és szereti a kocsikat, amelyek helyett én biztos cipőkkel, vagy biciklikkel telepakolt felsőt választottam volna.

Egyébként tetszett neki, sőt egyből fel is kapta magára, ami több mint jó! Remélem hordani is fogja. A főnökömnek pedig köszönöm innen is, hogy a segítségemre volt. Meghálálom majd valahogy. 

Hát csak nem bírtam ki, és még ma este visszamentem, hogy megvegyem ezt az Adi-Heeven gatyát. Ugyan nem adták olcsóbban mint tegnap, de 44 helyett 16-ért még így is az enyém lehetett. És még Édespofa szerint is nagyon jól áll. Azt mondta, hogy megerőszakolna benne, de csak ha röhögök a végén ...

Ma megint sikerült jó sokáig aludnunk, ez már szinte mindig így megy, ha mindketten itthon vagyunk. Ma is csak 1 óra után indultunk el itthonról, hogy együnk valamit, és bevásároljunk, de előtte még megnéztük az ágyból az Egy asszony meg a lánya című 1988-as olasz filmet, amit én már láttam párszor, de Édespofa még nem. Most már ő is odáig van érte!

Egyébként a már jól megszokott Mixr-be mentünk a film után, de nem tudom mi történt velük, mert majdnem egy órát kellett a kajára várni, aztán még egyet a desszertre. És nem csak mi reklamáltunk, hanem mások is. Pedig régen amellett, hogy olcsón adtak nagy adagokat, a másik amiért szerettük őket, a gyorsaságuk volt. Biztos a gazdasági válság miatt elküldték a szakácsok és a kézilányok felét, vagy tudom is én.

Aztán viharos sebességgel elhúztunk a Récsei Centerbe, mert már nem emlékszem ki, de valaki itt a blogon a RideBike boltot ajánlotta a figyelmembe. Vettem is egy stroboszkópot a Motobecane-re, azaz egy lámpát előre, aminek olyan durva fénye van, hogy majdnem megvakultam tőle. Egyébként tényleg jó kis bolt, és az eladó srác is baromi szolgálatkész volt. Megyek még oda, azt hiszem.

Később pedig az Auchan áruházat vettük célba, és muszáj ajánlanom pár dolgot, amit eddig még csak náluk láttam, és ezek nem mások, mint a Ziaja kozmetikai termékei. Eddig még csak az olívás és a kakaóvajas tusfürdőt használtuk tőlük, de már lehet kapni mindenféle krémet is, többek között kecsketejes arcápolót. Baró. Ja, és újra árulnak Dusch Das-t is, amit már csak azért is vettünk, mert régen imádtam. Zslati meg addig nyaggatott, amíg vásároltunk egy igazi kávéfőzőt is, olyan kotyogós félét, persze eredeti olaszt. Most, hogy az ebből lefőtt kávét iszom, azért igazat adok neki abban, hogy ez mégis csak más mint a 3in1 Nescafé.

És úgy volt, hogy kinézünk a Lakástrend kiállításra is, de sajnos ahhoz előbb kellett volna elindulni vagy kihagyni az Árkádot, ahol Édespofa szerzett be új fülbevalókat magának, vagy nem két órát tölteni az ebédre várással. Ma ennyi fért bele, holnap meg meló. Azért a csajoknak boldog nőnapot innen is! 

Nem tartom vicces dolognak a bombariadót, főleg azt a formáját nem, amelyet egyértelműen arra használnak az áruházak üzemeltetői, hogy szívassák a másik kereskedelmi egységet. Már csak azért sem vicces dolog, mert évek óta nem tudják az elkövetőket elkapni, eltekintve pár béna esettől, így ez egy szabad és közkedvelt módja annak, hogy nagyobb bevételt szerezzenek egy adott napon. Ugyan gyanúsítgatni nem szokásom, de talán ti is kitaláljátok erre kinek és miért volt szüksége! Bomba persze soha sincs, mint ahogy a jelen esetben sem volt.

Egyébként pedig a nagy "kedvencem" a Glamour napi őrület, ami ha a hírnökeim nem csalnak, idén már 4 vagy 5 napos lesz. Majd figyeljétek csak, hogy hány helyen lesz akkor bombariadó, ahogy ez már évek óta megszokott. Tavaly is két egymástól szinte csak egy ugrásralévő plázában volt riadó, ezzel egy harmadik malmára hajtva a sok vásárlót és az általuk otthagyott rengetek lóvét! És ilyenkor még szerencsésnek mondhatja magát az a boltos, akinek mindhárom helyen, de lagalábbis ott van boltja, ahol éppen nem ürítették ki az áruházat.

