"Sofőr" címke archívuma

Rájöttünk a titokra, nem szabad lassítani, megállni meg pláne nem, még összezavarodnak az arra hajtó autósok, és elütnek.

... szép kényelmesen araszol a zölden világító lámpa felé, maga mögött feltartva mindenkit, aztán még le is lassít mielőtt sárgára váltana, majd gázt ad, és átcsúszik rajta, miközben minden mögötte haladó padlófékkel áll meg?

És akkor ezennel folytassuk azt a nagy sikerű sorozatot, melyet az utóbbi időben, lévén mert nem mondtam meg mostanában sehol a magamét, egy kissé méltánytalanul, de hanyagoltam. Pedig szeretem, bár úgy látszik egyre ritkábban.

Szóval a lovak közé csapva üzenem először is Szeleskének, hogy amiről nemrég beszéltünk a kocsiban hazafelé, az még poszt lesz itt a blogon, nem is olyan sokára. Végül is minden második ember ezt kérdezgeti mostanában tőlem amit ő, így biztos nagy érdeklődésre tarthat majd számot, hogy én mint meleg, mit gondolok a gyerekvállalásról.

Jut eszembe sofőrök! Üzenem az oktatóknak, hogy valamilyen hatékonyabb módszert dolgozzanak ki arra, hogy a tanulók fejében maradjon az index használatának fontossága, és a "Jobbra tarts!", mert ezzel senki sem foglalkozik, én meg lassan meghalok majd egy kereszteződésben.

Szegény Rost Andreának pedig csupa jó szándékkal üzenem, hogy rendesen kicsesztek vele, ugyanis a nyári fesztiválos plakátokra bizonyára nem szánt szándékkal, de Lady Dömpert tették ki helyette.

Te meg drága, ha mindenkinek más igazságot mondasz, ne csodálkozz, ha mindenki összevissza hazudozik rólad!

És végezetül, de nem utolsó sorban üzenem minden jóérzésű olvasómnak, hogy van egy nagyon kedves, de szomorú szemű srác az Aréna teraszon, akit ha arra jártok és van egy kis időtök, igazán felvidíthatnátok. Én siettem és csak egy cigit szívtam el nála, de szerintem örült volna egy kis társaságnak. Rossz volt nézni azokat a bánatos bociszemeket!  

Öcsémet fuvaroztam tegnap a városban, mert lerobbant a kocsija, és néha anyáztam halkan magam elé, amíg ő a történeteit mesélte. Dünnyögtem amikor valaki indokolatlanul lassan haladt, vagy az utolsó pillanatban indexelt, vagy akkor sem, és a többi ... Erre tesó egy ilyen kirohanásom után megszólalt: "Én szeretek Pesten vezetni, nem értem mi bajod. Lennél sofőr vidéken, ott vannak aztán az igazi parasztok meg a csigák. Itt felüdülés a sofőrök élete. Többen beengednek, indexelnek, köszönnek, egy nap alatt, mint nálunk azóta, mióta ott lakom."

Egyre inkább utálok Budapesten vezetni, ami nagy részben annak köszönhető, hogy telepakolták a fél várost sebességkorlátozó táblákkal, és kamerákkal. Nem mondom, határt kell szabni valahol, és én sem autóversenyzőnek képzelem magam, de kiborít az állandó, és főleg az indokolatlan szabályozás. Másrészt meg ki nem állhatom a "BS" jogsival vezetőket, a hétvégi sofőröket, meg a totyorgókat, de ezt most hagyjuk.

Vegyünk inkább példákat! Ott van a régi 2-es út, ami ugye már a M0-ás része, és végig van kamerázva egész a Megyeri hídig. Nem nagy gáz, csak mintha autópályának nézne ki, még ha nem is annak hívják. A Cora-nál például van olyan tábla, hogy a maximális sebesség határa 40. Egy egyenes, 500 méteres felvezető szakaszon, ahol miután kilyukad az ember a főútra, továbbra is csak 80-as sebességgel mehet. Nem vagyok közlekedési szakember, de szerintem teljesen indokolatlanul. Persze minden nagyobb oszlopon kamerák, és ha nem figyel az ember, máris lefotózzák.

Aztán az M6-os autópálya nagyon durva még, ahol az M0-ás útról ráhajtva, egészen Érd végéig 60-70-80-as táblák vannak, és persze kamerák. Nem lakott terület, sőt a legközelebbi ház az útról lenézve legalább 500 méterre van, de azért menj 20 kilométert városnéző tempóban. Meg is fogadtam, hogy ezután a legritkábban fogok Érd előtt felhajtani rá. A sima 6-os úton legalább lehet normális tempóban közlekedni, ha a forgalom engedi.

Én továbbra is mezei sofőrként úgy gondolom, ezeket a táblákat semmi sem indokolja, csupán a pénzbeszedés. A türelmetlen emberek fizetnek, a türelmesek meg szopnak, és idegeskednek, hogy levillogják, és ledudálják őket. Félreértés ne essék, nem szegtem meg egy szabályt sem a kamerák közelében, de azokat elhagyva bizony kieresztettem a gőzt, és úgy láttam, nem csak én. És legszívesebben minden hülye táblát éjszaka lefestenék fekete festékkel, mint valami önjelölt szuperhős, vagy "V".

Mindennapos eset, de mégsem tesz ellene senki semmit, még én sem, csak írogatom a hülye felháborodott bejegyzéseimet. Szégyellem is magam, de most végre valaki kezébe veszi az irányítást és én is segítek neki ha tudok. Az tuti, hogy fényképező mindig lesz nálam és ha tehetem, feljelentést is fogok tenni, amennyiben még egyszer túlélem a trolibuszok leszorítását.

Ettől elélveztem! Imádom ezt a Duran Duran nótát!