"Spórolás" címke archívuma

Azon gondolkodtam, hogy vajon meddig bírnám, ha napi 1000 forintot költhetnék, a rezsi, a kutyakaja, orvos, és nagybevásárlás kifizetése után naponta.

Mert ezt most próbálom ki először, pár napja naponta csak ennyi pénzt viszek magammal a munkába, és ebből veszek cigit (nem kellenek a leszokós beszólások, nincs akaraterőm) és kaját. Eddig egész jól bejött, nem érzem kényelmetlennek, és az sem mellékes amellett, hogy egy csomó pénzem megmarad, még nem is zabálok össze feleslegesen minden szart.

Mondjuk egyrészről mindegy, hogy meddig bírom, mert a jövő hónapban még ezt a szokást fogom követni kényszerűségből, aztán ha bejön, akkor tavasszal megyünk nyaralni, illetve veszek új laptopot, ha már megint nem nyertem milliókat.

Átgondoltam ma mivel és mennyit tudnék spórolni most, hogy ennyire meg kell fogni a pénz, és realizálni a kiadásokat. Édespofa is megtette, hát most rajtam a sor.

Persze nagyon gyorsan arra jutottam, hogy semmivel sem tudok lefaragni a költségvetésből, de azért előkerült néhány dolog, nyilván. Például visszavehetem az internet sebességét, amit hétfőn meg is tudok tenni, és meg is fogok. Ez havi 2000 forint megtakarítás, de 15 Mbit/s-ról csupán 4-es lesz a sebesség. Aztán a tévés előfizetést is át kell nézni, de azt hiszem a sorozatok és a függőség miatt kötve vagyok néhány csatornához. Fűteni már nem fűtünk, és egyébként a szezonban sem sokat, így azon nincs mit faragni. A telefonszámlám 4000, de maximum 6000 forint körül mozog, ami azt hiszem már csak úgy csökkenthető, ha lemondom az 1500 forintos mobilinternetet, vagy kidobom a készüléket, bár inkább el kellene adni, hiszen azzal bezsebelhetnék 70000-et, ami nem semmi, de úgy sincs értelme, mert fizetni kell utána a kölcsönt. A víz, villany, közös költség kilőve, azokon már nem tudok mit alakítani, de ha a cigiről sikerülne leszoknom, az sokat lendítene a dolgokon, akár több tízezret is, hiszen lassan láncban nyomom. Ásványvizet pedig nem iszunk már, igaz kólát sem!

Aztán bevételt hozhatna, ha eladnék pár dolgot, de nem sok eladnivaló termékem van, bár a foteleket a seggem alól tudom nélkülözni, hiszen a notebook az ágyon is ugyanolyan jól működik. Mivel nyár van és jó az idő, egész jó áron el tudnám passzolni a bejárati ajtót is, a biztonság miatt meg nem kellene különösebben aggódnom, hiszen a rács továbbra is véd, ráadásul kettő is van belőle, és bónuszként még a széljárás is jobb lenne a lakásban. Egyébként pedig mennyire furcsa, hogy amint nincs pénzem valamire, rögtön mennyire bír hiányozni. Például a mozi, pedig az új Terminator filmet is úgy megnézném!

És csak azért, hogy tisztán lássatok, tegnap számoltam ki a rezsimet, amit már osztunk, és csak az én részem 72 darab ezres lett, amiben már a törlesztő és a benzin is benne van, ami nem több mintha tömegközlekedésre vennék bérletet, és a kocsival napi egy, sőt talán másfél órát is spórolok időből. Kíváncsi lennék ti ezt mennyiből látjátok kihozhatónak. Mennyit kellene keresnem, hogy szűkösen, de mondjuk jóllakva kijöjjek a havi pénzemből? 110000 elég lehet?

És emlékeztek gondolom arra a szavazásra, ami nemrég szerepelt a blogon, és az volt a kérdés, hogy ti mennyiből tudnátok édesen, lemondások nélkül élni és anyagilag is fejlődni, egzisztenciát teremteni. A legtöbb, azaz több mint a fele voksoló bizony a 200000-300000 forintra nyomta azt a bizonyos gombot, és szerintem ez reális is a mai árakhoz képest, és egy kicsit sem a földtől elrugaszkodott. Biztos gondolsz valamit ...

Ja, és van két eladó piros Ikea fotelem, Skruvsta névre hallgatnak. Igen, tényleg eladom! Nincs különösebb bajuk, körülbelül egy évesek, de talán egy tisztítás rájuk fér. Aztán van egy fehér és nagy könyvespolcom is, azt már linkelni nem tudom, mert nem kapható, de hasonló ehhez, csak nagyobb és baromi olcsón megszámítom. Jelentkezni a gusvagyok@gmail.com címen lehet!

Az mennyire komoly, hogy két napja nyitott ablaknál alszunk? Áramlik be a friss, kissé hideg levegő, de bent valahogy mégsem fázunk, sőt én állandóan ledobálom magamról a takarót, és egy szál gatyában szendergek.

Mondom ma reggel Édespofának, hogy nyugodtan vigye be a céghez a heti Magyar Narancsot, mert szinte az egész a pénzügyi válságról szól, és olyan érthetően le van benne írva minden, hogy még egy ilyen virslifejű is megérti a lényeget, mint én.

Mert én bizony csak annyira értek a pénzhez, hogy ha van az jó, mert vehetek egy új pólót, vagy bármi mást amihez éppen kedvem van. Nem úgy az édesanyám, aki akkor is megszorításokat visz véghez, amikor pedig lenne mit költeni. Nincs is hitele, sőt egy csomó tartaléka van! És én sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd meg fogom érteni a magatartását, és nem látom majd olyan szörnyűnek azt, hogy gyerekkoromban a szülői házban nem mindig volt tömve a hűtőszekrény.

Lehet, hogy a lakatos és takarítónő nem várta minden nap mennyei mannával haza az iskolából a gyerekeit, de most a saját lakásomban csücsülök, és ez jobb minden elképzelhető nyalánkságnál. És nem éheztünk, még mielőtt valaki arra gondolna. Igazából megvolt mindenünk ami kellett, bár gyerekként azt gondoltam semmink sincs. De átértékelődnek a dolgok nagyon is bizonyos idő elteltével. Ugyan még mindig túlzónak tartok néhány dolgot amit anyukám megtett azért, hogy legyen biztos jövője a gyerekeinek, de ha én nem is tudnám azt tenni amit ő, azért a megértés már megy.

Sosem leszek olyan mint ő, de most már legalább fel tudom fogni és majdnem tisztán látni, hogy mire ment ki a játék. Mert én bizony pont az ellentéte vagyok pénzhez való viszony kezelésében. És talán pont azért, mert ő olyan amilyen, és mert én nagyon szenvedtem ettől akkoriban, talán ezért igyekeztem minden szempontból más lenni. Ami (talán sajnos?) sikerült is!