"Ska" címke archívuma

Megszületett a második rész Szuperapu zeneoktatásából, de aki az elsőről esetleg lemaradt volna, és szívesen átnézné mi történt a punk-ban és a ska-ban az elmúlt évtizedekben, akkor ide kattogjon. Most pedig a folytatás:

A ska-nál hagytuk el, vegyük fel ott is a fonalat, s nézzük a stílus magyar képviselőit!

PASO (Panónia All Star Orchestra) – Külhonban is méltán sikeres banda, itthon pedig kimondhatatlanul sokat tesznek a műfaj népszerűsítéséért. Tradicionális ska-hoz húznak, és jól csinálják. A Babilon a gyökerekhez visszatérő tánczene, a sok hangszer karneváli forgatagában olykor elvész az ének, ahogyan a hallgató is.

Tizenhét. – feltörekvő szombathelyi banda, egy cseppnyi komolyság nélkül és nagyon masszív fúvósszekcióval. Az Ananász kellemes karibi hangulatú dalocska, aminek érdekes ízt ad a punkosan amatőr és kicsit ironizáló hatású ének.

Ha már fúvósok akkor HomoSkapiens! Elementáris erővel fújják a tradicionális és instrumentális ska-t. Érdekes módon élőben sem hiányzik az énekes frontember, vagy az énekelhető refrének. Magával ragadó. A Los Caleros egy koncert felvétel…

Kabinet Rt. – Az egyik legöregebb hazai versenyző, a Lipót bácsi című számuk pedig majdnem olyan legendás mint a Bad Manners eredetije.

Honeyball – Fuck Duck című száma, ahogy a banda is, már inkább a TwoTone-hoz tartozik, erőteljesebb gitártémák, punkos vokál és pörgés.

Boogie Mamma – Kakaóscsiga című száma brutál gitárriffel indít és visszatér is ehhez a motívumhoz, de a cinek dinamikus kezelése sem hagy kétséget, hogy a műfaj egy fiatalított változatával van dolgunk.

Skambulance – Skambulance című instrumentális szösszenete megmutatja, hogyan kell ska zenét csinálni fúvósok nélkül (na jó, van egy herfli), mert a lényeg a szaggatott ritmus.

CsizmáSKAndúr – Bozár Jóska (Jó Ska). Idiotizmus, de baromi jó hangulatú, igazi közönség-vadító nóta.

Buttholes – Kis hazánkban ritkaságszámba menő harcos ska banda. Az élet napos oldalán is egy punkos lendületű erősen balos szövegű nóta, kissé méltatlanul mellőzött fúvósokkal.

Club Tequilla – Hogy a női énekessel operáló legújabb vonulat is képviselve legyen a hazai ajánlóban (ebben a stílusban mindenkinek olyan hangja van/volt mint Gwen Stefani-nak, anélkül, hogy őt majmolnák. Ez követelmény.) A Not Enough hallgatható érdekesség…

És ha már emlegetve volt a punk, mint a ska-ba beszüremlő és azt kicsit felfrissítő zenei irányzat, akkor nézzük meg mit érdemes meghallgatni a témában.

Előképzésnek persze nem árt meghallgatni néhány Stooges, Black Flag és MC5 albumot, de ettől most eltekinthetünk, és csapjunk egyből a közepébe és szemezgessünk az én személyes kedvenceimből!

Talán inkább a punk előfutáraihoz kellene sorolni az egyetlen magyar rocksztárt a soraiban tudó Ramonest, de én valami perverz és titkos okból mégsem teszem. Talán a végtelenül egyszerű lecsupaszított témák az oka, ami miatt a rossznyelvek szerint ha egy albumot hallottál tőlük akkor mindet hallottad. De ha csak egyet hallgatsz meg, akkor legyen a Brain Drain. A lemezről a Come Back Baby egy igazi punk nóta. Primitív és erőteljes, ugyanakkor a dallama mondhatni fülbemászó. A Pet Sematary ironikusan érzelmes, és van benne valami fojtott feszültség. A Merry Christmas pedig nálam a Csendes Éj helyett szokott menni karácsonykor. A súlyos gitárriffek sűrűjében megbúvó kicsiny csengőhangok mindig ünnepi hangulatba hoznak.

A U.K. Subs azon nagy öregek egyike, akik a mai napig aktívak, bár köztudottan csak frontemberük az aki a bandában a folytonosságot képviseli. Előszeretettel lépnek fel Magyarországon is (legutóbb az év elején az A38 hajón nyomtak le egy fergeteges bulit). Igazi mocskos rock’n’roll-t nyomnak, a C.I.D. legtöbbször koncertindítóként üzemel, s ehhez mérten egy igencsak energikus nóta. Kár, hogy még két perc sincsen. A Warhead-et kis túlzással punk himnuszként is aposztrofálhatnánk, ha műfajtól nem lenne idegen a tisztelet meg a hagyomány. Viszont tény, hogy sokan feldolgozták. Zajos, dühös és a refrén igen könnyen megjegyezhető, koncerten még részegen is skandálható. A She’s not There egy jól sikerült Santana feldolgozás, amiből kitetszik, hogy jócskán több van a stílusban a közmondásos három akkordnál.