Ma beleestem teljesen a Bringapiacon egy KTM bringába, amit már sajnos rég eladott a srác, de legalább most eldöntöttem véglegesen, hogy lecserélem a régi Giant kétkerekűmet. Eladom ha tudom, amennyiben kell valakinek szóljon.

És szóljon az a kedves olvasóm is, akinek van egy megkímélt állapotban lévő versenybiciklije, mert nagyon fáj egyre a fogam és a jövő hónaptól már azzal szeretnék betekerni a munkába. Előre is köszi! 

Tegnap este teljes átéléssel meséltem Édespofának az új szerelmemről, gondoltam ki más értene meg, ha nem ő, de sajnos csak üres szemekkel nézett rám, miközben én lázasan ecseteltem a részleteket. 

Szerintem egyszerűen nem értette miért vagyok annyira odáig egy piros farmertől, hogy lassan egy hete érlelem a vásárlás gondolatát magamban. Átrágtam minden lehetséges kombinációt, a fekete cipőtől a fekete felsőig, a piros órával. Aztán a fehér cipőt, fehér pólóval, amin piros minta van, és hozzá természetesen fehér öv. Majd a kék papucsost, fehér pólóval, amin kék a minta. És ráadásként a zöld-piros Puma sapkás kollekció is a szemem előtt lebegett.

Ő meg csak nézett bután, pedig nem is a piros nadrág itt a lényeg, hanem az új és egyben remek szokásom! Mert bizony úgy tűnik, hogy ezután már nem vásárolok majd meg fejetlenül minden szart, hogy aztán egyszer se vegyem fel őket, inkább a pénzkidobás előtt hetekig rágom magam, százszor megfontolom, a döntést magamban. És nem mellesleg az is fontos, hogy egyáltalán odáig eljussak valamivel kapcsolatban, hogy ne tudjam kiverni a fejemből. Mert amit már a boltból kifelé jövet elfelejtek, akkor arra biztos nem is volt szükségem, ugye?  

Nem kell semmi olyanra gondolni, csupán Édespofa sógornőjétől kaptuk meg egy magazin mellékletét, melyben férfiaknak szóló divattanácsok voltak, én pedig beleszerettem egy pólóba. Már álmodtam is róla, de komolyan! Tudom, ez beteges, meg minden ...

Aztán mivel non-stop melózom, csak ma délután sikerült 10 percet áldoznom arra, hogy bekukkantsak hazafelé menet a Springfield boltba, és élőben is meglessem rajongásom tárgyát, aztán rohantam is tovább. A 10 percből majdnem a fele arra ment el, hogy kétségbeesve fogtam a fejem és kerestem a pólót, majd amikor már majdnem feladtam, az utolsó darabra sikerült egy óriási kupac alján ráakadni. És milyen az én szerencsém? Pont az én méretem volt, ráadásul 1700 forintra akciózva!

Még este ki is mosom, aztán rátekerem a fűtést, mert holnap én már abban akarok virítani. Mert ha már ennyit vártam rá, nem hagyok ki vele egyetlen édeskés percet sem. Remélem megszárad!  

Elmentünk ma az Arénába Édespofának pulóvert venni, de gyorsan rájöttünk, hogy ami tetszik, az iszonyú drága, ami meg olcsó, az bóvli. Haza is jöttünk egy kör után, hogy a Yoox-ról szerezzük be terméket, mert ott már most is elég jó kis akciók vannak, ráadásul az ünnepek előtt ingyenes a házhozszállítás. 

Tényleg, ti rendeltetek már az internetről? Milyen oldalakról? Tudtok jó outlet áron dolgozó webshop tippeket adni?  

Voltunk ma Zslatival kint a biatorbágyi Outlet-ben, mert futócipőt kellett venni a drágának, ugyanis mostanában szaladgál mint a mérgezett egér!

Sétáltunk el a Replay előtt és kérdem tőle huncut mosollyal kísérve: "Bemenjünk röhögni?". Hát bementünk és jól kinevettük őket! Póló 30.990-ről, most csak nekem 17.990, farmernadrág 37.990-ről, most very special sale-ben csak 21.990, de sajnos az egy évvel ezelőtti röhögőgörcsöt kiváltó leárazást nem találtunk, ugyanis az akkor egy nem túlzottan különleges naci volt 75.990-ről letolva 39.990-re!!!