"Sony" címke archívuma

Ma majdnem egy Sony Vaio NW21 büszke tulajdonosa lettem, de a Credigen hitelképtelenné nyilvánított, amit persze értek, hiszen még nem látták a csillió-billió (forintos) dolláros fizetésem, amit az új munkahelyem fizet nekem. Sebaj, majd a jövő hónapban már fel tudok mutatni arról is egy bankszámlakivonatot. De addig is árulom a régit, ha kell, már olcsón a tiéd lehet!

Megvettem életem első mobilját, el is mesélem, hogy ez miként történhetett, bár nem egy nagy sztori, ugyanis röviden összefoglalva csupán annyi az egész, hogy mostanáig nem voltam egy kütyü mániás, és eddig mindegyik mobilomat ajándékba kaptam.

Az első még egy táskás telefon volt és céges. Baromi nagy volt, lassú, vétele sem volt, de néhol azért lehet használni. Egyébként bírtam, nagyon menő voltam akkoriban! Aztán a másodikat már egy havertól kaptam, aki vett magának egy újat, és a Nokia 3210-es modellt nekem ajándékozta egy Domino kártya kíséretében. Így lett aztán saját telefonom és számom, ha jól emlékszem a 2000-es év környékén, de közben volt Communicator is a kezemben, mely szintén céges volt, és halálos fegyver. Egyszer majdnem ráesett a macskámra, melyből lett is nagy riadalom! Ezekkel húztam jó sokáig, míg nem egy exem megunta, hogy ilyen ócska géppel égetem magam, és a céges mobilját nekem adta, ami egy Nokia 6210-es volt. Ezt később eladtam, és Édespofától kaptam helyette előbb egy Sharp TM-100-at, majd egy Sony-Ericsson W800-at, mellyel körülbelül két hétig bírtam. Borzasztóan zavart benne jó pár dolog, de már kitöröltem az emlékeim közül is, hogy pontosan melyek voltak ezek, ugyanis itt jött a képbe a szintén ajándékba kapott Nokia 6300, melyet talán még a Sharp-nál is jobban szerettem.

És most lecseréltem immáron egy saját vásárlású Nokia E71-re, mert komolyabbat szerettem volna, de nem érintőképernyőset, mert attól a hideg is kiráz. Tudom jól, hogy maradi vagyok, de én még Windows XP rendszert is a 95 beállításaival használom a Notebook-on!

Tóta W. Árpád nem kevés igazságra mutatott rá a Nemzeti kaszinó című írásában, tessék csak elolvasni. A kedvenc részem: "... A díjak eltörlése ugyanis, kedves barátaim, áldozatvállalás. Ne kerteljünk: a népszavazás nem arról szólt, hogy akarunk-e fizetni. Arról szólt, ki fizessen. Minden egyéni hozzájárulás, akár tandíj vagy vizitdíj, az adóprés szorítását enyhíti. Persze nem azonnal, hiszen a rendszert holnap is finanszírozni kell, az új forrásnak meg évek kellenek, mire stabilan működni kezd. ..."

Kikerült egy újabb írásom a CotCot-ra, amit csak azért említek meg itt, mert már több mint 13000 ember olvasta, és szép számmal jöttek rá érdekes kommentek is. Van aki még a parlamentben is csinálta!!!

Jön a tavaszi zsongás, ezért meg kell említenem LittleEarthquakes alias Ricsi írását is, melyet a bible oldalán publikált, és sok-sok új meleg előadót sorakoztat fel benne: "Egy kis időrendbe szedett áttekintés néhány, a szerző által fontosnak, avagy érdekesnek tartott meleg előadó éppen aktuális, ügyes és bajos dolgairól. Szexuális orientációjuk biztosan egy lapra helyezi őket, de az, hogy ki mennyire "forró" zeneileg, már egy merőben más kérdés ... Erről most talán a kedves olvasó is ítélkezhet, a szerző szerény iránymutatása alapján ..."

Bencze már le is fordította az e heti kedvenc dalom szövegét magyarra, melyet itt megnézhetsz, itt pedig elolvashatsz. Egyébként meg Martini haverom tegnap azt mondta, hogy nem hiszi el, hogy én ennyire leragadtam a '80-as éveknél, mert ez a zene már egy kicsit ciki. Szerinted is?

Megint reklámzene lett az Enjoy The Silence-ből, írja Addict: "Régi recept, hogy ha nincs internetező kutyád, plüssoroszlánod vagy piszkosruhás gyereked, amit a reklámba pakolhatnál, akkor vegyél meg kilóra egy húzós számot, ami elviheti a hátán az egész filmet, és leplezheti az ötlet hiányát. Ezzel próbálkozott a K&H bank is, amikor egy egész reklámkampányt épített Jamiroquai Canned Heat című számára és Király Gábor kinőtt szürke mackóalsójára, ezt a trükköt alkalmazta a Raiffeisen bank, amikor Morcheebára mosolyogtatta az alkalmazottait, de legutóbb a MOL is Máté Péter szívbemarkoló dalának taktusaira borította a saját vállára a nemzetiszín lobogót. Van, amikor nagyon kilóg a lóláb, de olyan megoldás is akad, amikor a zenét nem az ötlet helyett használják, hanem annak szerves részeként. ..."

Mások is felfedezték legújabb poéngyárosunkat, itt egy bejegyzés, melyben az író viccesen, csak Mozgalommártonnak nevezi a haverunkat. Én meg itt írtam róla!