A Stranglers nem egy agyon hype-olt banda, de érdemes belehallgatni legalább a Rattus Norvegicus című anyagukba. Nagyon dühös, nagyon zajos olykor nehezen emészthető igazi durva punkzenét játszanak, és erre London Lady a legjobb példa. A Go Buddy Go egy virtuóz boogie parafrázis, főleg ha nem veszzük annyira komolyan.

Nem szóltam róluk de jelzem, hogy a nyár során lesz Sex Pistols, Exploited, és Bad Religion koncert. Itt, Magyarországon.

És most nézzük, hogyan szivárgott be kis hazánkba a punkzene… Először is nehezen. Aztán meg alaposan. A hazai mezőnyből első körben (és a másodikban is) a Kretens-t emelném ki (oszlopos tagja volt Hrutka Róbert). Kimagasló hangszeres tudás, zseniálisan felépített nóták, mesterien megírt vokáltémák jellemzik a nem kicsi repertoárt. A banda a korai 90-es évek undergroundjának egy megkerülhetetlen csapata. A 91-ben napvilágot látott Ez még itt nem Amerika szinte tökéletes anyag. A Gondolj Rám refrénjének felépítése hátborzongató, ilyen vokál talán nincs is. A szám íve kicsit törött, de még ez sem ront rajta túl sokat. A Nem lesz majd…gitártémái már annyira cizelláltak, hogy szinte kilógnak a műfajból és annyira fülbemászó a dallama a számnak, hogy rosszmájúan akár pop-slágernek is bélyegezhetnénk. A címadó nóta az Ez még itt nem Amerika pörgősebb, dühösebb a szövege is megéri az odafigyelést, főleg ha közben visszagondolunk a rendszerváltás csodaváró hangulatára.

Nem kimondottan punk, de oda sorolható a Neurotic. (Pajor Tamás megtérése után továbbra is mesterien műveli anyanyelvünket, de ezt tartalommal hatékonyan megtölteni csak a Neurotic-kal tudta.) A Brék szövege zseniális, de a zene is ott van, és a kettő együtt a 6 perces szám alatt végig tartja a feszültséget. A Rock N’ Roll, Sebesség fúvósokkal felturbózott mocskos rock’n’roll. A 18 Gyertya egy flegma, macsó nóta, női türüp-türüp háttérvokállal hatékonyan megtámogatva.

88-as csoport: düh, irónia, zúzás. Három kultikus szám minden kommentár nélkül: Ha egy pisztolyt…, Kubai nők, Mindennek te vagy az oka.

URH – A Spion örököse, az Európa Kiadó és a Kontroll Csoport gyökere, a magyar underground megkerülhetetlen alapvetése. Egy évnyi működés alatt váltak meghatározóvá. Kék Fény, az egykori tévés magazinműsornak, illetve annak főszerkesztő-műsorvezetőjének állít emléket. Szavazz Rám avagy a demagógia mindig aktuális (és ez a verzió sokkal jobb, mint az Európa Kiadóé). A Vigyetek el a nagy magyar kilátástalanság, megzenésítve.

31 szám 1:44.

A történet egy hozzászólással kezdődött, melyből kiderült, hogy Szuperapu egyáltalán nem ismeri és nem is nagyon díjazza a zenéket amiket itt ajánlgatok, sőt nem is érti, hogy az ő kedvenceit miért nem ismerem egy kicsit sem. Ennek eredménye egy DVD-re való zene lett, amit a Blogreálon kaptam, majd pedig megszületett a témában az első bejegyzés is, amit a saját blogjába nem akart berakni, mert szerinte inkább ide való a fejtágítás a punk-ról és a ska-ról. Lássuk is mit ajánl nekünk:

Kezdjük talán a legtöbbet emlegetett albummal a Clash 1979-ben kiadott duplájával a London Calling-gal. Tökéletes album, annak ellenére, hogy dupla, csak hibátlan nótákat találunk rajta. És bár a punk mozgalom egyik legnagyobb bandája a Clash, ez az album hihetetlenül eklektikus. Három számot mindenképpen meg kell hallgatni róla:

Wrong’ em Boyo – New Orleans-i jazzből zseniálisan átmegy a nóta tradicionális ska-ba és ott is marad. A vokál kolosszális, az egyik legjobb bulinóta.
Lover’s Rock – Mértani pontossággal kimért mű. Majdhogynem dramaturgiai ívről beszélhetünk a szerkezetét illetőleg. Egy opera 4 percben…
Lost in the Supermarket – Punkosan egyszerű, de mégis inkább egy zenés meseként lehetne leírni.

A Jesus and Mary Chain-től az Automatic szerintem a legjobb album, nem az a durva noise-rock amivel berobbantak a köztudatba, de azért messze van a populáris utolsó albumaiktól. Végtelenül egyszerűnek, a zajok miatt egysíkúnak tűnő nóták sorakoznak egymás után, de érdemes belemerülni és élvezni az egymásba fonódó zenei egységek szerkezetét amelyek fantasztikus egységet alkotnak.
Head On – Rock’n’Roll. Fekete, szenvedős-szenvedélyes, zajos rock.
Take it – Igazi noise. Még a dob is torzítva van. A minimál ének nagyon jól ráül, összefogja a dallamot. A szám végére a feszültség tapintható, muszáj egyszer élőben hallani!
(De, hogy kedvet csináljak a bandához, egy példa, hogy tudnak slágert is csinálni: Sometimes Always a Stoned & Dethroned-ról)

A Pixies a JAMC kevésbé zajos folytatásaként is értelmezhető, de talán helyesebb lenne a mindkettőjüket a közös ősre a Sonic Youth-ra visszavezetni. Az Ana gitártémáját nagyon jól előtérbe tolja a ritmusszekció az ének is csak lebeg a zene fölött. Ja és jó a szöveg…És ha már más aspektusból szóba került akkor az érdekesség kedvéért is érdemes meghallgatni a Caribou-t ami a gerjedő és reszelős gitárokkal már inkább mutat hasonlóságot a noise rock-kal.

A Leningrád lassan állandó vendége a Sziget Világzenei színpadjának, és nem véletlenül. A klezmert, orosz népzenét, ska-t, punk-ot és még ki tudja mit ötvöző zenéjük maga az energiabomba! Maga a buli. A Pulya zseniális album, én speciel újra beleszerettem az orosz nyelvbe, a szövegeknek külön dallama van.
Pulya – A címadó dal nem egy pörgős nóta, de felpörget. Dől belőle a vodkaszag, a szláv bánat, de magával ragad és bedarál.
Ya tak ljublju tebja – Szerelem. A fúvós szekció szívetszaggató, és minden kiállás a helyén van. Karnevál. Buli.

És ha már buli, akkor következzen a Ska-P, annak is a koncertalbuma az Incontrolable. A spanyol srácok a soralbumokon is felejthetetlent nyújtanak, de azért élőben az igazi a banda. Ezen az albumon több koncertből van összeollózva az anyag és olykor döbbenetes módon átjön ahangulat.
Canabis – Szinte érezni a fű szagát! Klasszikus Ska-P nóta, fergeteg. A közönség tombol, énekel, és közben a színpadon a produkció tökéletesen szól, ami egy ekkora létszámú együttesnél nem akármi.
Vals Del Obrero – A közönség indít és zár. Kicsit sok a technikai szünet, de a végén a Bella ciao a közönségtől korszakos. Maga nóta albumverziója is egy igazi ugrálós nóta, de így meg aztán… Ha már ska…

Skatelites – Az alapító atyák. Több évtizede nyomják az eredeti tradicionális ska-t. A Guns of Navarone alapmű minden magára valamit is adó, a stílusban nyomuló banda feldolgozta.

Madness – A Two Tone egyik legismertebb bandája, az Our House-t és a House of Fun-t még azok is ismerik akik Bros-on szocializálódtak.

Bad Manners – Szintén alapbanda Lip Up Fatty című száma már-már himnikus magasságokba emeltetett a stílus elkötelezetjei között.

Specials – A főleg feldolgozásokkal nyomuló banda szintén a nyolcvanas évek nagy formációja. A Take Five-ot már csak azért is érdemes meghallgatni, hogy lássuk mi mindenre lehet ráhúzni élvezetesen a stílust.

Reel Big Fish – A harmadik genereáció is tudja, hogy hogyan dolgozzon át slágert erre példa (az Aha slágere) a Take on Me.

Mighty Mighty Bosstones – Erősen punkos-rockos, de éppen ezért az egyik nagy kedvencem. Érdemes meghallgatni az utolsó albumukról (Jackknife to Swan) a Mr. Moran-t ami már kicsit messzebb merészkedik és mellé a tradicionálisabb Royal Oil-t a Let’s Face It-ről.

A Less Than Jake (Jhonny Quest) és a Letters to Cleo (I Want You to Want Me) már inkább csak utal a ska-ra annyira eltávolodtak az eredeti stílustól, de szért szerethetőek.

23 nóta 1 óra 19 perc… A második részben a magyar ska-ból és a punk jeles képviselőjéből szemezgetünk!